Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 1. Mérgező halak Konzerváló tárolás A már betakarított, leszü­retelt kertészeti termények­ből naponta jelentős meny- nyiség kárba veszheti első­sorban a víztartalom csök­kenése miatt, ami különösen nagy lehet a sok vizet tar­talmazó zöldségféléknél és gyümölcsöknél. Növelik a veszteséget a kártékony élő szervezetek is, leggyakrab­ban a különféle rothasztó baktériumok és gombakór- okozók. Mindezek és a sze­dés után sem szünetelő, csak lelassuló, többnyire bomláshoz vezető élettani folyamatok nemcsak az ál­taluk előidézett súlyveszteség miatt károsak, hanem azért is, mert rendszerint kedve­zőtlenül befolyásolják a ter­més ízét, zamatét, állomá­nyát és hasznosanyag-össze- tételét. A veszteségek pedig leg­hatásosabban azzal csök­kenthetők, ha mielőbb gon­doskodunk a termény táro­lásáról. A legegyszerűbb; akár ideiglenes szükségtáro­lókban is rendszerint sokkal kevesebb veszteség éri a terményeket, mint szabadon. Tárolásukkal tehát még ak­kor sem célszerű várni, ha a későbbiekben kerülhetnek majd a végleges tárolöhe- lyükre. Szükség esetén, különösen a vártnál sokkal nagyobb, rekordtermések idején még a hagyományos, egyszerű tárolási lehetőségekkel is élni kell. Ezek biztonságos­sága fokozható, ha mű­anyagfólia takaróval is ki­egészülnek, ami fokozottan véd az átnedvesedéstől. A műanyagfólia-burkolat elő­nyét bizonyítja, hogy a priz- mázás után fedetlenül ha­gyott cukorrépában napi 0,02 százalék cukorveSzteség lehet. A műanyagfóliával kétharmad részéig fed.ett, felül szabadon hagyott, tehát jól levegőző, csak a fagyok beköszöntőkor leszalmázott cukorrépaprizmákban viszont felére csökken a cukorvesz­teség, és még a kisebb fa­gyokat is károsodás nélkül átvészelhetik. A tél végén, tavasszal haj tatáshoz hasz­nált műanyagfóliaburkola- tokkal a prizmákban fel­halmozott terményt is meg lehet védeni a csapadék és a szél kedvezőtlen hatásai ellen, addig, amíg a nagyobb hidegek beállta előtt ki nem kerül alóluk a termény vé­dettebb tárolóba, vagy már közvetlenül felhasználásra. A műanyagfóliáknál is nagyobbfokú hőszigetelőké­pessége, és az ezzel együtt járó hőtartó és egyben hő- ingadozást tompító hatása miatt lehet nagy szerepe a szükségtárolásoknál is a Te- maforg Textilhasznosító Vál­lalat Temizol elnevezésű, paplanra emlékeztető, körül­belül másfél cm vastag mű­anyagtermékének. A kon­zervgyárakban feldolgozásra váró és a már kész termé­kek, továbbá a prizmázott burgonya és esetleg más ha­sonló módon eltartható ter­mények véd.ő borításán kí­vül, alkalmasnak ígérkezik a különféle egyszerű tároló­helyek és tárolási módok esetében a hőszigetelés javí­tására. de még a faiskolai áruk 'kiszáradástól, túlhűtés- től védő takarására is. Ke­zelése könnyű, egyszerű, te­kercs formába göngyölhető, kevésbé rongálódik a hasz­nálat és tárolás során, mint a nád. szalma és más hagyo­mányos takaróanyagok, és a súlya is sokkal kisebb ezek­nél, még nedves állapotban is. Készítenek már műanyag­ból tároló vermeket is. Ol­daluk kettős műanyaglemez, amelyek között faforgács vagy egyéb szigetelőanyag van. Földre állítva, ezekből prizma alakzatok állíthatók össze. Egyes or­szágokban tárolás céljára gyártanak kettős falú mű­anyag-palástokat is. Ezek akár a begyűjtés helyén is rövid idő alatt felállíthatók, mert csak fel kell fújni őket levegővel. A „merevítő” le­vegő egyben kitűnő szi­getelő réteg. Mindegyikük előnye a viszonylag gyors és egyszerű felállításon kí­vül. hogy használat után ösz- szehajthatók és kis helyen elférnek. A műanyagfóliák hasz­nálhatóságával kapcsolatos vizsgálatok egyikénél hen­ger alakú cellákban és fek­vő silókban fekete polieti­lén palástokat helyezitek el, föléjük körülbelül 30 száza­lék nedvességtartalmú ku­koricát töltöttek, majd, a fó- liapalástot légmentesen le­zárták. Ezután szivattyúzás­sal légritkítást végeztek és kéndioxidot vagy nitrogén­gázt fújtak a palást alá. Az így tárolt kukoricaszemek­nél csupán színváltozást és csíraképességcsökkenést ta­pasztaltak, egyébként, töb­bek között takarmányozási szempontból nem károsod­tak. Több országban használ­nak is már a gabonafélék és a kukorica tárolására rendszerint butiffóliából ké­szült, duplafalú. felfújható műanyag’burkolatokat, még inkább hatalmas henger alakú műanyagzsákokat. Ezeket először felfújják le­vegővel, majd egyetlen nyí­lásrészükön át szállítósza­laggal vagy pneumatikus terménybefúvóval feltöltik a tárolásra váró terménnyel. Feltöltés után a felesleges levegő kiszivattyúzásával érik el a légmentes zárást. A légmentesen zárt térben a terményeket károsító élő szervezetek elpusztulnak, te­hát nemcsak az időjárás vi­szontagságaitól, hanem a kártékony szervezetektől is védett a termény. A légmentesen záródó légterű tárolókban — megfelelő szárítási lehe­tőség hiányában vagy az időjárás miatt, esetleg egyéb okokból — a kívánatosnál nagyobb nedvességtartalmú olajos magvak és más sze­mes termények tárolása is lehetséges, ugyanis, ha a légterükbe megfelelő arány­ban széndioxidot adagolnak, ez meggátolja a magvak romlását, valósággal konzer­válja őket. A vetésre már nem kerülő, legfeljebb 22 százalék nedvesség-tartalmú szemestermények úgy is tá­rolhatók előzetes leszárítás nélkül, hogy 10 C-fok alatt tartják a tárolóterük hő­mérsékletét, ami a vizsgá­latok szerint a 10—20 na­ponként végzett, néhány. órán át tartó hideglevegő- befúvással elérhető. Mindezeken kívül hazai kutatók olyan önhordó-mű­anyag bordázat között mű­anyaghabbal kitöltött és kül­ső-belső felén egyarátjt üveg­szállal erősített elemekből álló — héjszerkezetet is ki­alakítottak, amelyből az ed­dig ismerteknél nemcsak sokkal gazdaságosabban, ha­nem gyorsabban is létesít­hetők tárolóhelyek. Várható­an ezek a megoldások is terjednek majd az előre­gyártott elemekből ugyan­csak gyorsan összeszerelhe­tő könnyűszerkezetes tárolók mellett. Az utóbbiak közül egyébként különösen a bár­hol gyorsan felállítható, többnyire hengeralakú és fe­lülről a töltésük, alulról az ürítésük gépesítésére lehe­tőséget nyújtó könnyűfém tárolótartályoknak lehet nagy jövőjük. Komiszár Lajos Már az ókorban is tud­ták. hogy egyes tengeri ál­latok érintése és fogyasztá­sa közvetlen életveszélyt je­lent az ember számára. A tudomány napjainkban több száz mérgező halfajt, me­dúzát, raját stb. ismer, ame­lyeknek mérge részben érin­tés. szúrás útján kerülhet be az emberi szervezetbe, másrészt bizonyos részei tar­talmaznak sokszor nagy ha­tású mérgező anyagot, így fogyasztásuk okozhat halált az ember számára. Érdekes, hogy a toxikus tengeri álla­tok és növények több ezer éves megfigyelése ellenére az ember csak egy-két évti­zede foglalkozik a tengerben található állati méreg gyógy­szeripari felhasználásának gondolatával. A bőröndhalak családjába tartozik a trópusi vizekben honos totrodon. amelyet a japánok „fugu” néven em­legetnek. A fugu mája, belei és nemi szerve; igen erős mérget tartalmaznak. Az ember szerencsétlenségére húsa rendkívül ízletes. — A tetrodon mérgező szerveiből kinyert tetrodoxin igen erős méreg. Egy kilogramm kísér- letiállat-súlyra 8,5 mikro- gramm a halálos dózis. Bár h a tásmechan i zmusa még nem teljesen ismert, annyi azon­ban már bizonyos, hogy a tetrodoxin az idegeknek az izmokra gyakorolt funkcióját bénítja le. A tetrodon közeli rokona a hawai-i „pahu”. Húsa rend­kívül ízletes, de ha nyersen fogyasztják el, azonnali ha­lált okozhat. Amerikai ku­tatók egy akváriumban tar­tott pahunál megfigyelték, hogy az valamilyen anyagot bocsát ki magából, amelytől az akváriumban élő összes többi hal. végül maga a pahu is elpusztul. A pahu által kibocsátott méreg to­xikus hatása a vörös vérsej­tek megtámadásában nyil­vánul meg. E mérgeket azonban az ember igyekszik céljai meg­valósítására fordítani. — A tetrodoxint mint érzéstele­nítő szert és a hisztéria gyó­gyításánál valamint egyéb gyógyítási célra lehetne a jövőben felhasználni. A pa- hutocin biológiai kutatások­nál lenne jól alkalmazható hasonló anyagok hatásme­chanizmusának vizsgálatai során. Palánta, tápkockában Az elkészített tápkockákat a gép vetőszerkezete be is veti magvakkal Az utóbbi években világ­szerte terjed — a fűthető fó­liasátrakkal együtt — a táp­kockás palántanevelés. Köny_ nyen belátható, hogy minél kevésbé érzik meg a növé­nyek a nevelésük helyéről a végleges helyükre való átül­tetésüket, annál előbb vál­hatnak hasznot hozó növé­nyekké. Mivel átültetésnél a gyökereket érheti a legtöbb károsodás, különösen elő­nyösek az olyan előnevelési megoldások, amelyek lehető­vé teszik a növény végleges helyére kerülését gyökérzete bolygatása nélkül. Legjobban bevált a préselt földkockában való palánta­nevelés. A különböző föld­félékből a növények igénye szerint összeállított keveré­keket kezdetben egyszerű, kézi működtetésű présekkel néhány centiméter nagyságú hasáb, henger, vagy egyéb alakzatba préselték. A köze­pükön bemélyített lyukba vetették el a magvakat. A tföldkockagyártás gépe­sítése sem váratott sokáig magára. Ma már dolgoznak azok a gépek, amelyek órán­ként több ezer földkockát készítenek. A gépből rend­szerint szállítószalagra kerü­lő földkockákat az emberek a szalag mellett ülve vethe­tik, vagy ültethetik be, majd ládákba rakják és így helye­zik el őket a továbbnevelésre alkalmas növényházba, nö­vényágyakba. A legkorsze­rűbb tápkockagyártó gépek önjáróak; ezek földelőkészí­tő és felszedő-továbbító egy­ségükkel a tápkocka készíté­séhez alkalmasnak talált földfélék és másféle anyagok keverékét lazított és megned­vesített állapotban, a szük­ség szerinti ütemben juttat­ják be a formáló egység ga­ratjába. A betáplált keverék­ből a beállítástól függően 3— lÖ'centiméteres élhosszúságú, hasáb alakú tápkockák lesz­nek óránként tízezerszámra. Pneumatikus vetőszerkezet­tel kiegészítve a gömbölyded vagy burkolóanyag bevonat­tal ilyenné tett magvak sze­menként a tápkockába kerül­nek, csupán az elkészült és esetleg már be is vetett táp­kockákat kell kézzel levenni a szállítószalagról. Ezeknek a gépeknek sajátos lánctalpas járószerkezetük van, amelyet a többi egységeikhez hasonló­an hálózatról táplálható vil­lanymotor hajt. Együttműködés, takarmanytérmesztésben A világélelmezés legége­tőbb problémája a fehérje­termelés, ezen belül a húsel­látás javítása. A világ népes­ségének jelentős része a mi­nimálisnál kevesebb fehérjé­hez jut, de e probléma Euró­pa több országában is fenn­áll. A szocialista országokban nagyon gyors az állattenyész­tés fejlesztésének üteme. Az állattenyésztéshez azonban sok és egyre több takarmány­ra van szükség, tehát ahol gyorsan fejlődik az állatte­nyésztés, időnként — különö­sen a száraz, kevés csapadé­ké időszakokban — hiány mutatkozik takarmányfehér­jéből. A hiányt pedig csak importból lehet fedezni, saj­nos gyakran csak kemény valutáért. A megoldás kulcsa a ta­karmánynövények intenzí­vebb termesztése. Növelik egyrészt a szemestakarmá­nyok termőterületét, illetve terméshozamát, másrészt szükség van a cukor- és kon­zervipar, valamint a növé­nyi nyersanyagot feldolgozó élelmiszeripar melléktermé­keinek a feldolgozására. A hal- és csontlisztet rész­ben helyettesíti a takar­mányélesztő. Csupán 300 000 tonna takarmányélesztőt je­lent a hulladékok feldolgo­zása egyetlen országban — például Csehszlovákiában, ez pedig a KGST-tagországok teljes szükségletének egyhar- mada. A takarmányfehérje-prob­léma megoldására a KGST- országok együttműködési ter­vet dolgoztak ki. Bulgáriá­ban és Magyarországon haté­kony lucernafajtákat állítot­tak elő. Magyarország és az NDK évelő pázsitfüvet, az NDK, Csehszlovákia és Len­gyelország önjáró takarmány­begy űj tő-kombájnt fejlesztett ki, a Szovjetunió és Lengyel- ország azokat az aggregáto- kat tökéletesítette, amelyek a takarmányfüveket savanyítás után préselik. Az előirányzat szerint az elkövetkező két évben szovjet területen, Mo- zirszkban közösen építenek fel egy évi 300 000 tonna ka­pacitású üzemet takarmány­élesztő gyártására. Bonyolult gazdasági szá­mítások mutathatnák csak ki, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, min­tagazdaságok és gépkísérleti intézetek hosszú távú együtt­működése, a közösen kifej­lesztett gépek és eljárások milyen közvetlen és közve­tett haszonnal járnak. A munkaerő gazdaságos fel- használása, nagy hozamú faj­ták, újszerű eljárások, gépe­sítés, a meglevő gépek és technológiák piaci hasznosí­tása mindenképpen sokmil­liárdos bevételt jelent. Fenti képünkön: takar­mánykombájn — közös fel- használásra. Milliókat jelent Melléktermék a mezőgazdaságnak A Magnezit Ipari Művek tiszavárkonyi kísérleti üze­mében a fő termék, a mag- néziumoxid előállítása köz­ben kalcium és magnézium­karbonát tartalmú mellék - termék keletkezik. A gyár felépülése után évente mint­egy 200 ezer tonna mész- iszap képződik, amely össze­tétele miatt nagyszerűen al­kalmazható rossz termőké- pességű talajok javítására. Az üzem vezetői 1975-ben felkeresték a karcagi Talaj­javító Kutató Intézetet és közös .munkába kezdtek a szer alkalmazhatóságának megállapítására. A tenyész- edény, kisparcéllás majd nagyüzemi kísérletek után tavaly a MÉM Növényvédel­mi és Agrokémiai Központ­ja engedélyezte a mésziszap felhasználását. A 26 százalék kalciumot és 6,5 százalék magnéziumot tartalmazó szer alkalmazha- _ tó a mészben szegény, sa­vanyú és egyben magnézium­mal gyengén ellátott tala­jok javítására. Eredményesen használható többek között burgonya és cukorrépa kul­túrákban valamint az almá­sokban. A növények a keze­lések után erőteljesebben fejlődnek, sötétebb zöld szí­nűek, a terméseredmények jelentősen növekednek, és a cukorrépa esetében az öntö­zés és a nagyadagú műtrá­gyázás a cukortartam csök­kentését semlegesíti. Az al­matermés minőségét javítja. A magnézium és kalcium hiánybetegségek — például az alma húsának bebamu- lása — alkalmazásával el­kerülhető. A kutatások eredményei szerint a talajsavanyúság és a magnéziumhiány csökken­tésére használható dolomit- őrleményekhez viszonyítva ez a szer a növények szá­mára könnyebben felvehető formában tartalmazza. a magnéziumot. Hatékonysága a cukorgyári mésziszapéhoz hasonló, de magnézium tar­talma miatt hatásosabb. A másik melléktermék a m agnéziu m kar bonát-tr ih i d - rát, műtrágyaként használ­ható, mivel ötven százaléka magnéziumkarbonát., Mind­két anyag „hézagpótló”. — Magyarországon idáig nem volt ilyen hatású és haté­konyságú szer forgalomban. Alkalmazásával nyer a me­zőgazdaság és az üzem is. Az egyre fokozódó műtrá­gyázás kellemetlen mellék­hatása, hogy talajaink foko­zatosan elsavanyodnak. — Mésziszappal ez megakadá­lyozható. Másrészt a ható­anyagok nagy dózisa a táp­elemek aránytalanságát idé­zik elő. és a relatív magné­zium és kálciumhiány miatt betegségekre fogékony, rossz minőségű termést hozó nö­vények fejlődnek. A gyár is jól jár. Az évi 200 ezer tonna mésziszap tá­rolása nem -kis feladat. A depók létesítésére 27 hektár termőföldet kellett volna megvásárolni. így ha az el­szállítás folyamatos lesz, elegendő 13 hektár. Az üzem és a kutató intézet együtt­működése két olyan szerrel bővítette a mezőgazdasági termelés arzenálját, amelyek alkalmazásával a termés- eredmények még tovább fo­kozhatok. — hv —

Next

/
Thumbnails
Contents