Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Abódszalókon tizenhárom idős ember látogatja rendszeresen az öregek napközi otthonát. Rádión, televízión, lemezjátszón kívül könyvek és folyóiratok segítik az időtöltést Ez megfőzi, az megissza — és beteg lesz tőle — Tudtam, hogy előbb-utóbb beköp az asszony. Ami­óta elváltunk, abba is hagytam a főzést, mert számítot­tam a bosszújára. Nincs tagadni valóm, négy éve csi­náltam egy huszonöt- és egy harmincliteres készüléket. Az egyiket kölcsön adtam, a másikat máris vihetik. A negyven év körüli férfin nyoma sincs ijedtségnek a pénzügyőrök láttán. Inkább mintha megkönnyebbü­lést érezne, hogy tülteheti magát az egészen. Mindenkit érhet baleset, ha... CUKORBdL ÉS ÉLESZTŐBŐL Az id,én ő a nyolcadik, akinél pálinkafőzőt találtak a Vám- és Pénzügyőrség szolnoki szakaszának szak­emberei. A törvénybe ütkö­ző házi szieszfőzés Szolnok megyében korántsem olyan súlyos probléma, minit a szomszédos Bács-Kiskun vagy Pest megyében. De hogy a „veszélyvállalók” száma növekszik, az is bizo­nyítja, hogy tavaly decem­ber 31-dg mindössze két ké­szüléket kellett elkobozniuk a pénzügyőröknek, az idén eddig nyolcat. És ez termé­szetesen csupán elenyésző töredéke a valóságban meg­levő pálinkafőzők mennyi­ségének. Pedig a büntetés elérhe­ti a tízezer forintot is. En­nek ellenére jócskám akad­nak, akik „összebütykölnek” magoknak egy készüléket és gyümölcsből vagy másból pálinkát főznek. Másból is lehet ugyanis szeszt főzni, nemcsak cefréből. Elegendő hozzá cukor meg élesztő, és ha figyelembe vesszük, hogy egy kiló cukor 18 forintba kerül, a belőle előállítható alkohol kereskedelmi értéke pedig meghaladja a száz fo­rintot, könnyű a következ­tetés : a haszon akár ötszö­rös lehet. Igaz. aki az így készült pálinkából iszik, nem biztos, hogy megússza betegség nélkül. Ebben rejlik a zug-főzők egyik rendkívüli veszélyes­sége, ezért is bünteti őket könyörtelenül a Pénzügyőr­ség. Ezen kívül természe­tesen az államot is megká­rosítják, hiszen köztudomású a szeszfőzés állami monopó­lium, magánszemély nem kaphat rá engedélyt. R KÉSZÜLÉKET ELKOBOZZAK A nyolcadikként „lebuk­tatott’ szeszfőző-tulajdonos lakásában a helyiségellenőr­zést, magyarán házkutatást végző pénzügyőrök huszon­nyolc liter pálinkát találtak. Előkerülnek a műszerek, megmérik, a szeszfofcot, ki­számítják a belföldi for­galmi árat, megállapítják, hogy az ügyes kezű pálin­kafőző ez után a mennyi­ség után 2880 forint adót kellene, hogy fizessen. Mi­után azonban magánember még akkor sem főzhet pá­linkát, ha hajlandó adót fizetni, a büntetése nem ma­rad el. A pálinkát lefoglal­ják, a főzőkészüléket elko­bozzák a pénzügyőrök, a hatósági tanú jelenlétében. A rajtacsípett férfi tilta­kozik. — Ismeretlen személytől vettem a pálinkát — mond­ja, mert bizonyára valakitől hallott már az effajta véde­kezésről. — Ez esetben viszont or­gazdaságért büntetjük meg — zárja le a tiltakozások áradatát a pénzügyőr. A férfi látja, hogy hiábavaló a tagadás, megpróbálkozik mással. — Háromezer kétszáz fo­rint a fizetésem, három gye­rek után fizetek tartásdí­jat. .. — A büntetés kiszabásánál méltányoljuk majd — teszi zsebre tollát a jegyzőköny­vet vezető pénzügyőr. MINDIG BEJELENTÉSRE Dr. Tolnai Lajos százados, a Vám- és Pénzügyőrség szolnoki szakaszparancsnoka: — A lefoglalt pálinkát el­adjuk, általában a Délal­földi Pincegazdaságnak, amely megfelelő finomítás után felhasználhatja. Az el­kobzott főzőüstöt, a hozzá tartozó sisakkal, páracsővel, hűtő-kígyócsővel együtt használhatatlanná roncsol­juk, é§ átadjuk a MÉH- nek... — Ez a legutóbb „elka­pott” szolnoki férfi feltehe­tőleg nem tartozik a nagy fogások közé. — A megyében igen. Fő­leg azért, mert két készülé­ket is gyártott. Sajnos, visz- szamenőleg lehetetlen bebi­zonyítani, tulajdonképpen mennyi kárt okozott 1975 óta, amikor a pálinkafőzést megkezdte, mi kizárólag konkrétumok alapján indí­tunk eljárást. — Hogyan találják meg a zug-f őzöket? —• Mindig bejelentésre megyünk ki a helyszínre. Nem végzünk szúrópróba­szerű ellenőrzéseket, miért a megyében nagyon sokfelé kellene elmennünk, nincse­nek úgynevezett krónikus helyek. Bár az utóbbi idő­ben kezd kialakulni a szesz­főzők „térképe”. Szolnokon, Cserkeszőlőn, Kunmadara­son és a Jászságban van feltevéseink szerint a leg­több tiltott főzde. „MKSZEK” HAGVlIZEM R TAHYÁH — Kik a bejelentők? Ha­ragosok? —• Ezt nem firtatjuk, de nem is lényeges. Ügy mon­danám inkább, hogy a tör­vénytisztelő, jóbb érzésű ál­lampolgárok. Akadhat per­sze köztük haragos vagy olyan feleség, aki egy idő után megunja, hogy a fér­je a zugkimérésben hagyja a fizetését, és végső kétség­beesésében fordul hozzánk bejelentéssel. Gyakran érke­zik kollégáktól is feljelen­tés. A nyáron például a jászberényi pénzügyőrök ta­láltak rá egy szeszfőzdére a város közelében álló, elha­gyott tanyán. Pest megyei, pontosabban kókai pálinka­főzők rendezkedtek be ott nagyüzemi szeszgyártásra. Egy kétszáz literes vashor- d,ót alakítottak át főzőüstté. Ebből naponta, gáztüzeléssel 120 liter pálinkát is előál­líthattak volna. De még az „üzem” beindulása előtt le­buktak. Ügyükkel a - Pest megyei kollégák foglalkoz­tak. és tudomásom szerint akkora büntetést szabtak ki rájuk, hogy jóidéig nem lesz kedvük a pálinkafőzéshez. FÖLDflLDTTI PÁLINKA — Sokéves gyakorlatában milyen módszerekkel talál­kozott a zugkifőzés eltitko­lására? — A legelterjedtebb, hogy a készülék darabjait külön­böző helyeken elássák. A pálinka is gyakran kerül a föld alá, üvegJhallonofcban. De jobb lesz. ha többet nem mondok, nehogy ötlete­ket adjak. Inkább azt sze­retném ha megírná, hogy a törvényellenesen készült pá­linka rendkívül veszélyes az egészségre, hiszen a követel­ményeknek egyáltalában nem felel meg. Különösen ilyenkor, a decemberi ünne­pek közelében érdemes meg­gondolni, hogy ha már min­denképpen pálinkát akar venni valaki, áldozzon rá pár forinttal többet a bolt­ban, nehogy olcsóbban ugyan, de mérget vásárol­jon. .. Bendó János Vetélkedőkéi szervez az MHSZ Fennállásának egyik leg­nagyobb szabású rendezvé­nyét hirdette meg a Magyar Honvédelmi Szövetség: „35 év szabad hazában” címmel vetélkedösorozatot szerveznek a jövő év kiemelkedő ese­ményeinek, évfordulóinak tiszteletére. Jövő év tavaszán ül össze az MSZMP XII. kongresszu­sa. Ezen kívül az 1980-as esz­tendő jeles jubileumok éve. Április 4-én ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulóját. Május 9-é,n em­lékezünk a német fasismus felett 35 évvel ezelőtt aratott győzelemre. A hazánk és az egész szocialista világ füg­getlenségét. békéjét védelme­ző Varsói Szerződés létrejöt­tének negyedszázados törté­nelmét május 14-én idézzük fel. Ezekre az eseményekre, jubileumokra készülve hir­dette meg az MHSZ a vetél­kedősorozatot, amely előse­gíti az MSZMP XII. kong­resszusa irányelveinek, do­kumentumainak, a szocialis­ta építőmunkának, a társa­dalmi, gazdasági feladatok­nak széleskörű ismertetését, feldolgozását. A szövetség e rendezvénnyel kívánja felele­veníteni Magyarország fel­szabadításának történelmi eseményeit, a 35 éves szo­cialista építőmunka legki­emelkedőbb eredményeit a felszabadulás után született korosztályok számára. A vetélkedősorozat egyé­ni játékkal indul, majd csa­patversenyeken a kerületi, városi, járási döntőkön át a megyei döntőkkel fejeződik be.' Ezeket Budapesten és minden megyében egyidőben május 11-én rendezik meg. Donorok „tartalékban” Második félévi taggyűlését tartotta a héten a túrkevei Vörös Csillag Tsz üzemi Vö­röskereszt szervezete. Érté­kelték az évi munkát, meg­határozták a további felada­tokat. Köszöntötték a leg­szorgalmasabb aktivistákat. A termelőszövetkezetben háromszázötvenhárom vér­adót tartanak nyilván, akik tavaly 136, az idén pedig 147 liter vért adtak térítésmen­tesen. A taggyűlésen több véradó kapott oklevelet. De­cember 11-én egy hatéves kisfiú megmentéséhez nyúj­tottak segítséget. Tizenegy AB-pozitív vércsoportú sze­mélyre volt szükség — tizen­hármán jelentkeztek ... Ket­ten „tartalékban” várják, hátha szükség lesz rájuk is... — A gyönyörűség, amit akkor érez egy gyerek, ami­kor először lát széjjelszóró­dó, fénylő szikrát, engem is elkapott annak idején, soká­ig álmomban is azt csodál­tam. Még sem tudnám meg­mondani, hol láttam először csillagszórót, otthon a kará­csonyfa alatt vagy apám ko­vácsműhelyében? Mert volt ám ott is... az üllő és kala­pács közt hánykolódó tüzes vas úgy szórta a szikrát, mint a jó szagú csillagszóró. Arra sem emlékszem, mikor lettem bejáratos apám mű­helyébe, de arra igen, hogy 8 évesen már tükörsimára re­szeltem a kikalapált patkót, és olyan egyforma szegluka- kat csináltam, hogy abban senki se találhatott hibát. Édesapámhoz szegődtem inasnak 1931-ben, nála ta­nultam ki a szakmát, neki meg nagyapám volt a tanító- mestere. Ügy van a csalá­dunkban; az apa fiának adta át a kalapácsot, nagyapám 1876-ban nyitott kovácsmű­helyt, itt Jászberényben a Báthory utcában, azt vette át édesapám 1904-ben. Ez az ut­cára nyíló vasajtós már az átalakított műhely, itt ver­tem a vasat 1938 óta — ak­kor kaptam korengedélyes iparigazolványt — és itt nyilvání­fl VdftlSSá tásának 10. évfor­dulóját ünneplő vidéki te­lepülés vezetői egy kis üzem- látogatásra invitálták magas beosztású vendégeiket a he­lyi, elektronikai műszereket gyártó üzembe. A látogatók tekintete jóLesően pihent meg a szépen parkosított gyárudvar sudár fenyőin, tarka virágágyásain; olyan ez a gyár, mint egy szana­tórium”, jegyezte meg a mi­nisztérium képviselője, az­tán a kis csapat benyitott a festőüzem alagsori folyosó­jára. Maró vegyszerszag, pá­ra és bokiÉSg érő víz fogad­ta a vendégeket. A megyei tanács elnöke kis híján ha­nyattvágódott a síkos ke- ramitkoekákon; a műhelyből kaján pillantások figyelték, mint kapkod elvesztett egyensúlya után. „Mi na­ponta hússzor így járunk” ■— mondta később a brigád- vezető, s elnézést kért az ünneprontásért, a gyár mun­kavédelmi felelőse, pedig sürgős intézkedéseket java­solt. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár vidéki gyáraiban egymásután hajtottak vég­re rekonstrukciót az elmúlt tíz esztendőben: a régi. el­avult szövő-, és fonógépeket nagy teljesítményű mikro- vetélős berendezésekre cse­rélték ki; új raktárak, ak- vaglóbuszok, kazánházak épültek, és lassanként — több éves késéssel — elké­szülnek a szociális létesít­mények is: az új óvodai foglalkoztatók, az üzemi ebédlők, a korszerű fürdők, öltözők... Olyan időszakot élünk, amikor a takarékosság jel­szóból gyakorlattá lép elő, amikor kétszer is meg kell nézni mire költjük a közös­ség pénzét. — ám a mun­kakörülmények javítása, a szociális ellátás színvonalá­nak emelése, a balesetek megelőzését szolgáló intéz­kedések továbbra sem szo­rulhatnak háttérbe! Azért sem, mert nálunk csak­ugyan az ember a legfőbb érték, s azért sem,, mert a munkahelyi környezet, a munkakörülmények éppen annyit nyomnak a latban, minit a kereset. A SZOT mellett működő Országos Munkavédelmi Bi­zottság legutóbbi tanácsko­zásán miniszterek mondták ki. hogy nem szabad meg­állni, fejleszteni kell a bá­nyaszerencsétlenségek elleni védekezés eszközeit és mód­szereit. beleértve az aktív megelőzést is; meg kell ol­bütykölök azpta is, hogy nyugdíjba mentem. .. . Gsak arra ne gondol­jon, hogy ez a családon be­lüli inaskodás valamiféle kedvezménnyel járt. Apám soha, egyik inasától se kö­vetelt olyan sokat, mint én- tőlem. Szigorú volt, rövidre fogta a gyeplőszárat, de... így 61 évesen is azt mondom, megérte. Kovács lett belőlem, kitanultam a mesterség min­den fortélyát, patkómtól ló soha le nem sántult, nincs a világon olyan virág, amit vasból ki ne kalapálnék, a lódoktor meg — ha megre­pedt a deres patája — Jan- kovics Elek kovácsrpgstert komendálta a gazdának, mert tudta, hogy gyógypatkót csi­nálok a „gyengélkedőnek”, hogy a mamusz sem kényel­mesebb. Ugye, jól kidicsekedtem magam, pedig nem akartam. Amit magamról mondtam, azt minden, a mesterségét értő és munkáját szerető — kovácsról el lehet mondani. Szent igaz, sok fortélya van ennek a mesterségnek, sokat kell tudnia a kovácsnak. Ré­gen meg kiváltképpen fele­lősség is nyomta a vállunkat, értékes portékával bántunk. A ló kincs volt és — akár­dani az erőművekben kelet­kező zaj- és porártalom el­leni védekezést; megoldást kell találni a vegyipari — elsősorban a gyógyszeripari — hulladékok veszélytelen megsemmisítésére; végül, de nem utolsósorban, minden eszközzel biztosítani kell az egyéni védelmi berendezé­sek, — a biztonsági övék, a védőálarcok, védőszemüve­gek, füldugók, védőkesztyűk,, légzésvédő készülékek stfo. — használatát. Mert —, ha már itt tar­tunk — a dolgozótól is sok függ: hogy ismeri-e vagy sem a munkavédelmi sza­bályokat; használja-e az egyéni védőfelszerelést; ki­pihenten, tiszta fejjel fog-e munkájához, vagy másnapo­sán, szédelegve. Az egyik vidéki A.FIT- szervizben két esztendeje türkizzöld színű munkaruhát osztottak ki a dolgozóknak. A szerelőzubbonyuk hátára nyomtatott vörös betűk — AFIT — azóta kétséget sem hagynák a szemlélőben afelől, hogy az a sok tür- kizzöLd, overállos, aki órákig támogatja a söntéspultot a közeli piac büféjében, a csillagkulcsot hagyta cser­ben a söröskriglikért. S utá­na visszamegy fékpróbázni... Az egyik öblösüveggyá­runkban a munkavédelem­ről beszélgettem a dolgo­zókkal. A segédmunkások el­mondták: náluk a baleseti oktatás annyiból áll, hogy minden új belépőnek kezébe nyomnak egy brosúrát. Vagy elolvassa, vagy nem. A Dunakanyar egyik tex­tilgyáriéban átvételi elismer- vények tanúsítják, hogy va­lamennyi dolgozó megkap­ta a svéd fül dug ót; csak használni nem szokta egyi­kük sem, pedig á szövő­dében a legutóbbi méréskor 102 decibelt mutattak a mű­szerek! Szocialista államunk éven­te milliókat áldoz a dolgozók jobb munkakörülményeinek megteremtésére, balesetvé­delmére. De mindez kidobott pénz marad, ha nem vigyá­zunk jobban magunkra — magunk is. tűnik — nem Mert úgy vigyázunk eléggé. Bizo­nyos átmeneti javulás után a baleseti statisztikák megint csak riasztóak. A népgazdaság valamennyi ágában az év első három­negyedében összesen 62 856 üzemi baleset történt; a halálos balesetek száma ok­tóber 31-ig elérte a 373-at! Ijesztően sok. — nyíri — csak most az autó — sokfé­le kincs. Más „cipőt” k^ánt az igavonó állat és mást a pa­rádés kocsi előtt ficánkoló pa­ripa. Amiben mégis egyfor­mák voltak, hogy a lábukon jártak és jól akartak járni. Erre úgy vigyázott a patkoló kovács, hogy csukott szem­mel is megmondta: nyári vagy téli, felhajtott : sarkú vagy víziabetétes pat­kót tart a kezében, és ha vé­gigsimított a patán, már tud­ta, mi lesz vele a dolga. Látja, elmerengtem a múl­ton, mert sajnos a ló lassan már a múlté, a fuvaros is azon töri a fejét, hogy vala­milyen masinával cseréli fel a négylábút, én pedig se a Trabanthoz, se a Ladához nem nyúlok. Tétlenségre azért nem kárhoztatom ma­gam, dolgozom azóta is, hogy nyugdíjba mentem, az erdő- gazdaság gépeit javítom, el­vállaltam az iskolák konyha- felszereléseinek a karbantar­tását, és nyitva áll műhe­lyem a szomszédok, a jó is­merősök előtt. Megjavítok mindent, ha kell, újat csinálok, csak egy a fontos ... hogy vasból le­gyen ... — illés — Csak vasból legyen Patkómtól ló soha le nem sántult

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents