Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
1979. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Már aszfaltozzák, és november elején átadják a forgalomnak Szolnokon a Várkonyi téri Zagyva-hidat. - nzs Díszkivilágítás a kamráért Sorvadó szolgáltatások Az abádszalóki felújított parasztház udvarán a tulajdonos élénken magyaráz. — Kivertük tavasszal a közfalakat, máshová raktuk őket, azután verandát ragasztottunk a ház elé. Már minden elkészült, csak a villanyt kellett volna átkötni, de szakember csak nyárutóra ígérkezett. Büdös már az orromnak a petróleum, így azzal csináltattam a villanybekötést, aki akadt. íme az eredmény, nézze meg! Ha a kamrában szeretnék világítani esténként, előbb a konyhában kell felgyújtani, majd a verandán is. Ekkora díszkivilágítást igényel, ha munka után szöszmötölök a hordók, polcok, szerszámok között. * * * őszintén szólva nem tudok nevetni a szalóki panaszoson, hiszen a kényszer vitte rá a kontár ajánlatának az elfogadására, és már valóban kár lenne leverni hosszú métereken a vakolatot. Ugyanakkor az eset rávilágít arra, hogy jelenleg a hat és fél ezer lakost számláló nagyközség szolgáltatásait leginkább „a fehér folt” szókapcsolattal minősíthetnénk. A helyzetet legtalálóbban egy idős szakmunkás jellemezte: az illetékes, szolgáltatásokkal megbízott szövetkezetek szépen, óvatosan „kifaroltak”. Eltűntek a fürediek, a kunmadarasiak, átadva a fenti jogokat a helybeli Lenin Termelőszövetkezetnek. Eleinte ment is a dolog, de azután a sűrű vezetőcsere, a veszteséges gazdálkodás fokozatosan apasztotta a szolgáltatási ágazatot. Meg az is igaz,, hogy egy mezőgazdasági termelő- szövetkezetnek nem első, nem második kötelessége a szolgáltató részleg erősítése. Igaz, jelenleg a közös gazdaság esetenként még végez kőműves-, ács-, burkoló-, festőmunkát, de ez az évi hét-nyolc épület csepp a tengerben. A Gelka-kiren- deltség, valamint Szoliváll egy-egy helybeli megbízottja nyakig a munkában, ők valóban nem tehetnek többet jelenleg a javítás gyorsításáért. * * * Maradnak a kisiparosok. Jelenleg Abádszalókon 41 fő- és másodállású szakember rendelkezik iparengedéllyel. Legtöbben a szekérfuvarozók (9), a női szabók (6) és a tűzifa-fűrészelők (4) vannak. A lajstrom terebélyesnek látszik, mégis rendkívül szegényes. Nincs bádogos, üveges, ács, épület- asztalos, asztalos, férfiszabó, villanyszerelő, olajkályhás, kerékpárjavító stb. így aztán főleg az építő- és vasas szakmákban aratnak a kontárok. Hiába a tettenérés: ingyen dolgoznak, vallják az építkezésen ügyködők, és ez legfeljebb szabálysértéssel torolható, hiszen a szívességet nem tiltja a törvény. Van egy régi, elhanyagolt, tanácsi kezelésben lévő épület, a hajdani KTSZ műhelyei kaptak itt egykor otthont. Megfelelne szolgáltató- háznak, így lehetővé válna a rendkívül szétszórtan, rossz kis műhelyekben dolgozó szakemberek összegyűjtése. Az épület felújítása viszont költségesnek tűnik, bár már voltak megbeszélések erről a KISZÖV illetékesei és a helyi tanács vezetői között — igaz eddig kevés eredménnyel.. Pedig az idő sürget valamilyen megoldást a szolgáltatások javításában. Ezt kívánja a közel 6 és fél ezer helybeli érdeke, még akkor is, ha néhány tucat kontár munka nélkül marad. D. Szabó Miklós Október 31: világtakarékossági nap Az Országos Takarékpénztár központjában, kerületi fiókjaiban és megyei igazgatóságain már javában tartanak az előkészületek október 31-re, az 55. világ- takarékossági napra, amelyről hazánkban a 15. alkalommal emlékeznek meg. A VTN ünnepi rendezvénysorozatán a pénztakarékosság mellett az idén külön is hangsúlyt kap az általános takarékosság gondolata, vagyis takarékosság mindazzal, ami nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom értéke és érdeke. A világtakarékossági nap központi ünnepségét az OTP — a KISZ Központi Bizottságával és a Ganz Villamos- sági Művekkel közösen — Budapesten, a Marczibányi téri művelődési központban tartja. A tanulók és pedagógusok takarékpénztára a Fáklya klubban hirdeti ki országos persely-, plakát- és élménybeszámoló pályázatának eredményét. Vidéken ugyancsak gazdag a VTN eseménysorozata. Az OTP megyei igazgatóságai számba veszik területükön az egyéni és a közös takarékosság eredményeit, több helyen a takarékossággal épült lakások átadásával teszik emlékezetesebbé az ünnepet. Tatabányán s Kisújszálláson ünnepélyesen adják át a Komárom, illetve a Szolnok megyében felépült 5000. OTP társasházi lakás kulcsát. Keszthelyen utcát. Ajkán lakótelepet neveznek el az Első Magyar Takarék- pénztár megalapítójáról, Fáy Andrásról. Pécsett bélyegkiállításon szemléltetik a pénz és a takarékosság ösz- szefüggéseit, Szekszárdon pedig vállalati szakemberek, közgazdászok közreműködésével a takarékosság helyi tennivalóiról, lehetőségeiről rendez eszmecserét az OTP megyei igazgatósága. A világtakarékossági napról — a betéteket kezelő hivatalokon kívül — a Posta egyforintos bélyeg kibocsátásával is' megemlékezik. Bödöncsónak A vízenjáró emberek régi közlekedési eszközét, egy múltszázadi bödöncsónakot „halásztak” ki a Tiszából. Szegedtől északra olajmunkások bukkantak rá a folyóban lévő különleges tárgyra. A Tiszán a múlt század második feléig közlekedtek ilyen csónakokkal az emberek. Ma már hírmondójuk sem maradt a folyón. Gyakorlat után Birka pörkölt az asszonynak Az udvar szegletében nehézkes mozdulatokkal férfiak tisztítják a hagymát. Szemmel láthatóan nincs ínyükre, nem ez a mesterségük, nehezebb munkához szoktak. Bemutatkozáskor harsogó derű támad, amikor Rózsa Sándortól megkérdezem: — Eredeti mestersége? — Akire maga gondol, az nagyobb betyár volt. Előkerül Vincze Márton is, a BHG kunhegyesi üzemének szerelője. Ők ketten állnak az egyik munkásőr szakasz élén. Pillanatnyi megbízatásuk sem lebecsülendő: ők felelnek a birkapörkölt sikeréért. — Szakaszvacsora lesz — magyarázza Vincze Márton. — Többször szoktunk ilyesmit rendezni — nem utolsó sorban az asszonyok kedvéért. Megértésük, önzetlen se- gítökészségük, meg a gazdasági-politikai vezetők támogatása nélkül nem lenne teljes a munkásőri feladatunk teljesítése. Rózsa Sándor helyeslőén bólogat: — Külön pohárköszöntö ezért szól nekik. — És mit jelent a szakasznak ez a „hátország”? — Nyugalmat és önbizalmat — vélekedik Vincze Márton. — Enélkül nem tudnánk elérni, hogy kiválóak legyenek lőgyakorlatáink, szolgálati kötelességek teljesítésekor ne legyenek gyakori cserék, és hogy minden gyakorlat úgy sikerüljön, mint az október eleji. Október ötödikén riasztották a szolnoki járási munkásőr zászlóaljat. A személyi állomány másnap este került haza. Vincze Márton elégedetten summázza a történteket: — Öcsöd határában kellett elfoglalnunk a blokkíro- zási vonalat. Jó százhúsz kilométeres éjszakai üt után került sor rá. A hangulat mindvégig kifogástalan volt, pedig a nyílt terep nem kedvezett a szakasznak. — Órákig kellett mozdulatlanul, észrevehetetlenül feküdni a sima terepen — emlékezik Rózsa Sándor. — Az álcázásnak egy módja maradt: beásni magunkat. Sokat kellett kubikolni, jól megforgatni a gyalogsági ásót. Vincze Márton az év elején kiváló eredménnyel végezte el a munkásőr parancsnoki iskolát. — Ezen a gyakorlaton igyekeztem hasznosítani a tanultakat. A tanulás egyébként nem megy újdonságszámba ennél a kunhegyesi munkás- őr szakasznál. Vincze Márton elégedett: — Nincs a szakászban egyetlen olyan ember sem, aki ne végezte volna el az általános iskolát és ugyanígy a marxista középiskolát. A szakasz tagjai az utánpótlásra is gondolnak. A Dózsa György úti Általános Iskolában van egy húszfős munkásőr úttörő szakasz. RÓ7jsa Sándor örömmel újságolja: — Nagyon érdeklődnek a testület iránt. Főleg a lövészet és a rádiótechnika izgatja őket. Ügy tűnik, az utánpótlás biztosított. Ez azonban még a jövő kérdése. A jelené meg sok más. Példáui az, milyen a szakasz vezetése. Amikor erről kerekedik szó, Vincze Márton válasza egyértelmű : — Ahogy a parancsnokok végzik munkájukat, úgy tesz eleget kötelezettségének a személyi állomány is. — A személyes példamutatás nélkülözhetetlen, de nem minden — vetem ellene. — Mi a kulcskérdés az emberekkel váló foglalkozásban ? Vincze Márton kapásból válaszol: — Ismerni kell a munkásőrök családját is, nemcsak nevüket és munkahelyüket. Tudni kell azt is, hogy milyen életük van a házuk kapuján belül. Szeptember végén a párt- szervezeti és a gazdasági vezetők mind a BHG kunhegyesi üzemében, mind a Vízgépészeti Vállalatnál megtartották a fegyveres erők napját, köszöntötték a munkásőröket. Az ilyen tények is inspirálják a kívülállókat, hogy a testület tagjai legyenek. Vincze Mártont komolyabb tények késztették arra, hogy felvegye a munkásőr egyenruhát. — Szinte gyerekfejjel kerültem az itteni gépállomásra. Az ellenforradalom idején úgy vetettünk, hogy még az sem volt, aki a búzát felöntse a gépbe. Néhány napig Pestre is felvezényeltek romokat takarítani. Akkor értettem meg, hogy nemcsak építeni kell, hanem értékeinket védeni is. Ezért lettem munkásör, és az leszek, amíg el bírom látni a szolgálatot.. . S. B. Szépülő városaink gy régi kép került kezembe: földbesüppedt vályogházakról készült húszegynéhány . évvel ezelőtt. Ilyen volt Szolnok? Hol is? Igen, ez a Zagyvapart régi arca, ahol most a tízemeletesek sorakoznak. Mennyit változott városunk azóta, mi minden épült! És milyen jó, hogy nemcsak itt, a Tisza mentén tapasztalhatjuk ezt. Egész sor megye- székhelyünk belvárosában bontagatják már az évszázados, rozoga viskókat, hogy helyükre 8—10 emeletes házak épüljenek. Olyanok, amelyeket korábban sehol sem láthattunk az országban a fővároson kívül. A városkép átalakítását kísérő kommentárok közül egyet emelünk ki, azt, amelyet a pécsi új tízezres lakótelep építői jegyeztek meg: „Nekünk is megvolt a Mária-Valéria telepünk, nemcsak Pestnek. Mi is eltüntetjük...” Vidéki városaink, megye- székhelyeink az utóbbi években jó értelemben véve egyre inkább riválisai lettek egymásnak — és Budapestnek is. Ki tagadná, hogy ma már szinte minden vidéki központunkban — úgy mint Szolnokon is — megtalálhatók a modern nagyvárosra jellemző széles utak, tágas ligetek, neonfényes utcák, szélesvásznú mozik, gazdag kirakatok, bisztrók, akárcsak Pesten... A miskolci Herman Ottó Múzeum várostörténeti kutatói immár tíz éve hozzáláttak, hogy elkészítsék városuk utcakatasizterét. Miközben a korabeli forrásmunkákat tanulmányozták, egy XVIII. századi feljegyzésre bukkantak. Szerzője nem minden dicsekvés nélkül közölte: ........az utolsó fél évszázadban erősen meggyorsult a város fejlődése, amit az is bizonyít, hogy ez idő alatt nem kevesebb, mint öt új utca épült”. A szerző bizonyára elképedne, ha tudná, hogy az elmúlt harminchárom esztendő során Miskolcon több mint kétszáz utca született, többségüket modern lakóházak, üzletsorok övezik. Persze nem feltétlenül kell historikus távlatokhoz fordulni összehasonlításért ... A ma embere a városiasodás régen elképzelhetetlen ütemének a tanúja. Aki csak néhány évig él távol „fatornyosnak” már aligha nevezhető saűkebb hazájától, az is nehezen ismer rá visszatértekor régi szülővárosára, amely időközben kilométerekkel terjesztette ki határait, helyet adva új hidak- nak, pályaudvaroknak, rendelőintézeteknek, strandoknak, játszótereknek, sportpályáknak. Vegyük csak újból példának a mi megyeszékhelyünket. Messze terjeszkedett már a város, bekebelezte Szandaszőlős házait, kertjeit. Hol van már a régi, keskeny híd, amely egykor az összekötő kapocs volt Szolnok és a Kertváros között? Van-e nap, ha arra járunk, ne néznénk a tulajdonos örömével az új pályaudvarra, az autóbusz-állomásra, a terekre. A játszóterekre is, amelyeknek építésénél oly sokan dolgoztunk. A sportpályára a Ti- szaligetben, amely szintén a lakosság, az üzemek, a vállalatok összefogásává^ létesült. És újból csak azt mondhatjuk: jó hogy nemcsak nálunk van ez így. E vidéki „fővárosok” versengését magától értetődően évről évre nagyobb közönség kíséri figyelemmel. Mondhatni, az egész ország kíváncsi az eredményre. A történelmi kövek, história nevezetességek, építészeti emlékek, tájak, hagyományok valamikor az ország lakosságának csak kis hányadát vonzották vidéki városainkba. Milliószámra éltek hazánkban olyanok, akik nem ismerték városainkat, vagy csak egyet-kettőt közülük. Tavaly, egy esztendő leforgása alatt egymillió látogatója volt városainknak. Ez a kíváncsiság már vidéki „fővárosainknak” szólt, azoknak a helyeknek, ahol a természetes adottságok a modern élet kényelmes, hasznos újdonságaival párosultak. Mi az a hajtóerő, ami arra készteti a vidéket, hogy saját központjait Budapesthez hasonlóvá tegye? A választ találóan fogalmazta meg egyik nagyüzemünk főmérnöke. Amikor beszélgetés közben saját városának megváltozott arculatára terelődött a szó, ő nevetve mondta: „No igen, nálunk nemcsak a gépek és berendezések készülnek futószalagon, hanem az igények is ..Valóban, az igények tették szükségessé a felszabadulás óta, hogy városaink alig három évtized alatt évszázadok mulasztását pótolják. A falu, a vidék is magáénak akarja tudni, közelebb kívánja hozni mindazt a kényelmet, szépséget, modernséget, amelyet korábban csak, a főváros — bár sokszor még az sem — nyújthatott volna. Minderre a lehetőséget elsősorban a szocialista iparosítás teremtette meg, amely az eddig elhanyagolt, sokszor sivár mezővárosokat iparvárosokká és egyúttal kulturális centrumokká varázsolta. Az iparosítás nyomán az anyagi és szellemi kultúra új központjai alakultak ki hazánkban. vidék és a főváros közt folyó nemes vetélkedés alaphangját éppen ez a megváltozott gondolkodás adja meg. Városainkban ezer és ezer olyan ember él, aki már tudatosan munkálkodik igénye beteljesedéséért, szeretett városa felvirágzásáért. Ezek a patrióták szabadidejüket áldozzák föl, eszük és kezük munkáját bocsátják a közösség rendelkezésére, hogy városuk szebbé, rendezettebbé, kulturáltabbá váljék. Ök azok, akik elébe sietnek jövőjüknek s elhatározásukkal, lelkesedésükkel — csakúgy, mint a pesti patrióták — méltóak kívánnak lenni a szocialista nagyvárosok lakóihoz. (V. K.) Bevált a családjogi törvény Ülést tart a Magyar Nők Országos Tanácsának Elnöksége: az MNOT székházában Erdei Lászlóné elnökletével megvitatja a családjogi törvény megvalósítását és társadalmi hatását felmérő vizsgálat tapasztalatait. Az ülésen megállapították: az 1974-ben módosított első szocialista családjogi törvény a gyakorlatban bevált. Az Egészségügyi, az Oktatási és az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség és a Központi Statisztikai Hivatal Budapesten és hét megyében folytatott vizsgálatának következtetései szerint e Jogszabály egyértelmű rendelkezései révén egységessé vált az anyakönyvi, a gyámügyi és a bírósági gyakorlat. Az MNOT javaslatai a család, a házasság és a gyermekek fokozottabb védelmére indokoltaknak bizonyultak!. Az állampolgárok zöme megértette és elfogadta a törvény rendelkezéseit. Jelenleg nem szükséges a törvény szabályainak további módosítása.
