Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
1979. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FIÚI JEGYZET Levéltár és közművelődés években fokozatos őrségváltást figyelhetünk meg a magyar filmben. Nem minden zökkenőtől mentes folyamat ez, hiszen nem egyszerűen személycserékről, hanem téma- és módszerváltásról van szó. Ezt a jelenséget nem egyszerűsíthetjük le a magyar film válságára — divatos most ezt hirdetni —, nem méricskélhetjük a legújabb műveket a hatvanas évek mércéjével. Akkor a történelem mozgásának alapvető formáit tanulmányozták az alkotók, most viszont, másfél évtizeddel később, megváltozott körülményeink megfejtéséhez nem lehet ugyanúgy, ugyanazokat a kérdéseket feltenni. Jancsó- ék modelláló módszerének ritkafogú gereblyéjét akárhányszor végighúzhatjuk valóságunk rejtett szövevényű, simára csiszolt felszínén: eredménytelen. A magatartásformák apró, villanásnyi megnyilvánulásai így nem mutathatók fel. Sűrűbb hálójú, részletezőbb ábrázolás- módra van szükség. Ezért került előtérbe az utóbbi időben a dokumentumfilm, és a hasonló hitelességre törekvő kisrealista játékfilm. Pontosan nyomon követhető ez a szemléletváltás Kézdi Kovács Zsolt alkotói pályáján. Jancsó tanítványaként kezdte, és noha most sem tagadja meg mesterét, alaposan eltávolodott tőle. Első filmjének — „Romantika” — valahol, valamikor játszódó, általánosításig sűrített jelképvilágból eljutott az 1970-es évek Magyar- országára, a túlságosan is valóságos, omladozó, pesti bérházba. ki sem lépő kamera az ideszorult kis közösség bemutatásával őrzi még egy egész társadalmi modell ábrázolásának lehetőségét. De a helyszín hitele — egyetlen stúdiófelvétel sincs, a forgatás idejére a filmesek beköltöztek a házba —, a színészek — és nem színészek! — naturalizmusig természetes jelenléte, a rendezetlen valóság elfogadása és hű tolmácsolása már az említett szemléletváltást tanúsítják. (Bereményi Géza forgató- könyvének hitelességéhez semmi kétség nem férhet, hiszen ebben a házban lakott. Dehát egy írónál duplán kamatoznak a rossz körülmények, ' Bereményinek már két művet szült ez az albérlet: a „Légköbmétert” a Pesti Színházban, és ezt a filmet.) Fiatal rendezőtársaival együtt Kézdi Kovács is egyre közelebb sodródik kisszerű mindennapjainak megragadásához. Akarva akaratlanul eljut így egyik központi problémánkhoz: a lakáskérdéshez. Innen indul és ide tér vissza a Kedves szomszéd szereplőinek minden gondolata. Ki is ez a kedves szomszéd? Ö az a „jó megjelenésű, megnyerő külsejű és választékos modorú fiatalember”, aki — hányán vannak még ilyenek? — mindenáron lakáshoz akar jutni. Dibusz Miklós — ez a neve — elbűvölő hangon végigkalauzol bennünket a fővároson. Mintha egy gondosan elkészített reklámfilmre váltottunk volna jegyet: ilyen-olyan kondicionált panorámabusz, benne jólfésült és elegáns idegenvezető, feltűnik a Népstadion, Lánchíd, Vár, Mátyás-templom... közben angol és francia kísérőszöveg. Aztán kitérő egy kopott kis utcába, Dibusz elegánsan búcsút int a finom és előkelő társaságnak, és belép a Rózsa Ferenc utca 99. számú házba. Kezében összvagyona egyetlen bőrönd —, végigbugdácsol az egykori kupleráj zegzugos, homályos folyosóin, benyit egy magatehetetlen, ágyban vegetáló öreghez — az apjához —" és ajánlatot tesz: beviszi a szociális otthonba. Az akció megkezdődött. A bőröndnyi vagyonból már egy mocskos kis cella lett, ezt kell minden eszközzel továbbtágítani: jó partit csinálni, falakat dönteni, felje- lentgetni és pálinkát főzni, rokonokat bejelenteni és megkenni a hivatalt, a férjjel együttinni, ia feleséggel együtthálni... és közben bízni, hogy kiutalják a lakást, mielőtt összedől a ház. Kézdi Kovács filmje nem azért jó, mert a megoldatlan lakáshelyzetről beszél. Ehhez elég lenne elővenni bármelyik napilapot vagy bekapcsolni a rádiót. De a rendezőt egy elfogadott tény — lakásviszonyok 1979 — emberi, etikai lecsapódásai foglalkoztatják. Megmutjatja, milyen megalkuvásokra kényszerülünk, milyen alkukkal csapjuk be embertársainkat és persze saját lelkiismeretünket is. Itt van kulcsszerepe Dibusz figurájának. Köré szerveződik minden szál, az ő munkálkodásán múlik nem csak az új lakás, de a film sikere is. Franciaországban élő színészünk, Szabó László a célratörően alkalmazkodóképes ember mintapéldányát teremti meg. j óravaló és kedves, rámenős és talpraesett, jámbor és intelligens, mindig amire szükség van. Az adott körülményekhez hozzágyűrődő, mindig a célokhoz gyúrható, képlékeny jellem, azaz jel- lemtelen. Szabó játékában nem válnak szét a pillanatonként szükséges különböző tulajdonságok. Kaméleoni ösztönnel alkalmazza ezeket, állandóan megtévesztve partnereit, a lakókat és a nézőket. Célja érthető, sőt támogatandó: lakást akar szerezni magának és ezzel együtt a többi hangyalétbe zsúfolt lakónak is. Ezért akár szerethetnénk is. Csúszó-mászó eszközeiért viszont gyűlölnünk kellene, ha nem emlékeztetnének néha túlságosan saját kompromisszumainkra. És ismerős a legtöbb szereplő is: a ravasz, számító és kielégületlen asszonyka (Margittay Ági), a mindenre kapható hernyómód szolgálatkész és simulékony söröshordó (Szabó Lajos) a ház mindenkori lakója — tehát egykori alkalmazottja — a hatalmasszívű nagyasszony (Dajka Margit). Ezekbe a típusokba életet lehel a naturalizmusig hű játék. (Csak a háromszobás lakásába húzódó kívülálló tanár alakja kivétel, Solti Bertalan nem tud mit kezdeni a valószerűtlenségig elnagyolt sémaszereppel.) Dibusz és kis „közössége” nemhiába fárad. A lakást — a teljesen jogos lakást — kiutalják neki. Ezzel a kesernyés happy-enddel Kézdi Kovács sajnos nem éri be. Egy kimódoltan jelképes záróképben nemlétező igazságot szolgáltat. A macskákkal lepett romos bérház udvarán, rozoga hintaszékében ül a nagyasszony és elmeséli a folytatást: Dibusz elnyerte méltó büntetését, lezüllött (honnan, hová?), új lakását eladta, a pénzt elherdálta. már olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Legfeljebb a mesében. A valóságban elmaradt á csoda, a forgatás befejezésekor a filmesek Dibusz módján elegáns búcsút vettek. A lakókat pedig visszaköltöztették a Rózsa Ferenc utcába. Még most is ott élnek, ha meg nem haltak. Bérezés László fv Fotó: Kőhidi Kiállítás Szolnokon Túri szőnyegek és cserepek „Túri szőnyegek és cseréljek” címmel a mezőtúri Fo- rtalnemesítő és Szőnyegszövő, valamint a Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetének termékeiből nyílik kiállítás holnap délelőtt 11 órakor Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kiállítás november 12-ig — kedd kivételével — naponta 14— 19 óráig, szombaton és vasárnap 10—18 óráig várja a látogatókat. November 1—7. Szovjet filmek fesztiválja November elseje és hetediké között megrendezik hazánkban a szovjet filmek fesztiválját. Aí (Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62., valamint a szovjet filmgyártás államosításának 60. évfordulóját köszöntő eseménysorozat nyitófilmje a Hívj a messzeségbe! című alkotás, amely Vaszilij Suk- sin forgatókönyve alapján készült és 1977-ben nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon. Az egy hétig tartó fesztiválon további négy film kerül a fővárosi és a vidéki mozik vetítővásznaira. A „Születésnap” (A sült krumpli ünnepe) egy néniről szól, aki 48 olyan árva gyereket nevelt fel, akik az első és a második világháborúban, valamint a polgárháborúban vesztették el szüleiket. 25 éves a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet 1979-ben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. A kutató intézet feladata többek között különböző foglalkozási megbetegedések megelőzésére irányuló kutatás. Képünkön: A kutató intézet munkatársai légzésvédő készüléket vizsgálnak alaegerszegtől Győrig vagy Gyöngyöstől Dunaújvárosig érne egyvégtében az a polcsor — s még e városok belső területeire is jutna belőle néhány kilométernyi —, amelyen jelenleg csupán az országos és a tanácsi levéltárakban sorakoznak az anyagök, 153 kilométer, azaz 153 ezer folyóméter levéltári anyag gyűlt össze ezeken a helyeken, s még további 80 ezer folyóméter — Budapest —Kecskemét távolsága — az a levéltári anyag, amely különböző szervek birtokában van, de már a levéltárakban volna a helye. S még ebben sincs benne az a 6500 folyóméternyi irat, ami a legújabb, a felszabadulás utáni időkben keletkezett, s azúj Magyar Levéltár birtokában van. Valaha a levéltár porosodó papírhalmok fogalmát keltette az emberekben. Mi több: az is volt évszázadokig, halmozódtak és várták sorsuk beteljesülését különböző korok irományai. Ha némelyek olykor nyilvánosságra kerültek — csak szűk szakmai körök tanulmányozták, s újra belepte a feledés pora. Éppen tíz éve történt a változás: az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet a levéltárak alapvető feladatává tette a helytörténetírást. Egy évvel korábban kerültek tanácsi irányítás alá a levéltárak, ami annyit jelentett, hogy közvetlen kapcsolatot -alakíthattak ki a mindennapi élettel. Szinte egycsapásra elevenedtek meg a holtnak hitt betűk. Elkezdődött a tervJó kiejtés, begyakorlott mozdulatok, a szöveg s az egymást követő jelenetek „élnek” a színpadon. Fodor Mihály rendező nem is sokat szól, egy-egy intéssel, rövid utasítással igazítja ki az esetlegesen előforduló hibákat. Próbál a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színjátszó stúdiója. Az első bemutatóra készülnek, amelynek műsorát „Erdőn, mezőn, réten át” címmel gyermekversekből, mondó- kákból állították össze. Ezen a bemutatón — október 21- én — derül ki, hogy milyen „gyümölcsöt hozott” az a kezdeményezés, amely némiképp eltér a szokványostól. Elsősorban abban, hogy a színjátszásra tehetséget érző fiatalok hozzáértő szakemberek segítségével bepillantást nyerhettek a színészi mesterség titkaiba. Dramaturgiával, dráma- és verselemzéssel foglalkoztak, beszédtechnikai ismereteket sajátítottak el, akrobatika és mozgástechnikai órákon vettek részt. — Az előadásokkal, gyakorlati foglalkozásokkal az volt a célunk, hogy bizonyos alapképzést adjunk az amatőr színjátszóknak. — Egyáltalán azokra az ismeretekre tanítsuk meg őket, amelyekkel feltétlenül tisztában kell lenniük ahhoz, szerű kutatás, s 1971-től egyre több kiadvány látott napvilágot. Tanulmánykötetek, forráskiadványok jelentek meg, 1971 és 1977 között a tanácsi levéltárak 85. az Országos Levéltár és az Üj Magyar Központi Levéltár együttesen 11 időszakos kiadványt gondozott. Voltak — és vannak ■— ezek között évenként rendszeresen megjelenő kiadványok, s olyanok is, amelyek egy-egy témakört dolgoztak fel. Egy-egy megye történetének már-már feledésbe merült eseményeiről, gazdaságról, kultúráról, tudományról adnak hírt a régmúlt vagy közelmúlt időszakából. Tizenöt megye levéltárosai adtak ki „megyei olvasókönyvet”, népszerű ismeretterjesztő összefoglalást a megye múltjából. A „30 nemzedék vallomása So- mogyról” című kiadvány egymaga felér egy részletesalapos történelemkönnyvvel. S a példákat még sokáig lehetne sorolni. Van most már lehetőség arra is, hogy a kívülállók kutassanak a város, a megye múltjában. Csupán 1978-ban kétezren kutattak a tanácsi levéltárakban, további 926 belföldi és 207 külföldi végzett kutatómunkát a két országos levéltárban. Ezernyi formája, lehetősége van a helytörténeti ismeretek bővítésének. Újabban felmerült az üzemtörténet- írás is. amelybe mind több, „második otthonának” története iránt érdeklődő munkás is bekapcsolódik Lelkes, lokálpatrióta pedagógusok csinálnak kedvet a helytörténet tanulmányozásához Tanulnak, hogy játszhassanak hogy színpadra merjenek lépni — mondja László Béla, a stúdió vezetője. — Tehát nem' valamiféle színészképzést akartunk megvalósítani, csupán az amatőr színjátszás ügyét szerettük volna egy lépéssel előbbre vinni. — Ez sem kis feladat. — Sőt, ha az amatőr színjátszás jelenlegi színvonalát, a mozgalom jelentős visszaesését nézzük, túl nagy is — jegyzi meg Torda Ferenc. — Annál is inkább —veszi át a szót László Béla, mert véleményem szerint az amatőr színpadok jelentős szerepet töltenek be a köz- művelődés egészében. Úgyis fogalmazhatnék, hogy színház „helyett” kell működniük, vagyis olyan helyeken is bemutatni műsoraikat — községekben, falvakban, kis településeken — ahová egyébként színházi előadás nem jut el. — Nyilván nem mindegy, hogy milyen színvonalon teszik ezt. — Úgy gondolom, hogy minden amatőr színpadnak az a törekvése, hogy jól szerepeljen — mondja Vardiákjaiknak. A levéltárosok segítségével szerkesztenek kiadványokat, s felhasználják ezeket az iskolai tanulmányokhoz is. Még jelentősebbek köz- művelődési szempontból a kiállítások, hiszen a látvány nemegyszer maradandóbb emléket hagy az olvasmánynál. 1977 végéig a levéltárak 149 önálló és 282, a múzeumokkal közös kiállítást rendeztek, az elmúlt évben pedig további 32 önálló és 30 közös kiállítást. Ezek nagy része évfordulókhoz — a KMP megalakulásának, a Tanácsköztársaság 60. évfordulójához — kapcsolódott. Nyíltak azonban olyan kiállítások is, amelyek a megye múltjának egy-egy fejezetébe nyújtottak betekintést. Sokat mondanak a számok: 1971 és 1977 között a két országos levéltárban 298, a megyeiekben 1935 csoport tekintette meg a kiállításokat. zinte kimeríthetetS ien forrást jelentenek a levéltárak. elsősorban a helytörténet iránt érdeklődők számára. Üjab- ban évenként két-három levéltári napot is rendeznek néhány megyében, ilyenkor kiállítások nyílnak, előadások hangzanak el. nemcsak a megyeszékhelyeken, hanem a megye más városaiban, községeiben is. Életre kelnek a régi iratok, akták, levelek, a múlt megannyi értékes emléke. Szólnak a múltról, régi időkről, hogy gondolatokat adjanak a mának a holnap építéséhez. Várkonyi Endre ga Sándor. — Véleményem szerint azonban nem elég a törekvés, ha tudás nem társul hozzá. Ezért tartom nagyon jónak azt a módszert, ahogy mi készülünk a bemutatókra. Itt lehetőség van ugyanis a tudás megszerzésére. A színjátszó stúdió tagjai zömmel középiskolások, sok közöttük a vidéki, bejáró diák is, dolgozó fiatal viszont mindössze három akad a csoportban. — Eredetileg negyvenen indultunk, mára húszán maradtunk — mondja László Béla. — Ez a társaság viszont úgy érzem, jó közösséggé vált az elmúlt egy év során. Novemberben folytatódnak az előadások, a tanulás közben sor kerül második bemutatónkra is. A műsor Örkény István egyperces novelláiból „Nincs bocsánat” címmel kerül színpadra. A szolnoki bemutatkozás után szeretnénk vidéki művelődési házakba is elvinni műsorainkat, amelyekkel elsősorban a fiatalokhoz szeretnénk szólni, de remélhetőleg a felnőtt korosztály is megértéssel fogadja őket. Fenti képünkön egy ellesett pillanat a stúdió próbáján. T. E. Fotó: Dede Az utóbbi A házból Első látásra Ez a vég Életre kelnek a régi iratok, akták, levelek ■ ■ Bemutatják Örkény egyperceseit • * Amatőrök színjátszó stúdiója
