Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
1979. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megérkezett az első szójaszállítmány a Növényolajipari Vállalat martfűi növényolajgyárába. A nagyberuházás első, elkészült részét, a betonsilót a rákóczifalvi Rákóczi Termelő- szövetkezet szójalermésének raktározásával próbálják ki nz első mag Martfűn Most fejezik be a kazánház kéményének falazását. A technológiai folyamatok energiaigényének háromnegyedét a napraforgóhéj eltüzeléséből nyert gőz, illetve áram fedezi A 2,5 milliárdos beruházás jó kétharmada már elkészült. A legveszélyesebb üzemrészben, ahol a kipréselt magból benzinnel oldják ki a maradék olajat, már a gépszerelés befe- .i jező munkáin dolgoznak A 90 százalékban tőkés exportra kerülő olajat a szállításig ezekben az olajtartályokban tárolják majd. A tartályokat — tűzvédelmi okokból — kétméteres betonfal övezi Fotó: Kőhidi Közös ügyünk és célunk a betegellátás javítása Interjú az integrációról dr. Schultheisz Emillel Sok szó esik napjainkban arról — legutóbb az országgyűlés tárgyalta —, hogy a korábbinál teljesebben, magasabb fokon valósítsuk meg a szocialista egészségügy egyik alapelvét: az egészségügy egységét. Az ellátás továbbfejlesztésének egyik legfontosabb feltétele, hogy tudatosan megszervezett, sajátos munkamegosztáson alapuló intézményhálózatot és ellátás-szervezési formát alakítsunk ki. Ezt jól szolgálja az integráció, amelynek eredményeiről és további feladatairól dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel készített interjút Tóth Ferenc, az MTI munkatársa: — Mindenekelőtt: Mit értünk az integráció fogalmán? Mi a fő célja és melyek az előnyei? — Az integráció a körzeti, a szakrendelői és a kórházi ellátás egybekapcsolását jelenti. Pontosabban azt, hogy ezek a gyógyító-megelőző formák .azonos elvek szerint, egységesen működjenek. Ezáltal lehetővé válik — mind a betegek, mind a gyógyítók érdekében — az egészség- ügyi szakértelemmel, a műszereikkel, meg a medicina más tárgyi kellékeivel és az idővel való ésszerű gazdálkodás, s az egészségügy jobban betöltheti elsőrendűen „emberközpontú” küldetését, szerepét. Ugyanakkor az integráció mihamarabbi megvalósításával ezen a területen is közelebb kerülünk azokhoz a népgazdasági céljainkhoz. amelyeknek mindenütt érvényes címszavai: a legjobb teljesítmény, a hatékonyság és a gazdaságosság. Az integráció fő célja: a betegellátás javítása. — Hogyan fogja össze és irányítja a szakfelügyelet a gyógyító Intézmények országos rendszerét? — Nagy jelentőséget tulajÍ onítok az integráció tartal- li megvalósításában annak, hogy az elmúlt években kialakult és egyre hatékonyabban működik a szak- felügyelet rendszere. Ennek keretében a gyógyító-megelőző ellátás országos intézetei hazánk egész területére kiterjedően ellenőrzik és segítik az illetőségi körükbe tartozó szakmai tevékenységet. Nagy eredményként könyvelhetjük el, hogy ma már gyakorlatilag valamennyi orvosi szakmának működik országos intézete, s tevékenységük. évről évre hatékonyabb, eredményesebb. Hasonló feladatkörük van a fővárosi és megyei felügyelő szakfőor- vosoknak. akik kórházi osztályvezető főorvosi munkájuk mellett — közvetlen kapcsolatot tartva 2 szakmájuk szerinti országos intézettel Is — ellátják illetékességi területük szakfelügyeletét. Munkájuk az elmúlt röjád időszakban is már komöiy segítséget nyújtott és elismerést vívott vj. Tapasztalataink szerint az integráció tartalmi törekvései az egyes inétzményeken belül is egyre jobban érvényesülnek. Ahol a kórházi osztályok és a járóbeteg- szakrendelések egységét következetesen megvalósították, ott emelkedett a járóbeteg- ellátás színvonala, jelentősen csökkent a' felesleges, párhuzamos vizsgálatok száma. a kórházi felvétel előtti várakozási idő; sőt, nem egy osztályon csökkent az átlagos ápolási idő is azáltal, hogy a szükséges vizsgálatok jórészét előzetesen, a szak- rendeléseken elvégzik. — Sokszor — és joggal — bírálják az ágyellátottságot, mondván, nem jut hely minden rászorulónak a fekvőbeteg-intézményekben. Miniszter elvtárs hogyan vélekedik erről, és miben látja a megoldást? — Napjainkban a kórházi ágyak nem csekély hányadán olyanok fekszenek, akik elsődlegesen nem állandó intézeti ápolást, ellátást, hanem inkább családi, szociálpolitikai vagy — ha úgy tetszik — társadalmi gondoskodást igényelnek. Másoknak viszont hosszabb ideig van szükségük intézeti kezelésre. Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágystruktúra korszerűsítésére, az aktív és krónikus (utókezelő) ágyak arányának helyes kialakítására. Sokkal több úgynevezett krónikus ágyra van szükségünk, s ez esetben aktív ágyaink — számuk jelentősebb növelése nélkül — bizonyos minőségi javításokkal, a műszerezettség fokozásával elegendőek. Tekintettel arra, hogy a ma még sok helyen meglevő kis ágyszámú osztályok hatékonyan nem működtethetők, a jövőben törekedni kell az optimálisnak ítélhető 60—100 ágyas osztályok kialakítására. — Minden állampolgár érdeke az egészségügy fejlesztése, amelyet az integráció is eredményesen szolgál. Hogyan segíthet a társadalom? — Ezúttal is — az elmondottakkal alátámasztva — hangsúlyozom: az egészségügyi intézmények szervezeti egységesítése önmagában még nem azonos a kiteljesedett integrációval, a fokoza^ tos ellátás megvalósításával, hanem annak része mintegy keretet - biztosít a teljes integrációhoz, az egészségügyi ellátás egységének kialakításához. Az eddigi és a jövőben teendő intézkedések azt szolgálják, hogy a meglevő intézményhálózat minél hatékonyabban működjön, szakmailag erősebb legyen az irányítás és vezetés, ésszerűbb a munkaszervezés és a munkaerő-gazdálkodás, gazdaságosabb a sokszor drága eszközök és műszerek kihasználása, s — értelemmel! — a takarékosságra is törekedjünk. Nem túlzás, joggal mondhatjuk: a lakosság egészség- ügyi ellátása a társadalom egészére közvetlenül ható, a lakosság helyzetét, hangulatát jelentősen befolyásoló politikai tényező. Az integráció kiteljesedése, további eredményeinek és vázolt céljainak elérése nemcsak a 200 ezer egészségügyi dolgozó egyetértő közreműködését és alkotó kezdeményezését igényli, az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni az egészségügy fejlesztését támogató vállalati és lakossági kezdeményezéseknek, társadalmi munkának, amelyeket jobban kell ösztönzöni — mondta befejezésül dr. Schultheisz Emil. Miért iszik a kefekötő? Nyugdíjba készül a cserkeszéiül mester Szolnokon Megnyitották a jogpropaganda hónapját Mért iszik a. kefekötő? A nyáron volt két éve, hogy először találkoztunk. Ott kínálta a portékáit a túri vásárban, a kihaló félben levő mesterségek többi képviselőjével. Fennhangon biztatta a vásári népet: — „Cserkei kefével keféljen, hogy Papp Péter is megéljen !” Cserkeszőlői otthonában kerestem fel a megye már egyedüli, még dolgozó és vá- sározó-piacozó kefekötő mesterét. Az Ady Endre úti szép családi ház homlokzatára csak hét éve került fel a cégtábla, de édesanyja Keresztes dűlői otthonában, a szőlők között régóta dolgozott már Papp Péter. — Mióta is űzi ezt a már kihalófélben lefvő mesterséget? — Bizony már egy jó emberöltő óta. Címer István ti- szaföldvári kefekötő keze alatt szabadultam 1939-ben, előtte Györki János kun- szehtmártoni mesternél tanultam. Kisiparos vagyok 1946-óta, úgy tudom, az országban se sokan készítünk már kefeárukat. Az aprócska műhelyben, ahol beszélgetünk, megakad a szemem a búboskemencén. Értetlenkedem is, hogy minek a régi fűtőalkalmatosság, hiszen látom, kétaknás, széntüzelésű kályha enyhíti a hirtelen csípősebbre váltott októberi hideget.. — Először is — igazít helyre a mester — ez nem búbos, hanem sifonkemence. Láthatja, nem gömbölyű, hanem szekrényforma, szögletes. Máskülönben se fűtésre használjuk, a zsírossága «P göndörsége miatt kifőzött disznósörtét, lószőrt szárítjuk benne. — Tulajdonképpen mi mindent gyárt egy kefekötő? — Lószőrből, disznósörté- ből, újabban már növényi eredetű és műanyagokból is ruhakeféket, ecsetekét, Sár- és cipőkeféket, meszelőket, üvegmosó és lóápolókeféket. — Ezeket mind megveheti bárki boltban, szaküzletben. Kelendőek azért a termékei? — Jóval többet eladtam, amíg fiatalabb voltam, és messzibbre, Szolnokra, Kecskemétre, Szentesre is eljártam vásározni. Mostmár csak itt, a tiszazugi településeken piacozok, de például az úgynevezett ceglédi, meg bogdá- nyi meszelők még keresettek faluhelyen. Körbejárjuk a takaros családi házat, az őszi díszben pompázó szép kertet. Kiki- vánkozik belőlem a kérdés: — Negyven éve csinálja. Meg lehet élni ebből a mesterségből ? — Hát egymagában a kefékből, ecsetekből kiárult pénzből aligha. Tizennyolc éve téesztag a feleségem, a neki járó illetményföldet művelgetem. Jól jön, kell is nagyon a háztáji szőlő jövedelme, meg aztán az idén is neveltünk szerződésre tizenhét malacot. — Hallom lesi a postást, várja a papírt a nyugdíjintézettől. Lesz, aki átvegye a stafétabotot? — Van egy asszonylányom, aki már érti az ecsetkészítést. Győzködöm, hogy tanulja meg a munkám többi csínját-bínját is, de nem nagyon mutat rá hajlandóságot. Pedig, ha nem veszi át tőlem az ipart, kihal ez a mesterség a megyéből. — Aztán, Péter bácsi hogyan is állunk azzal a mondással, hogy iszik, mint a kefekötő? — A mindenségit, de jó, hogy szóba hozta! — kap a fejéhez a mester, és kiabál a konyha felé: — Hozzál már Mariskám egy kancsóval az új borból, hagy ízleljük meg a vendéggel! Egyébként annak a mondásnak van is alapja. Ugyancsak jó torkú volt mind a két tanítómesterem. Tőlem viszont aligha gazdagodnának meg a kocsmáro- sok... — Szóval nem szereti... — Nem az ördögöt, de- hogyisnem! Csakhogy ritkán adok érte pénzt a kocsmában, hisz nekem megterem a háztájiban. Kell is, mert ebben a mesterségben ez a védőital. Tudja, a lószőr feldolgozásakor szálló por nagyon csípős a belégzése veszélyes. Így aztán vagy szájkendőt köt az ember ecsetkészítés közben, vagy odakészíti a kezeügyébe, a munkapad alá az öbligetőt. Járjon csak utána, aztán szóljon nekem, ha talál az országban még dolgozó kefekötőt, aki a kendőt választja, nem a bütyköst. —Temesközy — Egy hónapon át, november 21-ig a megye szinte valamennyi településén és munkahelyén szó esik majd a jogról. Van, ahol kiállításokat rendeznek, bemutatják a jogi szakkönyveket, tanulságos, érdekes esetekről készült filmeket vetítenek. Bírák, ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok, rendőrök és állam- igazgatási szakemberek tartanak előadást; tanácsot, felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. Epnyit röviden a jogpropaganda-hónap rendezvénysorozatáról, amelynek megnyitójára tegnap a megyei tanács dísztermében került sor, zömmel azoknak a jogászoknak a részvételéAz elektromos készülékeket gyártó NSZK-beli Weidmüller cég a magyar Agentura külkereskedelmi képviselet útján csütörtökön termékbemutatót tartott a Titász szolnoki üzletigazgatóságán. A kiállításon kisfevel, ‘ akik bekapcsolódnak a felvilágosító, ismeretterjesztő munkába. Dr. Kuti György, a megyei tanács vb-titkára tartott bevezetőt. Többek között arról beszélt, hogy mi a célja az egyhónápos propagandának, ami természetesen nem pótolja’ a tájékoztatás mulasztásait, hiszen az ismeretterjesztést folyamatosan, és nem kampányszerűen kell végezni. A bevezető után dr. Szép György, az Igazságügyminisztérium főosztályvezetője tartott érdekfeszítő vitaindítót, amelyet két szakember korreferátuma követett. szültségű elektrotechnikai cikkeket, a villamosvezetékek építéséhez szükséges biztonsági. szerszámokat, modern kisebb helyigényű villamos-szerkezeti egységeket mutattak be a vállalatok, üzemek energetikai szakembereinek. n*Elektrotechnikai termékek bemutatója %
