Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 13. Ünnepi hangverseny Húszéves a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus Az elmúlt hét végén, szombaton este a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus 20. évfordulója alkalmával ünnepi hangversenyt rendezett a törökszentmiklósi Városi Tanács művelődési osztálya, a Pedagógusok Szaljszervezetének városi bizottsága, a városi szakszervezeti bizottság és a városi művelődési központ. A művelődési központ pódiumtermében nagy számú közönség előtt Várdai János- né művelődésügyi osztályvezető nyitotta meg a hangversenyt, majd a jubiláló házigazda mutatta be műsorát Bischof László karnagy vezényletével. Valamennyi fellépő kórus, igya vendégként meghívott három vegyeskar, a .mezőtúri Petőfi dalkör, a hajdúszoboszlói városi és pedagógus énekkar, valamint a szolnoki Kodály kórus, saját erőit jól felmérve igen szép. ízlésesen összeállított műsorral szerepelt ezen az estén. Igen sok sikeres szereplés, élmény fűződik a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus nevéhez. Ezúttal Hassler, Via- dana, Kodály és a most 80 éves Bárdos Lajos műveit szólaltatta meg az énekkar, melyet Bischof László érzékenyen, figyelmes intenzitással vezetett. Műsorukból elsősorban a Bárdos-művek, Csillagvirág és a Régi táncdal előadását emelem ki. A kitartó és eredményes népművelői kulturális művészeti tevékenység elismeréseként a kórus elnyerte a „Szocialista kultúráért” miniszteri kitüntetést, melyet dr. Salamon Zoltánné. a Pedagógusok Szakszervezete KV osztályvezetője elismerő szavak mellett további sok sikert kívánva nyújtott át a kórus vezetőjének. A színes, változatos program folytatásaként először a mezőtúri Petőfi dalkör énekelt Kávási Sándor vezényletével. zongorán kísért Veres Ágnes. A népi muzsika, a népdalok kitűnő előadásáról méltán híres mezőtúri kórusban most sem csalódtunk. A citerával is kísért népdalcsokor műsoruk tetőpontja volt. Talán csak az összeállítás terjedelmén lehetne avagy kellene elgondolkodni, mely olykor hosz- szúnak tűnik, a sok versszak vagy a hasonló met- rumú, ritmikájú dalok egymást követő hasonlósága miatt. Esetleg több de rö- videbb nagy zenei, szövegi kontraszttal felépített népdalcsokorral is lehetne próbálkozni. A hajdúszoboszlói városi és pedagógus énekkar kellemes meglepetést is tartogatott számunkra. Dobray Spirituáléjával (Messze száll a bánat) nagy sikert arattak, melyben nagy része van a szép hangú szoprán szólistának. Kovács Sán- doménak és természetesen a vezénylő Török Zoltánnak. Műsorukból külön említést érdemel még Bárdos népdalihletésű kórusainak igen temperamentumos előadása. A hangverseny befejező részében a szolnoki Kodály kórus Buday Péter és Rigó Éva vezényletével minden tekintetben nagyon nehéz, de igazán szép műveket mutatott be a tőle már megszokott magas művészi színvonalon. Mind zeneileg mind énekteohnikailag nagy figyelmet, koncentrációt, hangtisztaságot kíván minden együttestől a modern XX. századi kórusművek bemutatása. Műsorukból kiemelkedett Udvardy—József Attila Tél (Buday). továbbá a már klasszikusnak számító Kodálv Zoltán Magas a rutafa című művének hajlékony, szépen formált muzikális előadása. A mintegy két és fél órás ünnepi hangverseny záró akkordjaként Bárdos Láng és fény című-művét énekelte az összkar Bischof László vezényletével. Végül dicséret és elismerés jár a szervezőknek, nem utolsósorban valamennyi közreműködőnek az élményt nyújtó szép estéért. Egyed Ferenc Pódiumon a Liszt Ferenc kórus Tévésorozat Folytatódik a Századunk A közeljövőben folytatja nagysikerű, Századunk című sorozatát a televízió; ehhez három újabb részt forgat a stáb novemberben és decemberben a MAFILM pasaréti műtermeiben Bokor Péter író-rendező irányításával. Eddig 25 epizódot sugárzott a tv. Az újabb részek a német megszállás napjától, Film Az ifjúmunkás-mozgalom történetének megfilmesítését kezdték el a napokban a MAFILM propaganda filmstúdiójának munkatársai, Borhy Anna rendező vezetésével. A háromrészesre tervezett dokumentumfilm első epizódja a Tanácsköztársaság eseményeit mutatja be. A második rész foglalkozik 1944. március 19-től a második világháború végéig tartó időszakot ölelik fel. Továbbra is döntő szerep jut az események bemutatásában a korabeli dokumentumoknak, az eredeti filmfelvételeknek és a koronatanúk vallomásainak. A legújabb filmekben több, egykor jelentős funkciót betöltő, jelenleg külföldön élő személy is megszólal. a KIMSZ 1930-ban. Ausztriában tartott II. kongresz- szusávaL A németek által 1944-ben megszállt Budapesten játszódik a harmadik epizódi. Az első két rész 1980 végére készül el, a harmadik epizódot pedig 1981 elején mutatják be. (MTI) az ifjúmunkás-mozgalomrál Gyalogolni jó, no de ennyit...?! Esőben, szélben _________ k ettős teherreI „Sokszor olvastam, és a rádióban is hallottam már, hogy a posta dolgozóit-néha elmarasztalják. Nem mondom, hogy nincs hiba bennük, hogy nem követünk el kifogásolható dolgot, de nem többet mint mások más munkahelyen. Csak mi túlságosan szem előtt vagyunk ... Én már éveket dolgoztam a postánál, voltam táviratkézbesítő, levélkihordó és hírlapos, jelenleg is újságkézbesítő vagyok. Naponta megteszek 21 kilométert, kiviszek 280 Néplapot, 110 Népszabadságot, 34 Népszavát, 25 Népsportot az előfizetőknek, és még áruspéldányokat is. Ezenkívül a heti színes lapokat; a Rádió- és Tv-újságból 260, a Nők Lapjából és a Képes Űjságból 160—160, de a Szabad Földből is száznál több előfizető van a körzetemben, nem is sorolom a többit... Azért írok most, mert azt tapasztalom, úgy jártunk mint az egyszeri gyerek, akire rásütötték, hogy semmirekellő, és rajta is maradt. Egyszóval a mi munkánkat nem nézik semmibe ...” Mások békésen szunnyadtak még — ünnepnap lévén —, amikor hajnali ötkor e sorok írója, Dér Istvánné beért a törökszentmiklósi postahivatalba, hogy átvegye a napi ellátmányát. A levélre hivatkozom, mikor megszólítom. — A helyzet kicsit megváltozott azóta — szabadkozik. — Sok volt az nekem, el is akartam menni a postától, de a vezető szaktársnő visszatartott, adott egy kisebb körzetet, ami kevésbé fárasztó. Igaz, a kereset is gyengébb, de nekem elég lesz. Egy fiatalasszony, Kovácsné vette át a nagy körzetet, ő kicsit gyorsabban tudja „lejárni”. Kicsi gyerekei vannak, egyedül neveli őket, nagyon kellett a pénz, azért vállalt a korábbinál többet. Csakhogy most beteg az egyik, nincs kire hagyja, hát megint „gazdát cserélt” a tízes. A postától a bölcsődéig — ahol a 10-es körzet kezdődik — kerékpárral teszi meg az utat Simon Imréné minden reggel. Elöl-hátul újságokkal telitömött láda a kerék fölött, most különösen degeszre tömte a csomagokat, hisz’ valamennyi napilap dupla terjedelemben jelent meg. A hajnali ködtől még nyálkás az út, óvatosan lép le, ügyesen fordítja a jármű kormányát a kerítés mellé. Nyolc óra. Naponta 21 kilométer — A főnökasszony megengedte, hogy ilyenkor kezdjek, másként már nem vállaltam volna — magyaráz és gyors mozdulatokkal emel ki egy- egy Népszabadságot, Fülest meg Ország-Világot, összehajtogatja, a ládába csúsztatja, és már tolja is tovább a biciklit. Megegyezünk, hogy beállók hozzá „inasnak”. Kezembe adja a kockás irkát, amiben utcánként csoportosítva sorakoznak a házszámok meg az, hogy hová mit kell vinni. Mielőtt mondanám, ő már megelőz a felsorolásban, három részre osztja a kihúzi- gált lapokat, a nyitott kapun át az egyik ajtótól a másikhoz siet. A Petőfi útra is befordulunk, talán a tizedik háznál járunk, még egyszer se tévedett. Egy hete jár erre, és már fejből tudja, hogy melyik házhoz mit járatnak. Mondom is neki. — Mindet azért nem, — tiltakozik — ahhoz idő kell. A napilapokat már nagyjából, no meg azt is, valamennyit, amit már nálam fizettek elő. Ott szemben, ahova most nem megyünk, a Nők Lapját várják, meg a Méhészetet, azt errefelé sokan keresik, megvennék, de még nem jelent meg a legújabb ... Ballagunk tovább. A Körösi, a Május 1. út után visz- sza a Petőfire, újabb házak, újabb utcák, aztán a Kisfa- ludynál át a vasúton. A ládákon még alig látszik, hogy hiányzik a terhűkből, pedig már jócskán adogattunk le. — Itt kezdődik a „G-falu”, az egész ebbe a körzetbe tartozik. Elég is lenne innen kezdeni, amit eddig elhagytunk, hozzácsaphatnák a szomszédos kis körzethez — jegyzi meg. (Még Dérnétől hallottam, hogy jó tíz éve osztották fel a várost, azóta ez a 21 kilométer is „megnőtt”, hiszen új utcák sora született a város peremén.) — Szerencse, hogy jók a járdák, szépen kiépítették. Meg, hogy ilyen aranyos időt kaptunk mára! Esőben hosz- szabbnak tűnik az út.,. — Nem fázik? — Ugyan! Hisz’ olyan szépen süt a nap. Még sok is, amit magamra szedtem, de most már csak jobban vigyáz az ember... Az utat is gyalog teszem meg végig, nem rázatom magam a biciklin, hiába, nem sok időm van hátra.,. Ha nem mondaná, hogy a kilencedik hónapban van, észre se venném. Azt gondoltam, jól felöltözött a kabát alá. — A régi körzetemet azért adtam le, mert szülési szabadságra készültem, de most itt kellett még a segítség. Ott a nyolcasban öt éve járok, mindenkit névről ismerek, és ha álmomból keltenének, akkor is könyv nélkül felsorolnám, hogy ki mit fizet elő. Nem is volt egymással bajunk, szeretnek az emberek. Senki se hitte, hogy szülni készülök... — Hányadik? — Az ötödik lesz, véletlen gyerek. Semmi bajom se volt vele, későn vettem észre ... A nagylányom az idén ment férjhez, a többi még otthon van, tanul mindegyik. A nagyfiam tizenhét, a legkisebb kilencéves kislány. Ök örülnek, nagyon várják a kistestvért, de a párom igen zsörtölődik érte ... Kiérünk a „prérire”: a Babits Mihály útnak már csak egy oldala van, túlnan kukoricaszárakat zörget a megerősödő szél. — Megint változás lesz? Látom ketten jöttek, maga veszi át a kézbesítést? ' — kérdi tőlem a baromfiudvarról egy asszonyság, ugató kutyáját csitítva. — Csak aztán sokáig kitartson, nem szeretjük, ha sűrűn cserélődnek! — Ha már maga jön legközelebb, csak a Néplapot hozza ide, a Szabad Földet meg a Képes Újságot a sarokházhoz vigye, megcsinálták már a levélszekrényt, van hova bedobni — kapom a tanácsot az Ibolya út környékén. Az volt-e, vagy se, már nem is tudom, a lábam mintha ólom húzná, egyre nehezebben emelgetem. A szemem sarkából lesem csak, hogy van-e még sok lap a ládában. Ütitársnőm megértőén bólogat, vígasztal, hogy félórányi utunk van már csak hátra. Aztán az is véget ér. Az órára nézek: 14.40-et mutat, mikor az utolsó lapot bedobjuk a ládikába. — Maga nem fáradt? — Hát... Jólesik majd egy kis pihenés. Amíg a ko- pasztóvíz felforr. Mert a kakaskának elvágom a nyakát, este hétre meglesz az ünnepi vacsoránk. Tudja, ma lettem negyvenesztendős! Rónai Erzsébet hulhini/HKCcin A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepeltük a múlt héten: november 7*e alkalmából * nagyszabású, több órát kitevő adássorozattal lepte- meg hallgatóit a Magyar Rádió is. A Szovjet Rádió napján hétfőn, a kora délutáni órákban előbb mai szovjet költők verseiből összeállított műsor hangzott el, majd a folytatásban Csajkovszkij Moszkva-kantátája — neves szovjet művészek interpretálásában. Az estét nagyon körültekintően szerkesztett műsor vezette be: a szovjet Rád.iószínház műhelyébe kalauzolták el a hallgatót az adásban megszólaló rádiós szakemberek, s néhány szovjet hangjáték részletet is élvezhettünk. A kabarészínház a moszkvai rádiótól kapott „anyagból” készített műsort: szovjet szatírákból, humoreszkekből. Tegyük hozzá: bölcs és a szatirikus- kritikai élt sem nélkülöző adás volt. Könnyűzenei, illetve riport- és interjú-összeállítás tette teljessé a rádió ünnepi programját, amelyben bármely hallgatóréteg találhatott kedvére valót. Mindent összevetve: sikeres, színes —, de nem felszínes, köny- nyed — és fajsúlyos elemeket is hordozó adásokat hallgathattunk a Szovjet Rádió napján. Ötödik sebesség: különkiadás (:V TV • A hetente három alkalommal jelentkező, java adásai alapján méltán népszerű „Ötödik sebesség” című ifjúsági műsort — négyszer hallgathattuk a múlt héten. A ráadás — a nemzetközi ifjúsági világnap alkalmából — szombaton hangzott el. A különkiadás riporterei Varsóból, Bukarestből, Szófiából és — természetesen — Budapestről jelentkeztek változatos témájú interjúikkal, riportjaikkal. Az ifjúságot foglalkoztató „hétköznapi” dolgokról — tanulás, művelődés, szabadidő, lakásgond, stb. — esett szó a műsorban, s az egyes beszélgetések érdekességét korántsem az határozta meg, hogy a helyszín Budapest vagy Szófia, hanem az, hogy sikerült egyfajta ifjúságpolitikai, közéleti töltést is sűríteni az egyes részletekbe. Az ünnepi különkiadás — célját és megvalósítását tekintve is — az „Ötödik sebesség” sikeres jelentkezése volt. Röviden Havonta egy alkalommal jelentkező, új, játékos irodalmi műsor indult útjára „Litera-túra” címmel. Az első adás alapján szinte biztosra vehető, hogy sokak kedvence lesz ez a rejtvények köntösébe bújtatott, ötletes — és hasznos — irodalmi kalandozás. A „Színe-java” — az elmúlt tizenöt év műsoraiból — ezúttal a jeles zeneszerző, Petrovics Emil válogatásával készült, s a kétórás műsort nemcsak nagyszerű részletei emelték a hasonló jellegű „visszapillantások” fölé, hanem egyenletes anyagerőssége, gondos szer- kesztettsége is. — eszjé — Nincs bocsánat címmel Örkény István egyperces novelláinak adaptációját tűzte műsorára a Stúdió Színház. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban működő együttes az intézmény színháztermében az elmúlt hét pénteken lépett közönség elé. Képünk a hangulatos előadás egy pillanatát villantja fel — Katona —
