Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1979. december 13. A TAURUS Gumiipari Vállalat budapesti gyárában 1975 óta gyártanak acélradiál szerkezetű teherautó abroncsokat. Évről évre egyre többet állítanak elő korszerű autógumi fajtából, a dia­gonál abroncsok gyártását pedig visszafejlesztik. Az új tipusú acélradiál tehergépkocsi köpenyből az idén százhúszezer darabot gyártanak, nagyrészét - exportra. A világ húsz országába szállíta­nak belőle AHOL A FARMEROKAT KÉSZÍTIK Havonta harmincezer Könnyű, gyors kezet kíván A víztől „fél” a Trapper Délután jobban halad Ez benne volt a gyárban Az Orion letelepedett Jászfényszarun Bevallom, én eddig még nem láttam Jeans típusú farmernadrágot „elemeire” szedve. Amikor a karcagi gyárban Végh János, a bu­dapesti Ruhaipari Szövetke­zet helybeli üzemének veze­tője egymás mellé rakott 13 különböző alakú részt, nehezen tudtam elképzelni: hogyan áll mindez össze röpke félóra alatt a futó­szalagon egyetlen nadrággá. Ugyanis a keresett Trapper farmer típusú nadrágokat kiszabva hozzák ide: egy részüket Svájcban, a többit pedig a fővárosban centizik pontosra. (Az órák országá­ban Karcagon bérmunkában varrnak, és évente oda köz- megelégedésre 192 ezer far­mernadrágot szállítanak,) Délután két óra, kezdő­dik a második műszak. A földszinti számozó- és szá­molóteremből egy teherlift az emeletre röpíti a huszon- ötös csomagokat, ahol sza­lagrendszerben kézről-kézre, gépről-gépre kerülve nad­rággá idomul a tízegynéhány elem. Az első „állj”, Simon Jó- zsefné asztalán van. Belülre, az öv körüli rész­re címkéket varrók, a kül­földön értékesítendő nadrá­gokba kettőt, a hazai pia­cokra kerülőkbe négyet. Az egyik a készítő gyárat neve­zi meg, a másik a forgal­mazó vállalatot, a harmadik a méretet, a negyedik pedig a KRESZ címke. Ezen látha­tó: mit szabad és. mit nem szabad tenni a termékkel. Például a Trappért tilos vízben mosni, helyette vegy- tisztítást ajánlunk. Vasalni is csak vizes ruhán keresz­tül ildomos. A kék farmer viszont fog és színez, így ezt sem szabad elfelejteni. Egy asztallal arrébb he­lyére kerül a zippzár is, majd a derék- illetve lépés­toldás odaöltése következik. Ennek a háromszög alakú apró anyagnak semmi köze a lépéshez, de felhasználá­sával kevesebb a hulladék. Győri Jánosné ujjai bo­szorkányos sebességgel igaz­gatják az anyagot. Halk ziz- zenés, és az automata varró­gép máris zsebeket ragasz­tott a szárakra. Minden mozdulatán látszik, nem vé­letlenül lett a karcagi üzem huszadik Kiváló Dolgozója. Nevetve mondja: — Fura módon mi, asz- szonyok általában a délutáni műszakot jobban szeretjük a délelőttinél. Nekem 'két és hat óra között legsebesebb a kezem, utána már lassúb­bak a mozdulatok. Egy ügyes masina a zsebtasak szélét egyenesre szeli, miközben a tasakot a szárra varrja. Helyére kerül a húzózár, az első és hátsó szár belső, illetve külső ré­sze. Most már tényleg nad­rág alakja van az árunak. Az újabb megálló Tőkés Istvánné asztalára jutott. — Naponta egy műszak­ban 6-700 nadrágot nézek át tüzetesen, és esetenként százon is akad kisebb javí­tanivaló. Különösen, ha rossz az anyag, vagy ha az egyik típus termeléséről a másikra állunk ót — nő a hibalehetőség. A nadrágon levő szám alapján azono­sítható az illető, és a jelzett részt végig ki kell bontani, ami háromszoros időveszte­ség. De még mindig jobb, mintha a vevő vagy a kül­földi partner reklamálna. Rákerül a derékrészre az övtartó, odavarrják, elhelye­zik a Trapper címkét, gomb­lyukat vágnak a nadrág ele­jére, majd rögzítik az anyagra az egyetlen gombot. Kilenc aprószeg dukál még a nadrágra, majd a szalag­végi szálazók leszedik a fe­lesleges cérnákat, és egy újabb meó elé jut a kész­termék. Ez a folyamat egyetlen nadrágnál 30-35 perc, és két műszakban naponta 1200- 1300 darab, évente 300- 330 ezer kerül le az aszta­lokról. A vasalás után a csomagolóban várják a nad­rágok azt, hogy hetente el­szállítsák őket. Legújabban gyermek­farmerokat és zekéket is készítenek Karcagon. Az utóbbit a tinédzser szalag lányai öltik össze, akiknek a havi keresete 1 ezer 200- tól 3 ezer 200 forintig ter­jed. Egyműszakos kismama­szalagot ás kialakítottak, amelyen az ifjú anyukák addig dolgozhatnak, amíg az apróságok hatévesek nem lesznek. A munkásnők havi átlagkeresete 2 ezer 700 fo­rint, és az idén 300 ezer forint prémiumot osztottak szét közöttük. Valószínű, ez is közrejátszik abban, hogy alig van kilépő, évek óta stabil, állandó a 170-es lét­szám. ' A ragyogó tisztasá­gú, modern öltözőket, mos­dókat nézve valószínű: na­gyon sok gyár szívesen cserélne a karcagi üzemmel. A monotónia ellen szüne­tekkel védekeznek: négykor öt perc, hatkor húsz, nyolc­kor újabb öt jár minden ülőmunkát végző dolgozó­nak. — Hét szocialista brigá­dunk kongresszusi felaján­lásként vállalta, hogy 105 százalékos éves termelési tervünket december végére 110 százalékra teljesítjük. Ügy néz ki, hogy erre már hamarabb is sor kerül. Azt is ígértük, hogy terméke­ink ellen sem a hazai pia­con, sem Svájcban nem lesz minőségi kifogás. Erre egyébként a tízéves üzem történetében az utóbbi öt évben szerencsére nem is adódott példa — sorolja Végh János. Este tíz óra. Mozdulat­lanná merevednek a letisz­tított, csillogó gépek. A műszak fáradt szemű lányai, asszonyai hazafelé igyekez­nek. A helybeliek zöme ke­rékpáron, a bucsaiak, kun- madarasiak busszal. Tizen­egy is elmúlik, mire lepi­henhetnek. Hogy aztán másnap dél­után kettőkor újra kezdjék, hiszen az évente itt készített különböző színű és méretű farmerek, zekék, bársony­nadrágok — tapasztalatok szerint nem sokáig hevernek a raktárakban, üzletekben. Jó néhány éve már, hogy az Orion Rádió és Villamos- sági Vállalat kapcsolatba lé­pett a jászsági Vas- és Fa­ipari Szövetkezettel: televí­ziókészülékeik szekrényét, a kávákat Jászfényszarun ké­szíttették. A budapesti nagy- vállalat — mert érdekében állott — a gyártás korsze­rűsítését is támogatta. A szö­vetkezet új üzemcsarnoká­nak felszerelését 70 korsze­rű, ingyen átadott faipari géppel segítette. Az év ele­jén még szorosabbá vált a jászsági üzem és a tévékészí­tők kapcsolata: az Orion megvásárolta a jászfénysza- rui telepet. A budapesti vevőnek lát­szólag könnyű dolga volt, a készbe telepedett bele. Ezt azonban csak a külső szem­lélő hiszi így. Kun Lajosnak, az új Orion-gyár vezetőjének más a véleménye: — Az új csarnok már va­lóban állott, sőt a tőlünk ka­pott gépek egy része is dol­gozott benne. A berendezé­sek közül azonban sokat ne­künk, az új gazdáknak kel­lett üzembe helyezni. Koráb­ban nem működtek, hiszen nem készült el az üzemnek az a része, amelyikben a he­lyük volt. Nemcsak a csar­nok építését kellett befejez­ni. Az eredetileg irodának szánt, ma az elektromos mű­helyünknek helyet adó épü­letnek is csak a váza volt meg. Az igen elhanyagolt szociális létesítményeket fel kellett újítani, a hiányzókat pótolni. Nem voltak irodák, új termékünk, az értékes és sérülékeny elektromos alkat­részek őrzésére is most épí­tünk raktárát. A telep meg­vétele óta bőven van mun­kánk. Plusz 33 ezer káva mínusz húsz ember Gyorsan dolgoztak az épí­tők az új telepen. Júniusban fogták hozzá az elektromos műhely befejezéséhez, és szeptember 3-án már itt sze­relték a televíziók nyomta­tott áramköreit. (A szalago­kat is rekord idő alatt tele­pítették le Jásnfényszarura. Szerdán még a budapesti gyárban dolgoztak mellettük, csütörtökön estére már ösz- sze is szerelték őket új he­lyükön.) A raktár- és iroda­épületnek augusztusban kezd­tek neki, és már csak az utol­só simítások vannak hátra a befejezésig. Mindez a változásoknak a látványos, mégis kisebb je­lentőségű része. Lényegesebb eredményeket hozott a ter­melés átszervezése. Jászfény­szarun még ma is lényegé­ben ugyanazokkal az eszkö­zökkel készítik a tévékávákat és hangsugárzó dobozokat, mint egy évvel ezelőtt. Mégis 30 ezer fekete-fehér és 3 ezer színes készülék „szekrényé­vel” gyártanak többet. Pedig húsz emberrel kevesebb dol­gozik a faipari üzemben. — A gazdaságosabb terme­lést a technológiai berende­zések ésszerűbb elhelyezésé­vel értük el. A gyártósorokat úgy állítottuk össze, hogy a gépek a műveletek sorrend­jében kövessék egymást — elemezte a hatékonyság nö-% Ám nemcsak a hatékö- konyabb munka anyagi fel­tételeit kellett megteremteni. Az erkölcsi tényezők fontos­ságáról sem feledkezett meg az új vezetőség. Kezdettől fogva igen lényegesnek tar­tották a munkafegyelem megszigorítását. Nem ijedtek meg az elbocsátásoktól se. Sorozatos fegyelmezettlenke- dés, például italozás miatt 24 emberüktől kénytelenek vol­tak elköszönni. velősének módszereit a gyár­egység vezetője. — Praktikus kéziszerszámok (például ka­pocsbelövők) vásárlásával is gyorsítottuk a munkát. Ré­gen szinte darabonként szál­lították az anyagot a mun­kahelyre, ezt megszüntettük, ma minden művelethez „egy­ségrakatokban”, kocsikon jutnak el a munkadarabok. Tudjuk, az anyagmozgatás­nak nem ez a legkorszerűbb módja, van még mit tenni, de egyelőre csak ennyire fu­totta erőnkből és időnkből. D. Szabó Miklós A VIDEOTON és a Nyomdaipari Fényszedő Üzem szakembereinek közös fejlesztésében elkészült az első magyar gyártmányú szedő­szerkesztő display. Ezzel megteremtették az alapjait a hazai szá­mítástechnikai eszközökre épülő fényszedés továbbfejlesztésének. Az első két berendezés megkezdte a próbaüzemet a Nyomdaipari Fényszedő Üzemben. Segítségükkel meggyorsíthatják a kiadvá­nyok átfutási idejét Elköszöntek a fegyelmezetlenkedöktöl Jelentkező volt bőven Rövid idő alatt 33 ezer da­rabbal több tévékávát készí­tettek tehát Jászfényszarun. (A tavalyi termelés 140 ezer darab volt). Ám nemcsak ezt jelentette az üzem lehetősé­geinek kihasználása. Kun La­jos így magyarázta el. mi is történt: — Már a termelés átszer­vezésének kezdetén látszott, Az elektromos műhelyben a szí­nes televíziók alkatrészeit sze­relik össze (Fotó: T. F.) hogy a faipari üzemben a szükségesnél több ember dol­gozik. Amikor befejeztük a munkát — pedig tényleg csak Még vannak tartalékok Ma a gyár termelési érté­kének zömét az igen drága anyagokból készülő nyomta­tott áramkörök adják. A fa­ipari üzem azonban egyálta­lán nem veszítette el fontos­ságát. Itt készül minden, a vállalatnál felhasznált tévé­káva és a hangerősítő dobo­zok gyártásának is igen nagy a jelentősége. A jövőben nem akarnak sokkal több tévéká­vát gyártani, azonban Buda­pesten továbbra is számíta­nak a jászfényszaruiak egy­re javuló munkájára. Az Orion tervei között egyre ko­molyabb szerepet kap az úgynevezett Hi-Fi tornyok (sztereó rádiót, lemezjátszót, magnót magában foglaló ké­szülékek) gyártása. Ezek fa vázát is az új telepen csi­nálnák meg, szükség van te­Több a munka, de a pénz is Persze a jobb munkáról nem elég csák gondolkodni, meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel min­den dolgozót jobb munkára ösztönöznek. Jászfényszarun úgy gondolják, hogy nem elég csak követelni, adni is kell. A gazdacsere után 32 ezer forintról 38 ezerre nőtt a telepen dolgozók bérszín­vonala. Persze nem csák azért, mert 11 százalékkal nagyobbak lettek az alapbé­rek. Nőtt a termelékenység is, így végeredményben 20 százalékkal ér többet az em­berek munkája. Ügy látszik, a munkások érdemesebbnek látják és tudnak — még a normarendezés ellenére is — többet dolgozni. Mi történt jászfényszarun a^ év tavasza óta? Látszólag Az új feltételekhez új bé­rezési rendszert dolgoztak ki. A telep megvásárlása után rögtön 25 százalékkal szigo­rították a normákat a faipa­ri üzemben. Jogos volt a si­etség, amit az bizonyít leg­jobban, hogy azóta is 120 szá­zalékos az ott dolgozók tel­jesítménye. Voltak és van­nak is még kihasználatlan tartalékok. a legkönnyebben hasznosít­ható tartalékokat tártuk fel — „fölöslegessé” vélt húsz emberünk. Elküldeni nem akartuk őket, elkezdtünk hát egy új, másféle munkát végző mű­hely kialakításának gondola^ tával foglalkozni. A „munka­erőbőség” jól jött a vállalat­nak is. Budapesten nem volt. elég 'munkáskéz, amelyik a nyomtatott áramköröket ösz- szeállítsa. Megteremtettük hát a ma 37 munkást foglal­koztató elektromos műhelyt. Az is kiderült, hogy a kör­nyéken lakók szívesen jön­nek hozzánk dolgozni;. Hét hónap alatt százhatan jelent­keztek felvételre, köztük olyan képzettségűek is, akik­re rábízhattuk a komolyabb felkészültséget kívánó felada­tok megoldását. Az új műhely szeptember: ben indult. A tervek szerint 160 ezer Uranus televízió bel­ső alkatrészeinek, nyomtatott áramköreinek összeszerelésé­re képes. Nemrégiben a szí­nes televíziók modul elemei­nek elkészítését is megkezd­ték. Még decemberben két műszakos munkarendre tér­nek át, és így megduplázzák a termelést. hát a munka hatékonyabbá tételére. No és azért is a ter­melékenység javítására kény­szerülnek, mert a mai lét­számot nem akarják növel­ni. — Az igen korszerű faipa­ri gépek jobb kihasználásá­val, a gyártás minimális be­ruházást igénylő korszerűsí­tésével, az anyagmozgatás gépesítésével azonban renge­teg embert szabadíthatunk fel, és áthelyezhetjük őket a fejlődés során ránk háruló új feladatok megoldására. Vannak tartalékaink, ez lát­szik. Pedig még nem is be­széltem a begyakorlottság növekedésével feltáruló új lehetőségeinkről — elmélke­dett jövőjükről a gyáregység vezetője. semmi: ugyanaz a gyártelep másik gazdához került, fel­szereltsége alig változott. Mégis jelentősen növekedett a termelékenység. A koráb­ban is a telepen dolgozó fia­tal szakemberek ugyanis le­hetőséget kaptak arra, hogy megszüntessék a bosszantó, — ha ezt pénzben kifejezhet­nék! — szervezési hibákat. Jellemző, hogy az üzem meg­vásárlása után a gyárra köl­tött 5 millió forintnak el­enyésző része volt közvetle­nül termelésnövelő hatású. (Körülbelül 100 ezer forintért vásároltak gépeket, a többi pénzen a munkakörülménye­ket javították.) A gazdálko­dás szemlélete változott meg: „kihozták” a gyáregységből azt, ami amúgy is benne volt. V. Szász József i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents