Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

1979. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Partvédelmi munkáknál hasznosítják a Tisza árterületén kivágott cserjéket a Középtiszai Vizügyi Igazgatóság dolgozói. Képünk Martfű határában készült, ahol ötezer négyzet- méternyi partszakasz fóliaszigetelésének leszorításához készítenek egyenként nyolc méter hosszú „vesszőhurkákat" a holland kötözőgéppel {T. F.) H Ellenőrzés a fővárosban és nyolc megyében arc a csúszópénz ellen Visszatartott áruk a raktárban Gyerekjáték? Q endhagyó filmriportot láthattunk vasárnap este a tévé Hét műsorában. A Népművelési Intézet és a Magyar Nemzeti Galéria gyermekévi kezdeménye­zéséről számoltak be. A máskor oly áhitatos csend­ben fürdőző galériai termekben otthont találtak a játszó gye­rekek. Értő pedagógusok és művészek segítésével játszanak, játékokat készítenek, művészetekkel ismerkednek. Jó volt látni őket — a nádsípot faragókat, a csuhából, vesszőből bá­bot készítőket, a rongybabák és bábok, a képek, érdekes ra­gasztások mintázóit. A Népművelési Intézet nyilatkozó mun­katársa megbolygatta kissé a felnőttek, a szülők lelkiismere­tét is: anyagiakban sokat adunk a mai gyerekeknek, — mond­ta — de érzelmekben, játékban keveset. Elgondolkodtató a film. A fonó, varró, ragasztó, faragó, festő-rajzoló gyermekek láttán az emberben felötlik a kérdés. Engedjük játszani, okosan időt tölteni a kor apróságait? Szép otthonainkban, „tiszta szobáinkban” van-e helye a furó-fa- ragó gyereknek? Tanítjuk-e őket, kis csodákra, a maguk készítette játék örömére? Azt mondta Hollós Róbertné, a Népművelési Intézet mun­katársa a Hét műsorában; sajnos, szegények a szülők adta lehetőségek az ilyesmire. Megveszik ugyan a Legot, a vil- lanyvasútat — s a többit is — a szülői pénztárca időnként nem ismer akadályokat — de az egyszerűre, az alkotás örö­mére se időnk, se energiánk, — s nem adunk a gyereknek se. Ezért olyan megkapó a film, az önfeledt játék mámorá­ban látható gyermek, örültünk, amikor hallottuk; nem a Ga­léria az egyetlen a játszó otthont adóknak. Az ország négy településén — köztük Jászkiséren a művelődési házban — kezdték el a „játszani tanítás” gyönyörű művészetét. Győri Jánosné, a jászkiséri művelődési ház igazgatója örömmel igazolta: kétszáz játszó gyereknek kedves otthona a művelődési ház. Tíz pedagógus — óvónő, tanító és tanár, — az irányító. A legkisebbek játékokat készítenek fából, pa­pírból, rongyból, kukoricából, a nagyobbacskák a régi pa­raszti emlékek felkutatói és megőrzői, a múlttal ismerkednek. Vannak, akik a szép magyar beszédet tanulják, s vannak, akik rajzolgatnak, festenek. Különben e hét végén, szombaton a Lenin Tsz jóvoltából autóbuszon negyvenen a Galériába utaznak. Látni, tapasztalni, játszani. A Hét filmjében a nyilatkozók az eddigi sikerek, a nagy érdeklődés tapasztalataival javasolták: nyissák meg ország­szerte az arra alkalmas házak kapuit, a játszó gyerekek előtt. Szolnok megyében egy művelődési ház már „nyitott”. Reméljük, máshol is lesz otthonuk, terük a gyerekeknek. Gyerekjátékra. Nagyon fontos lenne. A jövőnek. — sj — FELELŐSÖK TAPASZTALATCSERÉJÉN Ne csak éveket az életnek Öregek társadalmi gondozása Mezőtúron Külföldi vevők az OpritAgép- gyárban Az Aprítógépgyárban az elmúlt hét végén görög át­vevő és az olasz FlAT- ALLIS cég képviselője ^ven­dégeskedett”. Eredmény: újabb 15 millió forint érté­kű szénőrlőmalom csomago­lása kezdődik. Sikeres volt az olasz cég képviselőjének látogatása, bizonyítja ezt, hogy megkezdődött az elő­készület 4 darab FIAT- ALLIS tolólap prototípusá­nak kiszállítására. Tegnap reggel szovjet szakember ér­kezett az Aprítógépgyárba. A „kiszállás” célja: az atom- erőművi légtartályok gyár­tásközi ellenőrzése. Serpenytts kacsa és cilromos sertésborda Ebéd kétezer személyre a gyárban A szokásos hétfői napot kezdték tegnap reggel is a Tisza Cipőgyár konyháján, ahol hetedik éve a Dunavi- déki Vendéglátó Vállalat hu­szonegy dolgozója főzi, süti a gyáriak ebédjét, vacsorá­ját. A nagyvállalatnál évti­zedek óta ezrek ragaszkod­nak az üzemi koszthoz. Éop ezért — meg a két-három műszak miatt — Martfűn nemcsak ebédet főznek az üzemi szakácsok. A kétezer ebéd mellett elkészítenek öt­száz vacsorát s kétszázötven reggelit is. — Négyféle menüből le­het válogatni — mondta Tasnádi Zoltán, aki négv évtizede „konyhafőnök” Martfűn. Helyesebben há­romféléből. mert a negyedik, a kímélő koszt orvosi javas­lat alapján adható ki. Ma tejfölös csirkeaprólék leves lesz, hozzá serpenyős kacsa, vagy majoránnás marhato- kány és citromos sertés­borda közül lehet választa­ni. A kímélőkosztosok, a diétások töltött sertésdaga­dót kapnak sült burgonyá­val. Vacsorára paprikás ser­tésapróhús készül tarhonyá­val. — Sok a kifogás, a kriti­ka? — Most nem mondhat­nám. A kétezer ebédelőbői ketten-hárman ha szólnak. Különben szeretik a főz- tünket. — Mit fizetnek az ebé­dért, vacsoráért? — A dolgozó 9.50-ért kap­ja az ebédet, hét forintért a vacsorát. A többit a vál­lalat fizeti. Tilos a vásárlók min­dennemű megkülönbözteté­se és jogosulatlan előny­ben részesítése — rögzíti alapelvként az 1978. évi belkereskedelmi törvény. A minisztérium ezért fokozott figyelemmel kíséri a jogo­sulatlan előnyszerzés, a vesztegetés, a csúszópén­zek megelőzését szolgáló, az árumegrendelésre és előjegyzésre vonatkozó rendelkezésének végrehaj­tását. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség most össze­sítette a fővárosban és 8 megyében 79 vállalat és szö­vetkezet 327 üzletében tar­tott ellenőrzésének tapasz­talatait: a kereskedelmi fel­ügyelőségek az árumegren- deléses-előjegyzéses vásár­lás és az áru visszatartás kö­rülményeit vizsgálták. Az ellenőrzés tapasztala­tai jóformán csak annyiban kedvezőek, hogy a rendel­kezésnek megfelelően ha­táridőre kijelölték az áru­előjegyzésre kötelezett bol­tokat, amelyek száma az ál­lami kereskedelemben a ko­rábbi 226-ról 382-re, az áfész-hálózatban 25-ről 126­ra növekedett. Az állami ke­reskedelemben általában az ellátási központokban levő tartós fogyasztási cikkeket árusító boltokat, a szövetke­zetek elsősorban áruházai­kat jelölték ki erre a cél­ra: Pest és Szabolcs megyé­ben korábban nem voltai: olyan üzletek, ahol elője­gyezték volna az éppen nem kapható cikkeket. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy a boltoknak kiadott árulisták csak részben tük­rözik a vásárlók igényeit az előjegyzés iránt, a hiány­cikkek ugyanis a bizonyta­lan beszerzési háttér miatt nem szerepelnek bennük, így éppen azok a termékek nem jegyeztethetők elő, amelyéknél az áruvisszatar­tás és a 'hozzá kapcsolódó anyagi haszonszerzés, a csúszópénz szándéka a leg­gyakoribb. Az előjegyzéses rendszer alkalmazásáról az érintett üzletekben tájékoz­tatják ugyan a vásárlókat, de nem adnak kellő eliga­zítást az árumegrendelésibe bevont cikkekről. Megfelelőnek ítélték az el­lenőrök az előjegyzések meg­bízható nyilvántartását, és a megrendelt cikkek sor­rend szerinti kiszolgálását. Találkoztak a vizsgálat so­rán olyan esetekkel is, ami­kor a meghatározott áru­listában nem szereplő cik­kekre vettek fel előjegyzé­seket. s akadt bolt, ahol — nem minden hátsó gondolat nélkül —, bár a vállalat nem kötelezte, különféle formá­ban foglalkoztak előjegyzé­sek felvételével. Ellenőrizték azt is, hogy vannak-e a raktárakban olyan áruk, amelyek az el­adótérből hiányoznak. Akad­tak, mégpedig a vizsgált 327 bolt közül 44-ben. Lehe­tőség van ugyan arra, hogy a vállalat utasítására áru­forgalmi szempontból az üz­letek árut tartalékoljanak, ezekben az esetekben azon­ban ilyen központi szabály­zás nem történt. A fel­ügyelőségek az áruvissza­tartásokért mind a 44 eset­ben — valamint az előjegy­zés felvételének megtagadá­sáért — szigorúan felelősség­re vonták a vétkeseket; 19 személyre pénzbírságot rót­tak ki. 31 fegyelmi eljárást kezdeményeztek, 7 személyt figyelmeztetésben részesítet­tek. Az országos vizsgálat alap­ján elmarasztalták a keres­kedelmi vállalatokat és szö­vetkezeteket azért, mert az előjegyzéses vásárlást, az áruvisszatartást jóformán nem ellenőrizték. A városi tanács elnökhe­lyettese, Molnár Ernő kö­szöntötte tegnap a mezőtú­ri szociális otthonban, me­gyei tapasztalatcserére össze­gyűlt városi-járási Vörös- kereszt titkárokat, családvé­delmi felelősöket és a taná­csok szociálpolitikai főelő­adóit. Nem véletlen, hogy az idős emberekkel való törő­dés, a rászorultak gondozá­sa, a társadalom családpót­ló feladatainak tapasztala­tait összegezni, további le­hetőségeit megvitatni éppen Mezőtúron jöttek össze azok képviselői, akik hivatalból foglalkoznak a felnőttvédel­mi szociálpolitikával, és azok is, akiknek önzetlen társadalmi segítségét nem nélkülözheti ez a tevékeny­ség, a Vöröskereszt vezetői. A megyei vezetőség 1975- ben programot fogadott el az időskorú lakosság csalá­di, szociális és egészségügyi helyzetének felmérésére, amelyet elsőként Mezőtúron valósítottak meg. A város integrált szoci­ális intézményeinek helyze­téről és a Vöröskereszt ve­zetőségeivel való hasznos együttműködésről számolt be részletesen a tanácskozá­son Selmeczi Sándor, a Vö­röskereszt megyei vezetősé­gének tagja, a helyi szoci­ális otthon igazgatója. Majd Kelemen Sándorné, a váro­si vezetőség tagja, a tanács szociálpolitikai előadója szólt az öregek gondjaival való törődés és a rászorul­tak szervezett társadalmi gondozásának helyi tapasz­talatairól. A két előadást követő vi­tában részt vett többek kö­zött dr. Varga Mihály, a megyei tanács vb egészség- ügyi osztály csoportvezető­je, dr. Kocsis Károly, a megyei KÖJÁL egészségne­velési osztályának vezetője, Trencsényi Józsefné a HNF megyei bizottságának mun­katársa, és Magyar Gyula a Vöröskereszt megyei titká­ra is. A tapasztalatcsere résztve­vői a vita után együttesen tekintették meg a vendéglá­tó szociális intézményt, majd az öregek 3. számú napközi otthonát. — rónai — Hajnalban — alkonyban — naponta ERZSIKÉKNEK, KATIKÁKNAK Virágok novemberben Kényelmesebb A megye több vállalatá­hoz — különösképp az épít­kezésekhez, a kiemelt beru­házásokhoz — naponta szá­mos jármű hordja-viszi a munkásokat. A menetrend- szerű autóbuszok többsége ugyan igazodik a regge­li és a délutáni órák­ban egy-egy nagyobb gyár munkakezdéséhez, a mű­szak befejezéséhez, de ez nem oldaná meg az ingázók gondját. A Volán 7. számú Vállalatától bérelt autóbu­szok és az úgynevezett bó- dés tehergépkocsik nélkül — amelyek a munkahelytől a távolabb lakókat szállítják akadozna a munkásszállítás. Tegnap reggeltől Kun- szentmárton és Öcsöd térsé­géből az eddiginél kényel­mesebb körülmények között utazhatnak a munkások a Martfűi Növényolajgyár építkezéséhez. Ugyancsak ja­vult a Karcag környékéről utazók helyzete is, valamint azoknak a termelőszövetke­zeti tagoknak, akik a téli hónapokban időszakos mun­kát vállaltak egy-egy sürge­tő beruházásnál, például a Szolnoki Papírgyár rekonst­rukciójánál. munkásjáratok Ésszerű átszervezéssel a Volán megtalálta a módját, miként teheti kényelmeseb­bé a munkásszállítást. Az októberben érkezett 16 új autóbusz — .mind selejtpót- ló — segített a helyzeten. Bár valamennyi a helyközi és a távolsági vonalakon jár, de az általuk felszabadult régebbi — de még üzembiz­tos., a bódés autónál kényel­mesebb — járművek szállít­ják ezentúl a munkásokat. Különösen sokat javult ■ a napokban a helyzet a város- környéki községekben — Besenyszögön, Tiszasülyön, Kőtelken, Nagykörűben, Nagyréven, Kocséron. Naponta mintegy ezerkét­száz embert szállítanak ezek az autóbuszok munkahe­lyükre és haza. (Közben „be­segítenek” a Széchenyi la­kótelepen is, óvodásokat, bölcsődéseket, iskolásokat hoznak-visznek.) A szállítási vállalat — tel­jesítve a közlekedéspolitikai határozatot — az idén há­rom. jövőre újabb hat kor­szerű autobus' zal javította, illetve javítja a megye munkásszállítási gondját. — t. sz. e. — Fortuna az aluljáróban Olykor a nyomdagép is megtréfálja az embe­reket (no nemcsak a hírla­pok sajtóhibáival!) — a bo­rítékos sorsjegy ugyanis azért tűnt el hetekre az utcáról, mert eltört a nyomdagép, nem tudták az utánpótlást legyárta­ni. Néhány napja aztán újból megjelent, legke­resettebb helyén, a me­gyeszékhely nagyforgal­mú pályaudvarán is. Dávid Mihálynál, az OTP körzeti fiókja bizo­mányosánál, a pályaud­vari aluljáró lejáratában tegnap délután szeren­csés kézzel húzott sors­jegyet Chrudinák Ferenc újszászi lakos. Az át­utazóban levő „játékos” tízezer forintot nyert. Még idejében — pénz­tárzárás előtt néhány perccel — ért be a ta­karékpénztárba. és a vo­nat indulása előtt fel is vette hirtelen jött nye­reményét. A következő napokban „nagy rohamra” számítanak a virágüzletek, hiszen két népszerű név viselőit ünne­peljük november 19-én, il­letve 25-én. A megyeszékhely nyolc virágboltját elsősorban a rákóczifalvi Rákóczi Ter­melőszövetkezet szajoli nö­vényháza és a városi tanács Útfenntartó Üzemének ker­tészete látja el szálas és cserepes virágokkal. Szajolban hetenként negy­venezer szál szegfűt szednek le az üvegházakban. Ebből körülbelül 15—20 ezer, a he­tenként leszedett kétezer szál gerberából oed.ig ezer jut Szolnokra. Az Útfenn­tartó Üzem kertészete nyolc­ezer szál szegfűvel növeli meg a választékot. A két közkedvelt szálas virág mellett — legalábbis az ígéretek szerint — bősé­gesen lesz krizantém, dobo­zolt orchidea, a cserepes virágok közül fokföldi ibo­lya és ' kroton. (Ez utóbbi nem virág, hanem színes levelű dísznövény.) Mezőtúrról is kaptunk elő­zetest „virágügyben”. A tú­ri Erzsikék, Katikák köszön­tésére a Virágüzletek ezer szál szegfűt, száz cikláment, ugyanennyi fokföldi ibolyát, begóniát kínálnak jelenleg, de a csúcsforgalomra még várnak szállítást. Valamit az árakról: a szegfű szála 12—14. a ger- beráé 16 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents