Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 6. Kutatási területe: a vese Bemutatjuk Bálint Péter akadémikust Dolgozószobájában fogad. Ha jobban körülnéz az ember, inkább ritkaszép gyűjtésű könyvtárban érzi magát. Csodálkozó tekintetemre nevetve válaszol: no igen, ez dolgozószoba is, meg — szóval az egyetemen belül lakik, szolgálati lakásában. A könyvek egy része már csak itt fér el. Életéről faggatom. 1911- ben született, Budapesten. Apja híres építészmérnök volt, a Külügyminisztérium palotáját is Bálint Zoltán tervezte. Műszaki apa — orvos fia? Honnan az indíttatás? Kiderül: orvos is volt azért a családban, nagybátyja ugyancsak ismert belgyógyász-professzor volt. 1928—1934 között tanult a Budapesti Tudományegyetem orvoskarán, 1934-ben avatták orvosdoktorrá. És mivel akkoriban a karok és egyetemek nem voltak egymástól annyira elkülönítve, „cseléd- könyves orvosként” .— ez a mai szigorló évnek felel meg. bölcsészkarra is iárt, csak azért, hogy Erdey Grúz Tibornál is tanulhasson. A szükséges vizsgák letétele után így 1936-ban kémia— fizika szakon bölcsészdoktori oklevelet is szerzett. Tíz évig a pécsi egyetem klinikáján dolgozott, majd 1946—1950 között a fővárosban, az I. számú Belklinikán működött, főorvosként. 1950- ben Rusznyák Istvánnak, az Akadémia néhai elnökének javaslatára került az Orvos- tudományi Egyetem Élettani Intézetének élére. Ezt egy akkor született új koncepciónak köszönhette: a gyakorlatból kerestek vezetőket elméleti tanszékek, intézetek élére. Harminckét éve tanszék- vezető egyetemi tanár — orvosok nemzedékei tanultak nála, mondhatni, ma már iskolája van. És ez nem üres kifejezés: a nála vizsgázott medikusokból ma már nyolcán egyetemi tanárok (közülük négyen tanszékvezetők, egyikük akadémikus is), hatan kapták meg a tudományok doktora címet, tízen a kandidátusi fokozatot Bálint Péter tudományos pályája így alakult: 1952- ben, addigi munkájáért megkapta a kandidátusi címet, és alig három éven belül megszerezte a tudományok doktora fokozatot is: értekezésében a vese-fiziológia kérdéseivel foglalkozott. 1970-ben választották az Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává. Székfoglalóiban is a vese problémáival foglalkozott: a kísérletes akut veseelégtelenség kialakulásának mechanizmusával. Az élettan szó általában biológiát jelent. A magyar orvosi gyakorlatban a jelentés kettévált: van általános biológia, és a fiziológia tárgykörébe tartozó kérdésekkel foglalkozik az élettan. Mármost: Bálint professzor élettani tanszékvezető. de tudományos fokozatait mégis végig vese-,.ügyben” szerezte. Nincs ebben ellentmondás? Ismét elneveti magát: elvileg lehetne, de... ki az, aki ma már egy ágazat minden részterületéhez egyformán ért? Egy biztos: nemcsak a Magyar Urológusok Társaságának alelnöki címével ismerték ei vese-kutatásait, hanem tagja egy sor külföldi társaságnak, így a francia Société de Nephro- logie-nak ,is (nephrológia = a vesével foglalkozó tudományág.) Számtalan tudományos közlemény, külföldi előadói meghívás. nyolc könyv mutatja; sokat és eredményesen dolgozik. Ezt államunk több kitüntetéssel ismerte el. Mostanában mit kutat? Természetesen: vesét. Pontosabban : a veseelégtelenség és a vérkeringés kapcsolatát. A vese tudniillik rendkívül sok vérrel „gazdálkodik” — a szervezetben keringő teljes mennyiség közel 20 százalékával. (Közben a vese súlya az átlagos emberi testnek alig egy százaléka!) Ebből az egyötödnyi mennyiségű vérből egy emberi vese naponta átlagosan 180 liternyi szűrletet választ ki, — természetesen folyamatosan —. de a szűrlet 99 százalékát visszanyeri a szervezetnek, miközben napi egymásfél liternyi vizeletet termel. A kérdés tehát: veseelég- telesség esetén a vérkeringés változik-e és hogyan? Régebben azt hitték i^az elégtelenség oka az, hogy a vese kevesebb vért kap. Itt, ebben az intézetben jöttek rá először: ez így nem igaz. Ugyanannyi vért kap az elégtelenül működő vese is, csak ez nem oda jut a vesén belül, ahová kellene, ezért nem tudja a vizeletet kiválasztani. Az Akadémia által támogatott kutatás célja: a vesét, ha lehet, ne átültetni kelljen, hanem a rossz vesét „javítani”. Ezért kutyavesékben radioaktív mik- rogyöngyökkei kísérik nyomon: hogyan oszlik meg a vér a beteg vese érhálózatában. Annyi már biztos: a „hiba” oka a helyi hormonokban keresendő, fontos szerepe lesz itt is a más területeken már ismert prosz- taglandinnak. Ennyit tudtunk meg a kutatásokról. És Bálint Péterről, a magánemberről? Például azt, hogy legkedvesebb „olvasószobája” a Szeged expressz. Hogy miért? Mert felesége, dr. Jancsó Aranka a szegedi egyetemen tanár, ott tanít gyógyszertant. Így a házaspár a hétvégeken „kétlaki” életet él, hol egyik, hol másik városban. Gyermekei közül egyik orvos lett, a másik közismert ember: Bálint András, a sikeres fiatal színművész. — Nem próbálta őt is az orvosi pályára irányítani? — A már ismerős nevetéssel válaszol: — kötöttünk egy tisztességes megállapodást: jelentkezik a főiskolára, ha felveszik, jó.. ha nem. nem megy el segédszínésznek, statisztának. hanem ideiön, az egyetemre. Felvették. A többit, azóta, a gyakorlat bizonyította. A professzor hatvannyolc éves. De jóval kevesebbnek látszik. Ennek viszont a rendszeres sport a titka: ötven évig vívott, karddal, tőrrel egyaránt —. de mindig szigorúan amatőr alapon. Teniszezett is, úszni most is rendszeresen eljár. Végül egy sajátos hobbijáról mesél: tanár nélkül tanul nyelveket. Angolul, franciául, németül, N oroszul, olaszul előadói szinten beszél, de tud spanyolul, és szerb-horvát nyelven is. Orvosprofesszor, bölcsész- doktor, amatőr sportoló, nyelvész — egyszóval sokoldalú, teljes ember. Amilyennek a kutatónak lennie kell. Szatmári Jenő István Fúrás ionsugárral Vékony huzalt a kívánt átmérőben úgy készítenek, hogy gyémántba fúrt lyukon húzzák át. A gyémánt egyik leghasznosabb tulajdonsága, a keménysége azonban egyben hátránya is: nehéz megmunkálni Hagyományosan a saját porával vágják és csiszolják. A Bell-laboratóriumban új eljárást dolgoztak ki, argonion sugárral fúrják, munkálják és polírozzák a gyémántot. Az ionágyú 7,5 kilovoltos, 7 mikroamperes. Fúráskor percenként 2 mikronnyit lehet előrehaladni vele a gyémántban. A fúrt lyuk alakja az ionsugarat kibocsátó nyílással módosítható. A sugárgenerátor teljesítményének növelésével a fúrás gyorsasága növelhető. Uj fogtömőszer A fogak tömésére használt cement nagyon keveset változott azóta, hogy a német P. Steenbock 1903-ban kidolgozta a lényegileg ma is használt eljárást. Eszerint a fogorvos a kiégetett szilícium-dioxid alapú cementport felhasználás előtt foszforsavval keveri össze. Ennek a hagyományos fogászati cementnek azonban több kedvezőtlen tulajdonsága van: egyrészt a foszforsav savas jellegénél fogva tovább károsítja a fogat, másrészt a cement nem tapad jól a fog anyagához. Ezért megfelelő alakú lyukat kell fúrni, hogy a tömés megmaradjon benne. Angol kutatók az elmúlt években teljesen új szilikát- műanyag kombinációt dolgoztak ki fogászati cement céljára. Az új cement akkor köt, ha az alumínium- szilikát port nagy molekulasúlyú poliakrilsav 50 százalékos vizes oldatával keverik össze, öt perc múlva kezd szilárdulni és kiválóan tapad a fog anyagához. Szilárdsága nagy és mivel a poliakrilsav 20 ezer körüli molekulasúlya sokkal nagyobb, mint a foszforsavé (mintegy 100), kevésbé tud beszivárogni a fog anyagába, károsítva azt. Az új cementből készített tömések a klinikai tapasztalatok szerint tartósabbak, mint a régiek, és e készítésük, helyük kifúrása kevésbé veszi igénybe mind az orvost, mind a beteget. Az ASPA (alumínium szi- likát-poliakrilsav)-cement a fogászaton kívül is jól felhasználható, például fémek és kerámiák összeragasztá- sára. Harc a reuma ellen Alig akad még egy olyan emberi betegség, amelynek a kóreredetével, létrejöttének okaival és a gyógyításával annyit foglalkoztak volna, mint a reumáéval. Az elmúlt évek klinikai megfigyeléseiből és elméleti kutatásaiból világossá vált, hogy a reuma nem egyetlen betegség, hanem egy betegség- csoport, amely egyszerre több szervet, nem egyszer az egész szervezetet károsítja. Mindenfajta reumás bajra jellemző, hogy gyulladás húzódik meg a háttérben, amely elsősorban a kötőszövetekben okoz elváltozást, és a kóros immubiológiai folyamatok egész sorát indítja el. A modern felfogás szerint a reuma kezelése arra irányul, hogy kivédjék az immunkomplexek okozta érkárosodást, leküzdjék az érkárosodással egyidejűleg vagy azt követően fellépő gyulladást, eltávolítsák a gyulladást kísérő kóros anyagokat, megfékezzék a mozgásszerveket, mindenekelőtt az ízületi felszínt károsító szövetburjánzást és megakadályozzák az ízületek működését gátló hegesedések kialakulását. A reumás betegségek gyógyításától természetesen akkor várható jó eredmény, ha az idejében elkezdődik. Ha ugyanis a sokízületi gyulladást nem kezelik, az annyira deformálja az ízületeket, hogy a beteg alig tudja a végtagjait, ízületeit mozgatni. A reuma kezelésére jól beváltak a nehézfémsók, mindenekelőtt az aranyve- gyületek, amelyektől a beteg hosszabb ideig tünetmentessé válhat. De kitűnő hatásúak a gyulladás leküzdésében a mellékvese-hormonok, illetve azok mesterséges származékai, továbbá a nem hormonális hatású gyulladáscsökkentő vegyüle- tek és az immunszupresszív (immunrendszert elnyomó) gyógyszerek, amelyek a kóros imunbiológiai folyamat elnyomása révén csökkentik a reumás szöveti gyulladást. A gyógyszeres kezeléssel egyidejűleg fizikoterápiás és fürdőkezelésre is sor kerül. A rövidhullámmal, az ultrahanggal, valamint a fürdőkúrával való kezelés hatására általában működőképesek maradnak az ízületek, javul a mozgásképességük. Képünkön: Csehszlovákiában a Tátra Autógyár éjszakai szanatóriumában nagy súlyt helyeznek a reumás betegségek időben történő felismerésére. Szabályozók az idegrendszeren kívül Az élő szervezetek normális működése nem képzelhető el különféle szabályozó- rendszerek nélkül. Ilyen rendszert képeznek az ideg- rendszeren kívül, illetve vele együtt ható hormonok. A belső elválasztású mirigyek termékei ezek, amelyek kis mennyiségben a vér útján fejtik ki hatásukat. Sokáig azonban teljesen nyitott volt a kérdés, hogy a hormonok valójában hogyan hatnak a-sejtekre, csak az volt világos, hogy kiválasztódva bekerülnek a keringő vérbe, ahol részben fehérjéhez kötődnek. További sorsukat és hatásuk mikéntjét az újabb kutatások kezdték tisztázni. Afelől nem lehetett kétség, hogy a sejtekhez eljutott hormonmolekulák csak akkor tudják hatásukat kifejteni, ha a sejtek valamiféleképpen — mint külső jeleket — érzékelik jelenlétüket. A sejteknek ezeket a részeit receptoroknak, jelfogóknak nevezik, amelyek lehetnék a sejtek felszínén, membránjukon éppúgy, mint a belsejükben. A sejtmembránt ma már fehérjék és zsírok dinamikus rendszerének tekintik, ahol a membrán folyékonysága teremti meg az egyes molekulák mozgási lehetőségét. Kívülről burok veszi körül, és az ebben elhelyezkedő fehérjemolekulák látják el a receptor funkcióját megfelelő mintázatuk révén. E mintázatok alapján ismerik fel egymást a sejtek, illetve képesek a környezet anyagai közül a hasonló mintázatú- akat magukhoz kapcsolni. S minthogy a fehérjék teljesen átszövik a membránt, a receptoron megtapadt hormontól kapott impulzust továbbítják a sejt belsejébe. Itt a receptor egy másik fehérje- természetű anyagnak, enzimnek adja át az impulzust, esetleg maga az enzim, amely részt vesz a jel továbbvitelében. A kitüntetettek új elméletüket magyarázzák munkatársaiknak Anyagtranszport tanulmányozása zöld édesvízi algák sejtmembránján A membránok kutatása terén sikereket értek el a Csehszlovák Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézetének a kutatói, akiket ezért nemrégiben a Klement Gottwald állami díjjal tüntették ki. Az élet segédeszközei Üzemi vagy közlekedési balesetek, kényszerű csonkítással járó műtétek következtében világszerte nő azoknak a száma, akiknek segédeszközre van szükségük, hogy élni, mozogni tudjanak. Még szerencse, hogy ugyanakkor egyre kevesebben vannak a fejlődési rendellenességekkel világra jövők és emiatt segédeszközökre szorulók. E segédeszközök előállítása terén nagy fejlődés volt tapasztalható az elmúlt évtizedek során. A nyugat-európai országokban ezt a fejlődést a Contergan- ügy még csak fokozta (mint ismeretes, a terhes anyák éltek a Contergan nevű nyugtatóval, s ennek következtében nyomorék, béna gyerekeket hoztak a világra). A mind tökéletesebb technikai eszközökkel egyrészt a betegek rehabilitációs folyamatát, a hétköznapi életbe való visszatérését gyorsítják meg, másrészt a későbbi életükben állandó támaszul szolgáló segítséget nyújtanak számukra. Különösen sokat köszönhet a gyógyászati segédeszköztechnika az elektronikának és a miniatürizálásnak, valamint a sok jó tulajdonsággal rendelkező új anvagok (műanyagféleségek. könnyűfémek stb.l megjelenésének. A test bioáramával vezérelt, csodálatra méltóan tökéletes művégtagok jó példái a legfejlettebb technika alkalmazásának. de a szemüvegszárba beépíthető hallásjavító készülékeket, vagy akár a természethű pótlást nyújtó protézis-anyagokat (pl. emlőprotézisek) is. Fenti kénünkön egv segédeszköz látható, amellyel az olyan járásképtelen betegek gondjain segítettek, akik a vízben jól mozognak — és ez hasznos is nekik —, de nehézséget okoz számukra, hogy egyáltalán eljussanak a vízhez. Ezek részére készítették nyugatnémet szakemberek a kénen látható transzportábilis széket, amely a pácienst a vízbeengedi és kiemeli onnan.
