Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
1979. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Partizántalálkozó — Hogy vagy? ... Emlékszel még ? •.. — kérdezgették egymástól tegnapi találkozójukon a Magyar Partizán Szövetség Szolnok megyében élő tagjai. Három éve a megyei pártbizottság szervezésében minden esztendőben eltöltenek együtt néhány kellemes órát, és közben fölelevenítik a régi emlékeket. Az idén az MHSZ megyei vezetősége látta vendégül az idős férfiakat, részt vett a találkozón Nagy József, az MSZMP Központi Bizottsága közigazgatási és adminisztratív osztályának munkatársa, Zsovák László, a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője, valamint az MSZMP Szolnok járási bizottságának első titkára, Nádas József is. Délelőtt a Ezek a férfiak egykor Csehszlovákiában és a Szovjetunióban harcoltak a fasizmus ellen Fotó: Kőhidi szervezet szolnoki székházában Herencsár Lajos, a Magyar Partizán Szövetség választmányának tagja tartott tájékoztatót a szövetség munkájáról, majd a veteránok Tiszaföldvárra, a Lenin Termelőszövetkezetbe látogattak. A kitűnő ebéd és a múltat idéző beszélgetés után megtekintették a szövetkezet modem sertéstelepét, majd az MHSZ-bázisra gördült a busz a vendégekkel. Megállapították a mezőgazdasági termékek új termelői árát A Minisztertanács felhatalmazása alapján a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az érdekelt főhatóságokkal és képviseleti szervekkel egyetértésben, miniszteri rendeletben állapította meg a mezőgazdasági termények, állatok és állati termékek 1980. január 1-től érvényes termelői árát, valamint a szemes és ipari takarmányok új kereskedelmi árait. A rendeleteket a Magyar Közlöny 1979. szeptember 29-i száma, a részletesebb szabályokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Hivatalos Értesítőjének 19. száma közli. A mezőgazdasági termelői árak mintegy 11 százalékkal emelkednek. Ezen belül nagyobb mértékű — 14 százalékos — az állat és állati termékárak emelkedése, kisebb mértékben — átlagosan 7 százalékkal — növekednek a termények árai. A főbb növényi termékek közül a búza ára mázsánként átlagosan 18 forinttal emelkedik, ezen belül a javító minőségű búza ára 30 forinttal, a szokvány búza ára 10 forinttal nő. A kukorica felvásárlási ára 28 forinttal, a nagy olajtartalmú napraforgóé 50 forinttal emelkedik. A zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlási ára átlagosan 10 százalékkal lesz magasabb. Az állatok és állati termékek közül a hízósertések és a vágómarhák kilogrammonkénti felvásárlási alapára egyaránt 2,50 forinttal, a tej felvásárlási alapára pedig literenként 0,40 forinttal nő. A nagyüzemi prémiumok rendszere e cikkek körében továbbra is fennmarad, ezek összege is növekszik. Emelkedik a vágó- juh, a vágóbaromfi és a hal felvásárlási ára is. A hízott sertések átvételi súlyhatárai — mint azt már korábban közölték — 1979. október 15-től csökkennek, s a jelenlegi felvásárlási árak december végéig változatlanok maradnak. Az 1980. január 1-től életbe lépő új felvásárlási árak ezekre a leszállított súlyhatárokra érvényesek. A vágómarhák közül a hímivarú hízómarháknál — a gazdaságos takarmányozás és a piaci igények jobb kielégítése érdekében — 1980. január 1-től degresszív árrendszer lép életbe: az 570. kb bruttó súly feletti hízómarhákért 3 Ft/kg-mal alacsonyabb felvásárlási árat fizetnek, mint az 570 kg súly alatti állatokért. Az állatokra és az állati termékekre, valamint a szemestakarmányokra és az 'új termésű zöldség-, gyümölcs- félékre megállapított új fel- vásárlási árak 1980. január 1-én, az egyéb növénytermesztési termékekre pedig 1980. január 1-én lépnek hatályba. A fehérjetakarmányok árnövekedése mintegy 25—30 százalékos, a szemestakarmányok nagykereskedelmi ára pedig olyan mértékben emelkedik, mint ahogy a felvásárlási és az importárak nőttek. A kukorica ára 10 százalékkal, az ipari abrakkeverékek (tápok) ára átlagosan 20 százalékkal lesz magasabb. A szemestakarmányok, fehérjetakarmányok és keveréktakarmányok új nagy- és kiskereskedelmi ára 1980. január 1-én lép életbe. Az ipari árak változása miatt 1980. január 1- től növekszik a mezőgazdaságban felhasznált termelő- eszközök ára. így például a mezőgazdasági gépek ára 23—25 százalékkal, a műtrágyák ára 15 százalékkal,, a növényvédőszereké pedig 25 százalékkal emelkedik átlagosan. Nő az építőanyagok, energia és energiahordozók, valamint a fatermékek ára is. Üjból szabályozzák a mezőgazdasági nagyüzemek beruházási, üzemviteli és pénzügyi rendszerét. — A mezőgazdasági termékek termelői árának emelése és a mezőgazdaságban felhasznált anyagok, termelőeszközök árváltozása kiegyenlítik egymást, tehát az árintézkedések a mezőgazdasági jövedelmeket a korábbiakhoz képest csak akkor növelik, ha a költség- gazdálkodást, a hatékonyságot az üzemek javítják. Az árváltozások a fogyasztói árakat, — a szabadpiaci cikkeket nem számítva — nem érintik. (MTI) Azt mondják a szőrmések: Munkában edződik a brinád Ahogy belépünk a kikészítő részleg úgynevezett fehér-vasaló műhelyébe, — egy éve telepítette ezt a munkafolyamatot az újpesti központjából a kunszentmártoni gyárba a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat — elviselhetetlennek tűnik a zaj. Négy nyírógépnél és hat vasalógépnél szorgoskodnak a Petőfi brigád délelőtti műszakos tagjai, csávázás után cserzésre készítik elő a félkész juhbőröket. Havonta 2300—2400 értékes prém kikészítésének részesei, méghozzá jól értő részesei. S ez utóbbiban nem kis szerepük van —■ mint arról a műhelyükben tett látogatáskor is meggyőződhettünk — a kollektíva életében, munkájában háromnegyedévvel ezelőtt végbement változásoknak. Kérdezték: minek? Bozsiík Mihály beosztása —- ő a brigád vezetője is — szortírozó. Az átvasalt, megfelelő magasságúra nyírt bőröket meózza. osztályozza. Külön válogatja az irhabundának valót, külön a kesztyű vagy cipőbélés minőségűeket, megint más kupacba a selej- teket. s — Az utóbbiakból egyre kevesebb akad a kezembe, amióta brigádban dolgozunk. Tudja, a munka verseny-vállalásokat közösen állítottuk össze, de valamennyiünkben van egy kis jó értelemben vett becsvágy vagy ilyesmi. Ha a másik jobb minőségű szőrmét ad ki a kezéből, jobban odafigyelek én is. Ne kelljen a havonkénti brigádgyűlésen hallani a nevem, meg, hogy lerontom a teljesítményt. Kicsit távolabb a műhely- zajtól, a reggelizőhelyiségben aról beszélgetünk a brigádtagokkal, hogyan is volt azzal a megalakulással. — Jó ideje noszogatott már a csoportvezetőnk, hogy szervezkedjünk össze — magyarázza Bozsik Mihály. — Latolgattuk eleinte, hogy minek, hogy érdemes-e? Más lesz-e a munka, a műhelyélet, ha ilyen, vagy olyan brigádnak nevezik majd a fehér-vasaló kollektíváját. Végül is, idén januárban a műhelyben dolgozó harminckilenc munkás közül tizenöten úgy döntöttünk, megalakítjuk a brigádot. — Lassan kitelik az esztendő. Más lett-e, ahogy maguk mondják, a műhelyélet? — Ami, a munkát illeti, >— szól közbe nagyon határozottan a brigád, egyetlen nyírás szakembere, PanyikSán- dorné — feltétlen előnyünkre vált, hogy versenyre keltünk a gyáregység másik huszonnyolc brigádjával. Félév táján tartottunk amolyan önértékelés félét, magunk is meglepődtünk az eredményeken. Leszorított százalékok A számszerű bizonyításhoz az ízlésesen dekorált, naprakészen vezetett brigád- krónikát hozza segítségül Garáz Józsefné, a . műhely egyik legfiatalabb dolgozója. — Vállaltuk, hogy fél szá- zalék alá szorítjuk a vasalásnál a bőrszakításokat. Eddig még egy hónapban se volt négytized százalék fölött. Az úgynevezett mál- égetésnél, — akkor van ilyen, ha nem vigyáz ava- salós. és a 180 fok meleg, percenként 850—900-as fordulatszámú vasalóhenger megégeti a lábvégződéseknél szertelen bőrt — nyolctized százalékot „engedélyeztünk” magunknak, de még egyszer se volt az idén fél százaléknál több a megperzselődés. Sorolja még a naplóbeli értékelés a vállalásokat, a tejesítéseket, Panyikné, Marika pedig az utóbbiak közösségi és egyéni hasznát. — Ha valamelyikünk, legyen az vásalós vagy nyírós, nem figyel kellően, nagy kárt tehet. Belevág vagy beleéget egy tizenkét dolláros amerikai, netán portugál importból vásárolt birkabőrbe, akkor azt a szőrmét leminősíti Bozsik Mihály, vagy a másik műszak szortírozó- ja. Nem lesz belőle irhabunda, legfeljebb vasutaskabát, cipő vagy kesztyű bélésének tudják elhasználni. No és persze nekünk magunknak se mindegy az egy-két százalék ide vagy oda. Igaz, a hibaszázalékok csökkentésére tett vállalásainkat eleve jóval a prémiumfeltételt jeA VÖRÖSKERESZT ÖNKÉNTESEI Gyakran mondjuk: a vér az élet! A vér, amelyet többezer ember ad a rászorulók megsegítésére. Ma olyan embereket köszöntének Szolnokon, akik a vöröskeresztes mozgalomban évtizedek óta nagy odaadással dolgoznak, akik a mozgalom alapítói, lelkes szervezői és olyanokat, akik kiváló véradók. 25 éves a véradómozgalom, 20 éves a térítésmentes véradás. „Másodállásban” titkár Percenként benyit- hozzá valaki, sűrűn cseng a telefonja. Ha vége a munkaidőnek és elcsendesül az iroda, a társadalmi munkájához lát. Kanyó Antalné 1958 óta dolgozik a Tiszamenti Vegyiművekben, a védőétel-kiadóban. „Másodállásban” ő az üzemi vöröskeresztes titkár. — Tizenkilenc éve vállaltam el a titkári „beosztást”. Sokan durúzsolták a fülembe: miért csinálom? Hiszen ez nem függetlenített állás, meg, hogy ezért nem jár fizetség ... Nem törődtem a megjegyzésekkel. Talán elcsépeltnek hangzik, de emberbaráti szeretetből csináltam és csinálom ma is. Kezdetben vért is adtam, de beteg lettem. Így már sajnos csak szervezem a véradást, ami nem okoz nehézséget, mert a dolgozók szívesen jönnek segíteni. Vannak a családomban is véradók. A két fiam és a lányom. Sőt a lányom a munkahelyén vöröskeresztes titkár is. — Emlékszem, kezdetben annyiból állt a titkári munkám, hogy elsősegélynyújtó tanfolyamokat, orvosi elő,...ameddig erőm van, szívvel-lélekkel csinálom. adásokat szerveztem. Ahogy az üzem nőtt, úgy sokasodtak a feladataink is. Ma már a nyolc alapszervezetünknek több mint ötszáz tagja van, köztük sok a véradó. Emellett vállaltunk mást is. Például a szolnoki Eötvös téri szociális otthon lakóit rendszeresen látogatjuk. Minden évben elvisszük őket kirándulni. Nagyon nagy élményt jelent nekik. Az öregek hálásak a gondoskodásért. A szapárfalui gyermek- otthonban is szívesen látott vendégek vagyunk. — Ötvenöt éves vagyok. Nem tudom, meddig bírom, de ameddig erőm van, szívvel-lélekkel csinálom. Legszebb „ajándék” a köszönöm — Az a legmeghatóbb, amikor a felgyógyult ember eljön, és megköszöni, hogy vért adtam... Ennél jobb érzés nem hiszem, hogy van a világon. Eddig már vagy tízen kerestek meg levélben vagy személyesen. Volt közöttük gyerek és idős ember. Csaknem valamennyien balesetesek voltak. Csak azt mondhatom, nagyon jó úgy élni, azzal a tudattal, hogy a vér, amit én adok, emberek életét menti meg. A családomban is háromszor volt szükség az életmentő vérre... Máj zik Károly, a Kőolaj Kutató Vállalat autójavító műhelyében dolgozik. Tagja a városi Vöröskereszt szervezetnek és a vállalati alapszervezet vezetőségének, öt- venkétszeres véradó. — Mikor ismerkedett meg Majzik Károly ötvenkétsze- res véradó a vöröskeresztes munkával? — Az nagyon régen volt, még 1935-ben. Elemi iskolába jártam, én voltam az iskola vöröskeresztes elnöke. Aztán a polgári iskolában is folytattam ezt a munkát, ugyancsak elnökként. A háború alatt, a fronton a tábori kórház műtőse lettem. Ott láttam, mit jelent, vagy jelenthetett volna az embereknek a vér. — Régóta önkéntes véradó? — Huszonkét esztendeje, ’57-ben jött a felhívás, hogy adjunk vért, én azonnal jelentkeztem. Egészségesnek találtak és azóta rendszeresen, van olyan év, hogy kétszer is adok. Már megkaptam a harminc és az ötvenszeres kiváló véradó kitüntetést és egyszer Érdemes véradó lettem. Nem mondom, jól esik a kitüntetés, az elismerés. De az igazi „ajándék” az, ha a meggyógyult ember azt mondja — köszönöm. — szekeres — Fotó: Tarpai lentő normák alatt állapítottuk meg, de a teljesítés százalékaival arányban nő a prémium nagysága is. Helytállni, amíg a másik tanul Sorra nézem a körben ülőket. Korosztályok dolgoznak együtt, a Petőfi brigádban, az ötvenöt éves Kocsis Ernő bőrkihordiótól, a huszonegy éves vasalósig, Szabó Zoltánig— Számítani kell arra is — vélekedik a fiatalember, — hogy bármelyikünket elszólíthatja a munka mellől fontos ügyintézés, betegség vagy más egyéb. Jó. ha van, aki ért a másik munkájához is, helyettesíteni tud akár a vasaló-, akár a nyírógépnél. Ezért is vállalták ketten a brigádból, hogy elvégzik a szabad idejükből 480 órát elszakító szőrmekikészítő komplex tanfolyamot. — Még ha csak a szabad időről lenne szó — vág közbe a brigádvezető. — Akaratlanul is megesik, — elfoglalt az előadó, vagy nehezebben megy egy-egy gépi kidolgozás elsajátítása —, hogy belenyúlik a műszakkezdésbe a gyakorlati foglalkozás. Ilyenkor mutatkozik csak meg igazán a brigádszellem! Mindig akad. valaki, aki a gépnél marad, amíg előkerül a műhely diákja. Pedig hát egyformán megfáradunk mindannyian a reggel háromnegyed hattól tartó nyolcórás műszak alatt, hiszen a nyírást is. meg a vasalást is csak állva lehet csinálni. Műhelyen kívül is Csik Ferencnének is akad mondanivalója a kollektíva összetartozásáról. Vasalós ő is, naponta buszozik Öcsödről a kunszentmártoni gyárba. — Jó, jó, persze, hogy a munkában, itt a gépek mellett edződik leginkább a brigád. Azért csak jegyezze fel az én esetemet is! Vagy a műhelyhuzattól, vagy a napi utazás közben szerzett ízületi gyulladás egy hónapig ágyhoz kötött. Már jó két hete otthon voltam, amikor beállított a fél brigád, látogatóba. Virággal kedveskedtek, hozták a műhelyhíreket, meg csokit a gyerekeknek. — Persze, nehogy azt higgye, — érvel Garázné —, hogy kevésbé jóérzésű emberek voltunk mi, amíg nem volt ez a brigád! Csak- hát. mostmár valahogy jobban odafigyelünk a munkánk mellett egymás műhelyen kívüli dolgaira is. Igaz, ami igaz, megértők között kisebbnek tűnik a gond, és az öröm is nagyobb, ha többen örülnek együtt. Most is készülődünk az egyik gyesen levő munkatársnőnk látogatására, Szelevénybe. Már adott a válasz A „csapat” az egyik őszi hétvégére kirándulást tervez Kiskőrösre. Névadójuk, Petőfi emlékeit szeretnék látni. Hívják, viszik magukkal a nem brigádtag műhelybelieket is. Sulyák Jánosné, a gyáregység szakszervezeti bizottságának titkára mondja: — A tizenöt ember egyre inkább magával ragadja a brigádon kívülieket. A többiek is igyekeznek a minőségi normáikat felsrófolni — ahogy egymásközt mondják — a petőfisekéhez. Amikor a brigád augusztus 20-ra újrafestette a műhelyeket, jöttek maguktól segíteni a kívülállók is. A gyáregységben szervezett kommunista műszakon nem csak a brigádtagok dolgoztak, ebben a részlegben száz százalékos volt a részvétel. Szóval a brigád szelleme mindinkább a műhely szelleme is. És ez megadja a választ Bozsik Mihályék év eleji kérdésére: már ezért is érdemes volt brigádot alakítani a fehér-vasalóban. Temesközy F.
