Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

*

1979. november I«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5

A befejező munkaiatokat végzik Jászdózsán a Tárnán átívelő hidon és környékén------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------,

1954. májusában kijött hozzánk a gyárba a takarékpénztár vezetője. Hozta a pénzügy- miniszter rendeletét. Elolvastuk, beszéltünk róla. Aztán szervezéshez kezdtünk, úgy gondoltuk, érdemes belevágni. Kis idő elteltével az OTP törökszentmiklósi fiókjában bejegyezték, később derült ki, egyes sorszám alatt, mert első volt a megyében. így alakítottuk meg 1954-ben, a Mezőgépgyár hatvanhét dolgozója, az üzemi Kölcsönös Segítő Takarékpénztárat. Azóta pontosan huszonöt esztendő telt el. Bár átszervezés, összevonás történt az üzem életében, a „jogfolytonosság” változatlan. Mi vagyunk a megye első számú KST-je!

r

BANKÁROK

388 ezer

szakszervezeti beutaló

Előkészületek az üdülési szezonra

flz

öregekért

Nehéz meghatottság nélkül emlékezni erre a péntek estére. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színházterme zsúfolásig telt: gyerekek, fiatalok, idősebbek foglalták el a széksorokat. Ünnepeltek. Az öregek köszöntötték a fiatalokat, azokat, akiknek emberségéből jut arra, hogy megpróbálják pótolni számukra a családot. Mert azoknak az időseknek nevében mondott köszöntőt dr. Juhász Irma. a szolnoki Egyesült Szociális Intézmény igazgatója, akik, míg erejükből tellett, sokat tettek ezért a társadalomért. Munkálták a földeket, dolgoztak gyárakban, üzemekben,

gyermekeket hoztak a világra és neveltek föl, akik mindenüket szétosztották, és most ők szorulnak szeretetre, gondoskodásra.

Szolnokon az Egyesített Szociális Intézmény — az otthon, a két napközi és a házi gondozói hálózat — több mint háromszáz idős, magányos, beteg emberről gondoskodik. A városi tanács évente 4,5 millió forintot ad erre a célra, és még további 2 millió forintot segélyekre és egyebekre. De korántsem lenne elég ez a pénz az otthon öreg épületének szépítésére, javítgatására, ha nem lennének szocialista brigádok, lelkes kisiparosok, akik szabad idejükben, az idősek iránt érzett megbecsüléstől, tisztelettől áthatva segítenek. Több mint hetven szocialista brigád, és sok kisiparos végez önkéntes munkát: gázfűtést szerelnek, ajtókat, ablakokat javítanak, festenek, tataroznak, ventillátort ajándékoznak meg térítőkét, dísztárgyakat, hogy hangulatosabbá, otthonosabbá tegyék a környezetet, szebbé ezáltal az idős emberek életét. Van olyan kisiparos — fodrásznő — aki rendben tartja a frizurákat. Milyen jól jön ez a segítség is. Csupán az utóbbi három esztendőben több mint háromezren végeztek valamilyen társadalmi munkát az öregekért.

Ám a munkán túl nagy érték az is, hogy időnként meglátogatják az otthonok lakóit, hogy egy-egy ilyen találkozással megtörik a mindennapok egyhangúságát. Mert nagyon magányos lehet egy öreg. Van aki tudomásul veszi: ő nem hozott világra gyermeket, érthető, hogy egyedül maradt. Ám akinek van családja, csak éppen az a család... De hagyjuk ezt. A brigádok tagjai — akik között építőmunkás éppúgy van mint villanyszerelő, kereskedő. mozigépész, kőolajipari dolgozó. gépszerelő, fényképész, té- esztag —, a látogatások alkalmával az egy-egy csomag kedvenc cigaretta, egy üveg itóka. virág mellé magukkal viszik az „életet”. A tréfálkozást és a mások meghallgatásának nagy ajándékát. Hisz olyan jó, ha valakinek kipanaszkodhatja magát az ember. Megkönnyebbül tőle a lelke.

Ezen a péntek estén Kukri Béla, a városi tanács elnöke a Társadalmi munkáért kitüntető jelvény, plakett különböző fokozatait nyújtotta át többeknek, egyéneknek és kollektíváknak. emberségükért, és köszönetét mondott minden segítőnek.

— V —

Korán sötétedő, esős novemberi délután. A mezőgép törökszentmiklósi gyárában hárman üldögélünk^ az irodában. Szöllősi István, a főkönyvelő ide ikérte jubiláló társiát. Molnár Ilona utókalkulátort is. Mindketten alapító tagok, s huszonöt éve egyfolytában vezetői az üzemi KST-nek. Nemrég tartották a negyedszázados jubileumi ünnepséget. Arra már kétszázharmincegy ember volt 'hivatalos. Ebben az évben ennyien gyűjtötték pénzüket a munfcaheiy.i bankban.

— Bankban — nevet Szöllősi István — tudja, mennyi betéttel kezdtük akkor, huszonöt éve? A legtöbb ember havi 20, meg 50 forintot írt alá az első belépéskor. Hát bánik az?

Molnár Ilona az emlékeit idézné a legszívesebben. De- hát olyan régen volt, s any- nyira megszokott, mindennapi már a KST, hogy mindig csak a legújabbak jutnak róla áz ember eszébe.

— Most a legkisebb betét 100 forint, a legnagyobb 1500 forint havonta. Volt olyan munkatársunk, aki fél Trabantja érát itt hozta ösz- sze, a KST-ben egy év alatt. — Kicsit gondolkodik, úgy folytatja:

— Áz a legérdekesebb, hogy leginkább a nők a pártolók a KST-ben.

Kihúzzuk magunkat: lám, a nők. Értik, s érzik a sok kicsi hasznosságát.

Szöllősi István nem tiltakozik, de megtoldja:

— A sok éve. évtizede együttdolgozók a KST révén mást is elkönyvelhetnek. Csak ez is olyan mindennapos már. Arról van szó, hogy a KST nemcsak betéteket gyűjt .kölcsönt is ad azoknak. akik rendszeresen takarékoskodnak. Sokszor láttam a kis kölcsöniigónyiő papírokat. Rajtuik van az egész életünk. Örömhírek és bánatok. Házasságkötés és lakás- vásárlás, gyerek érkezése és fájdalmas családi veszteségek, betegség, halál. Nos,

A kisújszállási Cserepes utca végén apró, gondozott kis ház küszködik az északi szelekkel. Két helyiségből: szobából és konyhából áll. Parányi porta, baromfiudvar öleli három oldalról az épületet, bár egyetlen lakójának már ez a terület is hatalmasnak tűnik.

Nem csoda, hiszen a tulajdonos, özvegy Monoki Sán- domé szeptember óta már nyolcvankét év terhét cipeli. Bele is görnyedt a robotba, meg a nyolc gyerek felnevelésébe, bár fürge észjárása, szeme évtizedeket tagadhatna le korából.

— Tudja kedves, irigylem a fiatalokat, de ha valaki azt kérdezné, leélném-e még egyszer az életem úgy, ahogy

akiknek a kezén ezek a kis papírok átmennek, mindig együtt örülnek, vagy megértőén együtitéreznek azokkal, akiknek hirtelen pénzre van szükségük.

Az OTP törökszentmiklósi fiókjában nemcsak ilyen „nagy” jubileumokat tartanak számon. Bana Imréné fiókvezető-helyettes gyors számadás köziben se felejt el ilyeneket:

— Tizenhárom üzemi takarékpénztárunk van. ebből már három termelőszövetkezeti. A törökszentmiklósi Tiszafái Tsz-ben éopen két éve, a V'iilág'takarékossági napon alakult meg. Amikor híre ment. beszóltak Kengyelről. a Dózsa Tsz-ből; menjünk már ki. ők is szeretnék. /értelmét látnák! — A fiók most ezerhatszáz. havonta rendszeresen takarékoskodó emberrel áll kapcsolatban.

Tóth János fiókigazgató szerint:-— Ilyenkor, év végén, megéhezzük a betétforgal- munkon is a KST hasznát. Sokan uavanis idehozzák a tizenkét hónán alatt megtakarított pénzüket, takarékbetétkönyvet váltanak, hoev majdan a tervek szerint nagy dolgokra adják ki, egy összegben.

Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója megtoldja:

— Vannak, alkik már tudják, nem is kell pénzt kivenni. elvinni, csak szólnak a KST-ben, hogy az egész évben megtakarított összeget milyen betétként akariák elhelyezni. s az üzemiek ezt is elintézik velünk. Így folyamatosan 5%-os kamattal elismerjük az egy évi takarékosságot. mintha nálunk gyűjtötte volna a pénzét.

A „kétévesek”, a Tiszafái Tsz-ben szívesen beszélnek bankjukról. Csekey Lajos KST elnökhelyettes és Kecskés Ferencné oónzfáros. már túl van az idei kifizetéseken.

— Százharmincegv emberünknek pontosan 390 ezer 400 forintot fizettünk viszvolt, azt válaszolnám: inkább a kapa, föld.

Érvelése szenvedélyes, mozdulatai határozottak. Beszélgetésünkben lassan bontakozik ki egy nyolcgyerekes cselédasszony megpróbáltatásokkal zsúfolt élete.

— Az apámat kapás zselléremberként tartották számon. Nem volt egy deka földünk se, így napszámba iárt a módosabb gazdákhoz. Napi nyolcvan fillérért, meg egy forintért. Otthon krumplit, víziciberét ettünk hétszámra, és sokszor kenyérből se jutott az asztalra. Nyáron ara-' tott. és 1912-ben még a tizennegyedik évemet se töltöttem be. amikor már markot kellett szednem. Aztán géphez jártam, az őszi vásár után meg cselédnek adtaik, thnvára. A konyhában háltam, és a hajnali kakasszó

sza — idézi pontosan Kecs- késné. Hirtelen nőtt nálunk az érdeklődés, tavaly még csak hetvenhét tagunk volt.

— Azt hinné az ember — élcelődöm, — hogy szövetkezeti embereknek más spór- kasszájuk van. Például állatokat hizlalnak, háztájiból, terményfölöslegből pénzelnek.

— Ki tagadná, hogy ez is is van — mondja Csekey Lajos.

— Meg olyan is, hogy szalad egy tagúink, kéri gyorsan a KST-kölcsönit — szól bele Kecskésné —, hogy de rögtön, tápot kell venni a hízóiknak, ugy-e még ma megkapja?

Általában igen. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztár azzal is nevét szolgálja, hogy tényleg segít: gyorsan. Az ember reggel kitölti a kölcsönigénylését, s délután már pénze van.

— Különben — fordítják komolyra a szót — a téesz- tag is ugyanolyan szándékokkal takarékoskodik, mint az ipari- munkás. A legtöbben házat építenek, vagy nagyob- bítanak, fürdőszobát akarnak vagy autót. A bútorvásárlók vannak a legtöbben, de jónéhányan májusban jönnek: ballag a gyerek, vagy diplomakiosztó következik az egyetemen, arra kell a pénz.

Az OTP Szolnok megyei Igazgatóságán 171 munkahelyi Kölcsönös Segítő Takarékpénztárt tartanaik nyilván, s ellenőrzik a pénzkezelők munkáját. Nem panaszkodnak: a munkahélyeken megbízható, becsületes emberek kezelik a takarékos közösségek pénzét, intézik dolgaikat. A betétek és kölcsönök összegét közvetlenül a munkabérből vonják le, nincs vele külön gondja a KST- tagnak. s ez biztosíték is a takarékpénztárnak. — A 171 KST-ben harmincezer betétes gyűjti a pénzét. Ebben az évben 100 millió forinton felül fizettek, illetőleg fizetnek ki nekik.

Sóskúti Júlia

ébresztett, mivel házi mindenes voltam, percnyi megállás nélkül. Nem csoda, hogy menekültem ettől az embertelen élettől, és 1920-ban férjhez mentem. Azt hittem, hogy a sorsom jobbra fordul, ha ketten húzzuk az igát, de az élet másképp rendelkezett.

Elhallgat, rátámaszkodik a vastag konyhaasztalra. Nehezére esik az állás, mégsem ül le. Mesél tovább: cselédek voltak, azok is maradtak. A lakás egv földes, csunavizes lyuk volt. és ettől kezdve férjével közösen túrták más földiét tovább. Félretenni mit se tudtak, mivel jöttek a gyerekek. sorban, egymás után. Gondolatai közt évtizedeket lapoz, a mától folytatja.

— A nyolc gverek közül hat fiú. valamennyi katona volt, kiszolgálta az ideiét becsületesen. Sándor a legöregebb,

Hamarosan megkezdődik az 1980. évi szakszervezeti üdülőjegyek szétosztása a 19 szakmai szakszervezet központja és a Megyei Szakszervezeti Tanácsok között, ahonnan további szétosztásra kerülnek a vállalatokhoz, intézményekhez. Amint a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságán elmondták: jövőre, az ideihez hasonlóan, összesen 388 ezren nyaralhatnak, pihenhetnek kedvezményesen szakszervezeti beutalóval. A SZOT elnökségének állás- foglalása szerint előnyt élveznek a nehéz fizikai munkát és az egészségre ártalmas munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a munkában élen járók, az alacsony keresetűek és a nagycsaládosok. A tapasztalatok szerint azonban ezeket az élveket az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni.

Háromnapos programmal rendezték meg Budapesten a Magyar Onkológusok Társaságának XIII. kongresz- szusát, amely a tegnap délelőtti záróüléssel befejezte munkáját, összesen mintegy félszáz előadással mérték fel és összegezték a kongresszuson a hazai rákkutatás eredményeit és tapasztalatait, • két fontos kérdéskörben: a sejthártyák betegségelőidéző, illetve -gátló szerepének vizsgálatában, valamint a fej- és nyakdaganatok gyógykezelésében.

A különféle területeken dolgozó kutató és gyógyító orvosoknak — a kongresz- szuson is megfogalmazott —

ő a téeszben dolgozik, Krisztina lányom háztartásbeli, Lajos a MEZŐGÉP munkása, István, József. Miklós téesz- tagok, Elek fiam valamilyen szennyvízszállító kocsival jár, Etelka lányom Török- szentmiklóson nyugdíjas.

Monoki néni 1972 óta egyedül él. Férje téesz-tag volt. az özvegyi nyugdíja ma havi 1 ezer 200 forint. Szerényen beosztva szűkösen elég. Kap még évi másfélezer forint földiáradékot. meg a háztájiba 12 mázsa szemes terményt. de csak papíron ígérték. hogy október végére kiszállítják. mert még november 11-én sem érkezett meg.

A negyvenes években egyszer hívatták a városházára, ahol a főjegyző egy széles férfinyakkendőt adott át a gyerekeknek karácsonyra.

— Takarjam be őket főjegyző úr? — kiáltottam.

Az üdülők egy részében most is fogadnak vendégeket. Az év végéig még három turnus váltja egymást a téliesített üd,ülőházakban, a hegyek között, a Dunakanyarban, a gyógyfürdők mellett és a Balaton partján néhány helyen, így a többi között Boglárlellén és Siófokon. Jelenleg főként nyugdíjasok, egyedülállók pihennek itt. De a téli iskolai szünet idején ismét sokan érkeznek a családdal együtt. A vendégeket csak nyáron fogadó üdülőházak némelyikében sem állt le az élet a balatonszép- laki SZOT-üdülőben például a Budapesti Csoko- iádégyár ad téli munkaalkalmat a személyzetnek — csokoládét csomagolnak — a siófoki üdülőben pedig az esztergomi Granvisus Gyár számára szemüvegkeretek készülnek.

véleménye szerint a rák ellen a legeredményesebben a különböző kezelési módok együttes alkalmazásával lehet küzdeni. Nálunk is megszűnt már az egyes gyógyászati szakterületek közötti — korábban tapasztalt — értelmetlen vetélkedés, s ma már nem kérdéses, hogy a sebész, a radiológus vagy a gyógyszeres gyógyító képes-e eredményesebben küzdeni a rák ellen. A daganatos betegségek kezelésében — állapították meg a kongresszuson — minden orvosi szakmának megvan a maga jól meghatározott és nélkülözhetetlen szerepe.

Elébe vágtam az asztalra a ronda kendőt, és sírva kirohantam. 1951-ben megkaptam az Anyasági Érdemérem II. fokozatát, pénz azonban nem járt vele. Az életem értelme a nyolc szép gyerekem. Rendes. kétkezi munkásemberek lettek, úgy élnek, amilyen jómódról mi az urammal álmodni sem mertünk a cselédség .évtizedeiben. Sőt tizenhárom unokával és két dédunokával is megajándékozták már. Valamennyien szerencsések. hogy ők már legfeljebb ilyen írásokban olvashatnak a cselédségről, amelyből nekünk még vastagod kijutott.

Bár zuhog az eső, a kapuig kísér. Még látom, hogy hosz- szasan áll, fürkészi az utat. Pista fiának a feleségét várja, ugyanis délre ő ígérkezett hozzá...

D. Szabó Miklós

Nyolc gyerek édesanyja

Befejeződött az onkológus kongresszus

T

Megszépül a szolnoki Tisza Szálló. Az Építő-Javító Vállalat dolgozói végzik a felújítási munkákat