Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 28. Képek a szocialista Vietnamból Új ipari üzemek a Távol-Keleten A hatvanas években szovjet segítséggel épült fel a Thac Ba vízierőmű. A barbár amerikai bombázások azonban megsemmisítették a létesítményt. Az erőművet az elmúlt években helyreállították, s ma már mind a három nagy teljesítményű turbina áramot szolgáltat a népgazdaságnak A vietnami népélelmezésben hagyományosan a hal a legfontosabb fehérje-forrás. Képünkön: jó fogás a Ha Lonq-i Vietnami-Szovjet Barátság Halászati Szövetkezetnél Tovább folytatják a VSZK-ban a létfontosságú új gazdasági területek fejlesztését az élelmiszer-termelés növelése érdekében. Képünkön: utat építenek az egyik Hue város környéki új település számára A Szovjetunió távol-keleti része bővelkedik ásványi kincsekben, olcsó villamosener- giában. Ezért döntés született egy hosszú távú fejlesztési terv kidolgozására, ami előirányozza a természeti kincsek gazdaságosabb kiaknázását, új ipari üzemek telepítését, a kohászat, fafeldolgozóipar, mezőgazdaság, halászat nagyszabású fejlesztését. A tervekben nagy szerepet szánnak a most épülő Bajkál—Amur vasútvonalnak, üzembehelyezésével ugyanis csökkennek a szállítási költségek, s nő a bányászati és ipari termelés hatékonysága. Kedvező feltételeket biztosítottak a Távol-Keleten a vas- és színesfémkohászat fejlesztéséhez. Található itt vasérc, mangán, molibdén, volfram, dolomit, mindaz, ami szükséges a jó minőségű acél előállításához. Ezenkívül a Zeja és Bureja folyókon felépült vízierőművek elegendő olcsó villamosenergiát adnak a kohászati üzemeknek. Az ország fakészleteinek mintegy 13 százaléka a Távol-Keleten található: itt van a vörösfenyő mintegy negyede és a bútorgyártásban, - hajóépítésben, építőiparban nélkülözhetetlen ke- ményfa -fajtáknak mintegy 70 százaléka. Ezért jelentős erőfeszítések történnek a feldolgozó ipar fejlesztésére. Itt épül például a szukpáji fafeldolgozó kombinát, ez üzembelépése után évente 2,5 millió köbméter faanyagot ad majd a szovjet népgazdaságnak. Ezenkívül a kombinát üzemeiben furnért, bútort és más termékeket gyártanak majd. A termeléssel egyidőben új erdőültetvényeket telepítenek. A mostani tervidőszak végéig a szovjet Távol-Keleten egy sor ilyen jellegű nagy- beruházás valósul meg. A tervek szerint ezek évente több mint tízmillió köbméter faanyagot termelnek és dolgoznak majd fel. A most létesülő fafeldolgozó kombinátok egynegyede úgynevezett kompenzációs építkezés, amelyeket külföldi - cégek, elsősorban japán vállalatok látnak el különféle termelő- és szállítóberendezéssel. A következő öt év során majdnem a kétszeresére nő a papír- és cellulózipar számára nélkülözhetetlen nyersanyag gyártása — ezek a vállalatok évente mintegy kétmillió köbméter úgynevezett műszaki faforgácsot állítanak majd elő. Számottevően nő a bútoripari termelés, a farostlemezek, építőanyagok, valamint az’ értékes állattakarmányok előállítása is. Gyorsan fejlődik itt a. mezőgazdaság is. Évente több mint félmilliárd rubelt fordítanak a Távol-Kelet mezőgazdaságának fejlesztésére. Ezeknek a beruházásoknak a hatása nem is marad el. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt mintegy négyszeresére nőtt a szántóföldek területe,, ez jelenleg mintegy 3 millió hektár. Háromszorosára növekedett a szarvasmarhaállomány. az ipari központok mellett baromfitelepeket létesítettek. Üj mezőgazdasági területek létesülnek a Bajkál—Amur vasútvonal mentén. Cshanszon virágzó vidéke Cshanszon — hegyi járás a KNDK Észak-Phenjan tartományában. A környék lakossága régen irtásos földműveléssel foglalkozott, de a sovány föld szűkén jutalmazta a nehéz paraszti munkát. A járás ma az ország egyik fontos élelmiszeripari központja. A helyi ipar szíve a cshanszoni élelmiszer- ipari üzem. Termelésének túlnyomó része gépesített, dolgozóinak több mint fele az' üzemi iskolákban szerezte meg a szakmai képesítést. A kombinátban főként hús- és gyümölcsfeldolgozást folytatnak, , de cukrásztermékeket és szeszes italokat is gyártanak — összesen több mint 100 féle cikket. A termelés fedezi a járás szükségleteit, ellátja az ország más körzeteit, sőt az áruból még exportra is futja. Az élelmezési üzemen kívül 16 vállalat működik Cshanszonban. Jelentős köztük a szövőgyár és a cellulózüzem. A földjavítások és a szövetkezeti munka eredménye? képp fordulat állt be a mezőgazdaság helyzetében is. 1977-ben a szövetkezeti tagoknak öt évre elég gabonát és több ezer von készpénzt osztottak ki. A mező- gazdasági dolgozók korszerű, a szükséges háztartási gépekkel és televízióval felszerelt állami lakásokban élnek. Nemzetközi infláció flz elsőszámú közellenség A nemzetközi gazdasági élet rákfenéje az 1968 óta kibontakozott és egyre erősödő nemzetközi inflációs folyamat. Korábban is jelentkezett az egyes országokban infláció, de az általában az országhatárokon belül maradt. Napjainkban az inflációs láz a világ egyetemes betegsége, amely végighul- lámzik az árupiacokon, az értékforgalomban és csak igen kevés ország tud hatása alól kikerülni. Az infláció okait kutatva egyik nemzetközi pénzügyi szakértő leltárt készített és háromszázötven tényezőt sorolt fel. Nem biztos, hogy e kimutatás pontos, de jelzi, hogy olyan próblémáról van szó, amelynek diagnózisát és terápiáját a világ minden táján keresik, de a megoldás még várat magára. Nagyon elterjedt az a felfogás: a nemzetközi infláció fő oka az, hogy fizetési mérlegének nagymértékű hiánya miatt az Egyesült Államok felelőtlenül eladósodott. Túl sok dollár van a világban! Van ebben igazság, az USA a dollár nemzetközi értékállandóságát az elmúlt évtizedben valóban feláldozta a belső gazdasági élet élénkítésének oltárán. Gyakran alakult ki olyan helyzet, amelyben az amerikai gazdaság kedvező belső fejlődése mellett a dollár nemzetközi megítélése óráról órára romlott. Sajátos kényszerpálya alakult ki: emelni kellett a dollárban kifejezett nemzetközi árakat, illetve a dollárt le kellett értékelni, mert a gyenge amerikai valuta és a belső értékviszonyok között súlyos ellentmondás keletkezett volna. Carter amerikai elnök — nem kis mértékben a nemzetközi követelésre — 1978 novemberében szigorú antiinflációs és aktív dollárvédelmi politikát hirdetett meg. A tények eddig nem igazolják ezeknek a terveknek sikerét. Az USA-ban az infláció felgyorsult és az 1978. évi 7 százalék helyett 1979- ben eléri a 13 százalékot, a dollár ped,ig ismét mélypontra zuhant a fejlett tőkésországok valutáihoz viszonyítva. Ezért került sor a Világbank ez évi közgyűlésén Miller amerikai pénzügyminiszter beszédében újabb komoly ígéretekre a Carter-program megvalósítására. A nemzetközi infláció okaként — főleg az Egyesült Államokban — az olajárak robbanásszerű emelkedését és . állandó felfelé kúszását emlegetik. Azt állítják, nem alaptalanul, hogy az olajáremelkedés végiggyűrűződik a többi nyersanyag árán és végül, törvényszerűen a késztermékek árát is növeli. De nemcsak ez az ok létezik, hanem az is, hogy az olaj- országokban felhalmozódó dollártömeg (olajdollárok) rázúdul a piacra, és óriási keresletet támaszt a különböző ingatlanok és más értékmegőrző anyagok (az arany, régiségek, műkincsek stb.) iránt. (1979-ben az olajállamok bevétele eléri a 45 milliárd dollárt.) Ez a kereslet a korábbi árviszonyokat megbontva inflációs hatást vált ki a piacokon. így alakul ki az a paradoxon, hogy az olaj újgazdagjai saját tőkéjüket is leértékelik mQhó keresletükkel. A nemzetközi infláció okai között kell megemlíteni azokat az országokat is, amelyek az olajáremelkedés „áldozatai”. Ezek az országok a nemzetközi cserearányok romlásából származó veszteségeiket mértéktelen papírpénz-kibocsátással finanszírozzák. Ez a bankóprés-szinte ellenőrizhetetlen működését hozza magával és kialakulnak á közismert szuperinflációk, amelyekben a többszáz százalékos pénzelértéktelenedés sem ritka eset. (Pl. Argentínában, Chilében, Peruban stb.) A szuperinfláció mellett olyan tőkeéhségük van ezeknek az országoknak, amely szintén nemzetközi méretekben felfokozott keresletet idéz elő. A nemzetközi inflációért gyakran okolják a magas kamatlábakat is. (Napjainkban a dollár átlagos kamatszintje 13—14 százalék körül alakul.) Azt állítják, hogy a kamat elvesztette fegyelmező szerepét és árképző tényezőként az árszínvonal felhajtása irányába hat. Ma kevés országban van olyan reális kamat, amely megtakarításra ösztönözne, a kialakult magas névleges kamatszintek viszont valóban az inflációs folyamatot erősítik. A közgazdászok konzervatív csoportja azt vallja, hogy a nemzetközi infláció .azért bontakozott ki, mert a világ sok országa az aranyat kizárta a nemzetközi pénzügyi rendszerből, tehát az ún. „demonetizálást” vádolják. Valóban, az aranyat 1968 óta erőteljesen kiszorítják a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból és a nemzetközi infláció megindulása is erre az időpontra esik. Ez könnyen ad alapot a fenti érvelésre. Ügy tűnik azonban, hogy ez az oksági kapcsolat igen leegyszerűsített. Az ún. aranyfékek sem tudták volna megakadályozni a nemzetközi infláció kibontakozását és elmélyülését, éppen ezért kapcsolták ki ezeket. Az aranyár látványos növekedése azonban minden olyan értékre, amely érték- megőrzésre alkalmas, általános árnövekedést hozott, erősítve az inflációs folyamatot. Ma nincs olyan nemzetközi fórum, ahol ne a nemzetközi inflációt jelölnék meg első számú közellenségként. De a világon még nem sikerült megszervezni a nemzetközi pénzügyi „Interpolt” és úgy tűnik, hogy ennek szervezése minden jószándék ellenére is kudarcot vall az egyes országok nemzeti érdekei miatt. A szocialista országok számára sem közömbös tényező a nemzetközi infláció, hiszen a nemzetközi munka- megosztás nyomán ennek káros hatásai egyre sűrűbben jelentkeznek nálunk is. Meg kell találnunk az aktív védekezés módját, s befolyásunkat erőinkhez mérten a nemzetközi inflációs folyamat fékezésére kell kihasználni. Wiesel Iván Tervezett újabb integráció! Ausztrália és Üj-Zéland kormányai gazdasági unió létrehozásáról kezdtek tárgyalásokat. Az esetleges gazdasági integráció megalkotását az indokolja, hogy közel azonosak a két ország érdekei és gondjai is, valamint hogy a megoldás a szorosabb - együttműködés nélkül ma már szinte elképzelhetetlen. Mindkét országot egyaránt sújtja a Közös Piac által a mezőgazdasági termékek külső importja ellen bevezetett korlátozások. Ausztrália exportbevételeinek fele, Üj-Zé- landénak kétharmada származott ugyanis összeállította: Majnár Józset 1978-ban a mezőgazdasági termékekből (birka-, marhahús, tejtermékek). Súlyos gondot jelent továbbá — ha nem'is egyenlő mértékben — az olaj árának állandó emelkedése. Űj-Zéland, teljes olajfogyasztását importból •szerzi be (több mint 5 milliót évente), Ausztrália viszont fogyasztásának 65 százalékát saját termelésből fedezi. Üj-Zéland közvéleménye azonban aggodalommal gondol az esetleges integrációra. Attól tartanak ugyanis, hogy a két ország gazdasági és politikai súlyának különbözősége miatt ezentúl Canberrában döntenek az c> sorsuk felől is.
