Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-20 / 297. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 20. NAPJAINK TÉMÁI PROTEKCIONIZMUS EGYIK SZAMÁBAN a Német Szövetségi Köztársaságban megjelenő Der Spiegel című hetilap azt állapítja meg, hogy kilencszáz olyan állami intézkedés ismeretes az Európai Gazdasági Közösségen belül, amelyik közvetlenül akadályozza az áruforgalmat. Nevén nevezve a dolgot: protekcionista intézkedésekről van szó, olyan elhatározásokról, melyeknek célja a visszatartás kifelé, a védelem befelé. Szokványos példa: a tagországok egyike új szabványt vezetett be az emelővillás targoncákra. Mit hoz a „véletlen”, a friss előírásnak a hazai gyártmányok tökéletesen eleget tesznek, más országok termelőinek viszont jelentősebb átalakításokat kellene végrehajtaniuk a terméken, csak akkor számíthatnak az export engedélyezésére. A következmény nem kétséges: a szóbanfor- gó hazai gyártók előnyben vannak a versenyben fellépő más országbeliekkel szem-, ben. S még egy adalék, szintén a Der Spiegel cikkéből: évente tízezer oldalnyi szab- ványelófrás változik meg a Német Szövetségi Köztársaságban az összesen negyvenezer oldali« szabvány bárból. Ki képes itt napra készen tudni, mi a megengedett s mi nem?! Ez utóbbi keretessel valójában a hetilap a protekcionizmus manapság divatos, finomabb, egyre inkába előtérbe kerülő formáinak — az úgynevezett nem — ta- rifális, közvetlenül nem anyagi jellegű formáknak — egyikét vette célba. A megszorítások, korlátozások halmával nézünk szembe, ha a protekcionizmust, mint a különféle állami intézkedések összefoglalóját, támogatások és tiltások együttesét vizsgáljuk. Egyrészt a kivitel serkentésére, másrészt a behozatal korlátozására, azaz a termelőknek külföldi versenytől való megvédésére régóta alkalmaznak protekcionista intézkedéseket. Volt ennek — illetve van ma is, fejlődő országok esetében — pozitív tartalma, haladást szolgáló gyakorlata, hiszen elősegítette a termelés és a forgalmazás honi megerősödését. Napjainkban azonban a fejlett tőkés országok egy — nem csekély — része a protekcionista intézkedésekkel semmi mást nem kíván szolgálni, mint a piaci terjeszkedést, illetve bizonyos esetekben a kedvező piaci helyzet megőrzését. Maga a szakirodalom sem szűkölködik, amikor összegezni kell a protekcionizmus különféle lehetséges formáit. így a vámokat, az azokat helyettesítő adókat, az úgynevezett kontingentálást, .■;izaz az érintett áru behozható mennyiségének meghatározását, a tilalmi listák fölállítását — mi az, amit Szófia is nevezett Budapest javaslatára gyűjteményes kiadás készül Európa fővárosainak múltjáról, nevezetességeiről és jelenéről. A bolgár főváros is bemutatkozik ebben a kiadásban. A Központi Állami Történelmi Irattár szakemberei már gyűjtik az anyagokat a 100 esztendős Szófiáról. Szófia bemutatásakor részletesen szólnak majd a Dimitrov Mauzóleumról és a főváros új centrumáról is: ezek nélkül napjaink bolgár fővárosa már aligha képzelhető el. A képen Szófia legrégibb épülete, a Szent Georgi templom, amely a IV. században épült. egyáltalán nem lehet importálni —, a gazdaság másik oldalán pedig az exportprémiumok, a kiviteli adókedvezmények — vagy a teljes adóelengedés — fölkínálását. Ennél is gazdagabb azonban a mindennapi "vakorlat példatára, hiszen az említettek mellé sorakozik a deviza- politika sokféle eleme, az ármegkötések alkalmazása, a bonyolult engedélyeztetési eljárások bevezetése, az irreális minőségi követelmények kialakítása. S még ezzel sincs vége. Gyakran protekcionista meggondolások rejlenek a naponta megfogalmazott különféle dömpingvádak mögött, a határokon túli partnerek előtt rejtve maradnak a hazai termelőknek adott szubvenciók. azaz szinte áttekinthetetlenül kusza szövevénye az, amit a nemzetközi gazdasági együttműködés protekcionista gátjainak szokás nevezni. Hazánk külkereskedelmi tevékenysége ma még sok esetben ütközik a protekcionizmus emelte korlátokba, sőt falakba, s bár ismétlődően tiltakoznak emiatt. a mesterséges akadályok következtében jelentős bevételtől esünk el. Ugyanakkor gyakorlati tapasztalatunk: bár jónéhány tekintetben a legerősebb — az adott tevékenységben, az érintett áruban stb. a legnagyobb termelő — országok diktálhatnak protekcionista intézkedéseket, de van egy objektív határ, amit átlépve a korlátozások a visszájára fordulnak. A védővámok egyik fajtája például — az úgynevezett diszkriminatív jellegű vámelőírások — köny- nyen vezethet arra. hogy az azt alkalmazó ország áruira — más országok szintéin ilyen vámokat vetnek ki. Arra is vannak történelmi — és friss — tapasztalatok, hogy a protekcionizmus a jövőt veszélyezteti a jelen ellenében, mert azokat védi, akik nem tartoznak a gazdaság úgynevezett vivő-ágaiba, s a mesterséges védelem lelassítja — olykor megakadályozza — a szerkezeti változásokat, ezzel csökkenti a kivitel versenyképességét, végső soron tehát nem .a gazdasági növekedés érdekében, hanem annak ellenében hat. A VÄZLATOS áttekintés is elég arra, hogy belássuk: a protekcionizmus hosszú távon lényeges veszélyeztetője a nemzetközi gazdasági együttműködésnek. Aligha véletlen, hogy világszerte erősödik a tiltakozás —minden lehetséges fórumon — a protekcionizmus ellen, s ebben a küzdelemben a szocialista országok jelentős részt vállalnak. Veress Tamás Életszínvonal Falusi családok Bulgáriában Bulgáriában a Minisztertanács mellett működő Szociális-Információs Bizottság széleskörű felmérést végzett a falusi lakosság életszínvonaláról, jövedelem-felhasználásáról. A vizsgálatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy mind a családok évi összjövedelme, mind az egy főre jutó átlagjövedelem állandóan fölfelé ível. Az elmúlt 22 esztendő során a falusi családok bevétele több, mint háromszorosára emelkedett, s így elérte az évi 4000 levát A családtagok személyi jövedelme négyszeresére nőtt, s ma már meghaladja az 1300 levát. Mire használják fel a falusi családok jövedelmüket? A statisztikai adatok szerint 22 évvel ezelőtt 56 százalékát élelmiszerre fordították, most ez az arány 40 százalék alatt van. (A csökkenés ne tévesz- szen meg senkit, mert az élelmiszerekre szánt pénz abszolút összege növekedett.) Napjainkban minden falusi lakos naponta átlag 3600 kalóriát biztosító táplálékot fogyaszt. A kiadások 10 százaléka ruházkodásra jut, s ugyaneny- nyit fordítanak építkezésre, bútorokra is. A takarékosság — a bolgárok ősi erénye — ma is jelentős helyet foglal el a falusi, illetve termelőszövetkezeti családok költségvetésében. A bolgár családok túlnyomó többsége takarékbetétkönyvvel rendelkezik — a félretett pénzzel általában a nagyobb kiadást igénylő, tartós fogyasztási cikkek vásárlását oldják meg. Sarkvidéki zöldségeskertek A sarkvidéki Bilibinóban érdekes kísérleteket folytat 23 éve I. Hramov. A Távol- Észak zord körülményei között eddig 12 új uborka-hibridet hozott létre. Ezek közül kettőt jelenleg a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazda- sági Akadémián vizsgálnak. Az idén a műkedvelő növénynemesítő 18 fajta uborkát ültetett, hogy próbára tegye hidegtűrő képességüket. Amennyiben beválnak. a Bilibinói Erőmű mellett létesített gazdaságban fogják termeszteni az arra érdemes fajtákat. A Magadáni területen mintegy 160 ezer négyzetméternyi üvegházat létesítettek ezidáig a háztáji gazdaságokban, ahol 5 ezer mázsa zöldséget és a fogyasztásra kerülő burgonya egynegyedét termelik meg. A helyi tanácsok messzemenően, eszközökkel és vetőmagokkal stb. — támogatják a háztáji gazdaságokat. n kubai építészet húsz éve Korszerű vízgazdálkodási létesítmény A kubai forradalom győzelme óta gyorsan fejlődött a szocialista szigetország építészete is. Erről tanúskodott a többi között az a kiállítás, amelyet nemrég Budapesten rendeztek. Az építészeknek rengeteg feladatot kellett megoldaniuk 1959 óta, hiszen Kubát még egy emberöltővel ezelőtt is évszázados elmaradottság jellemezte. Ennek egyik oka á hosszú spanyol gyarmati uralom volt. Ez műemlékeket hagyott ugyan maga után — híres például a Szent Ferenc-templom és a kikötői erőd Havannában —, viszont az indián őslakosság kiirtásával együtt a sziget eredeti építőművészetének emlékeit is elpusztította. A huszadik század elejétől Kuba az Egyesült Államoktól függő félgyarmat volt, az USA-ból azonban a szigeten nyert profitnak csak töredéke csordogált vissza. Ezt is igen egyoldalúan használták fel: nem törekedtek a fejlett ipari vagy mezőgazdasági létesítmények szaporítására, hiszen az amerikaiaknak érdekében állt a szinte kizárólag cukorgyártásra és dohánytermesztésre korlátozódó monokultúrás gazdasági szerkezet fenntartása. így jobbára csak turisztikai célú beruházásokat hajtottak végre — tucatszámra emelték a Karib-tenger partján a luxusszállodákat és a kaszinókat. miközben a lakosság fele élt nyomorban, elfogadhatatlan körülmények között. A forradalom győzelme után célul tűzték ki a munkanélküliség megszüntetését, az egészségügyi és kulturális hálózat megteremtését, az analfabétizmus felszámolását. A tények önmagukért beszélnek. Erőteljes lakásépítési program kezdődött: napjainkig 100 ezer új lakás készült el, s a tervek szerint a következő évtizedben már évente (!) akarnak ennyi otthont teremteni. Várostervezési reformot hirdettek. Másfélszáz kórház és klinika nyílt, s megjelentek az addig hírből sem ismert óvodák is. Falun régen szinte alig voltak iskolák — az oktatási erőfeszítések itt is gyökeres változást hoztak. Az újonnan felépített több ezer iskola komoly szerepet játszott abban, hogy Kubában a hatvanas évek elejére gyakorlatilag teljesen felszámolták az írástudatlanságot. Alapvető fontosságú volt a gazdasági átalakulás segítése, ugyanúgy, mint a korszerű építési technológiák bevezetése és elsajátítása a mező- gazdaságban és a gyors léptekkel fejlődő iparban. (szegő) A KGST és a gépkocsiinar Alkatrészekért kész autó A KGST-tagországok tevékenységét a 70-es években a nemzetközi szakosítás és kooperáció intenzív fejlődése jellemzi. Érvényes ez a gépkocsiiparra is. A jelenlegi tervidőszakban a gépkocsiipari árucsere-forgalom másfélszeresére növekszik. A Szovjetunió 1976—80 között a KGST tagországok nak személy- és különféle rendeltetésű teherautókat, autóbuszokat, pótkocsikat és nyerges pótkocsikat, trolikat, metrókocsikat, motoros rakodó targoncákat motorkerékpárokat, gördülőcsapágyakat, részegységeket, alkatrészeket és más technikát szállít. A szocialista országokból pedig olyan gépkocsiipari termékeket importál, amelyeket saját termelésiből egyelőre nem tud teljesen kielégíteni, mint például a Tatra teherautók, a Skoda hűtőkocsik, Ikarus autóbuszok, motoros- targoncák, teher- és személyautó alkatrészek, részegységek és így tovább. A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapján a társadalmi termelés hatékonyságának növelése, az érintett országok igényeinek kielégítése érdekében a Szovjetunió és a többi KGST ország között ebben a tervidőszakban 12 szakosítási és kooperációs, közte három sokoldalú szerződés van érvényben. Lengyelország és Csehszlovákia például ipari kooperációban vesz részt a KAMAZ teherautógyártásban. Ezekhez a kocsikhoz Lengyelország évente mintegy 50 ezer fékberendezést szállít, Csehszlovákia pedig reflektorokat és lámpákat gyárt viszonzásul a kámai gvár termékeiért. A Volgái Autógyárral is több KGST ország működik együtt és évente a termelési terv mintegy 50 százalékát kitevő, több mint 80 féle részegységet szállít. A részegységekért a Szovjetunió kész kocsikat ad cserébe, Magyarország például részben ezekkel elégíti ki gépkocsi igényeit. Az NDK-val 5 tonnás dömperek és önürítős pótkocsik gyártásában alakult ki együttműködés. A mityis- csinszkl gépgyár évente 50 ezer hidraulikus erőátviteli részegységet kap az NDK- ból, de részt vesz az ország a Moszkvics-kooperációban is, a moszkvai gyár termékeihez reflektorokat szállít, ezeket a Szovjetunióban nem is gyártják. A szovjet-bolgár autóipari kooperáció a motoros targoncák gyártására terjed ki. A mostani tervidőszakban 43 ezer bolgár targonca érkezik, ezekhez a Szovjetunió szállítja a motorokat, a tengelykapcsoló tárcsákat és más részegységeket. Kuba szovjet kooperációval gyártja a Jiron autóbuszokat. Ehhez a pavlovszki gyár évente 1500 PAZ—672- es típusú autóbusz alvázat és több mint 50 féle részegységet továbbít a sziget- országba. A nehéz teherautók gyártás-szakosítása keretében az ötéves tervben a Szovjetunió 21 ezer kámai teherautót, 755 darab 27 tonnás vagy nagyobb belorusz dömpert szállít Csehszlovákiának, onnan pedig 11600 Tatra teherkocsit kap: A Szovjetunió gépkocsiipari minisztériuma a következő ötéves tervre is kidolgozta bővítési elképzeléseit, az új együttműködési lehetőségeket. Folytatják például az áttérést a Dieselmotorokra a dömpereknél, a teher- és személyautóknál, mert ez olcsóbb üzemanyag és kevésbé szennyeid a levegőt. Alekszej Kiszlenko APN—KS Egy elegáns idegenforgalmi komplexum
