Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
1 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 16. Néhány hét múlva a Szolnoki Cukorgyárban befejeződik az idei kampány. A kedvezőtlen időjárás következtében a gyár vonzáskörzetében a cukorrépatermés elmaradt a tervezettől, mintegy 30—40 mázsával. így hektáronként 330 —340 mázsára tehető. A cukorgyár ennek ellenére teljesíti kampánytervét, mivel a kábái és a mezöhegyesi cukorgyárak területéről Szolnokra is folyamatosan szállítanak répát. A napi termelési ütemet — 500 vagon répa — tartva — január 7-re raktárba kerül a tervezett 63 ezer tonna cukor. A gyár központi vezérlő pultján ipari televízió is segíti a munkát Ellenőrzés. Munkában Kovács Pál cukorfőző A raktárban cukorhegyek emel- > kednek T. Katona László képriportja A cukor minősége hasonló a múlt évihez HÉTFŐN KEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL Az öregasszony ébred leghamarabb. Hajnali háromkor kicsoszog a konyhába .aztán végigmegy a rissz-rossz téglákká! kirakott udvari úton. összehúzza magát, decemberben hideg a hajnal. A huzatos ámyékszéken elvégzi a dolgát, s visszabotorkál a szobájába. Az övé a legbelső. s a veje mindig fölneszei, ha nyitja, csukja az ajtót. A legelső szobában az unokavej nem riad föl, legfeljebb a kisgyerek mocorog álmában. Az öregasszony ilyenkor szidja magát, miért nem hallgatott megboldogult urára, aki mindenáron akart egy különálló konyhát, szobát húzni a nagyudvar végére maguknak. Akkor az öregasszony nem engedte: még minket raknának a juh- szélre, mondogatta. Fél ötkor a középső szobából előbotorkál az öregasszony veje. Legalább fél óráig mást se csinál, mint krákog. köpköd. Odabent az ágyból kiszól olykor a felesége (de csak az első szobáig hallatszik), szidja a büdös mérget, a dohányt. Az ember közben vizet melegít a gázon, aztán a forró víz mellett üldögél egy kicsit. Hat óra felé kiugrik a lánya. felkészíti a kávét. Apja anélkül el nem indulna a gyárba. Amikor kifő, megosztoznak rajta. A fiatalasz- szony morgolódik, ha az öreg a negyedik, ötödik cukrot dobja a pohárba. Jobb lenne az ilyennek, mondja, ha cukros vizet inna hajnalban. Fél hatkor elindul munkába az ember. Lánya akkor kirángatja a szobából a kék kisgyereket. Mire a nagyobb megmosdik, felöltözik, az apja már várja. Iskolába vele megy, útbaesik neki. A kisebbet az anyja az ellenkező irányba, az óvodába viszi. A nagymama a kisebb gyerek készülődését már segíti, beleerőszakolja a langyos tejet, amit a gyerek utál, de álmos kábultságá- ban inkább megissza, sírni is lusta még. Közben virá- §bs ^ rózsaszín hálóingében előbújik a dédnagymama, és behúzódik a konyhaszöglet- be. A lánya már forralja a tejét, főzi a lágy tojást. Az öregasszony torokfájós — ki 'ibú.ia, mi a baja, orvoshoz a jóistennek se megy _ i lyenkor reggel egy kis meleg tej és híg tojás a legkedvesebb étele. Délben is beéri a levessel, mi kell mór egy vénasszonynak mondogatja. Csak a két asszony marad otthon, anya meg a lánya. A fiatalabb nemrég nyugdíjas, elszokott az otthoni dolgoktól. s talán az anyjától is. Ezért gyakran egymás útjában vannak, veszekednek is a maguk csendes módján. A/ öregasszony megszokta, hogy mindent úgy csinál, ahogy neki jólesik. A másik gyakran rászól: ezt ne így, azt amúgy. Nehezebben megy ilyenkor a főzés, pedig délben az iskolás unoka már a kapuban kiabálja: mi az abrak, mamusikák? V V V Délután először az öregasszony veje érkezik haza. Nem ebédel az üzemben, ezért a felesége terített asztallal várja. Kezet mos, asztalhoz ül. Bár kövér, nagydarab ember, kisétkű. Rendszerint emiatt kezdődik a baj. Az anyós odaáll a lánya mögé. s amikor szedi a levest az ura tányér jába, rászól: többet adj neki, mi az egy ekkora embernek! A feleség csak néz az emberére, de az olyankor már felcsattan: nem vagyok én nagybelű, tudhatná, anyukám! Az anyós megsértődik. Lekucorog a tűzhely mellé a kisszékre, s mire a veje a második félét is megeszi, összegörnyedve, mint egy lompos macska, nagyokat szusszant. Az ember eltolja maga elől a tányért, hátramegy a fészerbe. A kis szerszám oskamrában még télen is mindig szöszmötöl valamit. Ha mást nem, gyújtóst aprít, fát vág, mert a fiatalok — ezt mindig elmormog- ja magának félhangosan — a világért sem csinálnák meg. A házba közben megérkezik az unokavej. Bár agyárban ebédel, rendszerint belekacsint a fazékba, lábosba, s ha a foga alá valót lát. fal belőle. Ezért mindkét öregasszony haragszik, s ha csak tehetik, meg is mond ják, azzal várják a kisebbik gyerekkel hazabandukoló fiatalasszonyt. Az nem sokat törődik vele, hümmög, hallgat, aztán dolgához kezd. Azért is zsörtölődnek az öregek, hogy midnek minden este mosni, vasalni? Állítják: csak azért teszi olyan nyugodtan, mert a közös villanyóra fogyasztását harmadolva fizetik. A fiatal- asszony néha úgy megdühödik emiatt, hogy az asztalra vág egy ötvenest. Itt van, ne sírjanak, hogy kiveszi a zsebükből a kis nyugdíjukat. V V V Mire eljön az este. a fiatalember beleun az újságolvasásba, az öregebb is fel- cihelődik a fészerből. A vacsorát szakaszosan eszik, a konyhaasztalnál nem fémének el egyszerre. Az öregasszony _ a gyerekekkel ül le. s míg azok végigbeszélik a vacsorát, ő nagy mogorván a tányérja fölé hajol. Amikor végzett, már megy is a középső szobába, beleül a legkényelmesebb fotelba, s követeli, hogy kapcsolják be a tévét. Tőle aztán nyugodtan vannak műsorzárásig. Rendszerint már a híradó első kiadásakor nagyokat szundít. A gyerekek vacsora után néha csak mosdanak, máskor fürödnek is. A fürdéshez nagy előkészület kell: kádat becipelni, vizet sok fazékban melegíteni. Aztán, ha a konyha fehérre sikált padlójára csap a szappanos víz, apjuk is ugrik feltörölni. Mese után a gyerekek befordulnak, tettetik az alvást. Ott van a tévé. hiába, a legnagyobb szoba a fiataloké, oda lehetett beállítani, így aztán mindkét gyerek végignéz, végighallgat mindent, amit adnak. A konyha ezután a nagyszülők birodalma. Vacsoráznak szótlanul, elég volt addigra a zsivalyból, lármából. Az öregember sokszor vacsora közben és utáni is kitör: ha rossz napja volt az üzemben, nem tűri a mosatlan edényt, követelőzik: jöjjön minden asszony mosogatni. Máskor megmakacsolja magát, kijelenti, nem nézi a tévét, mert mindig belebeszél valaki! Ebben a házban még a tévé előtt se hallgatnak el... Szerencsére nagy veszekedésre csak hét végén van idő. V V V Vasárnap hajnalban a menyecske éppúgy megfőzi a kávét, mint hétköznapokon. Megisszák az apjával, aztán vizet melegít, előhúzza az agyonrozsdásodott mosógépet, az udvarra, a bejárati ajtóhoz közel állítja a gyerekek kiskádját, teletölti vízzel. Fürgén mos, se lát, se hall. A gyerekeket hagyja, aludjanak, ameddig akarnak, addig se hátráltatják. Az apja biciklire ül, két kosárral elindul a piacra. Az ő feladata több kiló krumpli és alma hazaszállítása. Nyáron a zsebpénzéből gyümölcsöt vesz az unokáinak. Az if jabbik férj kiáll a kapuba. Várja az újságost, aki szerinte mindig késve jön Várakozás közben sem unatkozik beszélget a jövőmenő szomszédokkal meg a szemközt lakó, reggeltől estig a kapuban unatkozó magányos vénemberrel. Mikor az újság megérkezik, hóna alá csapja, s visszabújik az ágyba. Neki délig dumálhatnak. Vasárnap végre lazíthat 1 Az öregasszony a lányával veszekszik a konyhában. Nem tetszik neki, hogy először a reggeli készítéséhez fog, mert máris kaparni kellene a zöldséget. kiverni, lesózni a húst. Az i ebed ugyanis pontosan tizenkettőkor az asztalon van, ha be- legebednek is. Vasárnap különben kihúzzák, (toldjak az asztalt, hogy egyszerre elférjenek. A két syerekutal- ja a vasárnapi ebedeket. Ho az egyik, hol a másik öreg ripakodik rájuk: hogy fogod a kanalat? Ne vedd a kést a szádba! A kezedb sl kellene, dehát a te anyad nem bánja...! Közben közelharc. az öregembernek az apróleklevesből a feje kell. A nők a püspökfalatjat szeretik, a gyerekek nyámnyogva rag iák a szárnyát. Szinte fellélegeznek a második fogasra. Ä: *» SÄ iS«»/ vasárnap azért vasarnap... V V V Délután csak a ^ fiatalabb asszony A ifjabb vasalni kezd a fia ® nagy asztalán, anyja mosogat a konyhában. Annyi a mosattam hogy szinte bélévé nül. mire elkészül. A gyerekek játszanak, a két fe f, __ végre ebben meg e gyeznek - borotválkozik, öltözik, meccsre megy. A vénasszony a világért le nem dőlne az ágyara. Lefi T—»* >r^s összehúzza magát, ülve alszik egy keveset. Mintha ébresztőre állítaná magát, mire a délutáni film kezdődik a tévében, már ott gunnyaszt a fiataloknál a nagy karosszékben. Az iskolásgyerek megkapja a konyhaasztalt tanulásra, leckecsinálásra. Ha a kicsi is ott van, anyjuknak negyedóra múlva már szét kel őket választani. A nagyanyjuk rögtön elmondja, hogy az ő gyerekkorában ez se így volt. a kisebbek tisztelték a nagyobb testvért, s a világért se zavarták volna. Anyja még hozzáteszi: az o édesapja a világ legjobb embere volt, de ha otthon volt, a négy gyerek moccanni sem mert, nemhogy hangoskodni, veszekedni. A fiatalasszony ilyenkor mar nagyokat nevet, ám abbahagyja, amikor megjönnek az emberek. A meccs után __ ha győztünk, azért, ha k ikaptunk azért — kis sör, néhány fröccs lecsúszik a torkukon. És akkor ugye az otthon csendje nyugtató. De ha csend helyett két kölyök ordít, s asszonyok kiabálnak fölöttük, abba mindenképpen bele kell szólni. S ha már beleszólnak, előjön minden: az egymásrautaltság, a bujkáló ellenszenv, a sok lenyelt, elharapott indulat és gyűlölködés. Mire ágyba kerülnek, olyan fáradtak, hogy az se jut eszükbe: holnap hétfő, kezdődik minden elölről. Sóskúti Júlia A laboratóriumban folyamatosan ellenőrzik a minőséget A tárolóba folyamatosan érkezik a répa
