Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
■ 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 7. „Megkérdezem a tisztelt megyei tanácsot...” Sok kicsi sokra megy Nem várnak a fogadónapig Sokféle a kenderesiek kérése D legszükségesebbre futja — Fogadóóra? Hogyne volna. Mindenki láthatja nagybetűkkel kiírtuk a tanácsháza bejáratánál, a tisztség- viselők fogadónapja szerda. Délelőtt én, délután az elnökasszony várja a kende- resieket, jöhetnek, kérhetnek, kérdezhetnek. — Szeretném, ha csendes szemlélőként szemtanúja lehetnék a mai fogadónapnak. Kerti Miklós, a kenderesi nagyközségi tanács vb titkára, miután szobájába tessékelt, zavartan mentegetőzött. — Maradhat, de előre megmondom feleslegesen tölti az idejét. Nem igen szoktak jönni. Hónapok is eltelnek, hogy senki se kopogtat be. Itt vagyunk készenlétben, de minek. — Ez azt jelenti, hogy nincs mire panaszkodniuk a kenderesieknek, nincs olyan óhajuk, kérésük sem, amit feltétlen az elnöknek, vagy a vb-titkárnak akarnak elmondani? Az ügyintézők munkájával is mindig mindenki elégedett? — Ezt nem mondanám. Van panasz, kérés is, de nem várnak a közlésével a fogadónapig. Megállítanak az utcán, Vagy amikor éppen ráérnek, felkeresnek. Általában nem akarnak többet, mint teljes bizonyosságot arról, hogy ügyük intézője valóban helyesen döntött. — Senkit nem küldött még el azzal, hogy jöjjön a fogadónapon? — Egy hat és félezer lakosú -községben, mint Kenderes, ezt nem lehet, pontosabban nem akarjuk megcsinálni. fegyel— Ez is egyfajta mezetlenség. — Annak is felfoghatjuk. De nincs itt másnapokon sem akkora jövés-menés, hogy zavarna vagy feltartana a munkánkban. — Ez minősítése is a tanács és a lakosság viszonyának? — Nem hiszem, hogy bármilyen következtetés alapjául is szolgálhatna, hogy ügyes-bajos dolgaikkal mikor keresik fel az emberek a tanácsi vezetőket. Ez nem bizalom kérdése, hiszen magánügyekről van szó, amelyek csak itt intézhetők el. A tanács tekintélye, a lakosság érdeklődése a közös dolgok iránt sokkal inkább megmérettetik például ' tanácstagi beszámolók idején. — ön szerint jelesre vizsgáztak? — örültünk az aktivitásnak, mert választóink majdnem fele részt vett ezeken a párbeszédeken. Több mint 170 javaslat, kérés, bejelentés, észrevétel hangzott elés közöttük mindössze kilenc volt magánjellegű. — És mit kértek a kenderesiek? — Sok kérés van. amely évről évre ismétlődik. Addig hajtogatják, ha jogosnak érzik, amíg nem teljesítjük. Járdaépítés, felújítás, vízhálózatbővítés, a villanyhálózat foghíjainak pótlása állandóan napirenden vgn. Szeretnék a kenderesiek, ha gázvezeték lenne a községben, ha a belterület legforgalmasabb földútjait betonút váltaná fel. — És a tanács válasza? — A kérések között vannak, amelyek teljesítése a mi anyagi lehetőségeinket messze meghaladják. Például: kérték a Szövetkezeti út kiépítését, ami legalább 3 millió forintba kerülne, holott nekünk egy évben 7—800 ezer forintunk van fejlesztésre. Ennyi pénz még a legsürgetőbb problémák megoldására sem igen elég. Egy kis vízhálózatbővítésre futja, jövőre Bánhalmán egy új kút fúrására, egy-egy utcában járdaépítésre. Vagy itt van a gáz, sokba kerülne az üzemeknek, közintézményeknek, és a lakosoknak is. A következő ötéves tervidőszakban kérünk majd egy számvetést, hogy nagyjából tudjuk mire számíthatunk. Közvilágítás: félmillió forint körül van évente a villanyszámla, új égőket nem szerelhetünk fel. Az igaz, hogy a jelenlegieket sokkal ésszerűbben kellene átcsoportosítani. S ha már a kiadásoknál tartunk, csak a fenntartásra, a tanácsnak és intézményeinek a zavartalan működéséhez egy évben 10 millió forint kell. A szűkös esztendőkben — így van ez minden háztartásban — nyilvánvalóan csak a legszükségesebb dolgokra tudunk költeni. — És a társadalmi munkával úgy ahogy pótolni tudják a hiányzó forintokat? — Rakjuk egymás melle: az idén 700 ezer forint a fejlesztési alap, és 6 millió forint a tervezett társadalmi munka értéke, ami többnyire a földutak, az árkok, a parkok karbantartásából jön össze, de csináltak egy-egy utca lakói járdát maguknak a kisújszállási téglagyárból kapott kőtörmelékből is. Zokszó nélkül jöttek a szülők és újra rakták az óvoda düledező falát. Nem nagy dolgok ezek, de sok kicsi csak sokra megy. A kevésből is valahogy boldogulnunk kell. K. K. Interpellálok és interpellációk Az idegen szavak kéziszótára szerint az interpelláció valamely ténnyel vagy ügygyei kapcsolatban a parlamentben előterjesztett írásbeli kérdés a kormányhoz. E meghatározás nem pontos: a tanácstagoknak is van interpellációs joguk — sőt, nagyon is fontosnak tartják, hogy választópolgáraik érdekében éljenek ezzel a jogukkal, amelyet a Tanácstörvény is kötelezően ír elő számukra. Kérdés, mennyire élnek ezzel a jogukkal a Szolnok megyei Tanács tagjai? Mennyire megalapo-- zottak kérdéseik, kéréseik, észrevételeik, amelyeket a megyei tanács ülésén szóvá tesznek? Szepesi Jánosnéval, a megyei tanács vb szervezési és jogi osztályának csoportvezetőjével az 1978. évi és az idei tanácsüléseken elhangzott interpellációkat vizsgáltuk. Tavaly nyolc tanácstag 12 témában terjesztett elő kérdést, kérést a megyei tanács ülésén, az idén eddig két tanácstag három témában. Az idén kevesebb — Mivel függ össze, hogy az idén szembetűnően kevesebb az észrevételek, a kérések száma? — Tavaly decemberben egy beszélgetés keretében a tanács saját munkájával foglalkozott, értékelte egész évi tevékenységét. Ott elmondták : az interpellációk legtöbbször újabb község-, városfejlesztési igények be nyújtására korlátozódnak, holott a tanácstagok, mint a helyi államhatalmi testület képviselői, ott voltak akkor is, amikor a fejlesztési terveket elfogadták, ismerik a megye pénzügyi és egyéb lehetőségeit, tudják, hogy milyen feladatok végrehajtására van mód. Tehát nem szerencsés újabb kérésekkel előállni. De elhangzott a beszélgetésen az is, hogy a tanácstagok tartsanak szorosabb kapcsolatot a megyei tanács vb különböző osztályaival, mert így sokkal gyorsabban, egyszerűbben lehet ügyeket elintézni. Nem kell megvárni a soron következő tanácsülést, hogy kérdésükre választ kapjanak. Vélaményem szerint ezek hatása érződik abban, hogy az idén kevesebb interpelláció hangzott el. — Az említett két évben volt irreális kérés? Mert az egyértelműen kiderült, hogy elsősorban kívánságokat, kéréseket tartalmaznak az interpellációk. — Nem. Egyetlen alkalommal sem kellett a tanácstagoknak olyan választ adni, hogy a kérés nem teljesíthető. — Az emberben felötlik a kérdés: a megyei tanács em új az ötlet. Öt évvel ezelőtt született meg a törökszentmiklósi tanács vb művelődésügyi osztályán. Az volt az elképzelés, hogy minden évben a megye más és más tájegységeinek hagyományaival ismertetik meg a török- szentmiklósiakat, méghozzá sajátos módon, úgy, hogy egyszerűen a helyükbe viszik. Esztétikusán elrendezett és könnyen áttekinthető kiállítást rendeznek. A karcagi, a mezőtúri, a tiszafüredi népművészek remekműveikkel már bemutatkoztak a városban. Az elmúlt évben Jászberény város és a járás népi hagyományaival, ipari üzemeinek termékeivel ismerkedtek meg, a vendégkönyv bejegyzései szerint nem is kevesen. A VENDÉGSÉGBEN TÖRÖKSZÉN TMIKL ŐSÖN A kunszentmártoni járás bemutatkozása kiállításnak több mint két és félezer látogatója volt. Most, a honismereti hónap rendezvénysorozatának keretében a művelődési központ pódiumtermében október 10-ig nyitva tartó kiállításon a kunszentmártoni járás népművészei mutatják be munkáikat. Horpácsi Imre, Katona József, Ökrös László, Kovács József, Harangozó Márton fafaragók alkotásaiban és a kunszentmártoni művelődési központ népi díszítő művészeti csoportjának hímzett párnáiban, futóiban, térítőiben gyönyörködhetnek a török- szentmiklósiak. Az épülő Karcagi Egészségügyi Gye rmekotthon Fotó: Dede osztályvezetői — mert hiszen elsősorban őket jelöli ki legtöbbször a tanács elnöke a válaszadásra — komolyan veszik ebbéli kötelességüket? — Ez csak természetes. Erre kötelezi őket a törvény, a tanács. Volt már rá példa, hogy egy-egy választ a testület nem fogadott el. Azokat ugyanis a tanácsnak is el kell fogadnia, nemcsak az interpelláló tanácstagnak, és azt határozatban kell rögzítenie. — És ha az illetékes osztályvezető a tanács ülésén nem tud választ adni, mert vizsgálatot igényel, teljesíthető-e a kérés? — Akkor a tanács arra hoz határozatot, hogy vizsgálják meg azt, írásban adjanak választ, és a következő ülésen tájékoztassák a testületet az intézkedésről. Illetve, ha a megvalósításhoz hosszabb időre van szükség, akikor a végrehajtás után kell ismertetni a tanáccsal, hogy a kérés, a kérdés hogyan intéződött el. A KPM válasza Vegyünk most két példát. Mindkét interpelláció az idei, március 30-i tanácsülésen hangzott el. Bozsó Balázs megyei tanácstag arról szólt, hogy a Fegyvernek—Tiszafüred közötti út Tiszaburán halad keresztül, de az a szakasz nagyon rossz állapotban van. Ezt a lakosság már falugyűlésen is kifogásolta. Megkeresték ez ügyben a KPM Közúti Igazgatóságát, de azt a választ kapták, hogy az 1979. évi felújítási tervben a tiszabői útelágazástól a tiszagyendai útelágazásig újítják fel az utat. Mivel azon a szakaszon nincs település, célszerűbb lenne az útkorszerűsítést a három települést összekötő útszakaszon elvégezni. így Tiszaburán is jobb lenne az út. Kérte Bozsó Balázs a megyei tanács illetékeseit, járjanak el a közúti ^igazgatóságnál annak érdekében, hogy a KPM az útfelújítási ütemtervet cserélje fel. Jenéi László, az építési, közlekedési és vízügyi osztály vezetője akkor nem tudott válaszolni a kérésre. A május 25-i tanácsülésen viszont arról tájékoztatta a testületet, hogy megvizsgálták az ügyet és a tanácstag által kért útszakasz kiszélesítésére, korszerűsítésére 1980-ban kerül sor, mert az eredeti tervben szereplő szakasz nagyobb forgalmú, és felújításával ott kell elsősorban jobb közlekedési helyzetet teremteni. Felépül gyermekotthon A másik interpellációt két témában Szabó Dániel mondta el a márciusi tanácsülésen. Megkérdezte, mikorra épül fel a karcagi egészségügyi gyermekotthon, és mikortól fogad gyermekeket? A másik kérés az volt: az V. ötéves tervben százszemélyes szociális otthon építése szerepelt az elmebetegek részére. Ez a beruházás meghiúsult. Ezért a VI. ötéves tervben tekintse kiemelt feladatnak a megye az elmeszociális otthon létesítését, nyújtson nagyobb segítséget a szociális otthonoknak. A kérdésre és a kérésre az egészségügyi osztály akkori vezetője még a tanácsülésen a következőket válaszolta: a karcagi 250 személyes gyermekotthon építésének befejezési határideje 1980. június 30. A jelenleg ott folyó munkák szerint ez a határidő betartható. így 1980 második félévétől tudnak ott folyamatosan gyerekeket elhelyezni. A megyében az elmebetegek részére fenntartott szociális otthoni helyek száma 256, vagyis az összes hely egyötöde. Jelenleg is száznyolcvan beteg ember vár elhelyezésre. A VI. ötéves terv előkészítése során mintegy 250—300 szociális otthoni hely létesítését tervezik. Már folyamatban van jelenleg más célokat szolgáló, nagyobb épületek vizsgálata. Szeretnének ugyanis úgy újabb szociális otthoni helyekhez jutni, hogy ne kelljen beruházni. Az új helyek létrehozása során megfelelő elhelyezést kapnak az elmebetegek is. A tanácsülés a válaszokat határozatban elfogadta. — Nem fordult elő, hogy egy kérdésben, kérésben kétszer kelljen interpellálnia egy tanácstagnak? — Nem. Szerintem ez is osztályaink felelősségteljes munkáját bizonyítja. Olyan viszont már előfordult, és ezt Bozsó Balázs interpellációja is mutatja, hogy ha egy ügyben a helyi tanács nem tudott eredményt elérni, akkor a megyéhez fordul, hátha nagyobb eredménnyel jár. — V —
