Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 18. Energiát szolgáltató centrum - vagyis hőerőmű. Megtalálható Sztanke-Dimitrovban Kjusztendil megye ipari üzemeiben készülő termékek nagy része külföldre utazik, rajtuk megtalálható: made in Bulgária. Testvérmegyénk székhelye szép számmal tartogat meglepetést a külföldi számára, s ugyanígy a környékén levő települések. A várost körülvevő hegyeket látva azt gondolhatnánk — alig terem meg itt más íme a cserjéken, a vadnövényeken kívül. Ellentmondanak ennek azonban a völgyekben, az utak mellett meghúzódó óriási körte- és almafatáb- lák — ezek gazdái a várostól tíz egynéhány kilométerre levő kisközségek kolhozai. állami gazdaságai. Úgy tartják ez a megye főleg mezőgazdasággal foglalkozik, mégis szép számmal találni korszerű üzemet Kjusztendilben, s a környékén egyaránt. Ezekben a gyárakban is — hasonlóan az itthoniakhoz — mind jobban előtérbe kerül a jó minőség, s a termelékenység. Három turbina munkáját figyelik, s irányítják a hőerőmű vezérlő terméből Emil Sekerdzsijszkij nevét viseli a kjusztendili kondenzátorgyár, amelynek termelése 1980-ban már meghaladja a 49 milliónyi leva értéket. - Sztojna Nyikolova egy japán gyártmányú automata gépcsoport kezelője Ezen a konvejoron automatikusan ellenőrzik a kondenzátorok minőségét A preparátum neve Almagel. Ahol készül: Sztanke-Dimitrov kémiai kombinátja. Érdekesség, hogy itt gyártják a magyar üzletekben is kapható Pomo- rin fogkrémet is (H. J.) Az idő próbája Kötélhúzás a Közel-Keleten December közepén, Roger Vadim rendezésében, fényes hang játékok bemutatójára kerül sor a gizehi piramisok tövében. Ezúttal azonban nem Egyiptom régmúltját, a gúlát építtető fáraók emlékét idézik fel, mint eddig, hanem Szadat elnök je- ruzsálemi útját elevenítik meg második évfordulóján. Kairóban komolyan 'fontolgatják Jürgen Richter, a különcködéseiről ismert müncheni művész ötletének megvalósítását is. Eszerint a Si- nai-félszigeten, félmillió ember, háromszázezer egyiptomi és kétszázezer izraeli húzna közösen egy méreteiben ennek megfelelő, többszáz kilométeres vékony műanyag-kötelet. Akadozó újítás Miközben show-ötletekben tehát igazán nincs hiány, egyelőre másfajta, politikai kötélhúzás folyik. Több, mint egy esztendő telt el a Camp David-i keretszerződések aláírása óta s lassan hét hónapos lesz az \ amerikai bábáskodással létrehozott egyipto- tomi—izraeli különbékeszer- ződés. A felgyorsult világpolitikai történések korszakában joggal szólhatunk már az idő próbájáról. S ameny- nyiben a realitásokat elemző kommentátorok és szakértők már eleve figyelmeztethettek a különbéke belső ellentmondásaira, ezek azóta mindenki számára nyilvánvalókká lettek. Az egyiptomi—izraeli megállapodás, a kétoldalú kapcsolatokat illetően, lényegében tartja a menetrendet. Nemrég kitűzték az egyiptomi zászlót, Abu Darbára, ezzel megvalósult a Sinai-visz- szavonulás harmadik szakasza s 19.82-ig Izrael valószínűleg kiüríti a korábban Kairó fennhatósága alatt álló megszállt területeket. Az ígért „nagy nyitás” már jobban akadozik: a Szuezi-csa- tornán eddig csupán négy izraeli hajó haladt végig; a turistákat legfeljebb tucatokban jelezhetik; egyetlen közös vállalkozás alakult, de nem kezdte meg gyakorlati működését; s a két ország között elvben kijelölt légifolyosót még egyetlen repülő-társaság sem használja. Nem hiányzik viszont az Egyesült Államok tevékenyebb közreműködése. Egyiptom eddig 800 millió dolláros gazdasági segítséget kapott, az ígéretek további másfélmilliárdra vonatkoznak, s jövőre megindulhatnak a nagyobb méretű katonai szállítmányok is. (A szemtanúk feljegyezték, hogy az idei októberi díszszemlén, a negyedik háború kitörésének hatodik évfordulóján, az egyiptomi hadsereg csaknem kizárólagosan korábbi — mindenekelőtt a Szovjetunió által szállított — felszerelésével vonult fel.) Azt viszont máris látni lehet, hogy az amerikai mannahulla j tás messze elmarad a várakozásoktól, Egyiptom 12—15 milliárd dolláros gazdasági és 20 milliárdos katonai juttatásokat kért a következő évtizedre. Ráadásul Izrael, mind mennyiségileg, mind minőségileg magasabb kvótákban részesül, az amerikai közreműködés tehát tartósítja az. izraeli elsőbbséget, beleértve a katonai fölényt s Kairó számára - legfeljebb a kiesett arab támogatás egyrészét pótolhatja. Mindezért cserébe Egyiptom kivált az arab frontból, elszigetelődött az arab világtól, sőt szembekerült azzal. Kairói arcmentés Egyiptom számára ezért első pillanattól kezdve lényeges volt, hogy mentse a menthetőt és megpróbáljon az általános arab érdekek szószólójaként szerepelni. Camp David keretébe így került a palesztin kérdés. Nyilvánvaló, hogy Kairó nem túlságosan lelkesedik a palesztin ügyért, de egyszerűen még a különúton sem hagyhatta figyelmen kívül. A sza- dati vezetésnek nagyonis jól jönne, ha valami csekély eredményt felmutathatnak, ezért mindent „lenyel”: elfogadta, hogy demonstratív módon Burg, izraeli belügyminiszter vezesse az izraeli küldöttséget a palesztin „autonómia-tárgyalásokon”, tűri a megélénkült izraeli földvásárlásokat és településszervezéseket a megszállt területeken, nem volt komoly szava Begin furcsa logikád jához, hogy a palesztineknek „önkormányzatot” adnak mint lakosságnak, de ez nem vonatkozhat a területre, amelyen élnek. Ezek a megbeszélések érthetően teljes holtponton vannak, annál inkább, mert a palesztinai arab nép egyetlen törvényes képviselője, a PFSZ nélkül, sőt annak ellenére tartják őket. Ezzel visszaérkezhettünk a régi kiindulóponthoz: a közel-keleti békét csak a hármasszabály biztosíthatja. (A megszállt területek kiürítése; a palesztin jogok érvényesítése; a térség valamehy- nyi országa számára a biztonsági igények szavatolása.) A különbékével az egyik kívánság egyik része teljesül ugyan, de annál nehezebbé válik a többi megvalósítása. PFSZ elismerése Nem először és aligha utoljára ejtünk erről szót, de érdemes felfigyelni 'rá, hogy fontos új elemek jelentkeznek. A PFSZ nemzetközi elismerése mindinkább folyamatban van, ma már természetes hogy PFSZ-iroda nyílik Törökországban, egy NATO-tagállam területén, a közös piaci országok határozata megemlíti a szervezetet; Simonét belga külügyminiszter Kaddumival, a PFSZ „külügyminiszterével” találkozik. Szerepe van ebben a palesztinek ügye iránt megnyilvánuló összarab támogatásnak, a közel-keleti olaj növekvő gazdasági fontosságának s annak, hogy a különút csődje mind szembetűnőbb. Kezdeményező diplomáciába kezdett maga a palesztin mozgalom is: elegendő a Dél-Libanonban meghirdetett tűzszünetre utalni s általában az árnyaltabb megfogalmazásokra. A Young-ügy, a Washingtonban tapasztalható időnkénti bizonytalanság is ehhez kapcsolódik. Nem rokon- szenvről van szó, hanem a szükségszerűségről: az Egyesült Államok is kénytelen tudomásul venni, hogy egy „pax americanát”, egy amerikai érdekeket szolgáló rendezést sem valósíthat meg a palesztinek teljes elhagyásával. A közvetlen katonai jelenlét és a nyílt fenyegetőzés eszközei (olajhadtest felállítása, az ’5. flotta kialakítása és a térségbe küldése, támaszpontok építése) mellett ezért próbálják erősíteni a „rugalmas amerikai” képét is. Csakhogy ez beleütközik a tel avivi vezetés valamint az amerikai Izrael- lobby makacsságába, a „mindent vagy semmit” elv fenntartásába. A különút, ami az amerikai elnök számára a legnagyobb külpolitikai s egyben' belpolitikai sikerélmény kívánt lenni, így ütközik a kül- és belpolitika szövevényes érdekviszonyaival. Réti Ervin Koreai NDK Hétéves terv teljesítése A II. hétéves terv (1978— 1984) előirányzatainak a teljesítése máris jelentős eredményeket mutat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A villanyáram előállítása 10, az acél- termelés 27, a műtrágyagyártás 23, a cementtermelés 32 százalékkal növekedett az előző évhez képest. A fejlődés töretlen: 1978 nagyszerű termelési sikerei után 1979 első negyedévének össz- ipari termelési tervét 23 százalékkal teljesítették túl. Mindez jó biztosítékot nyújt a II. hétéves terv további teljesítéséhez. Ebben a tervidőszakban az ipari össztermelést 2,2-szeresére akarják növelni, mégpedig a termelőeszközök előállítását 2,2-szeresére, a fogyasztási cikkekét pedig 2,1-szeresére. Az ipari termelés éves növekedési ütemét a terv 12,1 százalékban szabja meg. Ha ezt teljesítik, akkor az országban évente 56—60 milliárd kilowattóra villamosáramot, 70—80 millió tonna szenet, 7,4—8 millió tonna acélt, egymillió tonna különböző fémet, 5 millió gépet, 12—13 millió tonna cementet gyártanak majd. Alig három és fél év alatt a laoszi nép jelentős sikereket ért el a gazdasági és kulturális élet minden területén. Nagy jelentőségű a mezőgazdaság most folyó kollektivizálása. Eddig kétezer szövetkezet alakult. Ezekben a falusi lakosság egyötöde dolgozik. A szövetkezetek szép sikereket értek el a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és a szétrombolt öntözőcsatornák helyreállításában. Sieng- Kuang tartományban a parasztok két hónap leforgása alatt például két öntözőcsatornát építettek, s ezek közel 500 hektárnyi szántóföld öntözését látják el. Egyre nagyobb szerephez jut az állami üzlethálózat. Három és fél évvel ezelőtt az állami üzlethálózat létrehozása az ország gazdasági stabilizálásával, az új pénz- rendszer bevezetésével és a régi adórendszer eltörlésével volt kapcsolatos. Most az állami üzletek nemcsak ellátják a lakosságot közszükségleti cikkekkel, hanem felvásárolják a parasztoktól a termékfelesleget is. Csak ez év folyamán Luang Pra- bang tartomány állami üzleteiben mintegy 120 ezer különféle mezőgazdasági szerszámot, 90 ezer méter szövetet, valamint nagy mennyiségű cukrot, lisztet és sót értékesítettek. A lakosság jobb ellátása érdekében megszervezték a mozgó üzleteket. Az úthálózat sikeres fejlesztését jelzi, hogy Savan- naketh tartományban idén befejezték öt közút és két híd építését, több más tartományban pedig rekonstruálják az utakat. Egyidejűleg helyreállítják a javítóüzemeket, hogy elvégezhessék, a szállítóeszközök karbantartását. Fontos szerep jut a víziutaknak, amelyeken eljuttatják a legszükségesebb cikkeket a nehezen megközelíthető hegyvidéki településekre is. Komoly gondot jelent a tömegméretű írástudatlanság. Ezért az összes nagyvállalatnál, az építkezéseken, valamint számos mezőgazda- sági szövetkezetekben „Népi egyetemek” működnek. Az írástudatlanság felszámolásából a diákok is kiveszik részüket. Minden nyáron, a tanév befejeztével diákok ezrei kelnek útra, hogy az ország legtávolabbi vidékein oktassák a felnőtteket az írás-olvasás tudományára. Már érezhető munkájuk eredménye. Vientiane tartományban például teljesen felszámolták az írástudatlanságot. A népi hatalom évei alatt összesen mintegy kétmillió laoszi tanult meg írni-olvasni. LAOSZ
