Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 24. DIFFERENCIÁLNI NEM KÖNNYŰ Részletek egy aprftógépgyári kerekasztal-beszélgetés jegyzőkönyvéből A munka szerinti bérezés megvalósításának lehetőségeiről, nehézségeiről munkatársunk a legilletékesebbeket, a dolgozókat kérdezte meg a jászberényi Aprítógépgyárban. A beszélgetés résztvevői: a vésőgépen dolgozó Móczó István1, Tóth László esztergályos, Sápi Károly forgácsoló szakmunkás és a vezetők: Perczl László, a forgácsoló üzem vezetője, Nagy József üzemgazdasági osztályvezető, Gál József, a forgácsoló üzem gyártásintézője, a szakszervezeti bizottság elnöke. I tézisek Az üzemgazdasági osztály vezetője: — Az embereknek látniuk kell, hogy az intenzív munkáinak és a hanyagságnak egyaránt anyagi következményei vannak. Csak így lehet fegyelmet tartani, így építhetünk biztosan egy-egy üzem munkájára. Az üzemvezető: — Meg kell nyugtatni azokat az embereket, akik a sokat érő gépeken igen pontos munkával nagy értékű alkatrészeket készítenek, A nagyobb erőfeszítésekre csak akkor mernék vállalkozni, ha látják, megfizetik fáradságukat. A munkások: — Amikor jobban dolgozunk, azt a több pénz reményében tesz- szük. Jó, nem léhét megmondani pontosan, hány fillért is ér egy mozdulat De ha hónlapokig nem veszik észre, hogy ki tesz többet az asztalira, akkor kénytelenek vagyunk gondolkodni. Pedig kifizetődőbb lenne, ha dolgoznánk. A beszélgetés során it't-otit elhangzott, egymás mellé sorakoztatott követelményekkel, követelésekkel a differenciált bérezés mellett érveltek a hozzászólók. Az Aprítógépgyár forgácsoló üzemében már évék óta a végzett .munka szerint fizetik a dolgozókat. Nem is ellenkezik senki, pedig voltak elégedetlenkedők. Az egységes vélemény és a ‘több éves gyakorlat azonban nem jelenti azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. A legtöbb gondot talán a mennyiségi és minőségi teljesítmény értékének meghatározása okozza. Pedig látszólag egyszerű a dolog, A forgácsoló szakmában mérhető legpontosabban. ki hány százalékra teljesítette a normát, A feladatok bonyolultsága is viszonylag, köny- nyen megálllapítható. A valóságban azonban sokkal nehezebb a helyzete azoknak, akik a béreket megszabják. Miért? Gál József szavait felidézve erre választ kaphatunk : — Néhány évvel ezelőtt a csőegyengető berendezések adtak munkát az üzemnek. A forgácsolóknak sok összetett feladatot kellett megoldaniuk. Bonyolult alkatrészekből állt a termék. Ma viszont, amikor főleg a szénőrlő malmok készítésével vagyunk elfoglalva, kevesebb jól képzet! esztergályos és marós is elég lenne. Számúik azonban nem változott. Nem is akarjuk változtatni, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. A gyár ugyanis olyan termékek készítését vállalja eh amelyek a legjelentősebb haszonnal értékesíthetők, A nyereség azonban nem mindig áll arányiban a munkások képzettségével:. A jászberényi műhelyben dolgozó majdnem 120 forgácsoló szakmunkásnak húsz százaléka képes a legbonyolultabb feladatok megoldására. Jelenleg azonban csak a munka hat százaléka követel ilyen felkészültséget. Kénytelenek pazarolni. A vállalat nem fizet erre rá — sőt. A munkások sem járnak igazán rosszul, hiszen személyi órabérüket — a tényleges kereset felét ez alapján számolják ki — képességeik szerint állapították meg. No és á tapasztalt esztergályos az egyszerű feladatot a normaidő 60—70 százaléka alatt oldja meg. Az összetett munkáik esetében az elérhetőnél mégis kevesebbet keresnek. Talán ezért jutott Sápi Károly a következő véleményre: — A jóli képzett szakemberek között is vannak különbségek. Szerintem a legtöbbre képeseknek még nagyobb személyi bért kellene adni. Aszerint, ahogyan a nagy tudást kívánó munkák is megrostálják a népes törzsgárdát. Merhetö-e a minőség? Az elv könnyen belátható- nak tűnik, azonban a gyakorlat próbakövén megbukna. Mert valóban az lenne a legjobb — a gyárnak és a dolgozónak egyaránt —, ha a Legtöbbet tudókat mindig sokat érő alkatrészek készítésével foglalkoztatnák. Azonban az egyszerű és a bonyolult műveleteket is ugyanannak az embernek kell elvégeznie ugyanazon a gépen. A differenciálást nem lehet a végletekig fokozni, hiszen az emberek túlzásba vitt specializálódására nincs is szükség az üzemben. Persze a minőségi és a mennyiségi munka közötti ellentmondás azért létezik. Jó példa erre a több gépet kezelő munkások esete. Az ő személyi bérük — arányban képzettségükkel — alacsonyabb, például 17 forint. Legtöbbször azonban, mivel többet termelnek, a 23—25 forintot is eléri óránkénti keresetük. A hévégi borítékban többet visznek haza. mint 'kvalifikált munkáit végző társaik. — Elgondolkodtató, hogy csak kisebb körökön belül, például az azonos munkát végzők között tudunk igazán differenciálni. Ott, -ahol a teljesítmény biztos támpontot nyújt a mérésire. A minőségileg különböző feladatok összehasonlításakor gyakran még csak tapogatózunk — próbált az ellentmondásra magyarázatot adni Gál József. Még csak keresik a megoldást az Aprítógépgyárban. A nehézségek érzékeltetésére áldjon itt a ikerékasztal-be- szélgötés egy részlete: — A teljesítménybérrel látszólag a minőségi munkát is megfizetjük, hiszen az egyik feladat megoldásával többet, a másikkal kevesebbet lehet keresni. A minőség javítása a szakmai továbbképzés ösztönzése miatt azonban szükség van a személyi bérire is. És a igondok nemcsak a gyárkapun belül szorítanak. Hiába kapnak az utóbbi időben az Aprítógépgyálrfoan egy százalékkal nagyobb béremelést a munkások, tavaly a forgácsoló üzemben hiába nem növelték a dolgozók negyven százalékának keresetét. A hatvan fillértől 1 forint 20-iig terjedő differenciálással is csak a gondjaikat szaporították. Az esztergályos Tóth László mondta eh miért: — Az utóbbi időben sok szakmunkás 'hagyott el bennünket. Kincset érő emberek mentek el, hiszen nálunk naponta hat-ftíz fajta munkát is el kél! végezni, van min megtanulni a forgácsolás fortélyait. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a távozók többsége ma ikócerá,jakiban dolgozik, ahol szakmai 'tudásuknak csak a töredékét hasznosítják. Ez nem tetszik az embereknek, mégis elmennek, Az új helyen ugyanis órabérben, vagy laza normákkal feleannyi munkával keresnek több pénzt... Nevetséges. — Nekünk az élet egyre feszítettebb normákat diktált. Csak így tudtunk megélni, így dolgozhatott jöve- délmezően a vállalat. Űj gépeket, korsizerű berendezéseket is vettünk, nem'minden terhet tettünk a munkás vállára. Ma már igen jól keresnek dolgozóink, csak- hát a sok pénzért itt sokat is ikélll dolgozni. Ezért többen megszöktek... Én megértem őket, volit hová menniük — folytatta az üzemvezető. A forgácsoló üzemiben minden évben félmillió forintot ‘termel egy munkás. Az új munkahelyeken ennek gyakran csak a -töredékét állítják elő, mégis többet fizetnek nekik. Eredmények és ellenerők Az Aprítógépgyárban ma már mindenki törekszik a jobban fizető, bonyolult feladatok elvégzését megtanulni. Több pénzért több gép kezelését is elvállalják. Vannak azonban a bérek differenciálása elten ható erők is. Ma tis sokan harcolnak — a minőség szerinti bérezés jelszavát írva zászlajukra — a keresetek alapbéresítéséért. A szakszervezeti bizottság elnöke. Gál József szerint vágyaikra nem nehéz magyarázatot találni. — Az emberek szeretnének biztosak lenni abban, hogy minden hónapban ugyanannyi pénzt visznek haza. mint az előzőben. Ha azonban teljesítményük szerint fizetjük őket, semmi sem bizonyos. Minden hónapban ú j harc kezdődik ... Nehezebb így dolgozni. de muszáj. Mert a vállalat sem a könnyebbik utat járva jut megrendelésekhez. A piacon csak az igen jó minőségű, olcsó termékek adhatók él. Nem mondhatunk hát te arról, hogy dolgozóinkat is megismertessük a nem is nagyon új követelményekkel. Alkalmazkodásukon a vállalat, így saját jövőjük múlik. V. Szász József Százon innen, százon túl — Mennyit szív? — Naponta egy dobozzal. Volt, amikor többet... — Ez mikor volt? — Még Igaron laktunk, egy szolgálati lakásban, orvosi lakásban. Azután eljöttünk — megmondom őszintén, bántott volna, ha a falunak miattam, miattunk nincs orvosa. Persze ennek már jó ideje. Most Tiszafüreden élek a családommal, szép lakásom van, egy négy- emeletes bérházban. Varga Sándor tiszafüredi esztergályos. A Magyar Hajó- és Darugyár helyi gyárában dolgozik. Jövő márciusban lesz ennek éppen egy évtizede. — Hetventől kezdve beosztottak engem sokféle gépre. Ez a mostani? Nagy gép ez a Skoda, öt-hat mázsás darabokat is megmunkálunk rajta a váltómmal. Meg kgll itt fogni férfiasán mindent, mondhatnám úgy is, nagy darab szalonnát kell hozni. Az előző munkahelyemen, a szentimrei állami gazdaságban, ahol tanultam a szakmát, ott történt: kérdezte az egyik vezető a melóst, aki üldögélt, hogy miért nem dolgozik. Pihenek, mert elfáradtam — így a válasz. Hát akkor, máskor hozzon nagyobb darab szalonnát. Szóval innen ez a beszéd. — Rontott már? — A másfél évtized alatt, amit a szakmában eltöltöt- tem keveset. Amit elhibáztam, az nagyon megmaradt bennem. Az ember látja, hogy mit kér a munka, milyen figyelmet. Érezni kell annak, aki csinálja az ujjábán azt, hogy mennyi előtolást adjon, mennyi fogásmélységet, milyen legyen a fordulatszám. A terhelésünk? Nem egyenletes, sem napközben, sem évközben. Az emberek azt szeretik, ha ott áll a gépük mellett a stóc, amit meg kell munkálni. A minőség persze az alapkövetelmény. A stócnál nincs is talán nagyobb hajtóerő. A munkához a darabok egy részét a pesti gyárból kapjuk. Nem tudják behengerelni a palástlemezt — késik a gyártmány, ilyenkor előfordul a gubanc. Mi a tennivaló? Feltenni a gépre más anyagot. Igaz, időnként ez kényelmetlen, 'küszködik az ember, mert annak a másiknak a megmunkálását nem a mi gépünkre tervezték, de csinálni kell. Az állásért az alapbér nyolcvan százalékát kapja meg a dolgozó. Persze van, aki nem túlságosan iparkodik. A reggeli, ez nála nem tíz perc, a négy óránkénti pihenőszünet sem any- nyi, de nekem az a véleményem, ha valaki éppen száz százalékot teljesít, az menjen el olyan helyre dolgozni, ahol órabérbe fizetik. — Milyenek a munkához a feltételek? Egyszer egy termelési tanácskozáson fejünkre olvasták, hogy nem úgy megy a munka, ahogy kellene. Nem bírtam ki, felszólaltam... Mert úgy van az szerintem, hogy amíg munka van, addig nincs ideje a dolgozónak azzal foglalkozni: mennyien dolgoznak az irodákban. Nem is érdekli túlságosan. De ha ennek ellenkezője következik be, csa'k azt mondja: a szentségit, azok mit csinálnak. É nem tudom, hogy az alka mazottiak száma sok vaí kevés. Ha tudnám, én lenné az igazgató. Az biztos, for tos a szerepük a gyártás k: szolgálásában, előkészítési ben, hogy a munka úgy hí ladjon, ahogy előírják. — A gépek mellett meg tesznek ezért mindent? — Említettem, itt is va olyan, aki nem úgy húz, min a többiek. Ez persze kiderü a bérekből. Aztán vannai fogások, ötletek, ésszerűsíté sek, amik könnyítik a mun kát, segítik a túlteljesítés! Ezekből nem mindig lesz újí tás. Miért? Azért, mert a dől gozó számol: megéri-e, h: kap érte egyszer valamenny összeget, vagy jobban jön k úgy, ha nem szól semmit csak alkalmazza az ötletét és több százalékot teljesít Az újítást ugyanis, ha kifizették, figyelembe veszik í normakarbantartásnál, — nyilván szorítják a normát Keresik az én kollégáim is. és magam is azon vagyok — hogyan lehet még jobban, még többet kihozni a gépekből, a nyolc órából. Bizonyíték erre, hogy egy karra megy a munka. Ami annyit tesz: amikor vége a műszaknak, nem veszi ki az ember az anyagot, nem szedi ki a szerszámot. A tisztogatást az olajozást, amennyire kell, elvégzi. Addig dolgozik, amíg meg nem jön a váltója, akinek nem kell időt tölteni azzal, hogy újra befogja az anyagot, a szerszámot. Félórák ezek, de sok összejön vele egy év alatt a megtakarított órákból. Egy karra dolgoznak, egy pénztárcába. Aztán megosztják. A gyár termeli a jövedelmet, az MHD-nek, és aztán megosztják. Az MHD az országnak, aztán ... Innen már könnyű a következtetés, miért fontos a minőség, miért fontosak a megtakarított órák, a százon túli százalékok. Hajnal József Fűrészgépek könnyítik a munkát Favágók A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ceglédi erdészeti üzeme 7223 hektáron gazdálkodik. Ebben az évben 23 ezer köbméter vastagfát termeltek ki. Képeink Mikebuda község határában készültek a fakitermelésről. A kivágott fát géppel vontatják A kézi munkából „csak ennyi" maradt. - Sarangolás A kitermelt fát vonattal szállítják a feldolgozó helyre- nzs I béreli alapja a telleslf ánv
