Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
T979. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Könyv és ifjúság” Megyei döntő Szolnokon Válaszol a kunszentmártoni KISZ-bizottság csapata A KISZ „Könyv és ifjúság” vetélkedőjének megyei döntőjét tegnap délelőtt Szolnokon), a Verseghy Ferenc megyei könyvtárban rendezték meg. A vetélkedőn az elődöntőkön győztes, 11 csapat mérte össze tudását, adott számot irodalmi, művészeti ismereteiről. A csapatoknak nyolc feladatot kellett megoldaniuk, amelyek jórészt feltételezték a könyvtár használatának ismeretét. Nem kizárólag lexikális tudást kértek számon, sokkal inkább a könyvtári gyűjteményben való eligazodást követelték meg, a lexikonok, kézikönyvek, monográfiák, bibliográfiák értő -használatára alapoztak. A vetélkedő legnagyobb erénye éppen ez, hiszen célja, a fiatalok olvasóvá nevelése nem képzelhető el a A szolnoki vasút múltját, történetének kiemelkedő alakjait kívánja megismertetni a csomóponton élő vasutas dolgozókkal a Jubileum téri szakszervezeti művelődési ház művészetbakönyvtárak falain kívül, a könyvtárban felhalmozott gazdag ismeretanyag nélkül. A megyei döntőn már csak a legjobbak vettek részt, azonban az elődöntők során több száz fiatal vált rendszeres látogatójává lakóhelyei, illetve munkahelye könyvtárának, s ez mindenképpen elismerésre méltó eredménye a KISZ „Könyv és ifjúság” vetélkedősorozatának. A fiatalok felkészülten érkeztek a vetélkedősorozat tegnapi döntőjére is, biztonsággal adtak választ a kérdések többségére. Az első helyezést, s ezzel az országos előselejtezőn való részvétel jogát az Alföldi Olajipari KISZ-bizottság csapata nyerte el. A résztvevőket könyvekkel és vásárlási utalványokkal jutalmazták. rátainak köre. Ezért vállalkoztak vasúttörtóneti gyűjtőmunkára. Fényképeket, régi könyveket, újságokat, emléklapokat és tárgyakat kutatnak fel, amelyekből jövőre kiállítást kívánnak rendezni. Párizsban Magyar filmek seregszemléje A párizsi Georges Pompidou kulturális központban rendezik meg a magyar filmek legközelebbi nagyszabású külföldi seregszemléjét. December 5-e és január 7-e között 80 játékfilmet és 6 rövidfilm-össze- állítást vetítenek, két szekcióban. Az egyik sorozatban „Három történelmi pillanat” címmel a Tanácsköztársaság korával, a felszabadulást megelőző és azt közvetlenül követő évek eseményeivel, valamint a napjaink Magyarországával foglalkozó alkotásokat tűzik műsorra. A másik sorozat keretében naponta egy-egy előadásban, időrendi sorrendben mutatják be a magyar filmművészet fejlődését reprezentáló filmeket. A filmbemutató sorozattal párhuzamosan két kiállítást is rendeznek a Pompidou központban: az egyiken filmplakátofcat tekinthetnek meg a látogatók, egy másik pedig a magyar film- művészetet és alkotóit mutatja be fotókon. A TVM műszaki fejlesztési főosztályának kollektívája alkotta annak a kézimunka és hobby kiállításnak az anyagát, amely a jövő hélt végéig tekinthető meg a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában Vasúttörténeti emlékek Kiállításra készülnek a művészetbarátok Két évtizede II politikai könyvek terjesztője A politikai irodalom népszerűsítésében, az ismeretek bővítésében jelentős szerepet vállalnak, akik a könyveket, a folyóiratokait eljuttatják az olvasókhoz, egyszóval terjesztik üzemekben, vállalatoknál, intézményekben. Takács Mihályné, a ken- deresi November 7. Termelőszövetkezet könyvelője, pártvezetőségének tagja, húsz éve végzi ezt a munkát, mint mondja, több-kevesebb sikerrel, de a két évtized alatt még soha sem volt úgy, hogy ne fogytak volna el a termelőszövetkezetben a „Kossuth” kiadványok. — Inkább az ellenkezője . történt meg — mondja. -— Esetenként a kiadó nem tudta teljesíteni kéréseinket, kevesebb könyvet küldött, mint amennyi elfogyott volna nálunk. Az igények ilyen mérvű növekedése persze csak az utóbbi évekre jellemző, régebben sokkal többet kellett agitálni a jó könyvek mellett. Tizenöt— húsz évvel ezelőtt — még pénztáros voltam — fizetésnapokon kiraktam a könyveket az asztalomra, nézzék meg lapozzák át őket az emberek, a cél természetesen az volt, hogy vásároljanak is. A havi forgalom mégsem volt több 30—40 forintnál, most pedig évenként megközelíti a hatezret. — Nyilván közrejátszik ebben a (választék bővülése is. — Ez nem vitás, ám az sem, hogy ma már az emberek nagyobb érdeklődéssel fordulnak hazánk és a világ politikai eseményei felé, -választ keresnek azokra a kérdésekre is, amelyek a mindennapi munka során felvetődnek bennük. Nem mondanám, hogy a magasszintű politikai, közgazdasági könyveket egymás kezéből kapkodják, de a közérthető,, -ismeretterjesztő munkákat szívesen olvassák az emberek. — Sok vásárlója van? — A terjesztést pártalap- szervezetenként végezzük, a pártcsoportbizalmiak rengeteg segítséget nyújtanak. Minden alapszervezetben kialakult már a törzsgárda, amely állandóan figyelemmel kíséri a kiadványokat, jelzi, ha valamilyen könyvre szüksége van. Sok olyan embert ismerek, aki egész kis házikönyvtárat válogatott össze az évek során. Egyébként pedig megfigyelhető, hogy az oktatási évben, szeptembertől júniusig jóval több könyv talál gazdára, mint az év más időszakában. Elég sokan tanulnak a termelőszövetkezet dolgozói közül marxista középiskolában, de állami oktatásban is részt vesznek néhányan. A tanulmányaikhoz szükséges könyveket csaknem mindig megtalálják a Kossuth Könyvkiadó kiadványai között. Ezen túlmenően a párt- és KISZ- alapszervezetek is megveszik a mozgalmi munka nélkülözhetetlen segédeszközeit: a politikai könyveket. Talán a napilapok és a folyóiratok terjesztésében érhetnénk el még jobb eredményeket, habár a legutóbbi szervezéskor huszonegyen rendelték meg csupán a Pártélet című folyóiratot. Tapasztalataim szerint a napi politikai eseményekről a dolgozók egy része szívesebben tájékozódik a televízió és a rádió híradásaiból. ■— ön ezek közé tartozik? — Elég, ha annyit mondok. hogy a család több mint tíz féle újságot, hetilapot vásárol rendszeresen. Szívesen és sokat olvasok, de közel sem annyit, ameny- nyit szeretnék. A munka, a háztartás mellett elég kevés idő jut a könyvekre, pedig válogatni bőven lenne miből. A fiam, a férjem, s jómagam is sok könyvet hazavittünk már, lassan „kinőjük” a könyvespolcokat. — Hol vásárolnak? — Kenderest nagyon szeretik a könyvterjesztők, Még Siófokról is voltak már itt. Egyrészt tőlük, de az áfész üzleteiben iá lehet kapni, s természetesen saját magamtól is veszek, ha valamelyik könyv felkelti az érdeklődésemet, így» például a különböző lexikonokért sem kellett messzire mennem. Gondot inkább az okoz, hogy a sokféle könyv közül mit is válasszon az ember? Ez az árubőség nagyon előnyös volt, viszont, amikor az iskolának szánt könyveket válogattuk ki. ugyanis a nemzetközi gyermekév alkalmából 20 ezer forint értékű könyvet ajándékoztunk az általános ' iskola könyvtárának. T. E. TANULÓ ÉLETFORMA n műveltség kérdőjelei iskoláiban a jövő társadalmának műveltsége formálódik. Azok a fiatalok, akik most ülnek az iskolapadokban, harminc—negyven év múlva, tehát a XXI. századfoafí is dolgozni fognak, ezért nem lehet közömbös, hogy milyen műveltséggel bocsátja szárnyra őket napjaink iskolája. Ez a felismerés váltotta ki az utóbbi évek szenvedélyes vitáit, amelyek akörül forognak, hogy milyen jellegű műveltségre lesz szüksége az ezredforduló emberének. Az efféle eszmecserék korántsem újke- letűek, hiszen a XIX. századi ipari forradalom kibontakozása óta szinte évtizedenként fölvetődik a kérdés: milyen műveltséget adjon az iskola a fiataloknak, hogy tanulmányaik befejeztével minél hasznosabban vehessenek részt a termelésben, a társadalmi életben? 1916-ban a Világ című lapban folyt nagyszabású vita a korszerű műveltségről, s akkor Ady Endre védte meg a humán kultúrát Ignotus technokrata nézeteivel szemben. A felszabadulás előtti műveltség-viták kevés embert érintettek, miként a műveltség is kevesek kiváltsága volt akkor, az uralkodó köröknek nem állt érdekükben a dolgozó osztályok gyermekeinek kiművelése. Jellemzésül: 1939-ben például csak 5082 fiatal tett érettségi vizsgát, most évente 55 ezer. Már a múlt század végén megkezdődött a középiskolák „szakosodása”, létrejöttek a reáliskolák országszerte, illetve a gimnáziumokban humán és reál osztályokat indítottak, egyikben a társadalom- tudományi, másikban a természettudományos tárgyak kerültek előtérbe! A humán-reál felosztás egészen az 1960- as évek elejéig megmaradt, amikor is az' azonos alapműveltséget adó egységes gimnázium lépett a helyébe. Ekkor kis időre elültek a viták, mert a matematika és a természettudományi tárgyak valamivel több órát kaptak a korábbinál — egyébként a többi iskolatípusban is — s úgy látszott, hogy alap- és középfokon néhány évtizedre sikerült kialakítanunk a helyes oktatási arányokat. Ma viszont már nem kevesen aggódnak amiatt, hogy az iskolákban megbomlottak az arányok a humán és reál tantárgyak között, az utóbbiak javára, s ennek következtében a művészetek és a humán kultúra oktatása a második vonalba került. Van olyan iskolatípus — az általános iskola —, ahol a magyar nyelv és irodalom heti óráinak száma negyven százalékkal kisebb, mint 1950-ben volt. Ennyire elrugaszkodtunk volna? Kétségtelen, hogy a természettudományi tárgyak az utóbbi két-három évtizedben heti óraszámban is „megizmosodtak”, de az arányuk egyelőre nem vall veszélyes egyeduralomra. Az 1972-es oktatás- politikai párthatározat is azt ajánlotta, hogy a következő tantervi reform során ne változtassunk a társadalomtudományok és a természettudományok arányán iskoláinkban. Sok-e a fizika, a kémia, a biológia, a matematika, az alap- és középfokú iskolákban, és árnyékukban tényleg elsorva- döban van a művészeti nevelés? Ne higy- gyük, hogy ez kizárólag az iskolák „háztáji” kérdése, mert az iskolai tananyag arányai, tendenciái jelentősen befolyásolják a jövő társadalma műveltségének szerkezetét és tartalmát. Nagy horderejű társadalmi probléma rejlik a kérdés mögött, nevezetesen az, hogy egyensúlyban van-e az általános és a szakmai képzés. Erre nem lehet egyetlen szóval válaszolni. Először is az a kérdés — s nemcsak nálunk, hiszen más országokban is viták folynak róla —, hogy voltaképpen mi tartozik az igazi műveltség fogalomkörébe. Némelyek a régi iskola klasszikus, görögös—latinos műveltségeszményét szeretnék feltámasztani, mások ezzel szemben pokolra kívánják a „holt nyelvek, holt kultúrák” iskolai tanítását, és a természettudományos tárgyak további térnyerésének a hívei. E végletes vélemények talán érzékeltetik, hogy milyen nehéz közös nevezőre jutni a műveltség értelmezésében. Pedig nem, nehéz belátni, hogy a humán és a reál kultúra szembéfordítása nem vezethet eredményre, ellentétben áll a társadalmi érdekkel, mert az igazi műveltséghez a természettudományok megfelelő szintű ismerete éppúgy hozzátartozik, mint a művészeti-irodalrni-nyelvi tájékozottság. A viharos gyorsaságú tudományos-technikai fejlődés útján nem juthatunk előre nemzedékek hézagos természettudományi és matematikai alapműveltségével. És a szakmai képzés magas szintje miatt napjainkban mind több szakműveltségi elem épül be az általános műveltségbe. Milyen tudással vértezze föl végül is gyermekeinket az iskola? Természetesen ne speciális szakismeretekkel, mert ezek korunkban elég gyorsan elavulnak, hanem olyan széles körű, általános tájékozottsággal, amely a társadalmi-termelési szükségleteknek megfelelően bármikor felhasználható. E tekintetben hármas feladat hárul az iskolákra: gyermekeinkből mindenekelőtt szocialista embert neveljenek (ebben minden egyes tantárgynak, tanárnak, az iskolai élet, minden mozzanatának szerepe van), adják át nekik az általános emberi és a magyar kultúra értékeit (ez főleg a humán tárgyakra vár), készítsék fel őket a társadalmi munkamegosztásban való részvételre (a természettudományi és a műszaki tudományok eredményeinek megismertetésével!). láthatjuk, hogy a termelőerők gyors fejlődése miként változtatja meg a szellemi és a fizikai munka arányát, egymáshoz való'viszonyát. Ez a változás a műveltség fogalmára is kihat, nem lehet hosszú távra kijelölni műveltségtartalmakat. Amit ma korszerűnek tartunk, az holnap már avitt lesz. Valójában ezért kell folyton tanulnunk, s az ifjúságot arra nevelnünk, hogy a dolgozó életforma egyúttal tanuló életforma is. P. Kovács Imre II jelen Naponta Debrecenben a Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthonában 176 hallássérült tanul» általános iskolai nevelésével és oktatásával 49 általános iskolai tanár és szakember foglalkozik. Az ide kerülő óvodás korú gyerekek 16 éves korban fejezik be tanulmányaikat Az iskola elvégzése 2 évvel tart tovább, mert a hallás és hangos beszéd oktatása fontos része a tanításnak. Képünkön: Hallásritmus nevelés, - hangszerek segítségével -» az előkészítő I. osztályban
