Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
1979. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tíz éves a Kevi kör túrkevei festők szobrászok, fotósok. a szép szó művelői ezekben a hetekben rangos kiállítással ünnepük a Kevi kör tíz évét- A megye egyik legeredményesebb múltra visszatekinthető szellémi alkotóműhelye a Kevi kör, tagjai különböző foglalkozású nők, férfiak, egyetlen közös jellemzőjük a művészi szép szeretete, igénylése, az önkifejezés útján. S talán még valami: hallatlanul erős kötődés a városhoz, ahol élnek — a „bevándoroltak” és „kevinek” tartják magukat. Megkapó bennük — évtizedes ismerés alapján írjuk — hogy nem afféle széplel- kűsködő művészönjelöltek, akikből manapság már talán sok is terem, hanem szerény hívei választott művészeti águknak, s szakadatlanul járják az önmagukkal küzdés iskoláját. Tévednek olykor, de nem tévelyegnek. Műveik mindenki számára érthetőek, az egyszerűség igazával hatnak. Bizonyítja ezt kiállításaik népszerűsége is: a Finta Múzeum szép számú látogatóinak több mint egynegyede a Kevi kör tárlatainak közönsége. Az idei jubileumi kiállításukra a napokban tért be az ezer- ötszázadik vendég — de a tárlat még nyitva tart. Elismerésre méltó tehát a köz- művelődésnek adott segítségük: a kör fennállása alatt ötven .kiállítást tartott, java részét Túrkevén. a Kunságban, de szerte az országban^ Mindig alkotásaik legjavával lépnek a közönség elé — szigorú bírálóiktól hallottuk: A Kevi körnél köny- nyű dolguk van, ol.van nagy az önkontroll, s az alkotó- közösség egészséges műbírálata. A kör tagjai jelentős egyéni sikereket is elértek: Bácskai Bertalan grafikus már tagja a Művészeti Alap Fiatal Művészek Stúdiójának, Pólya Pál fotóit már három alkalommal jutalmazták első, második és nívódíjjal a különböző országos tárlatokon, de a többiek is eredményesen szerepelnek országos és megyei kiállításokon. pályázatokon. Kétkezi dolgozók, tanárok, műszaki értelmiségiek a kör tagjai, akik — legutóbbi kiállításuk is bizonyítja — nagy alázattal, de tehetséggel fogják az ecsetet, a szobrászvésőt, a kamerát, hogy kifejeznék az általuk látott világot. A mai valóságot, vagy az ehhez vezető utat tükröztetik alkotásaikkal. A művek középpontjában a sorsa jobbrafordulásáért megküzdött kunsági ember áll — vagy a maiak, mindennapjaink formálói. Nem csoda, hogy a túrkeveiek önmagukra ismernek a tárlatlátogatásokon — s talán ez az egyik „nyitja” a Kevi kör népszerűségének, annak a szeretenek, amellyel a város megtiszteli az alkotóközösség tagjaitA Kevi kör arra is példa, hogy a művészetek szeretete nem függhet anyagiaktól: a kör mindössze évi háromezer forintos állami támogatással működik — nem hisszük, hogy ez a pénz festékre, kőre. fára. fotócikkekre, tehát az alapanyagokra, elég volna — mégis gazdag a Kevi kör. Szellemiekben, alkotásokban. Talán a hely kötelez? A szerény, poros kis alföldi városka művészóriásokat adott a világnak, s a Kevi kör kiállítószobái a Finta-hagya- ték templovaival szomszédosak. Nem vonunk párhuzamot a túrkevei születésű művészzsenik és a Kevi kör tagjai között, de tény, hogy a legtehetségesebbek már túljutottak az induló művészek természetes elszigeteltségén, útkeresésén. Kevi kör szellemi, szakmai dirigense, a fogalom legjobb értelmezésében Papi Lajos Kisújszálláson élő szobrászművész, a műhely huszonnegyedik, leg- ifjabbik tagja Dedig Finta Sándor kőfaragó-szobrász unokája. T. L. A Liszt Ferenc téri könyvklubban könyvkiállitást rendeztek. A Tankönyvkiadó Vállalat három évtizedes kiadói munkáját tekinthetik meg az érdeklődők, több mint nyolcszáz könyv látható, ezek közül kiemelkedő fontosságúak az új tantervhez kapcsolódó tankönyvek Technika az iskolában Egy emberöltővel ezelőtt hazánk gyengén fejlett agrárország volt, ezért akkor a lakosságnak csak töredéke kerülhetett a korszerű technika közelébe. Ma már a gépek átfogják mindennapi életünket, öregekét és fiatalokét egyaránt, a tanyán éppúgy, mint a városban, hiszen a tudományos-technikai forradalom korában élünk. Mégsem mondhatjuk, hogy technikai műveltségünk korszerű lenne. Műszaki szakemberek és társadalomkutatók egyöntetűen állítják, a tanulmányaikat befejező fiatalok még ma is úgy lépnek be a termelésbe, hogy a családból és az iskolából hozott műszaki műveltségük szegényes, technikai szemléletük avitt, semmiizgalmas fordulatokban bővelkedik a gyakorlati foglalkozás harmincegynéhány éve. A tantárgy körül sohasem ültek el a viták, még a hatvanas évek elején sem, amikor pedig a tantervi reform a középiskolákban hetente egy teljes napot szánt rá- Néhány év múlva viszont — a reform elsietettsé- gének nyilvánvalóvá válásával — megkezdődött a „politechnika” látványos hanyatlása, gyors visszafejlesztése, némely helyütt tudatos elsorvasztása. Oktatáspolitikai hiba történt volna? Aligha. A magyarázat az: a gyakorlati foglalkozást némi társadalmi ellenszenv kísérte, s félő volt, hogy fölébred majd a technika iránt is. Az emberek látszólag a túlterheléstől féltik a gyerekeket, valójában az a maraEgyebek közt a technika tantárgy abban különbözik elődjétől, hogy további célt tűz maga elé: a XXI. századba átlépő ember technikai műveltségének megalapozására törekszik mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban, annak figyelembevételével, hogy a technikai ismereteknek nem kizárólag az iskola a forrása. Az elméleti és a gyakorlati tudnivalókat szorosan ösz- szekapcsolva széles körű ipari, mezőgazdasági, ökológiai. valamint munka- és üzemszervezési ismereteket nyújt, miközben fejleszti a tanulók tárgyi cselekvőkészségét: a termelőmunka megbecsülésére. a fizikai dolgozók iránti tiszteletre neveli őket; megláttatja az anyag képpen sem felel meg a modern követelményeknek. Mivel az iskola hű tükörképe a társadalomnak, az elmondottakból logikusan következik, hogy a technikai műveltség és szemlélet társadalmi elmaradottságától az oktatás sem tudta függetleníteni magát. Igaz, a fel- szabadulás előtti korszak iskoláinak kézimunkaóráihoz képest nagy előrelépést jelentett az általános és kö- középiskolákban három évtizede bevezetett gyakorlati foglalkozás, de csak rövid időre, mivel nem tudott lépést tartani a társadalmigazdasági fejlődéssel. Most, az 1978-ban kialakított új tantervek lépcsőzetes bevezetésével a gyakorlati foglalkozást új tantárgy, a technika váltja fel. di nézet lappang még ma is a fenntartás mögött, amely az általános műveltségből szeretné kirekeszteni a technikai ismereteket. Ezzel függ össze, hogy a technikai nevelés idegen a megmerevedett, intellektualista iskolai hagyományoktól is. Sietünk leírni, hogy a gyakorlati foglalkozás — legalábbis heti kétórás formájában — voltaképpen sohasem bukott meg, hiszen becsületesen teljesítette azt, amiért annak idején életre hívták. Elemi műszaki ismereteket nyújtva fejlesztette a tanulók kézügyességét, és hozzájárult a fizikai munka megszerettetéséhez. Az más kérdés, hogy szűkre szabott horizontjával hamar féloldalassá vált, elsősorban az elméleti jellegű technikai tudnivalók elhanyagolása miatt. szerkezete és fölhasználása közötti összefüggést; hozzájárul természettudományi ismereteik gyarapításához- A szakmák közös technikai elemeinek tanítása minden bizonnyal segítséget ad a diákoknak későbbi pályaválasztásukhoz. Az új tantárgy tananyaga az általános iskola alsó tagozatán egységes, de — tekintettel a gazdasági és társadalmi igényekre — a felső tagozatnak két változat készült ipari, illetve mező- gazdasági jelleggel; közös azonban bennük az általános technikai ismeretanyag. A fiúk és a lányok egészében véve ugyanazt tanulják; a háztartási ismereteket és a női kézimunkát a tanterv a szakköri foglalkozások és a fakultatív órák keretébe utalja. Tavaly szeptemberben megkezdődött a technika tanítása az általános iskola első osztályában, s az idei tanévben már a másodikosok is tanulják ezt a tárgyat. Vessünk egy pillantást e két osztály tananyagára! Mindjárt szembetűnik, hogy a heti egyórás ismeretanyag alapozó jellegű: elsősorban a gyerekek érdeklődését kívánja fölkelteni a tantárgy iránt, főképpen közös munkavégzési formákkal. A technika elméleti része — ha egyáltalán beszélhetünk elméletről ebben az életkorban — jobbára a gyerekek családi és iskolai környezetének megfigyelésével foglalkozik. Az első osztály tárgykörei a következők: képlékeny anyagok (agyag és gyurma); papírmunkák; zsineg és fonal használata; hurkapálca elemi megmunkálása. Másodikban ezekhez a fólia szabása és ragasztása csatlakozik. n kezdet bíztató Talán nem lesz érdektelen, ha befejezésül utalunk az első év tapasztalataira. Az új tantárgyat a pedagógusok és a gyerekek egyaránt rokonszenvvel fogadták, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lett volna göröngyös a kezdő útszakasz. A tanítóknak többkevesebb gondot okozott az átállás, egész pontosan a technikai nevelés új szemléletmódjának elsajátítása. Viszont örültek annak, hogy a tanterv csak a tanulók által megtanulandó ismereteket körvonalazza, a tanítási órák tárgyának megválasztását a helyi körülmények, valamint a gyerekek teherbírásának figyelembevételével a pedagógusra bízza. Számos iskolában amiatt panaszkodtak. hogy túlságosan eszközigényes az új tantárgy, több pénzt emészt föl, mint a régi gyakorlati foglalkozás. jóllehet a szükséges taneszközökből kevesebb jutott nekik az igényeknél. Egyetlen esztendő munkájáról messzemenő következtetést nem szabad levonni, az értékelésnek különben sincs még itt az ideje- Az eredményeket és a gondokat gyorsmérlegre téve azt állapíthatjuk meg, hogy a kezdet biztató. * P. Kovács Imre Társadalmi ellenszenv kísérte Segít a pályaválasztásban Falak között a történelem Új épületbe költözik a levéltár A levéltárak jelentős szerepet töltenek be tudományos életünkben. Falaik között évszázadok történelme halmozódik fel; az írásos dokumentumok hitelesen vallanak — a legrégibb időktől napjainkig — a különböző korok emberének életéről, az emberi társadalmak alakulásáról, fejlődéséről, történelmünk legfontosabb eseményeiről. A történészek, tudományos kutatók munkájához forrásként szolgálnak ezek a dokumentumok, ám tudományos értékük mellett szemléletformáló, nevelő hatásuk is vitathatatlan. Hiszen a régi időkről tanúskodó írásos emlékek — a múzeumi gyűjteményekhez hasonlóan — befolyásolhatják a ma emberének történelem- szemléletét, a hazáról, a ha- zafiságról alkotott nézeteit. Nyilvánvaló tehát, hogy a közművelődésben, de az iskolai oktató-nevelő munkában is kamatoztatni lehet és kell a levéltárakban felhalmozott hatalmas értékeket, amelyek éppen, mert egyszeriek, pótolhatatlanok is. őrzésükre, szakszerű tárolásukra ezért kell nagy gondot fordítani. Ez azonban nem könnyű feladat manapság. Az országban — sajnos — számtalan példa van a közgyűjtemények — könyvtárak, múzeumok, levéltárak — szinte már katasztrofáüs helyzetére, rossz épületadottságokra, égető ^raktározási gondokra és sorolhatnánk. Ezt tudva, csak örömmel szólhatunk arról, hogy a Szolnok megyei Levéltár több, mint 20 évig tartó „nyomorgás” után hamarosan új épületbe költözik. Olyan épületbe — az országban is kevés hasonló akad —. amely kizárólag levéltári célokra épült, ilyenformán szakszerű módon tudja betölteni feladatát. A 18 millió forintos beruházás minden olyan technikai adottsággal rendelkezik majd, amely elengedhetetlen az iratok időt álló tárolásához. A raktárban speciális légtechnikái berendezés biztosítja a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat. Ugyanitt emeletes polcrendszert alakítottak- ki, amely előreláthatólag a század végéig elkerülhetővé teszi az irat- tárolási gondokat. Elegendő hely jut majd az évente beérkező, 100 mázsát közelítő iratmennyiségnek. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között áttekinthetőbbé, rendszerezettebbé válik a levéltári anyag, és az eddigieknél könnyebb lesz a dokumentumok visszakeresése is. A kutatómunkához ugyancsak külön helyiségek állnak majd rendelkezésre. A 30 személyes előadóterem alkalmas lesz tanácskozások, ismeretterjesztő előadások, sőt iskolai tanórák megtartására is. A Szolnok megyei Levéltárat ugyanis évről évre több iskolás csoport keresi fel. A régi épületben, ahol még a minimális feltételek is alig-alig voltak meg, évente 1000—1200 diákot fogadtak a levéltár munkatársai. Az érdeklődés tehát nagy. s remélhetőleg a jobb tárgyi feltételekkel még tovább növekszik és tovább gazdagodik az iskolák és a levéltár kapcsolata. Ezt a célt is szolgálják azok a technikai berendezések — írás-, film- és diavetítők —, amelyek segítségével a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhetőkké válnak a levéltár legértékesebb iratai. A tervek szerint ezeket kisebb kiállításokon is láthatják majd az érdeklődők. A levéltárat azonban nemcsak a kutatók, a diákok veszik igénybe. Egy kisebb falu lakosságával is felér azoknak a száma, akik évente felkeresik a legkülönbözőbb ügyekben a levéltárat. A lakásépítési engedélyektől, a munkaviszony igazolásig terjed a kérések skálája. A levéltárban ugyanis mindez megtalálható, hiszen a megye 550 intézménye, vállala-, ta, köztük 79 községi, városi tanács küldi meg rendszeresen az intézkedéseket, a különböző döntéseket, eseményeket dokumentáló iratokat a levéltárnak. Az intézményben a kutatók és a nagyközönség igényeinek kielégítése mellett természetesen tudományos munka is folyik. A levéltár munkatársai — külső szerzők bevonásával — a közelmúltban fejezték be a megye és a megye összes helységének történetét 1876-tól 1962-ig feldolgozó kiadvány összeállítását. A kiadvány első kötete hamarosan napvilágot lát, a második kötet megjelenése — éppen a „költözködés” miatt — még várat magára. A kiadványhoz forrásgyűjtemény is társul, amely a felhasznált levéltári anyag, illetve egyéb irodaiam bibliográfiáját adja, elősegítve ezzel a további kutatómunkát. A nagy lélegzetű munka az elkövetkező öt évben csaknem teljes egészében leköti a levéltár tudományos munkatárs sait, azonban a már jól ismert, kisebb terjedelmű kiadványaikkal — például a történelmi évfordulókhoz kapcsolódó forrásgyűjteményekkel — a továbbiakban is találkozhatunk. A Szolnok megyei Levéltár új épületének műszaki átadása decemberben megtörténik. Az iratok elszállítása, elhelyezése, rendszerezése óriási munkát követel. Remélhetőleg azonban néhány hónap múlva már megnypí- lik a megye új levéltárának ajtaja a kutatók, a diákok és az érdeklődők előtt is. T. E. Kiss István Kossuth-díjas érdemes művész Tinódi Lantos Sebestyént ábrázoló szobrával gazdagodott a 700 éves Nyírbátor. A reneszánsz magyar krónikásnak életnagyságú vörösrézből készült szobra a nyírbátori református templom sétányát díszíti
