Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
1979. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bejött a csere Munkát váltani, „gazdát” cserélni még egyetlen ember esetében is nehéz. Nagyobb kollektíva, például egy üzem új vállalathoz csatolása esetében pedig a bizonytalanság, az ismeretlentől való idegenkedés még nagyobb nehézségeket okozhat. Erről érdeklődtünk két évvel az átszervezés után abban a szolnoki gyárban, ahol a kapu mellett vadonatúj tábla hirdeti: MEZŐGÉP Vállalat Központi Fejlesztő Üzem. Országos feladatok Az üzemvezetővel, Dalma- di Dénessel beszélgetünk, a jelen a téma. — Az átszervezés, a profil- váltás nehezén túl vagyunk. Amíg a ’77 júliusi átszervezés után az első fél esztendőben a régi gazdánk, a Vasipari Vállalat munkáit fejeztük be, tavaly — a gépte- lepítiésekkel egyidőben — már a MEZŐGÉP számára dolgoztunk. Két nagy működési területük van: saját beruházásaink berendezései és a gyártóeszközök, szerszámok készülnek itt. A munkáslétszám nem növelhető már, a termelékenységet javítani kell — ez pedig korszerűbb gyártóeszközöket igényel. A növekvő exportkövetelményeknek meg kell felelnünk. Most például Tószegen E— 318-as jelű, NDK-ba szállítandó adapterek készítését kezdtük meg, amire az eddigi 60 helyett 100 mikrométer vastag festékbevonatot kell felvinni. Ehhez beégetett festékbevonat, és a festési technológia teljes átalakítása is szükséges. így most felület- előkészítőt, szárítót, szórókabint és infrakemencét készítünk a MEZŐGÉP szolnoki, egri, horti üzeme részére. Ezzel lassan mindenütt lehetővé válik, hogy az időjárásnak ellenállóbb mezőgazda- sági gépek készüljenek. Valaki megzavar a beszélgetésben: néhány szóban tájékoztatja az üzemvezetőt egy új hegesztőautomata próbájáról, amelyet csak a szolnoki „bejáratás” után helyeznek majd üzembe Kisújszálláson az itteni mérnökök. Több szó nem is esik róla, természetesnek tartják. — Tavaly 14 millió forint értékű gépet kapott az üzemünk, így most már teljes kapacitással dolgoznak a szerszámkészítők is. Minden feltétel adott alapvető profilunk, a hidegalakító szerszámok készítéséhez. Harmincöt minősített szakmunkás dolgozik az üzemben. De nézzük meg őket, munkájukat. Folyamatos fejlesztés Az udvaron 925 négyzetméteres új csarnokot épít az ÉPSZER, a jövő nyárra ígéri az átadást. De mindez csak a kezdet: — A Mezőgéptröszt döntött úgy, hogy vállalatainak szerszámellátását egy helyről, központilag biztosítja, ezért a KGM támogatásával 240 millió forintos beruházásra kerül sor. Az IPARTERV már elkészítette a rajzokat. A szerszámkészítők most épülő csarnoka után a 3000 négyzetméteres forgácsolóüzem és a raktár, majd a szociális épület és a tervezőiroda következik. Itt a gyártástervezők, a fejlesztők kapnak helyet, de szó van a gyártmányfejlesztés beköl- töztetéséről is. Ők most Tö- rökszentmiklóson dolgoznak. Lehetőséget kaptunk a szakmunkáslétszám bővítésére is: az idén 9, jövőre ennél is több magas szakmai tudású jelentkezőt tudunk felvenni. Emellett — egy megnyert pályázat eredményeként — központi támogatással építünk tanműhelyt a jövő mestereinek. Az üzemben rend, a szerszámgyártáshoz illő tisztaság mindenütt. A „csere” óta reggeliző sarokban, asztalon, — széken, kulturáltan esznek az emberek. Fekete Ernő csoportvezetőt kérdezem: mi tartotta itt? Lakonikus tömörséggel válaszol: — Jobb munkakörülmények, korszerű gépek, magasabb fizetés: megtartották, amit ígértek. A „vasipariak” még ígérni sem tudták azt, ami itt megvalósult. Bartók Jenő szerszámkészítő egy előregyártott elemekből készülő, beállító szerszám összeállításán szorgoskodik: — Hogy mi maradt azokból az időkből? Csak a nosztalgia. Én már nyugdíjba készülök, mégis könnyen megszoktam az újat. Amit most csinálok, önálló, szép munka. A cég büszkesége, az NC- vezérlésű csehszlovák koordinátafúró. Szép Gábor „bűvöli” a 3 és fél milliós berendezést: — Olyan pontos ez a gép, hogy most már a nagyobb kivágószerszámokat csereszabatos szeletekből állíthatjuk össze. így, ha kicsorbul, egyetlen elemet kell csak kicserélni, hogy rövid időn belül újra használni lehessen. Az emberek nyugodtan, tempósan dolgoznak, kapkodásnak — és lógásnak —■ nyoma sincs. Megállapodott emberek — Nem mindig van ez így — mondja Csikós Jenő, a pártalapszervezet titkára. — Előfordul, hogy egy fúrókészülék rajzát pénteken kaptuk meg, és az egész hétvégét végigdolgozva hétfőn hajnali háromkor indítottuk útba a győri MEZÖGÉP-hez, ahol a hajtóműház készül az E—318-hoz. De hogy ilyet kérni lehessen, ahhoz nagyon stabil, erős munkásgárda kell. A „Vasipari idején” itt dolgozó 42 emberből 35 ma is a mi munkásunk. — Dolgozóink tudtak az üzemcseréről, már 1975-ben megindult a szóbeszéd. Két évig dolgoztak úgy, hogy remény sem volt bérfejlesztésre. A pártszervezet azonban úrrá lett a bizonytalan közMegkezdték az új szerszámkészítő műhely elemeinek helyszínre szállítását az ÉPSZER dolgozói hangulaton. A régi dolgozók problémáit összegyűjtve —, elemezve ültünk össze a MEZŐGÉP vezetőivel; alapvető célunk volt az addigi munkáskollektíva megtartása. Egyetlen középvezető sem hagyta itt azóta az üzemet. A ihét elvándorolt munkás arányaiban nem több, mint ami egy változatlan üzemnél is megszokott. Most 90 fizikai dolgozónk van, az átlagórabér két év alatt 14,70- ről 18,70-re nőtt. És az emberek is látják, hogy építünk, hogy jönnek a gépek, hogy többet keresnek, hogy az egyre nagyobb követelmények között is bízunk bennük — egymásban. Vietnami vendég Jászberényben Tegnap délután Jászberénybe látogatott Truong Van-Mini, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének attaséja. A vendéget a Hazafias Népfront városi Bizottságának székházéban Búzás Sándor, a városi tanács elnöke, Petri András, a HNF városi bizottságának alelnöke és Kövér József, a HNF városi bizottságának titkára fogadta. A város politikai, gazdasági, társadalmi életét bemutató tájékoztató után a vendég a Műszeripari Szövetkezet I. számú üzemét tekintette meg. Majd elkalauzolták a Jász Múzeumba is. Este a helyőrségi művelődési házban baráti találkozót rendeztek, amelyen részt vettek a Műszeripari Szövetkezet dolgozói és a népfront aktivistái is. A barátsági esten Vietnam társadalmi élete címmel Truong Van-Min tartott előadást, amelyet filmvetítés követett. Változatlan díj, magasabb összeg Január 1-töl új életbiztosítási rendszer Az életbiztosítások január 1-től változatlan díj mellett növekvő biztosítási összegért köthetők meg — jelentették be tegnap az Állami Biztosítónál. A hazánkban eddig nem alkalmazott új biztosítási rendszer lényege, hogy ezentúl minden évben 2 százalékkal emelkedik az életbiztosításokra kifizetendő összeg. A tájékoztatón elmondták, hogy az életviszonyok javulásával, az átlagos életkor meghosszabbodásával együtt fejlődött az életbiztosítási rendszer, bővült a szolgáltatások köre. A biztosító megalakulásakor, 1949-ben még mindössze 177 millió forint. 1969-ben 32 milliárd, az iáén pedig már több mint százmilliárd forint az élet- biztosítások összege. Az elmúlt években az igények kielégítésére egész sor új konstrukciót rendszeresítettek, meghatározott célú biztosításokkal. Fokozottabban gondoskodnak a gyermekről, az élettársról, a szülőkről, vagyis azokról, akik részesülnek a biztosított keresetéből, ezenkívül a nyugdíjkiegészítő járadékbiztosítással és a hitelfedezeti életbiztosítással bővült a kör. A most bevezetésre kerülő új életbiztosítási rendszer lényegében takarékossági biz. tosítás. A korábbi módozatoknál ugyanis a biztosítási idő letelte után 1,7 százalékos, most 5,6 százalékos kamattal fizetik k{ a biztosítási összeget. Egy 40 éves személy például a 15 évre szóló 100 000 forintos életbiztosításra havi 480 forint díj mellett a- 15 év eltelte után 134 590 forintot kap kézhez. Az új életbiztosítási rendszer nemcsak a január elseje utáni, hanem a korábban megkötött, mintegy 300 000 életbiztosításra is érvényes. Kőhidi Imre A debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karának tanüzemében. Mezőtúron, a hallgatók gyakorlati oktatása a szolgáltatási-gyártási tevékenységhez szorosan kapcsolódva folyik. Az itt kezdett gyakorlati ismereteket a későbbi munkahelyeiken jól tudják hasznosítani. Folynak a szerelési munkák a VSZ-400 típusú hőszigetelt tejes vízszállítókocsi szalagsorán Az új, numerikus vezérlésű koordinátafúrógépen többorsós fúrókészülékek készülnek Munkaszervezés Nemcsak tevékenység, szemlélet ég némi túlzással sem állíthatja senki, hogy vállalataink nemzetközi összehasonlításban a legjobban szervezett termelőegységek közé tartoznának. A dolgozók gyakori, hosszú évek óta visszatérő és már-már unalmasnak tetsző, ám mégiscsak jogos panasza: a műhelyben gyakran hiányzik a szükséges anyag, akadozik a szerszám- ellátás, vagy más okok miatt kell rövidebb-hosszabb időre felhagyniuk a munkával. S különösen súlyosan esnek a latba ezek a hiányosságok most. amikor egyre inkább érezzük, hogy többet és jobban kell dolgoznunk mint eddig. De ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, nem elég az elhatározás: a vállalatoknál és magasabb szinten egyaránt meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Persze, maguk a szervezők sem mindig elégedettek a szervezéssel. Nem egy fiatal szakember amiatt panaszkodik, hogy nem mindig olyan munkát végez amely képességének, képzettségének, érdeklődésének leginkább megfelel. Vagy ha mégis, akkor sem biztos, hogy elképzelései meg is valósulnak. Érdemes lenne egyszer utána nézni, hány drága pénzért megrendelt szervezési elképzelés fekszik hosz- szabb-rövid,ebb ideje az íróasztalok fiókjában, szaporítva az amúgy is nagyszámú dokumentumok számát, s ezzel párhuzamosan, csökkentve a meglevő tartalékok kihasználásának lehetőségét. Évek óta folyik a vita arról is, hogy kinek kell szerveznie? A vállalaton belüli szakembernek — a vállalati szervezőnek — aki jól ismeri az adott üzem tevékenységének megannyi részletét, működési mechanizmusát, s — talán ez sem káros — az ott dolgozd embereket is? Vagy éppen ellenkezőleg: külső szervezőkre kell bízni a munkát, hiszen őket nem gátolja sem a helyi érdekviszonyok kölönce, sem az „üzemi vakság”, s éppen ezért ők azok, akik képesek „objektiven”, a lehetséges legkedvezőbb- höz közelítő elképzeléseket az asztalra tenni. Még ma is élénken él a gazdasági közvéleményben az a néhány éve újdonságnak számító eset, hogy a zalaegerszegi ruhagyárban külföldi szervezőket bíztak meg a munka ésszerűsítésének megoldásával. Messziről jött ember többet lát? Bizonyára nemcsak ez játszott szerepet abban, hogy a svájci szervezők tervei jók voltak és azokat fel is használták. A Központi Bizottság már 1971-ben, majd ennek nyomán a kormány 1972-ben határozatot hozott a szervező munka fejlesztésének lehetőségeiről. A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap akkoriban vitát rendezett a szervezőintézetek munkájáról. A hét évvel ezelőtt felvetett — s többségükben ma is aktuális — kérdéseket most ismét megtárgyalták, s a lap a tapasztalatokat közreadta. Megállapíthatták, hogy a szervezés helyzete a határozatok eredményeként valamelyest, javult, ám ez a fejlődés korántsem elégíti ki az igényeket. A megkérdezett 46 vállalat közül kilenc elégedetlen volt a szervezők munkájával, mert azok olyan elméleti tanulmányokat készítettek számukra, melyeknek gyakorlati megvalósítása nagy nehézségekbe ütközött volna. Egyes vállalatok, elégedettek voltak ugyan, a szervezési tervvel. mégis hiányolták, hogy nem tartalmaz a megvalósításhoz szükséges javaslatokat, vagy a szervezők sok esetben nem vették figyelembe a vállalati sajátosságokat. Hazánkban tizenhárom olyan intézmény van, amelynek alaptevékenysége a szervezés. Ezek ágazatok szerint szakosodnak: a fejlett tőkésországokban viszont funkciójuk szerint. Ez utóbbinak sok előnye van, hiszen az adott szervezési témának specialistáivá válnak, és sok — a gyakorlatban már kipróbált — módszerrel, típusmegoldással rendelkeznek. A tárca szerint rendezendő szervezési intézetek legtöbbször nem kényszerülnek megküzdeni a konkurrenciával. lévén, hogy ilyen nincs: a tárcához tartozó vállalatok úgyis hozzájuk fordulnak. A szervezőintézetek dolgozóit. így — más ösztönző híján —gyakran csak hivatástudatuk készteti az alapos, eredményes munkára. S ha már az érdekeltséget — mint a szemléletet formáló egyik tényezőt — említettük: a szervező intézetek és a vállalatok legtöbbször fix összegben állapítják meg a szervezési szolgáltatás díját. Ily módon az intézmények kevésbé érdekeltek abban, hogy szervezési javaslatuk valóban meg is valósuljon — sem a vállalkozás kockázatát nem viselik, sem a szervezés által létrehozott eredményből — többletnyereségből vagy megtakarításból — nem részesülnek. mi azonban még ennél is furcsább: a vállalatok egy része sem törekszik arra, hogy közös kockázatvállaláson alapuló megállapodásokat kössön a szervezői intézetekkel. Némi túlzással azt is mondhatnánk: mintha attól tartanának, hogy a jól sikerült szervezés eredményeként. a vállalatnál alig marad, már olyan tartalék, amelynek feltárását és kihasználását időről-időre új eredményként lehet felmutatni. S mindez egyúttal arra is rávilágít, hogy a szervező munka nemcsak egyfajta tevékenységet, hanem szemléletet is jelent. F. S. P. Az oktatói és kereskedelmi tevékenységet segítő mezőgazdasági gépmodellek gyártása a tanüzemben
