Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-22 / 299. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 22. tudomány TlgHíilll Az atomenergetika 25 éve 25 énei ezelőtt helyezték üzembe a Szovjetunióban a világ első atomerőmüvét, amely 5 megawatt teljesítőképességű volt Ezzel megindult az atomenergia békés célokra való felhasználásának folyamata. A maghasadás fizikai törvényének gyakorlati felhasználására már az 1940-es években sor került, s 1942- ben az USA-ban Fermi megépítette az első atommáglyát. Sajnos a II. világháború rányomta bélyegét a kutatási irányvonalra, amely elsődlegesen nukleáris fegyverek előállítását tűzte ki célul. A befektetett hatalmas anyagi és szellemi kapacitás gyors „eredmény”- re vezetett, s Japánban ki is próbálták az atombombát, amelynek sokkhatása ma is kíséri az emberiséget. A Japánban ledobott két atombomba demonstrálta a nukleáris fegyverek pusztító hatását, s megvetette az 1950-es évek hidegháborús politikájának alapjait. Az erőegyensúly fenntartása miatt a Szovjetunió is kénytelen volt nukleáris fegyverfejlesztésre, de nem feledkezett meg a békés célokra való alkalmazási lehetőségek vizsgálatáról sem. Ennek eredménye az első atomerőmű üzembehelyezése. A A A Az energiatermelő reaktorokban elsősorban természetes uránt használnak fűtőanyagként. Ebben a természetes keverékben az uránnak a 235 tömegszámú izotópja képes maghasadásra. A maghasadás kis energiájú, ún. termikus neutronok hatására megy végbe, így az U—235 hasadását felhasználó reaktorokat termikus atomreaktoroknak is nevezzük. Az atomerőművekben maghasadás révén állítunk elő hőenergiát, s ezzel egy többé-kevésbé konvencionális áramfejlesztő turbinát üzemeltetünk. A gyakorlatban leginkább az ún. nyomottvizes rendszerek terjedtek el világszerte. A nyomottvizes atomerőművek 2 körit tartalmaznak. A primer körben találjuk az energia- termelő termikus reaktort, itt nagy nyomású (120—150 kp/cm2) és magas hőmérsékletű (250—300 °C) víz szállítja az energiát. A primer kör egy hőcserélőn keresztül csatlakozik a szekunder körhöz, amelyben szintén víz szállítja a hőenergiát. A szekunder kör tartalmazza az elektromos áramot termelő generátort. A A A Az atomerőműveknek az emberiség energiaellátása szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítaniuk. A hagyományos, elsősorban szén és olajból származó energiaforrások nem képesek az exponenciálisan növekvő energiaigényt kielégíteni. Más energiatermelő rendszerek, mint pl. a fúziós reaktor, vagy a napenergia alkalmazása napjainkban elsősorban még elvi jelentőségűek, s az ezredfordulónál előbb nem várható gyakorlati felihasználásuk szélesebb körben. Ezért szükségszerűen következik, hogy az elkövetkezendő 25— 30 év legfontosabb új energiaforrása az atomenergetika. Az atomenergetika fejlődését erősen * befolyásolja a korábban említett sokkhatás, mert az átlagember egyenlőségjelet tesz az atomfegyver és az atomreaktor közé. Ezt a hitet elsősorban politikai fegyverként használják a kapitalista országokban, sok atomerőműellenes tüntetésnek lehetünk tanúi napjainkban, néhány esetben kormányok sorsát is eldöntötte. (1976. Svédország) az atomenergetika kérdése. Az atomerőművek ellen felhozott érvek megalapozatlanak, manapság a legbiztonságosabb iparág az atomenergetika. Az atomenergetika fejlődésének valós problémája a reaktorok üzemeltetése során keletkező radioaktív hulladékok tárolásának biztonságos megoldásában keresendő. A nagy fajlagos radioaktivitású kiégett fűtőelemeket több száz évig ún. izotóptemetőkben kell tárolni. A mai álláspont szerint izotóptemetők céljaira legalkalmasabbak a régi sóbányák, mert itt nem kell talajvíz hatásával számolni, s a radioaktív anyag nem kerühet belé a talajvízbe. Az atomerőművek környezeti hatásai normál üzemmódban kedvezőek. A kikerülő radioaktív anyagok hatása még a környezetben élő népességre nézve is elhanyagolható: a természetes eredetű, sugárterhelésnek az ezredét sem éri el. Baleseti szituációknál számos műszaki megoldás biztosítja a környezet hatásos védelmét. A biztonságvédelmi rendszerek jó működésére példa az 1979. márciusában az USA- beli Harrisburgban bekövetkezett üzemzavar, itt ugyanis a környezet sugár- terhelése elhanyagolható volt. Az üzemzavar körüli sajókampány azonban ismételten megmutatta, hogy elsősorban a nagy olajmonopóliumok manipulációi következtében mennyire eltávolodtak a hírek a valóságtól. Sajnos ennek bizonyos mértékig a magyar sajtó is áldozatul esett, egyes nyugati közlemények kritikátlan átvétele miatt. Hazánkban is megindult az atomenergetika fejlődése. Ennek első eredménye, hogy terv szerint 1980 végére az első magyar atomerőmű blokk üzembelép. A reaktorok felépítésére a Szovjetunióval kötött államközi szerződés értelmében 'kerül sor. Az első kiépítésben 4 db. WER—440 típusú reak- torblokk létesül. Ez a típus nyomottvizes atomerőmű reaktor, s blokkonkénti elektromos teljesítménye 440 megawatt lesz. 1985-ig további blokkok létesülnek, vagy újabb 4 db WER—440 típus, vagy 2 db WER— 1000. Ez utóbbi új konstrukció és blokkonként 1000 megawatt elektromos energia előállítására alkalmas. A A A Az atomenergetika új iparág hazánkban, hagyományai nincsenek, ezért az első atomerőmű felépítése nagy áldozatokat követel mind anyagi, mind szellemi téren. Napjainkban különösen égető a szakemberhiány mind tervezői, kivitelezői, mind üzemeltetői szinten. Az országnak a fejlődés érdekében vállalnia kell az atomenergetika fejlesztésével járó költségeket. A fejlesztéshez sok segítséget nyújt a KGST gazdasági integrációja, ill. a Szovjetunió. Virágh Elemér Budapesti Műszaki Egyetem Tanreaktor ' Egy szovjet tudományos intézetben föidrengésbiztos építészeti módszereket dolgoznak ki FSIdrengésbiztos építkezések A földrengéskutatók és az építészmérnökök együttes munkája már megteremtette a rengésbiztos építkezés módszereit. Sikerült olyan eljárásokat találni, amelyeknek segítségével az épületek még a kivételesen erős. romboló hatású rengéseket is nagyobb károsodások nélkül átvészelhetik. Szovjet kutatók vizsgálatai szerint az olyan épületek a leginkább rengésállóak, amelyeknek szobái kör alakúak, s az épület külső burkolata sem szögletes, hanem legömbölyített. Ilyen módon való építkezésnél az egyes helyiségek között természetesen sok kihasználatlan, holt tér keletkezik, az építtetőket azonban jelentősen kárpótolja ezért a ház nagyfokú stabilitása földrengés esetén. Az eddigi nagy földrengések során bebizonyosodott, hogy a vasbeton váz jó védelmet nyújt, még magas ''öletek esetén is, különöskor, ha kemény, szíton állnak az épületek, A legjobb és aránylag legkönnyebben megvalósítható földrengésvédelmi mód az építkezéseknél a betonkoszorúk alkalmazása. A talaj mozgásában a vasbeton vázas, betonkoszorús épületek egységesen vesznek részt, tehát nem hullanak szét ele* meikre. A földrengések kártételeinek k, kivédésére” egy másik módszer az, hogy a lökések felfogására, erejük csillapítására gumiból és fémhálóból kialakított „párnákat” helyeznek el az épületek alá. Ezek főként a földlökések vízszintes erőhatásainak következményeitől védik meg az épületeket. Az egyszerűbb, földszintes \ épületek azáltal is rengésállóvá tehetők, hogy építésükkor csak teljesen kifogástalan anyagokat használnak fel, és az épületek oldal- és sarokmerevségét megfelelő módszerekkel kellőképp biztosítják. Szuperfeszültségű távvezetékek A Szovjetunió nagyfeszültségű villamos távvezetékeinek együttes hosszúsága meghaladja a félmillió kilométert. A hatalmas ország távvezetékeinek a közeli jövőben 3—10 ezer megawatt teljesítmény-átvitelt, kell biztosítaniuk, így nem lehet sokáig késlekedni a szupernagyfeszültségű távvezetékek megépítésével. Jelenleg a Szovjetunió több mint 50 tudományos kutató- intézete dolgozik az 1150 kilovoltos váltakozó áramú, és az 1500—2500 kilovoltos egyenáramú új távvezetékek tervezésével és fejlesztésével. A szóban forgó távvezetékek mindegyike 3—4 ezer kilométer hosszú lesz. Ügy tervezik, hogy 1990-re 1150 kilovoltos távvezetékek lesznek majd mindenütt, ahol ma 500 kilovoltosok vannak. Az utóbbi évek során az a nézet alakult ki, hogy egyenáramú távvezetékekkel jóval gazdaságosabb az energiaszállítás, mint váltakozó árammal. Ezek építésében a Szovjetunió már kezdettől fogva biztosan tartja vezető helyét. Mintegy negyedszázada helyezték üzembe a világ első 200 kilovoltos (30 megawattos) villamos távvezetékét Kasira és Moszkva között. Tizenhét évvel később ugyancsak a Szovjetunióban épült meg az akkoriban legnagyobb teljesítményűnek számító, 800 kilovolt (720 MW-os) egyenáramú távvezeték, mely Volgográdot a Donyec- medencével köti össze. A szakemberek számításai szerint a szupernagyfeszültségű egyenáramú távvezetéknél a 2500 kilovolt feszültséget már aligha lehet majd tovább emelni, a váltakozó áramú távvezeték építésénél viszont az 1150 kilovoltos után még elképzelhetőnek tartják az 1800 kilovoltos megvalósítását is, de ez is már határfeszültségnek fog számítani. A képen a Szovjetunió elektromos érhálózatának egyik mai büszkeségét, a 800 kilovolt feszültségű egyenárumú távvezetéket láthatjuk Az „évszázad építkezése” Az asztrofizikáé mmm rr a |ovo Századunk elején' két fontos tudományág tört élre: a mikrovilág fizikája és az asztrofizika. Az atom és az atommag titkait feltáró fizikusok vették észre elsőként a természet igazi matematikai harmóniáját, ahol szigorú rend és szimmetria uralkodik. Századunk második felében az atomfizikában az elemi részecskék kölcsönhatásainak törvényszerűségei kerültek előtérbe. A tudomány- történet e fejlődési szakaszában az asztrofizikát még csupán a hagyományos tisztelet és megbecsülés övezte. Ez a helyzet kb. 15 évvel ezelőtt kezdett megváltozni, amikor az új radioasztronó- miai kutatási módszerek segítségével több szenzációs felfedezés született. A világegyetem látszólagos nyugalma eltűnt, és tanúi lehettünk a csillagokban és a galaktikában lejátszódó események sokaságának. Ma már nyilvánvaló, hogy a tudomány fejlődésének legújabb szakaszában az asztrofizika kulcshelyzetet foglal el. Sőt kialakult a nagyenergia-asztrofizika, amely a kozmikus sugárzásokkal foglalkozik, pontosabban a sugárzások nagy energiájú részecskéivel. E sugárzások egyes részecskéi óriási energiával rendelkeznek. Az energiasűrűség, az energiaspektrum és a kémiai ösz- szetétel alapján arra következtetnek, hogy e nagy energiájú részecskék nem a Naphoz hasonló csillagokból származnak. Forrásaik valószínűleg a szupernóvák vagy azok származékai. A kozmikus sugárzások tanulmányozásának földi lehetőségei végesek, s ezeket nagyjából már ki is merítette a tudomány. A sztratoszféra-ballonok és a szatellitek segítségével igyekeznek most minél többet megtudni a részecskékről. Az USA-ban és a Szovjetunióban elkezdett kutatások után több ország kutatói bekapcsolódtak a modern radioasztrofizikai kutatásokba, például Lengyelország kutatói is. akik a szovjet rakétával pályára állított, Kopernikusz nevét viselő szatellita jelzéseit értékelik ki. Nem véletlenül nevezik a 3145 kilométeres Bajkál— Amur (BAM) vasútvonalat az „évszázad építkezésének” a Szovjetunióban. Nemcsak magáról a nagyszabású létesítményről van szó, amelynek roppant jelentősége lesz a közlekedésben, hanem arról is, hogy létrejönnek a feltételei egy körülbelül 1,5 millió négyzetkilométernyi, természeti kincsekben bővelkedő terület hasznosításának. Akkora földdarab ez, mint Anglia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország területe együttvéve. Az építkezés megkezdése előtt a leendő vasútvonal körzetében 100 négyzetkilométerre átlag 3, sőt, helyenként 1 lakos jutott; ma viszont tízezrek települnek le a rövidesen jól megközelíthetővé váló vidéken. Az előzetes geológiai felmérések alapján a BAM gyökeresen megváltoztatja az ország nyersanyagtérképét. Jóformán minden fontos ásvány előfordul azon a területen, a jól kokszolható szénről nem is beszélve. De nem hagyható figyelmen kívül a gyakorlatilag még érintetlen, 20 millió hektárnyi tajga fakincse sem. A BAM vonalán épülő hidak összhosszúsága 32 kilométernyi, ami a vasúti fővonal teljes hosszának közel egy százalékát teszi ki. Az alagutakra újabb egy százalék jut. A négy legnagyobb alagút együttes hossza 25 kilométert tesz majd ki. Közülük a leghosszabb a 15,3 kilométeres észak-mujszki vasúti alagút lesz, a Szovjetunió legnagyobb és leghosz- szabb alagútja. A vonatok súlya háromszorosan haladja majd meg a hagyományos szerelvényekét, számítva arra, hogy tetemes mennyiségű érc szállítására kerül majd sor. Az ilyen szupernehéz vonatok számára külön nagy teljesítményű mozdonyokat gyártanak. s különleges nagy teherbírású sínpályát alakítanak ki. A BAM építésén dolgozó sinfektető berendezés munka közben
