Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

1979. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Új ABC-óruházat épít Tiszaugon a kunszentmártoni Áfész. A FORFA-elemekből készülő üzlet még ebben az évben megnyílik Egyszerűbb és korszerűbb Jövőre már mindent egy helyen Jászberényben is bevált az ügyfélszolgálati iroda Melyiket a sok közül? Pálya válasz s, tanácsadás al „Beváltak az áUamigazga- tálsi munka egyszerűsítését és korszerűsítését, a jogpro­pagandát szolgáló, hasznos kezdeményezések. Belső erő­források feltárásával kedve­ző feltételeket teremtették az ügyfélszolgálati iroda, a központi leíró és iktató iro­da létrehozásához. Eredmé­nyes volt az apparátus dol­gozóinak a lakosság igényei­hez, munka- és szabadide­jéhez igazodó, jól összehan­golt ügyfélszolgálati tevé­kenysége.” Jászberényben a városi tanács ügyrendi bizottsága fogalmazta meg így vizsgá­latának tapasztalatait. A bi­zottság arra keresett vá­laszt, hogy a városi tanács­nál hogyan hajtották végre 'az ügyfélszolgálat fejleszté­sét. A városi tanács vb 1977- ben ügyfélszolgálati munkát szabályozó programot foga­dott el. amelyben előírták, hogy ügymeneti vizsgálato­kat kell tartani, ki kell szűr­ni az államigazgatási eljá­rásokból azokat az eleme­ket, amelyek felesleges meg­terheléseket rónak az ál­lampolgárokra. és nehezítik az apparátus dolgozóinak ügyintézési tevékenységét. Munkacsoport alakult, A z öregember ta­pogatózva nyúlt az ajándék felé. Hiába operálták a szemét, csak sötétebb meg halvá­nyabb foltokat érzékel a világból. Körvonalakat lát, amelyek néha vibrálnak, cikáznak szeme előtt, de az is lelhet, hogy csak megfáradt idegei járják csúfondáros táncukat, at­tól olyan bizonytalan kö­rülötte minden. A keze is remeg. Ahotgy előre nyújt­ja, érzi karjában a gyen­geséget, a tompa zsibba­dást. Sokat töprengett már azon, hogy miképp juthat az ember idáig. Olyan ez — gondolta — mint. ha erős tölgybe csap az isten haragja. Lehántja róla a kérget, derékba töri a törzsét, de a gyökér ka­paszkodik még egy ideig, nem akar elszakadni a földtől. Pedig mi értel­me már? A kiszáradt tör­zset még a vándor is el­kerüli. Ha nem ad árnyé­kot, mire váló a fa, ha nem ad kenyeret, mire való az ember két keze? Lám az ő kezei is több­nyire csak az ölében nyugszanak. Az öregasz­amely a titkárság szervezé­si osztályával az élén irá­nyította, koordinálta a vb által elfogadott program végrehajtását. Munkaerő­átcsoportosításokkal meg­szüntették az ügyintézést akadályozó „leterheléseket.” „Beadvány! minta” gyűj­temény készült, a vaskos füzet tartalmazza .mindazo­kat az iratmintákat, ame­lyeket az apparátus külön­böző osztályain használnak. A „Beadványi minta” füze­tet megkapták a vállalatok, az üzemek, a szövetkezetek és intézmények, a tanácsta­gok és a lakóbizottságok. Kibővítették az ügyfél- szolgálati irodát, szabályoz­ták az ott dolgozók munka­rendjét. A mindennap dél­előtt—délután nyitva tartó irodában mintegy 30 féle ügyet intéznek el helyben és a lehetőségekhez képest azonnal. Az apparátusban az ügy­viteli feladatokat ellátó dol­gozók összevonásával kiala­kították a központi leíró és iktató irodát. Ez azt jelen­ti. hogy a különböző osz­tályokon megszűnt az ikta­tás és leírás, ezzel együtt a sok utánjárás, az ügyfelek egyik osztályról a másikra szony nyüzsgölődik körü­lötte, pedig már az is is- tápolásra szorulna. Hallja ő, ahogy ide-oda csoszog, nincs abban már semmi fürgeség. Tesz-vesz és zsörtölődik, de azt sem úgy, mint régen. Megfá­radtán birkózik a házzal, a kerttel. Még az ételnek is rosszabb az íze, mióta az asszony megkeseredett, ö meg csak ül az ágy szé­lén bambán, napvilágtól elzárva. Ha kikívánkozik, szólni is gyáva, egyedül meg még a küszöbig sem érne el. Pedig már meg­próbálta, de a foltok, ame­lyek kapaszkodóként hite­gették, élugráltak előle. Csak forgott kétségbeesve a szoba közepén, amíg az öregasszony be nem jött, és vissza nem vezette az ágyhoz. Akkor is megszid­ta, ő meg elsírta magát, mint egy pendelyes gye­rek. Azóta semmit nem kér, csak ül. és lesi áfái­tokat, meg gondolkodik. De mire jók már az öreg­Az ügyfélszolgálati iroda bővítésére, a központi leíró és iktató iroda létrehozásá­ra a városi tanács a megyei tanács anyagi támogatásával együtt 700 ezer forintot köl­tött. Az ügyintézés folya­matosságát, gyorsaságát se­gíti a leíró iroda gépesítése. Az ott dolgozó ügyintézők magnót, korszerű villanyíró­gépeket kaptak. A kérelme­ket, határozatokat magnó­szalagra diktálják, és úgy adják át iktatásra, postázás­ra a társosztálynak. összegezve az ügyrendi bi­zottság vizsgálatának ta­pasztalatait : az ügyfélszol­gálati munka korszerűsíté­sét szolgáló, hasznos kezde­ményezéseket megvalósítot­ták, az eddigi intézkedések — az elképzeléseknek meg­felelően — beváltak. További kedvező feltétele­ket teremtenek majd azzal, hogy a jövő évben — mi­után felszabadul a tanács­ház épületében levő három üzlethelyiség — kialakítják a „mindent egy helyen” nagy ügyfélszolgálati iro­dát. Addig is a legnagyobb „ügyfélforgalmú” osztályo­kat leköltöztetik a tanács­ház földszintjére, közvetle­nül az épület bejáratához. ember gondolatai? Nem születik azokból semmi, legfeljebb a lelket gyötri meg az emlékezés. Van úgy, hogy végiggondol ja az életét, máskor meg csak történetek jutnak az eszé­be. Bezzeg, ha látna, kiülne a kapu elé, elsétálna a sa­rokig, meg vissza. Erezné a nap melegét, vagy télen lába alatt a friss hó ro­pogását. Lehet, hogy még messzebbre is elmenne, egészen a boltig, és meg­szólítaná az embereket. Megkérdezné tőlük, mit végeztek a munkában, ta­lán még el is kísérné őket egy darabon. A kutyája is vele mehetne, nem búsla­kodna itt a küszöbön, ug­rándozna a lába körül, ő meg csak mondaná neki, hogy nem mész hátra! Persze, nem lenne ő iga­zán mérges a kutyára, csak megtanítaná a tisztes­ségre azt az állatot, hogy ne legyen olyan kajla! Mert nem szereti a kajla­Levél egy levélről A homoki kisegítő iskola és nevelőotthon dolgozóitól kaptunk levelet. „1979. de­cember 2-án intézetünket egy idős, nyugdíjas házas­pár kereste fel. Rövid tájé­kozódó beszélgetés után az id,ős házaspár az ügyeletes igazgató-helyettesnek 5 ezer forintot adott át azzal a ké­réssel, hogy ezt, a saját kis jövedelmükből megtakarított összeget fordítsa az intézet a tanulók karácsonyi aján­dékának kiegészítésére. In­tézetünk kétszáz tanulója nevében szeretnénk köszö- netünket kifejezésre juttatni az adakozóknak.” • * * * Tudjuk az ajándékozó ne­vét, s azt is, a Járműjavító kerékkovácsa volt, amíg dol­gozott. Mégsem adjuk közre, hiszen úgy gondoljuk, eljut hozzá, s kedves feleségéhez az intézet köszöneté anélkül is. Ügy gondoljuk ugyanis, hogy a hasonló ajándékozás nem ritka jelenség. Aki te­heti, sok ismerős és isme­retlen emberen segít, ha ér­tesül gondjáról. Hallottunk már rádióért kesergő öreg­asszonyról, aki egyszeribe rá- diókészülékJhalmozó lett is­merős-ismeretlen ajándéko­zók jóvoltából. Ismerünk olyan családot, ahová rend­szeresen bekopogtat a pos­tás, s ki tudja honnan, kis pénzsegélyt visz. A mostani eset, a szolno­ki nyugdíjas házaspár 5 ezer forintos . karácsonyi ajándéka az egymáson . se­gítés, a közösségi gondol­kodás szép példája. Legszí­vesebben levelet írnék a derék emberpárnak, s a két­száz gyerek örömére apel­lálnék. Hogy mégse levél született, annak egy oka van csupán: egy címzett he­lyett kapja az a hatvan va- lahányezer, aki ma elolvas­sa az újságot. — sj — Rádiós egyezmény Közös magyarnyelvű iro­dalmi estek rendezése, a Kabaré Színház vendég- szereplése, szórakoztató mű­sorok és zenei felvételek cseréje szerepel abban a két évre szóló együttműködési tervben, amelyet a Magyar Rádió és az Újvidéki Rádió vezetői tegnap írtak álá a Magyar Rádió székházában. A dokumentum szerint a két rádió szórakoztató mű­sorainak szerkesztősége foly­tatja a humoros, szatirikus műsorszövegek cseréjét. A jövő év első felben közös ifjúsági magazinnal jelent­kezik mindkét rádió. ságot, a kórházban sem szívlelte azt a cserfes ápo­lóleányt. akinek csak a szája járt, de egy pohár vizet nem adott neki, ami­kor cserepesedett a szája a láztól. Az öregasszony itatta meg látogatáskor. Bement megitatni, meg­etetni. A kis kannában hozta a húslevest, a kék lábaskában meg a húst. Jó asszony. Vasárnapon­ként megmosdatja, ráadja a tisztát, asztalhoz ülteti. Jó az asztal mellett ülni. biztonságos, embernek va­ló állapot. Régebben na­ponta mellé ülhetett, a keze sem remegett, mikor a levest merte. A szeme meg rajta volt mindenen. Előtte nem lehetett turkál­ni az ételt, az arra volt, hogy erőt merítsen belőle az ember. Most meg csak nyomorult testét táplálja, erejét nem, ha gyomra kö­vetel. Napról napra éli sa­ját pusztulását, s csak olykor, amikor az elmú­lásra gondol, ül ki mo­soly a szája szegletén. — Látom papa, örül az ajándéknak — hallja a fia hangját. — Meleg zokni. Két pár. Tiszta gyapjú. Tudja, karácsonyra... Török Erzsébet Ki tudja, hány meg hány szakma kelti fel a gyerekeik érdeklődését, mire elérke­zik a pályaválasztás ideje, s valóban dönteni kell arról, hogy melyiket válasszák a sok közül? A kérdés ezek­ben a napokban sok nyol­cadik osztályos diáknak okoz fejtörést, hiszen nem könnyű 14 évesen olykor életre szó­ló hivatást választani. Óriási jelentősége van tehát annak, hogy a diákok minden segít­séget megkapjanak ahhoz, hogy az érdeklődésüknek, képességeiknek leginkább megfelelő szakmát, iskolatí­pust válasszák, hogy ne ér­je őket csalódás, kudarc a későbbiek folyamán sem. A pályaválasztásra legnagyobb hatással a szülők és a peda­gógusok lehetnek, hiszen ők azok. akik legközelebb áll­nak a gyerekekhez, tisztá­ban vannak adottságaikkal, ismerik elképzeléseiket. A lehetőségek széles körű be­mutatásához azonban nélkü­lözhetetlen a különböző szakmák ismerete is. A gyárak, üzemek ma már egy­re többet tesznek azért, hogy reális képet adjanak róluk, s üzemlátogatások alkalmá­val ne csupán az üzemi mun­kájáról. hanem a különböző szakmák szépségedről, ne­hézségeiről. társadalmi szük­ségességéről is képet kapja­nak a gyerekek. A szemé­lyes élményt ugyanis sem­miféle prospektus sem pó­tolhatja. habár ezek tájé­koztató. érdekilődósfelkeltő ereje vitathatatlan. A Szolnak megyei Pálya­választási Tanácsadó Intézet ebben a tanévben 78 szak­máról adott ki ismertetőt, leírva a szakma elsajátítá­sának követelményeit, s azokat az oktatási intézmé­nyeket is bemutatta, ame­lyekben a szakmát oktat­ják. Az intézet egyébként évente csaknem 30 féle ki­adványt jelentet meg 60—80 ezer példányban és bocsajt a pedagógusok, a tanulók és szüleik rendelkezésére. Idén összeállította például a me- gye középfokú oktatási in­tézményeinek , jegyzékét, részletesen leírta munkáju­kat, tájékoztatott az isko­lákban folyó oktató-nevelő munkáról. A pályaválasz­tást felvilágosító előadások­kal is segíti. A megye csak­nem minden általános isko­lájában megfordulnak szak­emberei. Szülői értekezlete­ken, osztályfőnöki órákon vesznek részt. Ilyenkor fő­leg azokról a szakmákról esik szó, amelyek kellő is­meretek híján még nem kel­tették fel a gyerekek ér­deklődéséit. holott nagy tár­sadalmi. népgazdasági szük­séglet mutatkozik irántuk. Ilyenek például a szolgálta­tóipar különböző ágai. de a mezőgazdaság és az építőipar is több. jól képzett szakembert igényelne. A „hiányszakmá­kat” jórészt az előítéletek termák, leginkább a nehéz fizikai munka riasztja visz- sza a szülőt és diákot egy­aránt, holott ezek a szak­mák már nem azonosak húsz év előtti önmagukkal, a munkavégzés körülményei lényegesen megjavultak. Az ellenponton az úgyne­vezett „divatszakmáik” áll­nak. Autószerelő, rádió- és tv-műszerész, fodrász szak­mákra például minden év­ben nagy a túljelentkezés. A fiatalokat a magas kere­seti lehetőség vonzza e szak­mák felé — nem. utolsósor­ban szüleik hatására — ám a szakmák „árnyoldalaival” nem minden esetben van­nak tisztában. A pályavá­lasztási tanácsadó intézet ezért is tartja fontosnak, hogy ne csupán a szakma szépségeit, de nehézségeit is megismerjék a gyerekek. Csakis ily módon alakulhat ki bennük reális kép jöven­dő munkájukról. Mindezek ellenére is akad­nak irreális elképzeléseket tápláló diákoik és szülők. Ilyenkor gyakran válnak szükségessé pályaalkalmas­sági vizsgálatok, amelyeken kiderül, mely szakmákra al­kalmas. a gyerek, milyen is­kolatípusban ajánlatos a továbbtanulása. A pályavá­lasztási tanácsadó intézet­ben évente 250—300 diák vesz részt pedagógiai ta­nácsadáson, illetve pszi­chológiai, egészségügyi vizs­gálaton. Többnyire az egész­ségileg vagy szellemileg ká­rosodott gyerekeknél válik ez szükségessé, vagy azok­nál. akik végképp nem tud­nak választani a továbbta­nulási lehetőségek között. Az intézet munkatársai különös gonddal foglalkoznak az- ál­lami gondozott és hátrányos helyzetű gyerekekkel is. A középiskolák 4. osztá­lyát végző diákok is gyak­ran kopogtatnak az intézet ajtaján. Főleg azok, akik­nek egyetemi, főiskolai fel­vételi kérelmét elutasítot­ták, és munkahelyet keres­nek maguknak. Sajnálato­san még kevesen fogadták el azt a lehetőséget, hogy diploma helyett szakmun- Ikáisbüzanyíitványt szereznek, pedig ez az egyik legjobban járható út ahhoz, hogy meg­találják a munka szépségeit, örömeit. kiegyensúlyozott emberekké váljanak, s ne ke­serítsék sorozatos kudarcok fiatal éveiket. Nyilván ehhez elengedhetetlen, hogy a fia­talok reális önismerettel és széleskörű pályaismerettel rendelkezzenek. Reálisabban ítéljenek meg egy-egy szak­mát, foglalkozást, s tisztáiban legyenek a munka társadal­mi hasznosságával, szüksé­gességével is. Mindezek tu­datosítása fontos feladat­ként áll a pályaválasztást irányító, segítő szakembe­rók előtt. T. E. A hős szigetvári zászlótartó Juranics Lőrinc és a nagy magyar mesemondó Jókai Mór szobrait formálta meg pusztai műter­mében Trischler Ferenc fiatal pécsi művész. Trischler Ferenc két új szobrát a Baranya megyei Tanács rendelte meg. Ju­ranics szobra Szigetvárra, az 1556-os hősi várvédelem szín­helyére kerül. Jókai szobrát pedig a Harkány-Siklós közötti arborétumban láthatják majd az érdeklődők való küldözgetése. Illés Antal Az ajándék

Next

/
Thumbnails
Contents