Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
1979. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tallózás a kuncsorbai tehenészek krónikájában Naprakészen vezetett, ízlésesen dekorált brigádnaplót nézegetünk együtt téeszbeli- ekkel és pirosnyakkendős gyerekekkel a kuncsorbai művelődési házban. Hogy miért éppen ott? Rédai János, a helyi Búzakalász Tsz tehenészeti telepének fiatal vezetője készséggel magyarázza: — A mi brigádunk patronálja az általános iskola úttörőcsapatát. Együtt tartjuk a pajtásokkal a fenyőünnepet. Elhoztuk nekik a naplónkat, ismerkedjenek belőle a munkánkkal, eredményeinkkel. Nézze, itt az első bejegyzés: 1978 májusában határoztuk el tízen a szaktelep dolgozói közül, hogy József Attila néven szocialista címért küzdő munkabrigádot alakítunk. Együtt dolgozunk most is mind a tízen, sőt azóta újabb öt taggal gyarapodott a borjúgondozókból, fejőkből, takarmányosokból, tejkezelőkből, karbantartókból álló kollektíva. Mindjárt a napló második oldalán a brigádtagok névsora. Egy hosszúcopfos, mosolygós úttörőkislány lelkesen sorolja: ismerem őt is, őt is és őt is. Én a tagok születési évszámait — a nőkét illendően csak félszemmel — veszem sorra. A serkenő ba- juszú fiatalember, Vészé János észreveszi a csodálkozásomat. — Jól látja, — bizonygatja — ifjú Kovács Mihályt nevezhetnénk ki korelnöknek a brigádban, ő született közülünk a legrégebben. Régen? 1949-ben! Mert azt tudnia kell, hogy a téeszünkben is csak harminchét év az aktív kereső tagok átlagéletkora. Szívesen jönnek, sőt egyre többen visszajönnek dolgozni a közösbe a fiatalok. Én is háromévi gyalogmunka után fordítottam hátat Kuncsorbának. Pestre csábított a nagyobb kereset meg a városi élet. No, öt év elég volt belőle! Megszereztem a Fémmunkás Vállalatnál az épületlakatos szakképzettséget, de inkább vagyok most betanított munkás a Búzakalászban. Januárban elküldenek hathetes KISZ-iskolára, utána majd a téeszben szervezett szakmunkástanfolyamon kitanulok tehenésznek. Többre jutok itthon a szaktelepen megkeresett négyezer forinttal, mint idegenben az öt és fél ezerrel. Fényképek villannak fel lapozgatás közben a brigádnapló oldalain. Az egyik fotó Rédai Jánost, a telep és a brigád vezetőjét örökítette meg az év eleji közgyűlésen, felszólalás közben. — Akkor már túl voltunk az első éven, és a brigádunkat a téesz tizenegy kollektívája közül a jobbak között emlegették. Rászolgáltunk az elsőfokú elismerést jelentő brigádzászlóra, hiszen 1978- ban a vállalt tíz százalék he~ lyett huszonkét százalékkal túlteljesítettük a tejtermelési tervünket. Két százalékkal csökkentettük a kétszázas borjúszaporulatnál az elhullást. Az iskolánál kétezer forint értékű, az új szaktelep környezetének szépítésével száz óra társadalmi munkát végeztünk. Szóval, itt a képen éppen az elismerést köszönöm meg, és a brigád idei társadalmi munkavállalásait ismertetem a közgyűléssel. A nevét évközben „ifjúsági brigád” jelzővel kiegészítő kollektíva félszáz oldalnyi krónikája az említett társadalmi munkákról készült fényképeket is őriz. Az egyiken a nevető szemű borjúgondozó lányt, Molnár Klárit ismerik fel az úttörők. — No hisz jól nézek ki, — kacag a képmásán — festé- kes melegítőben, pemzlivel a kezemben! A telepen társadalmi munkával épített kerékpártároló kerítését festettük éppen. Kihasználjuk az osztott munkaidőt, a reggeli és a délutáni fejés között segítünk, ahol tudunk. Ezen a képen például egy elhagyott tanyát bontanak a brigádtagok. Sokba kerül a téesznek, hektáronként majd huszonötezer forintba a korábban Rédai János: - „Megörökítjük a kollektív munkát, a közös szórakozást, mindent, a brigád éleiét” az augusztusi rendkívüli brigádgyűlésről: a párt XII. kongresszusa tiszteletére vállaljuk ... És Vészé László már az 1979. évi munkaver- seny-eredményeiket sorolja: — Az év elején vállaltuk, hogy a telepünkön fejt tej nyolcvan százalékát első osztályú minőségben adjuk át. Augusztusig az értékesített tejmennyiség kilencven százaléka megfelelt a maximális tisztasági és minőségi követelményeknek. Kongresz- szusi pótvállalásként elhatároztuk, hogy augusztustól az év végéig csakis első osztályú tejet szállítunk a Tejipari Vállalatnak. Teljesítettük, amit vállaltunk. Literenként tíz fillérrel többet kapunk így a feldolgozó ipartól. Első hallásra ez nem nagy összeg, de az idei egymillió literes tejtermelésnél három jobbfajta fejőstehén ára. Ha csak így fejben összeadom a tejprémiumot, az egy liter tej előállítására felhasznált abraknál elért megtakarításokat, az energiaköltség csökkentést, a társadalmi munkák értékét, akkor legalább 150 ezer forinttal növelte az idén a brigád a közös jövedelmét. Jól is jön minden többletbevétel az állattenyésztőktől, mert a gyenge kelés és a fagykárok miatt 160 vagonnyi búza ára hiányzik a növénytermesztők tervteljesítéséből. összenevetnek a napló fölé hajoló gyerekek: jé, menyasszony, vőlegény! Kérdik Molnár Klárit, bekerül-e majd a brigádtársáéhoz hasonlóan az ő esküvői képe is a műbőrkötéses könyvbe? — Persze, hogy be — ígéri Dékány Sándorné tejkezelő, akinek a kézügyességét dicsérik a szépen írt-díszített naplóoldalak. — Úgyis hivatalosak vagyunk mindannyian a brigádból a Klári január végi esküvőjére. Csakhát, * :/ h jsjjf ,■ r Együtt örülnek az új lemezjátszónak a téeszbeliek és az úttörők haszontalan vagy nem célszerűen hasznosított földterületek művelésbe vonása. Mi is igyekszünk társadalmi munkával csökkenteni ezeket a költségeket. A téeszben elismerik a többletmunkát. Azt a szép lapot én küldtem a brigádnak Opatijából. Jutalmul vettem részt a jugoszláviai kiránduláson, a nemzetközi nőnapon. Lapozgatunk tbvább a József Attila brigád naplójában. Nyaralásból küldött képeslapok, közösen megtartott névnapok és a brigádbeliek családtagjaival együtt 'szervezett kirándulások emlékeit felidéző fotók, időrendi sorrendben. Azután egy jegyzőkönyv, röviden, szabatosan mielőtt bekötik a fejét, be kell jegyeznünk az idei teljesítéseket. Sebaj, kihagyjuk az 'esküvői kép helyét. És ennek a fenyőünnepnek a megörökítésére is szánunk egy lapot. Már kanyaritottam is ide egy fenyőágat, gyertyával, Jó lenne fénykép is. Igaz, ha maguk készítenek, és megjelenik az újságban, majd kivágjuk, és beragasztjuk. Legjobb lenne talán, ha azt fotóznák, amikor átadjuk az óvodásaknak a játékokat, az úttörőknek az új lemezjátszót. A társadalmi munkában eltakarított tanyaromok bontási anyagának árából ez a brigádunk karácsonyi- gyermekévi ajándéka. Temesközy Ferenc Mezőgazdaságunk ma és holnap Beszélgetés dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel az élelmiszergazdaság helyzetéről Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mező- gazdasági és élelmiszeripari ágazat adja. Dr. Romany Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel erről beszélgettünk. Kérem miniszter elvtársat, foglalja össze, az idén milyen eredménnyel zárta az esztendőt ez az időjárás szeszélyeire oly érzékeny ágazat? ,— Ma a nemzeti jövedelem egyhatodát adja a mezőgazdaság. 1974 és 1978 között igen erőteljesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a mezőgazdasági rendeltetésű földterület is. Most már a termelés növeléséhez egyre nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gazdaságok tudtak eredményeikkel követni, a termelőszövetkezetek nem. 1979-ben sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a magyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a tervezettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jószívvel mondhatom: kikerekedett az esztendő, az első félévben bizony rosszabbra számítottunk. A kukorica és több más növény javított a helyzeten, az állattenyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Ön néhány esztendeje egy beszélgetés alkalmával elégedetlenségének adott kifejezést a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolatban. Való igaz, azóta is voltak szűk esztendők, de úgy tűnik, mintha tényleg egyenletesebben emelkedne a termelés. Milyen tényezőknek köszönhető ez? — Én akkor sem az öt-tíz évvel ezelőtti koncepció minősítésedként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések szerint egy-egy, most vitatott, elgondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes például, hogy jobban ki kell használnunk ingyenes erőforrásainkat. Például azt. hogy ne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időbe helyezzék. Viszonyainknak megfelelő fajtákat kell alkalmaznunk, adott esetben az intenzív, a modern és a hagyományos kombinálása, együttes jeleft- léte is dicséretes lehet. Tehát nem is annyira az ütem növekedésével van a baj, hanem a lehetőségeink kihasználásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről- időre országosan és termőtájanként is .felül kell vizsgálnunk. Az adottságok előnyeit, a költségtakarékos megoldásokat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás előnyeit az eddigieknél jobban kell hasznosítanunk. Az idén például visszafogtuk a tojástermelést: nem volt gazdaságos exportálnunk, mert csak annyit kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. Ennek ellenére a mezőgazdasági . exportunk nőtt. Vagy itt van például a juhászat: most a legoptimálisabb műanyaggyárosok is aggódva figyelik az igények változását, a juhászat fellendülését. Különösen a dunántúli tájak alkalmasak erre, gondolunk arra is, hogy a Dunántúlon egy juhvágóhidat létesítsünk. Az ágazat az ötödik 5 éves tervben mintegy 60 milliárd forint értékben vásárol új gépeket. Sajnos csak ennyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatékonyabb hasznosításával és mostani eszköz- állományával képes-e olyan mértékű előrelépésre, mely minőségi változást jelent a fejlődésben? — Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállománnyal lényeges változást nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetet, hogy' mi olyan technikát alkalmazunk, amely a hatvanas években — az- akkori olcsó energiaárak mellett — a legjobb volt. A következő években úgy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált energia mennyisége, ugyanis a költségek így is emelkednek majd. Nos, ennek előrebocsátásával is látok lehetőséget, hogy a szellemi értékek maximális kihasználásával, amelyeknek már a technikai eszközök cseréjénél is érvényre kell jutniuk, emeljük a mércét. Tudomásom szerint a gépek gazdaságos üzemeltetése érdekében gépjavító és szervizrendszer kialakítására törekszenek. Ügy kell ezt értelmezni, hogy a gépállomás- hálózathoz hasonló rendszer kiépítését szorgalmazzák? — Nem. Át kell vennünk azokat a tapasztalatokat, amelyeket korábban- szereztünk, de most egészen másról van szó. A termelésben egyre nagyobb szerepet játszó gépek javítása, karbantartása elengedhetetlenül megköveteli, hogy valameny- nyi érdekelt fél közösen hozzon létre olyan hálózatot, amely alkalmas az említett feladatok elvégzésére. Ez nem lehet csak a mező- gazdaság feladata. A gyártó cégek, a Mezőgéptröszt, az állami gazdaságok és a szövetkezetek közösen, társulásos formában, közös érdekeltséggel oldják meg ezt a feladatot! Ha már a szervezeti, szervezési kérdésekről esik szó: mi a véleménye az olyan élelmiszergazdasági komplexumokról. ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten feldolgozott élelmiszeripari termékként saját kereskedelmi hálózatunkban hozzák forgalomba, s ahol az egész vertikumba azonos érdekeltségi rendszert dolgoztak ki? — Híve vagyok — szerencsére senki sem tiltja, hogy ilyen komplexumok létrejöjjenek. Jövőjük van, a piachoz képesek rugalmasan alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszertermelés valamennyi ágazatát fejleszteni szükséges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezze hatékonyságát. A Szovjetunióban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a termelés valameny- nyi szakaszát: tehát a gépellátás, gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságot, a felvásárlást, áruraktározást, feldolgozást, forgalmazást. Kérem, mondja el, melyek azok a magyar termékek, amelyek mindenkor jó piacra számíthatnak? Törekszünk-e arra, hogy ezeket minél nagyobb mennyiségben, kiváló minőségben, pontos határidőre kiszállítsuk? — Élelmiszeripari nagyhatalom ugyan nem lehetünk, de néhány cikkel befolyásolhatjuk az árakat. A magyar paprika például a világkereskedelem egyharmadát adja, s ez már árformáló erőt jelent. Vannak egészen speciális termékeink, mint például a tokaji aszú, az egri bikavér, a Herz és a Pick szalámi, a gyulai száraz áruk, amelyekkel valamikor vitathatatlanul elsők voltunk mennyiségben is, s mindenkor jó piacra számíthattunk. Azonban nem szabad, hogy ez a szemlélet elringasson bennünket. A magyar, élelmiszergazdaságban dolgozó szakemberek az ön mércéjével mérve képesek-e arra. hogy az adott anyagi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremtésében a mostaninál többet tegyenek? — Nemrégiben az ágazat fiatal szakmunkásaival találkoztam, feltűnt, hogy ga- ját tevékenységüket is, az irányítókét is milyen kritikus szemmel képesek elemezni. Hogy már eddig eljutottak, az fél sikernek számít. Nagyon jó szakembereink vannak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség; a minisztériumtól a brigádokig érvényes ez. Végezetül a küszöbön álló, hatodik ötéves terv, a nehéznek ígérkező 1980-as esztendő lényegesebb feladatairól kérnénk egy rövid áttekintést. — Az 1980-as év és a következő középtávú terv ösz- szeíűgg.: a gazdasági folyamatok ugyanis nem választhatók szét. Gondoljunk csak arra, hogy az idén elvetett búzát jövőre aratjuk, s amit aratunk az már a hatodik ötéves terv első termésének vetőmagja. Nem titok: nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely ,a munkánkat segíti, a támogatást mint ösztönző eszközt ugyanis az. árváltozások ellenére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bárki is csak erre számítson. A hatodik ötéves terv céljairól még korai lenne részletesen beszélni, annyi azonban biztos, hogy nem csökken az ágazat exportfelada- ta, viszont • előtérbe kerül a gazdaságossági kritérium a visszafogottabb fejlesztés mellett. Az 1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint amikor 1977-ben 12 százalékos növekedéstértünk el. A mezőgazdasági termékek bruttó termelését legalább 5, míg az élelmi- szeripari termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell növelni 1980-ban. A növekvő termelési és értékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző években rendelkezésünkre állt. Mindent meg kell tennünk, hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fokozzuk képzettségüket, mert a' gépeket csak így tudjuk hatékonyan működtetni, a műtrágyát, növényvédőszert felhasználni. Ha már az adott- s ágok k i h asználásáró 1 beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk sakkal gazdagabb országok is ezt teszik. Lombosi Jenő < Lapok a brigádnaplóból j tri ..i
