Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

1979. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Karácsonyra már bizonyára az üzletekben lesz az a húszezer pár korcsolyacipő, amelyet november 20-ig elkészít a TRIAL nagykereskedelmi vállalat megrendelésére a Jászsági Cipőipari Szövetkezet A belkereskedelmi igények kielégítésén kívül még angol és belga exportra is szállítanak az idén mintegy nyolcezer párat a szövetkezet jászjákóhalmi rész­legéből - {T. F.) Két legyet egy csapásra Formatervezett utcai telefonok készülnek Abonyban A Mechanikai Müvek Abonyi Gyár­egységében modern, elektronikus érmevizsgáló rendszerrel felszerelt, formatervezett utcai telefonok gyártását kezdték meg a közelmúltban M1NDANNYIUNK VÉDELMÉRE Uj, speciális tűzoltógépek Elméleti konferencia 30 millió forint értékben Még a tél beállta előtt újabb 30 millió forint érték­ben speciális gépekkel, be­rendezésekkel gyarapodik a Szolnok megyei Tűzoltópa­rancsnokság gépparkja. Két, habbal oltó Rába-Rosenbauer típusú, egyenként 6 köbméter habot előállító jármű — ér­tékük 15 millió forint —, és ugyancsak két nagy teljesít­ményű, 6 köbméter vizet szállító berendezés — 13 mil­lió forint értékben — „gaz­dagítja” a parancsnokságot. A közepes magasságú épüle­tekben keletkezett tüzek ol­tását és mentési munkálatait pedig egy újabb, IFA-típusú tolólétra segíti. A berendezések egy része tegnap megérkezett a váro­si-járási parancsnokságra. A szakemberek természe­tesen örülnek a korszerű, mindannyiunk védelmét biz­tosító, az ő munkájukat könnyítő gépeknek. Örömük­be azonban üröm is vegyül: nincs ugyanis biztonságos, fedett garázs, a „csillagga­rázs” pedig nem nyújt biz­tonságot, főként télen, a nagy fagyok idején az érzékeny műszerekkel ellátott kocsik­nak. Mi a teendő? Nem hivata­los rangsorolással a meglé­vő, szűk kocsiszínekben he­lyezik el a legdrágább be­rendezéseket, de gondolnak arra is, hogy télidőben fólia­sátrat húznak az udvarba. Átmeneti megoldásként azt is tervezik, hogy a karcagi, a jászberényi és a mezőtúri parancsnokságoktól „bérel­nek” garázsokat. Átmeneti megoldás min­den imént említett terv, ugyanis — mint év elején hí­rül adtuk — garázsépítés, laktanyabővítés kezdődött a megyei parancsnokságon. A több mint 20 millió forint ér­tékű beruházás céljai, hogy a drága, a tűzoltáshoz, az életmentéshez szükséges gép­járművek, felszerelések biz­tonságos helyen legyenek, védve az időjárás viszontag­ságaitól. A tereprendezés után jelenleg az új garázsok alapozási munkálatait végzik a kivitelezők. A szerződés szerint 1980 végére elkészül­nek. Bővítik, korszerűsítik a laktanya épületét is. A jelen­tősen megnőtt létszámú sze­mélyi állomány szociális és kulturlális körülményeit ja­vító bővítés — a tervek sze­rint — 1981. április 30-ig el­készül. ‘ — t. sz. e. — Tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei pártbizottság Okta­tási Igazgatósága nagytermé­ben elméleti konferenciát tartottak vezető propagan­disták részvételével. Petrovszki István, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető- helyettese tartott előadást „Az MSZMP káderpolitiká­ja, a kádermunka időszerű kérdései” címmel. Módszervásár Tizenkilenc megye mező- gazdasági fiataljainak kül­döttei cserélik ki tapasztala­taikat, s adják át ötleteiket a Kecskeméten megrendezett kétnapos találkozón. Szénőrlő malmoktól az atomerőműve programig Nem gond a piac — Ilyesmire még gondol­ni is badarság lenne, hiszen a kőolaj árának gyors emel­kedése óta nemcsak az atom­energia után érdeklődnek in­tenzívebben az országok. A korábban haszontalannak tűnő széntelepek kitermelé­sét is újra gazdaságosnak tartják. Egyre több helyen épül széntüzelésű hőerőmű, amelynek a biztonságosan működő malom elengedhetet­len alkotórésze. A mi nyu­gatnémet licence alapján ké­szített szénőrlőinket is ren­getegen keresik. Jó pár évig már nem is tudunk jelen­tősebb új megrendelést el­fogadni. A piackutatók vé­leménye szerint még sokáig találunk jól fizető vevőket... No és azt se felejtsük el, hogy ma is nyereségesen készített berendezések még nagyobb haszonnal is gyárt­hatók. Ahogyan gyűlnek ta­pasztalataink, úgy leszünk képesek a technológia kor­szerűsítésére, a gyártási program átgondolásával úgy használhatjuk ki teljeseb­ben gépeinket, tehetjük ol­csóbbá a termelést. A szén­őrlő malom gyártása tehát nem csupán ugródeszka. Ez­zel a tevékenységgel sokáig szeretnénk foglalkozni, hi­szen nekünk is és az ország­nak is megéri. vszj Tavaly óta egészen új, kü­lönlegesen nagyméretű ter­mékek, szénőrlő malmok gyártásával foglalkozik a jászberényi Aprítógépgyár. 1978-ban három, a széntüze­lésű hőerőműveket kiszolgá­ló berendezést készítettek, az idén pedig tizenegy, jövőre tizenhárom malmot adtak, illetve adnak át a külföldi megrendelőknek. Az egyen­ként 16 millió forintot érő óriásoknak ugyanis mind­egyikét a határokon túl ér­tékesítik, konvertibilis va­lutáért. Ma már ezek az új gyártmányok adják a vál­lalat termelési értékének ne­gyedét. A több mint egy éve gyűlő tapasztalatok ös2- szegzésére kértük fel Fehér­vári Rudolfot, az Aprítógép­gyár igazgatóját. — Miért dqntött úgy a vállalat vezetősége, hogy vál­lalkozik a szénőrlő malmok gyártására? Hiszen a be­rendezések elkészítéséhez szükséges új technológiának önöknél nem volt hagyomá­nya, a termelési eszközök egy része is hiányzott. Vonzó a feladat újszerűsége — Talán furcsa lesz, amit •mondok, azonban éppen ez az újszerűség szólt legin­kább a malmok mellett. Vál­lalatunk ugyanis egyike azoknak a cégeknek, ame­lyek közösen megvalósítják —^-------------------------------------------------­-­a KGST-országok atomerő- művi programját. Többek­kel együtt nemsokára mi is készítjük az atomenergiát békés célokra hasznosító esz­közöket. A szénőrlő malmok gyártásával pedig igen jól felkészülhetünk jövendő fel­adatunkra, hiszen ezeknek a berendezéseknek a nagysá­ga, bonyolultsága, a velük szemben támasztott minősé­gi követelmények igen csak hasonlítanak az atomerő- műviekéhez. Az elkészítés­hez szükséges eszközök is egyformák, a gyártást is körülbelül azonos módon kell mindkét esetben meg­szervezni. Tehát tapasztala­tokat gyűjthetünk, és ez igen sürgető feladat, mert úgy tudjuk, hogy 1981-től már atomerőművi berendezések termelésével is foglalkoz­nunk kell. — Pontosabban mit je­lent ez a tapasztalatgyűjtés? — A gépek mellett dol­goznak, megismerik, hogy milyen munkát várnak tő­lük a jövőben, a vezetők pedig már a berendezések gyártásának megkezdésekor tudják, hogyan szervezzék meg a termelést. Rövidebb időt kell eltöltenünk így az átállással. Ám talán még en­nél is fontosabb, hogy 1981-,re már a gyárban dolgoznak azok a berendezések, ame­lyekkel elkészíthetjük a ha­sadóanyagok energiáját vil­lanyárammá alakító eszkö­zöket. Az- új automata he­gesztőkészülékek, az NC ve­zérlésű szerszámgépek több­sége már megérkezett és a szénőrlő malmok gyártásá­hoz nélkülözhetetlen új csar­nokot is megépítettük. A 45 milliárdos hitelkeretből — Honnan került pénz a beruházásra? — A konvertálható áru­alap bővítésére szánt 45 mil­liárd forintos hitelkeretből. A szénőrlő malmok gyártá­sának elvállalásával ugyanis két legyet ütöttünk egy csa­pásra. Az egyik nyereség az volt, hogy felkészülhettünk a nagy bonyolultságú termé­kek gyártására. A tapaszta­latgyűjtés azonban ebben az esetben nem pénzt emész­tett, hanem hasznot hozott. A vállalatnak és az egész országnak. A szénőrlő mal­mokat igen gazdaságosan és tőkés valutáért exportáljuk Görögországba, Törökor­szágba és Jugoszláviába. Jól jellemzi a termékek külgaz­dasági jelentőségét, hogy amíg 1975-ben vállalatunk termelésének csupán 9 szá­zalékát exportálta, addig az idén külföldön adjuk el gyártmányaink 35 százalékát (a termelés 4 év alatt 160 százalékra nőtt) és a kivitel közel kétharmadát a mal­mok adják. A jelentős ex­portnövekedés miatt támo­gatta a Magyar Nemzeti Bank hitellel beruházásaink megvalósítását. — Jó szolgálatot tett tehát a szénőrlő malom. De mi lesz az óriási berendezések sorsa azután, amikor megtették szolgálatukat, amikor meg­kezdődik az atomerőművi berendezések gyártása. To­vább nem foglalkoznak ma­lomkészítéssel? Napirenden az üzemi demokrácia Ülésezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Tegnap reggel Szolnokon, az SZMT székházának nagy­termében tartották meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak soros ülését, amelyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. A testület jóváhagyta £rvai István vezető titkár jelentését a két ülés között végzett munkáról, majd Papp Lajos titkár előterjesztésében megtárgyalta az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia tovább­fejlesztésére irányuló szakszervezeti tevékenység főbb me­gyei tapasztalatairól szóló és a további feladatokra vonat­kozó jelentést. A jelentés megállapította, hogy minid az SZMT mind az iparági, az ágazati me­gyei bizottságok, az alap­szervezetek döntő többsége az üzemi demokráciát alap­vetően a Minisztertanács és a SZOT-élmökség vonatkozó együttes határozata szerint egyre eredményesebben gya­korolják. A megyebeli szak­szervezeti szervek nevelő-, szervező munkájukkal hoz­zájárultak a különböző mun­kahelyeken az üzemi de­mokrácia tartalmi gazdagí­tásához. A dolgozók mind szélesebb körét vonták be a döntések kialakításába, vég­rehajtásába, a végrehajtás ellenőrzésébe. Az illetékes pártszervek irányító, koordi­náló tevékenységével a gaz­dasági vezetés és a szak- szervezeti bizottságok a kez­deti gondok és esetenkénti félreértések után mindin­kább partnerek lettek a fel­adatok végrehajtásában. A szakszervezetek munkái uk- kal megfelelően segítették a népgazdasági célok megvaló­sítását szolgáló vállalati ter­vek végrehajtását. Mi bizonyítja, hogy to­vább javultak a szakszerve­zetékben az üzemi demokrá­cia gyakorlásának feltételei ? Például: a vállalati párt- szervezetek többsége a XI. pártkongresszus határozatá­nak megfelelően az üzemi demokrácia érvényesítésében a szakszervezeti bizottságo­kat tekintik legfőbb táma­szaiknak. Vezetőknél és be­osztottaknál, munkásoknál és értelmiségieknél egyre jobban érződik a temniaka- rás, a közös ügy szolgálata. Mindez jól érzékelhető a szocialista munkaversenyben, különös tekintettel a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulójára kibontakozó mun­kaversenyre. A megyében eddig hetvenezren tettek konkrét felajánlást. Az üzemi demokrácia egyik legrangosabb fóruma jelenleg a vszt és a bizal­miak — > vagy küldöttek — együttes ülése. A vállalati vezetők egyre inkább felis­merik ennek jelentőségét. A testületi üléseket követően egyre több bizalmi tájékoz­tatja a tagságot a tanácsko­záson elhangzottakról, a •testület döntéséről. Az idén sókkal jobban él­tek a szakszervezeti bizott­ságok azzal a jogukkal is, hogy véleményezzék a gaz­dasági vezető munkáját. Az együttes ülések előtt ezt a véleményezést mindenütt egyeztették a ihatáskörileg illetékes pártszervekkel. Bár ennek a munkának is van­nak még gyenge pontjai — sokszor nem eléggé személy­re szabott az a munka ér­tékelése, sok az általános megállapítás stb. — az elő­rehaladás vitathatatlan. Az üzemi demokrácia köz­vetlen és képviseleti fóru­mai — a műszaki konferen­ciák, a termelési, a réteg-, a szocialista brigádvezetői tanácskozások általában be­töltik szerepüket. A műsza­ki konferenciák gazdag ha­gyományokkal rendelkeznek, módszereik kialakultak, ott készítik elő a termelési ta­nácskozásokat is, ahol a dolgozók- többségét érintő kérdéseket vitatják meg. A szocialista brigádvezetők ta­nácskozását lényegében min­den vállalatnál rendszere­sen megtartják, ahol általá­ban tartalmas viták bonta­koznak ki a munkaverseny- vállalásokról, a szocialista cím adományozásáról. A ré- teg tanácskozások közül a legeredményesebbek az ifjú­sági parlamentek, amelyeken az érdekeltek mintegy 80 százaléka vesz részt; A szak- szervezeti taggyűlések szere­pe növekedett, évente kettőt tartanak rendszeresen. .A szakszervezeti bizalmiak egy­re növekvő felelősséggel gya­korolják megnő vekedett ha­táskörüket, és ez további lendületet adott az üzemi demokrácia fejlődésének. A vitában felszólalók — így Szabó Attila, a Tisza Cipőgyár, Hegyes István, a mezőgép vszt-titkára, Csáti János, a kőolajkutató, Pesti László, az Aprítógépgyár, Ko­csis Benedek, a Vízügyi Igaz­gatóság bizalmija, Lévai Jó­zsefeié, a KPVDSZ megyei bizottság szervező titkára, Nádas József, a Volán 7. sz. Vállalat szakszervezeti bizottságának munkatársa, Gyimesi Jánosné, a vendég­látó vállalat főbizalmija, Nyolcas Mária, az SZMT nő- felelőse és Szabó Károly, a Járműjavító szb-titkára —■ elsősorban saját vállalataik tapasztalatairól szóltak, kü­lönös tekintettel a bizalmiak munkájára, az üzemi demok­rácia fórumaira. A vitát Papp Lajos fog­lalta össze. A testület mind a jelentést, mind az állásfog­lalást — amely a további feladatokat foglalja össze — elfogadta. — V —

Next

/
Thumbnails
Contents