Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 7. „Kőolajosok” kitüntetése Bolti bérek — bolti árak Nem tabu a jutalékkulcs O A kereskedő is számít O Várni, de meddig? O Serkentő kevés pénz A Szolnok megyei Iparcikk és az Élelmiszer Kiskereskedelmi . Vállalatnál nem csökkentették a jutalékkulcsokat a legutóbbi áremelkedések után. Az eladók az üzlet forgalmának ugyanannyi százalékát kapják meg fizetésként, mint tavaly. Még ahol nőtt a bevétel — mert kevesebb árut értékesítettek, de magasabb áron — tulajdonképpen ott is túlfizették a dolgozókat, ha nem is kerestek többet. Ügy látszik, jól jártak a kereskedők. Csakhát a dolog nem ilyen egyszerű. Miért éppen az eladókat sújtsák, hiszen nem ők döntöttek az árváltozásról? Érthető a kereskedelemben dolgozók szak- szervezeti képviselőinek elvi álláspontja: a kereslet esetleges csökkentése sem látszhat meg kezdetben a fizetéseken. Az érdekképviseleti szerv és a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetői ezért inkább a tapasztalatok összegyűjtésére, várakozására ösztönözték a vállalatok vezetőit. No, és még egy „apróság”: nem biztos, hogy a drágább árukkal, annyival könnyebb azonos szinten tartani a forgalmat, ameny- nyivel az árak emelkedtek. Sok esetben még többet is kell dolgozniuk az eladóknak. Hányán kifordulnánk az üzletekből, ha a túl drágának talált ülőgarnitúra helyett a kereskedők nem ajánlanának olcsóbbat. Azoknak a boltoknak a vásárlói ma is üres szatyorral hagyják el a helyiséget, ahol a vezető nem rendel a drága tőkehús mellé baromfit, vagy húskészítményeket. Persze, az eddig mondottak ellenére is tagadhatatlan, hogy.nem egy kereskedő jól járt a legutóbbi áremeléssel. A szolnoki Do- mus Áruház dolgozóinak például csupán azért nem csökkent a keresete, mert drágább bútort árulnak. (Az első kilenc hónapban ebben az üzletben a törzsbér 79,57 század százaléka lett a jutaléknak. Tavaly ez az arány valamivel kisebb volt: 75,09 százalék. Valamicskét nőtt a „változó bér” részesedése, ezt azonban inkább az magyarázza, hogy az első félévben a múlt évinél lényegesen több árut adtak el.) Ma sem kevesebben akarják régi szekrényeiket kicserélni, vagy kevesebben költöznek albérletből saját otthonba. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és az Egyesült Jászsági Áfész vezetői szerint elvben a negyedévben is legalább annyi bútort eladhatnának, mint egy éve. Csak nincs miért elfogadni a vevők pénzét, ugyanis hónapok óta lényegesen kevesebb bútor érkezik a megrendeltnél. Főleg a szekrénysorok hiányoznak. Hiába tudják, hogy üzleteikben kevesebb munkával jutnak ugyanannyi pénzhez az eladók, a hiányos áruellátásért nem büntethetik őket a jutalékkulcs, .a forgalomból való részesedés csökkentésével. Persze más fajta eseteket is említhetünk. Például az ÉKV-nak azokban az üzleteiben is jól jártak, ahol az értékesített áruk mennyiségének csökkenésénél kisebb arányban mérséklődött a bevétel, így az eladók fizetése is. Az ilyen esetek egyértelműen azt jelzik, hogy a változatlan jutalékkulcs késlelteti a „kényelmeskedő” kereskedők felserkentését. Tudják ezt a vállalat vezetői is, a „részesedés” arányainak változtatásával azonban még várnak. Állítják, várniuk is kell. hiszen üzleteik között óriási a különbség. Legalább annyi helyen esett a forgalom 10—20 százalékkal, mint ahol eny- nyivel nőtt. Előfordult 45— 50 százalékos forgalomnövekedés is. az eladók többsége azonban ott dolgozik, ahol az új körülmények között kevesebbet keresnek. Azért nem mernek a juta- lékkulcsokhoz nyúlni, hogy nehogy őket érje bántódás. Akik az áremeléssel arányosnál jobban növelték üzletük bevételét, olyan árukat tartottak a púitokon, amilyeneket a vevők kerestek. Kínálatukkal okosan befolyásolták a kereslet szerkezetét. Az ügyes szakemberek kihasználhatták a kínálkozó előnyöket, hiszen társaik csak náluk lassabban alkalmazkodtak és a vállalat bérrendszere — a változatlan keresetek elvének elfogadása után — főként a késlekedő többség érdekeit védte. A fürge kisebbség így a megérdemeltnél is több jövedelmet húzott . Az áremeléssel magyaráz- hatónál nagyobb forgalom- növekedés — annak ellenére, hogy a tavalyinál ötven százalékkal nagyobb bevétel mögött sokszor egy új, elődjénél agilisabb boltvezető munkája rejlett — mindenképpen azt bizonyítják. hogy vannak olyan kereskedői fogások, amelyeket alkalmazva — ha megváltozott összetételben is — ugyanannyi árut lehet eladni. A jutalékkulcsok változtatásával ezeknek a módszereknek a megtanulását kellene kicsikarni. A hét kiskereskedelmi vállalatnál sok dolgozó tehát rosszul járt volna, ha azonnal csökkentik a jutalékkulcsot. Ám nemcsak a munkavállalók érdekeit védve döntöttek a keresetek „szintentartása” mellett, hanem azért is, mert féltek, hogy a kereskedők egy része a most induló Skálához pártol. Inkább vártak és várnak még ma is: „Nem lehet tudni, mit hoz a jövő.” Az élelmiszerkereskedők például azt remélik, hogy az év utolsó előtti hónapjában már közel annyi árut vesznek tőlük, mint az első félévben. Szeptember 1. és 15. között még 45 százalékkal kevesebb cukrot, 30 százalékkal kevesebb lisztet adtak el, mint egy évvel korábban. Azóta azonban — feltételezik: ahogyan az otthoni készletek fogynak — ezeket az árukat is többen keresik. Azokból a termiékekből, amelyeket nem lehet sokáig a lakásban tárolni, már egy hónappal ezelőtt majdnem annyit „árultak” mint régen. Okosabb dolognak tartják a vállalat vezetői megvárni, amíg a vásárlók teljesen alkalmazkodnak az új árrendszerhez. Akkor — ígérik a vállalatoknál — már biztosan megmondhatják, hogy a forgalomnövekedésben hátul kullogó üzletek dolgozói saját hibájukból maradtak-e le. Az Egyesült Jászsági Áíésznél már nemcsak tervezik az új ösztönzési rendszert. Abban a pillanatban, amikor észrevették, hogy változatlan árumennyiség értékesítésével az előző év hasonló időszakáénál 20—30 százalékkal nagyobb árbevételt érnek el üzleteikben, arányosan csökkentették az eladók jutalékát. Jászberényben igen sürgető feladatnak tartották a gyors beavatkozást, hiszen azoknak az áruknak az eladói, amelyeknek • az ára emelkedett, a más boltokban dolgozó kollegáknak szánt bért élték volna fel. „Normarendezés” nélkül ugyanis a szövetkezet csak úgy tudta volna az élelmiszer- és húsboltok dolgozóinak húsz százalékos fizetésnövekedését finanszírozni, ha máshol megakadályozzák a bérek emelkedését. Az áfésznak is be kellett érnie a számára engedélyezett hat százalékos bérszínvonal-emeléssel. Az idő sürgeti a két szolnoki vállalatot is. Egy év alatt ők is csak egy meghatározott összegű bért fizethetnek ki óriási adók nélkül. Az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat például az idén csak három százalékkal növelheti dolgozói bérszínvonalát. Hiába álltak a havi keresetek például szeptember végén a múlt évi szinten. Ha az áruforgalom visszaáll az áremelés előtti mennyiségre, akkor iutalék- kulcs rendezés nélkül az óriási bérfejlesztési adók elapasztják a vállalat részesedési alapiát. V. Szász József A magyar—szovjet tudományos együttműködés 30. évfordulójáról tegnap ünnepi megemlékezést tartottak Szolnokon. Az ünnepségen dr. Pál László, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettese a hazánk és a Szovjetunió közötti műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésében elért kimagasló eredményeiért átadta a Nagyalföldi Kőolaj^ és Földgáztermelő Vállalatnak a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság műszaki tudományos együttműködési állandó albizottsága által adományozott díszoklevelet és emlékplakettet. Pápa Aladár, a vállalat igazgatója emlékplakett kitüntetésben részesült. Az alföldi olajipari vállalat szoros baráti kapcsolatot épített ki a szovjet olajipari szakemberekkel, folyamatosan kihasználja a magyar—szovjet együttműködésben rejlő lehetőségeket. A kétoldalú együttműködés keretében szakemberei rendszeresen tanulmányozzák a szovjet olajipar eredményeit. A szovjet szakértők közreműködtek az egri üzem termikus művelésében, a pusztaföldvári földalatti gáztároló, gázbesajto- ló kompresszorainak telepítésében. Szovjet szakértők segítik legújabban a Szput- nyik—B automatikus olajmérő állomások üzembe helyezését. A Szovjetunió tervezte és szállította a szegedi üzem területén működő gázfeldolgozókat is, amelyek az első indítási kísérlet óta kifogástalanul üzemelnek. Az ünnepségen az 1979. évi „Alkotó ifjúság” pályázaton a szakdolgozatok versenyében helyezést elért kilenc fiatal és egy szocialista brigád is átvette a helyezéssel járó emléklapot és pénzjutalmat. II tízezredik display A szovjet megrendelésre készült tízezredik Videoton- display-t tegnap ünnepélyesen átadták Székesfehérváron az „Elektronorgtechni- ka” szovjet külkereskedelmi vállalat budapesti képviselőjének. A jubileumi készülékhez a számítástechnikai gyár Puskás Tivadar Szocialista Brigádja garancialevelet mellékelt, amelyben a display hibátlan működéséért 3 évig felelősséget vállalt. A Videoton gyár 1972-ben kezdte meg a display-k. a képernyős megjelenítők sorozatgyártását, a Szovjetunióba ikerült 10 000 készüléken kívül még ötezer darab display készült Székesfehérváron. Az első, VT 340 jelű képernyős megjelenítő óta ennek továbbfejlesztett változatai, az úgynevezett alfa- numerikus videoterminálok újabb generációi is megjelentek. Új szövőgépek Huszophat nagy teljesítményű szovjet szövőgép próbajáratását kezd,ték meg a győri Richards Finomposztógyárban. A folyamatban, levő, s együttesen csaknem 50 millió forint beruházást igénylő rekonstrukció keretében kiegészítő berendezéseket is beszereznek, s így lehetőségük lesz a napjainkban egyre keresettebb, több színű kártolt szövetek előállítására is. A fejlesztéssel egységesítik a szövődéi gépparkot, amely a vállalati gazdálkodás szempontjából lényeges, hiszen az azonos típusú gépeknek a karbantartása és az alkatrészellátása is egyszerűbb. Halásztelken a Mezőgazdasági Szakmu.nkásképzö Iskolában pályaválasztási kiállítás nyílt. A kiállításra — amelyen a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési szakmákat, a növény- védelem eszközeit és vegyszereit, valamint a mezőgazdaság munkagépeit mutatják be az általános iskolák felsőtagozatos, illetve végzős tanulóit várják. Az egy hétig nyitvatartó kiállítás segítséget nyújt a pályaválasztásban Türelmi idő bármennyire Igen, szigorúnak látszanak a januártól érvényes és a szabályozórendszert alkotó előírások és megkötések, adnak türelmi időt, de: csak a jó munkához! Hiszen végtelenül egyszerű lenne egyetlen tollvonással eltörölni mindenfajta segítséget, amit a termelők eddig a központi forrásokból igényelhettek, kaptak, ámde nem magának a mércének az emelése acél, hanem a magasabb mérce adta ösztönzéssel, kényszerítéssel elérhető eredmény. S erre az eredményre — a termelő tevékenység bizonyos köreiben — várni kell, fokozatosan lehetséges közelíteni hozzá, éppen a szó- banforgó területek objektív adottságai • miatt. Vannak tehát olyan feladatcsoportok, amiknél bármennyire is sür- getőek a haladást szolgáló lépések, a szabályozás két, három, négy esztendei türelmi — ha így érthetőbben hangzik: nekifutási — időszakot kínál fel a végrehajtóknak. Tanúi vagyunk annak, miként próbálja föltárni — és sikerrel! — jónéhány termelőhely azokat az erőforrásokat, amelyek a nehezebb gazdálkodási körülmények között is haladást, gyarapodást ígérnek, amelyek magukba foglalják az össztársadalmi és a csoportérdekeket. Ilyen forrás a termék- szerkezet változtatása — így- a növényvédőszer-gyártás- ban, a híradás- és vákuum- technikai iparban — a magasabb feldolgozottsági fokot elérő termékek arányának növelése — egyebek között az alumíniumiparban —, az élőmunka kamatoztatásának javítása a közúti járműiparban és másutt. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy némely termelőhely semmi mást nem vél fontosnak, mint azt, hogy valami módon szabaduljon a friss követelményektől, , elfogadtassa azt. ami elfogadhatatlan: nem tud másként termelni, gazdálkodni. Nagy hiba, ha csend övezi gazdaságunk objektív adottságainak és mai fejlettségi szintjének sokféle feszültségét, ellentmondását, hiszen irreális célok, követelmények megfogalmazása ugyanolyan tévútnak bizonyulna, mint az, ha sikerülne némelyeknek reális célokról, követelményekről elfogadottan azt állítani: elérhetetlenek, teljesíthetetlenek. A kivétel csak szabályt erősíthet a jövőben, s nem mint eddig gyakran, maga válhat szabállyá! Türelmi időt kap a gazdálkodás új körülményei közepette — egyebek mellett a nyereségráta alsó határának másoktól eltérő kijelölésével — a könnyűipar. De ez a türelmi idő csak az ágazat objektív helyzetét méltányolja; semmi esetre sem menlevél — még ha akadnak is, akik ebben reménykednek — a téves gyártmányfejlesztési irányokra, a szervezettség színvonalának lassú javulására, a termelő és a kisegítő létszám egymáshoz viszonyított arányának kedvezőtlen alakulására. S arra sem adhat indokot a türelem, hogy a szerződés szerinti szállítási határidők betartásával, megfelelő csomagolással, az előírttal egyező minőséggel a könnyűipar több területén — s elsősorban a ruházati iparban — jelentősen növelni lehetne a kivitel árszintjét, ám az ezt célzó törekvések szerények, bátortalanok, ritkák. Jogos állítás: másként'minősíti, értékeli a nemzetközi piac a hazai munkát, mint az évtized elején. Jogos kö- -vetelmény tehát: magunknak is másként kell minősítenünk. értékelnünk azt, amit csinálunk, amit megtehetnénk. de elmulasztottunk, amit lehetőségeink közül veszni' hagyunk. Ezt a más minősítést, értékelést a jövő esztendőtől érvényes szabályozók megtestesítik, de ez csupán a keret! bélül a terII kereteken melőhelyek kötelessége a megváltozott feltételek értelmezése, s annak következtés kutatása: miként előbbre. Ahol várnak, ahol mentséget, s nem a haladás lehetőségét kutatják, ahol a nem indokolható türelemben bíznak, ott valójában, végső soron nem csupán a köz. hanem maguk ellen is dolgoznak. L. G. Jobb minőség, kevesebb hulladék Füstölni való új eljárással a szolnoki dohányfermentálóból Évente mintegy hét-nyolcezer tonna dohánylevél érkezik a szolnoki dohányfermentálóba előfeldolgozásra. Az üzem a Dunántúlról, a Duna-Tisza közéről, valamint a Tiszántúl és Észak-Ma- gyarország kisebb területeiről vásárolja fel a „füstölni valót”. A megnövekedett termés feldolgozása és a technológia korszerűsítése érdekében tavaly a dohányipari tröszt új gépsort állított üzembe a szolnoki vállalatnál. Az új berendezéssel megváltozott a dohány- és cigarettakészítés műveleteinek sorrendje is. Korábban az üzemből a fermentálás, a dohánylevelek füllesztése után szállították el az alapanyagot a feldolgozó gyárakba, ahol kocsánytalanították, vagyis a főeret eltávolították a levélből, ami jelentős veszéllyel járt, hiszen a fermentált áru merev volt, könnyen repedt és tört. Az új gép viszont nyers, állapotban kocsánytalanítja a leveleket. Az új eljárás tehát a minőségen is javíthat, mert kevesebb szárrész — közismertebb nevén' „fináncláb” —• kerül a cigarettába. A berendezés alkalmazásával a termelékenység is sokat javult. Két évvel ezelőtt a vállalatnál még csak két tonna alapanyagot tudtak feldolgozni óránként. Ma már több mint négy tonnát, úgy, hogy közben a munkáslétszám alig változott. Idén már körülbelül hárommillió forint lesz az egy dolgozóra jutó termelési érték, (1977- ben csak két és fél millió volt), így évente mintegy 500 millió értékű terméket állíthatnak elő. Az új technológiával exportra is kedvezőbb feltételekkel szállíthat a vállalat. Korábban csak feldolgozatlan egész dohányleveleket adtak el a külföldi vevőknek. Ma viszont kocsányitala- nított, szeletelt árut kínálnak, amelynek az ára lényegesen magasabb. Szolnokon az idén 110 tonna árut készítetitek elő próbaképpen az új módszerrel, s a termék el is kelt. Az új gép és a kapcsolódó berendezése^ ötvenmillió forintba kerültek. Az egész rekonstrukcióra azonban 120 milliót költött a dohányipar, ugyanis a felújítás során új épületeket, például konyhát, ebédlőt és öltözőket is építettek. Űj raktárakra is szükség volt hiszen a régiek már szűknek bizonyultak.
