Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 25. és a renfl díszletek dezés kétségkívül színpompás és nagyszabású volt. Talán túlságosan is az, hiszen valójában minden résztvevő tudta, hogy a lobogó zászlók tömege, a hatalmas címer, s a látványos ünnepség egyéb kellékei aligha fedhetik el a tartalmat: igazi államalapítás helyett csak műállamnak szól a csinnadratta. A színjáték egyébként is túlságosan ismerős már: három esztendőn belül a harmadik bantusz- tánt hozták létre a Dél-afrikai Köztársaságban, az ország észak-keleti szögletében, a félmilliós vhavenda törzs lakóhelyén. És a „Venda köztársaság” semmiben nem különbözik némileg idősebb társaitól, Transkeitől és Bop- huthatswanától: éppúgy a látszatfüggetlenség példája, az apartheid terméke, mint elődei. De mit is takar a délafrikai fehér hatalom makacsul folytatott bantusztánpo- litikája? Még az unió hírhedt fajüldöző miniszterelnöke, Vo- erwoerd találta ki éppen húsz esztendeje a fajok elkülönített fejlődésén alapuló országrend kegyetlen vízióját, amelyet mostanában az utódok próbálnak elfogadhatónak tetsző formákba önteni. A rabszolgatartás korszakának tovatűnésével ugyanis a fekete őslakosság elnyomásának klasszikus államát is „utolérte” a kérlelhetetlen valóság: a fajüldözők számára mind nagyobb belső és külső problémákat okozott a 20 milliós' fekete lakosság teljes jogfosztottsága. A 4,5 milliónyi fehér kisebbség mindenható uralma persze csak erőszakkal, brutális rendőri-katonai erővel tartható fenn, s ez a Dél-afrikai Köztársaságban a társadalom alapvető jellemvonásának tekinthető „módszer” mind nagyobb mértékben szigetelte el az országot a külvilágtól, megnehezítve nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatait. Olyannyira, hogy a tőkés világ száméira rendkívül fontos ásványkincsek ellenére Pretoria mind többször pilitikai konfliktusokba került legfőbb mentorával, az Egyesült Államokkal is. Bár attól nem kellett, s ma sem kell tartania a dél-afrikai kormányzatnak, hogy a nyugati nagyhatalmak teljesen leírják, avagy valóban hatásos gazdaságpolitikai tilálma- kat vezetnek be ellene, mégis immár jó évtizede erőteljes nyomásnak van kitéve szövetségesei részéről. (A nyomás persze nem’ akadályozta meg az apartheid-politika folytatását, s a dél-afrikai atomfegyver kifejlesztését sem.) Ez a külső tényező párosult a fekete lakosság mind nagyobb belső mozgolódásával, amelyet egyre kellemetlenebb volt pusztán nyers erőszakkal elfojtani. Ez indította Pretoriát arra, hogy lépéseket tegyen a fajüldözés klasszikus formáinak megváltoztatására. A fekete faj teljes — rabszolga jellegű — alárendelését hivatott felváltani az elkülönített fejlődés politikája, az apartheid. Lényegében országfelosztást gondoltak ki az ország urai. A Dél-afrikai Köztársaságban a feketék már korábban is csak meghatározott körzetekben, városnegyedekben élhettek, kizárólag engedéllyel léphettek fehérek területeire. Az apartheid „továbbfejlesztése” a külön „törzsi államok” megteremtését jelentette. Ezek az „államok”, az úgynevezett bantusztánok „függetlenséget” kapnak Pretoriától és felruházzák őket az államiság minden külső jegyével: saját kormány, hadsereg, zászló, címer, himnusz stb. Lakói elveszítik dél-afrikai állampolgárságukat, így külföldivé válnak. Elegendő lenne mindez az önálló, valóban független léthez? Nyilván nem. Hiszen ezek a műállamok nem is létezhetnének a Délafrikai Köztársaság nélkül. Gazdaságuk jóformán egyáltalán nincsen, területeik, az ősi törzsi területek, a sok évszázados faji elnyomás miatt megmaradtak a kezdetleges viszonyok között. A bantusz- tánlakó tehát, ha élni akar, csak a dél-afrikai gazdaságban dolgozhat, persze, ha beengedik. így aztán ez a rendszer állandó, olcsó és az eddiginél is kevesebb joggal rendelkező munkaerőt biztosít a fehér gazdaság számára. Ha pedig megnézzük az eddigi bantusztánokat, rögtön feltűnik az aránytalanság is: a három „függetlenített” területen már a dél-afrikai fekete lakosság közel ötödé zsúfolódott össze, de ez az ország területének csupán huszadrésze. A képlet tehát nagyon is világos. A látszatfüggetlenség, az elkülönítés taktikája nyomán a Dél-afrikai Köztársaság őslakossága kiszorul, „idegen állampolgárrá” válik saját hazájában, míg a fehér kisebbség megtartja magának az ország területének nagyobb részét, mindazokat, amelyeken európai viszonyok uralkodnak, vagy gazdasági szempontból fontosak. bábálla. TÍZ ilyen mot akar ■■ Pretoria létrehozni, de már az első három bebizonyította, hogy a bantusztán-politika nemzetközileg csődöt mondott. A három közül egyet sem ismert el a világon Pretorián kívül senki. Csak a dél-afri- , kai fehér kormányzat képtelen beletörődni abba, hogy az idő rákényszeríti a változásokra. A. K. Az arhangelszki kikötőt az ,.Észak kapujának” szokták nevezni. Itt, a Dvina torkolatában kötnek ki, illetve kezdik útjukat a nagyteherbírású hajók. Innen indulnak a Csendes-óceán partvidékén fekvő városokba, falvakba, az Északi-sarkon telelő kutatókhoz, a tundraövezetben dolgozó geológusokhoz. A hajók gépeket, ipari felszereléseket. építőanyagokat, élelmet szállítanak. A rakományok között jelentős helyet foglal el a faáru, amelyben bővelkedik a vidék. Arhangelszk jelentős szerepet játszik a Szovjetunió év- ről-évre bővülő külkereskedelmében. A kikötő kereskedelmi hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza. A város mindig nagy szerepet játszott az Északi-sarkvidék megismerésében és meghódításában is. A nagy forgalmat lebonyolító nemzetközi kikötőt a legkorszerűbb technikai eszközökkel látják el. Nemrég kezdték meg munkájukat az újtípusú kikö- tőtíaruk és gyors autórakodó berendezések. Az SZKP XXV. kongresszusán kitűzött feladat, az északitengeri hajózási idő meghosz- szabbítása, sikeresen valósul meg. A jégtörőhajók lehetővé teszik a hajózást egész éven át. Az arhangelszki kikötő az időjárástól függetlenül egész évben dolgozik. Az arhangelszki tengeri kikötő Észak kapuja Jelentős helyet foglal el a faáru Isztambul rA ZSIBONGÓ VAROS Gondosan csiszolt gyémántként szikrázott alattunk Isztambul s felette opál színű félhold őrködött. A város dísze a Kék Mecset. Egyediségét az adja, hogy olyan csempe borítja, amelynek összetételét, elkészítésének technológiáját a mai napig nem tudták megfejteni a tudósok. És bár a legjobb mesterek dolgoznak a felújításon, az isztambuli- ak tudják: a Kék Mecsetet nem tudják régi pompájába visszaállítani. A mecset szomszédságában levő Topkapi szerájban viszont sikerült több termet megtartani eredeti állapotában. Az egykori szultáni rezidenciában számos múzeum kapott helyet. Itt van a világ talán legértékesebb, leggazdagabb porceÜángyűjte- ménye, a hárem-konyha, a szultán drága- és féldrágakövekkel kirakott használati tárgyai, Mohamed próféta relikviái s üvegdobozban, bordó bársonyon nem mindennapi ritkaság: csodálatosan csiszolt, 86 karátos gyémánt. Mesélik, hogy a drágakő eredetileg Napóleon anyjáé volt, tőle vásárolta meg az egykori szultán. Meseszerű, tarka világ tárul a Bayaziton vagy környékén sétáló szeme elé. Az emberek a járdaszegélyen guggolnak, az úttesten pipáznak, teáznak, beszélgetnek. Az árusok kiabálva kínálják portékáikat, a gépkocsivezetők veszettül tülkölnek. Zsongó-zsibongó város Isztambul. Ebben a pezsgésben abszurdnak, álomképnek tűnik az egyetem előtt felsorakozó négy harckocsi. Isztambul a férfiak városa. Férfiak kísérik iskolába a gyerekeket, férfiak árusítanak' a szupermarketben, a boltokban, a bazárban. Isztambul egyik leghíresebb látnivalója: az Aja Sophia mecset A több mint egy kilométer hosszú Boszporusz-híd nemcsak a város két részét, hanem Európát és Ázsiát is összeköti. Jellegzetes kép a bazárból Vagy fiatal fiúk, gyerekek, akik nem ritkán papírpénzzel adják az ember tudomására, mit kérnek áruikért. Gyermekemberek, akik lankadatlan erővel rohamozzák meg a várost néző turistákat, orruk alá dugják maradék bőrből összevarrt válltáskáikat, színes képeslapjaikat. A tizenéves kereskedők kitűnően ismerik a napi árfolyamokat, zsebszámológépet meghazudtoló gyorsasággal szoroznak, osztanak fejben. A bazár város a városban; egyesek szerint négyezer üzlet van itt. Kora reggeltől késő estig várják a vásárlókat. Az árusok, törökök. kurdok, szerbek s ki tudja még milyen nemzetiségűek. Időnként őrizetlenül hagyják áruikat, de ez csak látszatra van így: szomszédjuk helyettesíti őket, ha el akarják hagyni a boltot, összedolgoznak az árusok. Anélkül nem megy — mondja egy Jugoszláviából elszármazott fiatalember, akivel egy borboltban találkoztam, de kiderült hogy neki tulajdonképpen ékszerüzlete van a bőrbolt felett. Milyennek is láttam Isztambult? Igazi keleti csemegének. Ha megízleli az ember, még többet kíván belőle. Horváth Teréz Ruhagyár Ulánbátorban A mongóliai magyar kolónia tagjai között ruhagyáriak is vannak. Az ulanba- tori szép, modern konfekció üzemben szintén dolgoznak honfitársaink. Amikor oda látogattam R. Lutaa főmérnök fogadott. — Az Ulanbatori Ruhagyárat magyar segítséggel korszerűsítettük. — tájékoztatott vendéglátóm. — Egymillió rubeles hitellel 1973— 1974-ben a teljes gépparkot is kicseréltük. A budapesti Május 1. Ruhagyár segített a berendezések felszerelésében, az új technológiák kialakításában. Tőlünk eddig több mint száz műszak; és munkás tanult a budapesti gyárban. Jómagam először 1971-ben töltöttem ott három hónapot, két évvel ezelőtt pedig a két üzem együttműködési programjának kidolgozása miatt utaztam Budapestre. A magyar kollégák évente váltják egymást. Jelenleg a Május 1. Ruhagyár tizenegy szakértője dolgozik nálunk, s tanítja be a különböző szakterületeken dolgozóinkat. Emellett segítenek — az ugyancsak Budapestről kapott — műszaki dokumentációk alapján az új technológiák alkalmazásában. Igen nagy előrelépést jelentett például nálunk minőségi, gazdaságossági és munkatermelékenység szempontjából — a varrás és tűzés helyett — a ragasztásos technológia meghonosítása. A magyar szakemberek közreműködésével az utóbbi - években jelentős' eredményeket értek el új terméktípusok gyártása és a minőség javítása terén. Az üzem férfi, női, gyermek felső- és alsóruházati, valamint háztartási textilcik- Tkeket gyárt. Jónéhány új modellt kapnak Magyarországról s ezek gyártáselőkészítésében segítenek a magyar szakértők. Ugyanakkor Ulánbátorban is terveznek újabb fazonokat, miközben megtanítják a modellkészítésre mongol kollégáikat. Ennek köszönhető, hogy egyre kelendőbbek a gyár árucikkei és tíz termékük viselheti a Kiváló Áruk Fóruma emblémáját. Nagy Ottó Érdekességek az NDK-ban Fiatalító kúra Az Eisenach melletti Wartburg vára „fiatalító kúrát” kap. Az évszázados tetőgerendákat külön e célra szerkesztett, kilenc méter hosszú „bádogkádakban” fürdetik, egyenként vizsgálják, javítják, majd epoxid- gyantával erősítik. A „fiatalító kúra” része a kilenc- száz éves vár restaurálásának. Iljtómúzeum Az NDK, a múzeumok országa, bővelkedik furcsaságok gyűjteményeiben is. Ilyen nem mindennapi gyűjteményt állítottak össze a Güstrow-i középiskola tanulói, akik kétszáz ajtót gyűjtöttek össze és restauráltak az építészeti műemlékekben oly gazdag városból. A többek között barokk és klasz- szicista stílusú ajtók közül 60-at állami műemlékvédelem alá helyeztek. A diákok folytatják munkájukat. Azt tervezik, hogy gyűjteményükből „ajtó-múzeumot” alapítsanak a 750 éves fennállását ünneplő Güstrowbam összeállította: Majnár József Müállam-faKtika
