Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az alföldi világ A politikai konyvhénapon Huszonhárom újdonság A politikai könyvhónapra huszonhárom könyvújdonság látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Ezek közül ismertetünk néhányat. Minden bizonnyal nagy segítséget nyújt mindiazok- nak, akik behatóbban fog­lalkoznak k,orunk társadal­mi, politikai kérdéseivel Leonyid Brezsnyev A szovjet társadalom politikai rend­szerének fejlődése című könyve. A Szovjetunióban 1977-ben megjelent kötet magyar kiadása az SZKP Központi Bizottsága főtitká­rának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének 1964 novembere és 1977 októbere között el­hangzott olyan beszédeit, felszólalásait, cikkeit illetve egyéb írásait közli, amelyek­ben leonyid Brezsnyev a szovjet társadalom politikai rendszerének legfontosabb kérdését világítja meg. Beszédek és beszélgetések címmel jelent meg az a kö­tet, amely Fid,el Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának beszédeiből nyújt válogatást. Megismerkedhet az olvasó a kubai forrada­lom elvi-politikai problé­máival, a győzelem bel- és külpolitikai feltételeivel, a szocializmus építésének ne­hézségeivel és sikereivel, Ku­ba külpolitikájával. A Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága főtit­kárának beszédeiből és cik­keiből elsőízben kapnak vá­logatást a magyar olvasók a politikai könyvhónapra meg­jelent Válogatott beszédek, cikkek című kiadványban. A kötetben Gustav Husáknak 1969 óta elmondott fonto­sabb felszólalásai, beszédei, cikkei találhatók. Ugyan­csak válogatott cikkeket és beszédeket tartalmaz Né­meth Károly Magasabb kö­vetelmények útján című könyve, amelyben az MSZMP (Központi Bizottsága titká­rának az utóbbi öt évben el­hangzott legjelentősebb be­szédeit, megjelent cikkeit ol­vashatják az érdeklődők. Az NDK közel három év­tizedes történetét dolgozza fel Gidai Erzsébet, R. Tury Mária és Ruff Mihály, a Német Demokratikus Köz­társaság a szocializmus út­ján című műve. A szerző- kollektíva az NDK gazda- isági-politi'kai fejlődésének bemutatásával úttörő mun­kát végzett, hiszen ezidáig Magyarországon még nem olvashattunk hasonló, össze­foglaló művet az NDK-ról. 'Ugyan/csák történeti mun­ka, Meisel Sándor a KGST 30 éve című könyve. A szer­ző megalakulásától. 1949-től kíséri figyelemmel a KGST működését, többek között azt is bemutatja, hogy a ma­gyar népgazdaság fejlődésé­re milyen hatással volt a KGST az elmúlt évtizedek­ben. A moszkvai olimpia emb­lémája, „Misa mackó” moso­lyog ránk Bassa László és Bródy János most megje­lent könyvének borítójáról. Az 1980. évi olimpiai játé­kok közeledtével minden bi­zonnyal sikert arat Olimpia Moszkvában című könyvük, amely még idejében, csak­nem egy évvel a nagy sport- esemény előtt kerül az olva­sók kezébe. Óriási érdeklődést elégít ki Walter Lord A Titanic pusz­tulása című műve is, amely a Népszerű történelem soro­zatban látott napvilágot. A 64 évvel ezelőtt történt szo­morú eseményről, a jéghegy és a hajó végzetes találko­zásának történetéről hitele­sen számol be a szerző. — T — Szlaukó László bőrműves iparművész és Sallai Katalin grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás pénteken Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, A kiállítást - amelyet Bíró József költő nyitott meg - december 21-ig láthatják az érdeklődők a mű­velődési központ második emeleti galériáján Új balett-társulat Győrött ősztől új magyar balett-társulat kezdte meg működését a győri Kisfaludy Színház­ban. Az együttes vezetését Markó Iván vállalta el, aki hosszá éveken át a Nyu- gat-Európóban működő, világhírű Bejart- balett-tánsulat táncosa volt. A társulatnak tizenöt táncosa van, egy kivételével valamennyien az idén végez­tek. Az első évben nyolcvan előadást vállal az együttes, ebből 15~20 bemutatót négy vidéki városban, Sopronban, Szomibathe­lyen, Tatabányán és Székesfehérvárott táj- előadásban. Az ország harmadik önálló balettegyüt­tese Győrben november 2-án tartotta első bemutatóját „A nap szerettei” címen. A balettesten Markó Iván három koreográ­fiáját: Richard Strauss: „Stációk”. Wag­ner: „Áloméj”, Orff: Carmina Burana ze­néjére „A nap szerettei” című balettet, valamint Krámer György tervezte: „Pyg­malion” című tánckettőse látható. Mű­vészeti vezető: Mankó Iván. Kiróly Melinda és Szabó Elemér „A nap sze rettei”-ben, illetve a Pygmalion-ban festője Chiovini Ferenc gyűjteményes kiállítása Táncjelenet a „Stációk”-ból dőszerű és indokolt gesztus volt a Dam­janich János Mú­zeum tudományos munkatársainak ré­széről, hogy megrendezték Chiovini Ferenc Munkágsy- díjas érdemes művész gyűj­teményes kiállítását a Szol­noki Galériában. Chiovini ugyanis nemcsak a hírneves, művészeti gócpontként is­mert Szolnoki Művésztelep tisztelettel övezett doyenje, hanem az ő személyében tes­tesül meg, válik láthatóvá a múltat a jelennel összekötő, cseppnyit sem lebecsülendő „híd” szerepe, vagyis a ki­sebb közösségeknél. helyi centrumoknál is mindig meglevő művészeti kontinui­tás. Több évtizednyi korsza­kot lezárni és összegezni, méghozzá úgy, hogy a jövő­nek is adjon használható út­mutatást, már önmagában véve nagybecsű tett; s ha ehhez most hozzáadjuk a jumileumi éveket, akkor — társadalmi-művészeti hasz­nosságán tűi — mindenképp dicséretes vállalkozás ez a számadás és méltó az alkotó mester gazdag és tartalmas munkálkodásához. Hazai művészettörténetünk hivatott kutatói jónéhány- szor megállapították már, hogy a szolnoki művészet — szerencsére! — sohasem ké­pezett valamiféle iskolát, nem jelentkezett olyan prog­rammal, amely alávetette volna magát a stílusok-iz- musok bármelyikének, hogy aztán annak zászlóvivőjévé, megváltó szószólójává le­gyen. A műhelygyakorlat itt mindenkor másodlagos volt, az alkotói szuverenitást sen­kinek sem kellett feladnia,'" s az ebből eredő színes ar­culat csak hasznára vált a kolóniáknak, és egyben a ma­gyar képzőművészetnek. Egy dologban azonban elsődlege­sen elkötelezetté váltak az ide települők: nem akartak — de nem is tudtak mást festeni, mint a Tisza-parti város nyüzsgő, sokarcú éle­tét és a Jászkunság végte­len horizontú tájainak rész­leteit: hol perzselő nyárban vagy nyári zivatarban, hol zimankós szürkeségben vagy a tél fehérjében. Ezek az eleve determináns tényezők mindig behatárolták a mű­vész érdeklődését, témavilá­gát, de még a meghatározó erejű „genius loci” sem fog­ta meg és terelte egy irány­ba a festő ecsetjét, amikor a megfestés hogyanjával, azaz a formai megoldással került szembe. E sokszínű, stflusigazdag szolnoki közösségből Ohio- vini Ferenc életműve ahhoz a vonulathoz idomul a leg­közvetlenebbül, amely a le- téteményező August von Pettenkoffennei indul, majd Deák Ebner és Bihari Sán­dor egyenetlen oeuvre-jéből az oldottabb ecsetkezelésű, tehát a népszínművek felü­letességét és a leíró zsáner- szerűséget kerülő szabado­sabb festőiségéve] folytató­dik, egészen Fényes Adolf plein air ragyogású képsoro­zatáig. Ilyen elődökkel — maga mögött és mellett — egyfelől könnyű volt Ghiovi- ni Ferencnek a vérmérsék­lete szerinti utat megtalál­nia, másfelől viszont ko­moly erőfeszítést igényelt, hogy elkerülje az utánérzés­nek még a látszatát is. sőt, hogy — a szemmel látható korszakain belül — mindvé­gig megtartsa az egyénisé­gével adekvát festői arcula­tot. Ehhez — persze — ve­le született fogékonyság, fes­tészeti véna és talentum kel­lett — meg természetesen az az ötvenlhét esztendő, melyet Szolnokon megélt. ^ s amely alatt az alföldi világ szinte tudós ismerőjévé vált. Szeretnők, ha a jelen esetben eltekintene az olva­só a szokásos kritikai gya­korlattól, vagyis az egyes korszakok és az azokon be­lüli fő művek elemzésétől. Ez a tisztességben és be­csületben eltöltött' nyolc év­tized, valamint a mester iránti tiszteletünk valahogy most másféle értékelést diktál. Művészetének régi ismerői — és akik most, gyűjtemé­nyes tárlatán ismerkednek vele — amúgy is tudják, hogy már főiskolás évei alatt kitűnő akttanulmányokat rajzolt, s hogy pályakezdő művészként olyan bravúro­san expresszív hatású réz­karcokat készített, mint a Vágtató lovak (1927), majd a sokszorosított grafika mű­fajéval felhagyva mindvé­gig kifejező autonóm rajzo­kat komponált. Korai festményei közül az amerikai magántulajdon­ból visszakerült Tűz a fa­luban (1925) a drámai exp­resszivitás tökéletes példá­ja. Az 1935/36-os itáliai ta­nulmányút hatásaként — rövid időre — a neoklasszi­cizmus vonzásába került, így képein ekkor a keményebb rajzi elemek és a festék de­koratív foltfelületei rende­ződtek egységbe (Római há­zak, Római önarckép; 1936). Történelmi tárgyú műved­nek a száma csekély, de nem jelentéktelen. A jászszent- andrási templomiban 1938- ban festett híres freskóin (Szent László vízfakasztása, Nándorfehérvári diadal) a divatos neobarokk séma he­lyett a sokkal tisztább és őszintébb hatású középkori murális kelléktárhoz nyúlt vissza, méghozzá úgy, hogy mindkettő ma is állja a versenyt Aba-Novák szintén itt és ekkor készült faliké- peival. A Rákóczi zászló- bontásának (1953) impresz- szionisztikus frissessége szinte dacol az ötvenes évek dogmatikus fotonaturalizmu- sával. És a remekbe komponált — emberekkel és állatokkal benépesített — tájképek so­ra ... Még felsorolni is le­hetetlen ezeket, nemhogy kvalitásukat értékelni. De hogy e terebélyes kollekciót se hagyjuk érintetlenül, emeljük hát ki a kisebb mé­retű. ám annál hatásosabb impressziókat rögzítő Por­felhőben című remekművet. A művészi invencióhoz itt valóságos bravúrként páro­sul a levegő atmoszférikus vibrálása, valamint az olaj­festék leheletfinom traktá- lása. És hogy a látszólagos „semmi” is ecsetvégre kí­nálkozhat a jószemű és te­remteni képes alkotó szá­mára, ahhoz a Varjak (ere­detileg Varjak a Zagyva je­gén, 1960) „színtelen” szür­kéi nyújtanak meggyőzőéin érvelő példát. (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.) Chiovini Ferenc portré­művészetéből most csak az önarckép barettéi ■ (1956) vásznát ragadjuk ki, vala­mint a legújabbkori magyar arcmások sorában is előkelő helyre kívánkozó Gácsi Mi­hály arcképét (1960), amely minden ízében találó ábrázo­lása kiváló grafikusművé­szünknek. sz téti ka és etika: E egymást kölcsönö­sen feltételező és egymástól szét nem ■ -J választható fogal­mak. Amennyiben ez a tétel igaz — márpedig az! — akkor ez felső fokon érvé­nyes Chiovini Ferenc em­beri habitusára, művészi ethoszára. Erről ad számot életművének nemes artisz- tikuma, melyből határozot­tan kiviláglik az a lényeges vonás is, hogy fáradhatatlan munkálkodásával egyben nemzeti kultúránkat is gya­rapította. Olyan különös és nem mindennapi tulajdon­ság ez, amely az egyetemes értékek létrehozóinak tábo­rába helyezi mesterünket. Ecsery Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents