Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 18. A felvétel 1977-ben készült, ekkor még csak a tervezők tudták, mi kerül a Martfüvei határos pusztába Úgy tűnhet, már nem sok van hátra az építkezés befejezéséig. A kivitelezők, a beruhá­zók nem így gondolják Gonda István: „a kőbá­nyai testvérgyárban voltunk három hónapig ismerkedni a szakmával" nyeg, ne hátráltassa a mun­kákat a sértődés. A gondokat persze nem hallgatják el, részletes jelentéséket készí­tenek a munkákról, amelye­ket a MÉM, az ÉVM is meg­kap. S ha kell, ilyen magas szinteken is eljárnak azért, hogy a munka haladjon. A növényolajgyár nem sértőd­het meg, és nem gyárthat pa­pírokat. Ebből semmi hasz­na, inkább keresi a megol­dást. Nem volt elég munkás? Vállalta külföldiek tevékeny­ségének a finanszírozását. Császár János megadja en­nek magyarázatát: megéri még a több 10 milliós több­letköltséget is, hiszen a 2,5 milliárd forintba kerülő gyár naponkénti termelése tíz mil­lió forint lesz. Akit felvettek, a növény­olajgyárhoz, annak meg­mondták — legyen éppen technikus vagy szakmunkás — lehet, hogy kubikolni is kell, lehet, hogy az igazga­tóval együtt. Gonda István, aki mezőgazdasági gépszere­lő, lakatos, technikus, vala­mint társai természetesnek vették: ládát kell bontani, Mire gondol Gonda István szakmunkás azon az ünnep­ségen, amelyen felavatják a martfűi növényolajgyárat? Bármire' is, akkor már a feledés fátyla borítja majd a téli ládaemelgetést, a betonvésést. Kevesen meditálnak a hozzá hasonló kivitelezők közül az automaták mellett, a veszekedéseken, a vitákon, a silónál, az acélszerkezet-épí­tés artistamutatványain. Talán érdemes a nagy mű építé­sének erről az oldaláról is beszélni. Azt mondta valaki, aki a növényolajgyárban dolgozik: mi már túl vagyunk az eufóriás állapoton, vagyis nem csodálkozunk naponta a gyár méreteit). Az izgat inkább bennünket, hogy meg­legyen a 858 millió. A martfűi 'növényolaj­gyár a tervek szerint jövőre kezdi meg mun­káját. Az építők, a kivitele­zők mégis hajráznak., Császár Jánostól, a gyár igazgatójá­tól megtudom, hogy az emlí­tett összeg jelentős része a beruházáshoz felvett hitel­nek, amelyek ,,folyósítása” 1979-ben befejeződik. Ameny- nyit nem építenek be az idén, annyit kell jövőre a Növény­olajipari és Mosószergyártó Vállalatnak a saját fejlesz­tési alapjából finanszíroznia. Már pedig ez nem megy, ugyanis a létesítmény költ­ségeit mondhatni fillérre ki­számolták. Talán máshol milliárdos értékű beruházás­nál — a jelenlegi beruházási viszonyokat ismerve — meg­mosolyognák a növényolajo­sokat. Mit számít 20—30 eset­leg 100 millió? Itt viszont már néhány millió forint je­lentős súllyal eshet a latba. Beépítik? Nem építik be? Császár János igazgató sorol­ja, melyik létesítménynél hol tartanak a munkálatokkal. Az első csatát megnyerték, hiszen a silók már magot fo­gadnak. Ez nemcsak az óri­ási betoncellák, statikai kö­vetelmények szerinti terhelé­sét jelenti,- hanem mást is. Megnyugvást, reményt a be­ruházóknak, a kivitelezők­nek: hátha a többi is így si­kerül. (Vajó Imre az építési generálkivitelező, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője mond­ja: maga Szikszai Ádám, a magüzem vezetője sem hit­te, hogy készen lesz, és ma­got fogad októberben. S lám a szócsaták eredménye, és nem utolsósorban a gyár, va­lamint az ÉLGÉP szerelőinek helytállása — megvalósult.) A sajtolóüzemben az elektro­mos szerelésnél tartanak, az extrakcióban a gépeket sze­relik. A teljesség igénye nélkül folytatva: a nyálkátlanítóban szintén a berendezések ösz- szeállításán dolgoznak, az olajtároló rendszer készítése az idén befejeződik. A kazán­ház építésénél viszont tech­nológiai kivitelezési problé­mákkal bajlódnak a szerelők. A vasúti hálózat december végére készen lesz — egy kis pályaudvarnak is beillik. A vízkivételi művet várhatóan áprilisban helyezik üzembe a munkák jelenlegi állása szerint. Épül a szennyvíztisz­tító-rendszer, a szigorú kör­nyezetvédelmi előírásoknak megfelelő tisztaságú víz fo­lyik a Tiszába. A készültségi fok? Igaz valamiről árulkodna e szám, de ha százalékokról beszé­lünk, felvetődik, mihez vi­szonyítva? Ha éppen tíz szá­zalék lenne hátra — tételez­zük fel, — lehet, hogy ezzel többet kell küszködni — elő­állításával, beszerzésével vagy beépítésével — mint valamelyik 40 százalékot ki­tevő „tétellel”. Az igazgató szavaiból arra következtetek, hogy mértéktartó a partnerek hibáinak megítélésekor. Az ■együttműködés javítása a lé­Rendhagyó hajrá a növényolajgyárban pakolni kell, vagy tanulni a kőbányai testvérgyárban. Szagoltunk egy kis benzint, ismerkedtünk a leendő mun­kánkkal az ott töltött három hónap alatt — mondja. Azután jöttek a berendezé­sek az úgynevezett import­keretbe. Sokan szemlélgetik mostanában; fogynak-e már innen, erről az elkerített te­rületről a berendezések, a be­építendő egységek. Amikor már csak a pótalkatrészek maradnak, valószínűleg ba­rátságosabbak lesznek az idevetődő tekintetek. Gonda István'ék. amint készül a gyár, hol ide, hol oda kerül­nek: ahol kell a munkáskéz. Takarítanak, festenek, alkat­részeket gyártanak, betont vésnek. Közülük néhányan kölasönben vannak a VIV- nél. Ott dolgoznak egy mun­kán, azért, hogy a VÍV szak­emberei elkészíthessék a nö­vényolajgyárhoz szükséges berendezéseket. Ilyen is van. Gonda István másféléves törzsgárdatagsággal büszkél­kedhet. Csernitzky Károly gé­pészmérnök, az extrakciós üzem vezetője is itt ismerke­dett meg egy beruházás bo­nyolításának gondjaival. Tudnunk kell, hogy a létesít­mény bonyolítója a Növény­olajipari és Mosószergyártó Vállalat. Csernitzky Károly- lyal a jó kapcsolatok fontos­ságáról beszélgetünk. Megtu­dom, hogy minden szinten, az igazgatótól az üzem vezető­jén keresztül a munkásokig meg kell ennek lennie. Nem elég, ha egy alvállalkozó va­laminek a gyártását vissza­igazolja. El kell oda menni, a nyakukra kell járni, még akkor is, ha „világba utál­ják” az embert. Néhány nö- vényolajgyári technikus, munkás így ült teherautóba, s ott a gyártás helyszínén győződött meg arról, való­ban készül-e a termék. Nem titok, bár adódott probléma ebből — műszaki előadói „köntösben” jutottak be más gyárakba ezek a szakmun­kások, amiből néhányan ar­ra következtettek, hogy búj­tatott műszaki létszámról van szó, pedig dehogy. Mi történik, ha egy válla­lat különböző okokra hivat­kozva megsérti a szerződést, és azt mondja: nem csinálom! Semmi. A CSŐSZER például nem végezte el az elvállalt munkák egy részét. Szeren­cse, hogy éppen akkor sza­badult fel az Április 4. Gép­ipari Művek megyében lévő részlegének kapacitása. A növényolajgyár megállapo- dptt velük, és a kényes, nagy figyelmet igénylő csőszerelési munkákat az Április 4. Gép­ipari Művek végzi. A kelet­kezett „lyuk” betöméséhez létrehozott a növényolajgyár egy több mint 100 szakem­bert foglalkoztató szerelő részleget, amelynek tagjai, mindig a kulcsfontosságú munkahelyen dolgoznak. A SZÁÉV Ady Szocialista Brigádjának tagjai két hó­napja járnak Martfűre To- majmonostorról. Pályi Sán­dor a kubikosbrigád vezető­je mondja: reggel fél ötkor kelnek, este negyed hatkor vannak otthon a községben. Mezőtúrról a 14 tantermes is­kolától jönnek el, mert kel­lett a létszám. Szívesen vagy sem? Pályi Sándor említi: „hogy parasztosan mondjam: nem volt itt semmi morgás...” Vagyis tudják mit ér a gyár... Most kézzel keverik a perlit- betont — megtudom, hogy így haladósabb a munka, mintha a darasiló tetejére gépet vonszolnának. Vajó Imre építésvezető az ÁÉV feladatairól beszélt. Legfon­tosabb, hogy munkaterülete­ket biztosítanak az építők a technológiai szereléshez. Egy- egy munkahelyen két három vállalat is dolgozik. Nem cse­kély szervezést kíván, hogy ne akadályozzák egymás munkáját. S ne is rongálják meg azt. A silóknál kitépett vezetékeket találtak. Nehéz megállapítani, melyik válla­lat emberei voltak... Gyor­Álivány és esőerdő... a kazánházban már a technológiai szerelésnél tartanak Szieszta délidőben, tűz mellett a DÉLÉP dolgozói Fotó: Nagy Zsolt olyan munkát is, amit el sem végeztek? A kérdésre Vajó Imre kissé sértődötten — ez érthető — válaszol: „A jog­szabályokon, s a törvényes kereteken túl: az ÁÉV nem akarja, hogy megegye a jövő évi kenyerét.” Kiss Zoltán, a Gép- és Fel­vonószerelő Vállalat részleg- vezetője nem is mond felté­teleket. Egyszerűen közli: a GFV teljesíti, amit az idén várnak tőle. Kell-e hajtani ezért? Hogyne. De megszok­ták, hiszen a martfűi építés előtt az Ózdi Kohászati Üze­mek kiemelt beruházásán dolgoztak. A részlegvezető mondja: nem kell az embe­rek mögött állni, s nézni, hogy dolgoznak-e. „Néha van úgy, hogy ha látom, valame­lyik éppen rágyújtott egy ci­garettára. inkább elkerülöm, szívja el nyugodtan...” A GFV a növényolaj gyár meg­bízható partnerei közé tarto­zik. A technológiai berende­zéseket szállító nyugatnémet Krupp cég vezető szerelői bi­zonyíthatják; itt az építkezé­sen, ami a GFV munkáját il­leti, nincs külföldi és magyar minőség. Az extrakció 80 ton­nás, hat méter magas. 11,5 méter átmérőjű, függőleges tengely körül forgó berende­zése nem kotyoghat, lötyög­het. Ebben az olajkivonó rendszerben 80 köbméter benzin kering. Jellemzője: robbanhat. * * * A martfűi növényolajgyár- nál 1nem véletlen tehát a haj­rá. ami nem azonos az ilyen­kor szokásos év véai ..te­gyünk rá eay lapáttal” moz­galommal Van aki azt mond­ja. elkerülhető lett volna még a beruházás elején. Más tör­vényszerűnek tartja, hiszen készültek itt programok, ütemtervek, amelyeket rend­re módosítottak is a körül­ményeknek. az adottságoknak megfelelően. A 858 millió fo­rint tény — ezt el kell köl­teni — persze aligha minden­áron. Nem tudni pontosan, hogy ez a csaták sorában há­nyadik. de ha megnyerik, egy naay lépéssel közelebb kerül­nek az 1980 második negyed­évre előirt üzempróbákhoz. Hajnal József saság ide vagy oda, mondják, nem szabad, hogy ilyen elő­forduljon. Az építők befeje­ző munkáihoz van anyag, vi­szont meg kell harcolni né­hány egyéb kellékért így pél­dául azokért az Y 89-e. ele­mekért, — csupán 50 darab — amelyek a vasúti .ogadó- garathoz kellenének. Kérdés a BVM hajlandó-e ötvenet leszállítani? Vajó Imre mondja: az ÁÉV teljesíti a rá kiszabott por­ciót a 858 millióból. Igaz, ez kemény terhelést jelent a műszakiaknak, az adminiszt­rátoroknak, persze nemcsak ennél a vállalatnál, hanem máshol is. A növényolajgyár­hoz kilószámra érkeznek a számlák, összeállításuk, el­lenőrzésük esetenként meg­vitatásuk bizony elviszi jó- néhány ember szombatját, vasárnapját december 10-ig. Eddig kell ugyanis elkészül­niük a számláknak, hiszen ennek az ügyviteli mechaniz­musnak is megvan a kény­szerpályája, aminek betartá­sa idővel jár. Elszámolhatnak A csöveket ai Április 4. Gépipari Müvek készíti A TÉT 858 MILLIÓ

Next

/
Thumbnails
Contents