Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
1979. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 M mtj l ae -ssaazzx ■■i -m A Magyar Hajó és Oarugyár balatonfüredi gyáregysége húsz önjáró uszályt készít jugoszláv megrendelésre. Az új típusú hétszázötven tonnás vízi járművek ömlesztett áruk és konténerek szállítására is alkalmasak. A balatonfüredi gyárban már vízre bocsátották a tizenötödik uszályt A bázis haszna nem frázis Bedolgoztak, de megérte Lapunkban többször szóltunk már a szolnoki MÁV Járműjavító Üzem rekonstrukciójáról. A kezdetben igen nehezen induló munkálatok - hiszen 1969-'től 1973-ig csupán 70 millió forintot „költöttek el" a majd' egymilliárd forintos keretből - lassan befejeződésükhöz közelednek. Körültekintéssel\ a tényezők összehangolásával A végeredménytől függ a kereset Bizonyíték az Öltözőben A rekonstrukcióval jelentősen módosul a Járműjavító arculata, technológiája, hiszen fokozatosan átveszi más felújító üzemektől «* a Diesel-mozdonyok javítását, a kéttengelyes személykocsik helyett a terep a négy- tengelyeseké, a teherkocsik pedig csak futó vizsgálatra érkeznek ide. Változtak a munkakörülmények, ékes bizonyíték erre a szociális épület, de elég csak körülnézni az óriási csarnokban^ ahol szervezetten. világos, tágas hajókban reparálják a mozdonyokat, azok motorjait. Ez az úgynevezett Dieselcsarnok a rekonstrukció legnagyobb, s legtöbb beruházási költséggel iáró létesítménye. Hét hajóban dolgoznak itt a munkások. — most már úgyszólván mindannyian végleges helyükön. A 330 millió forintos csarnoknak igaz, tavaly októberben megtörtént a műszaki átadása, de a költözködés még nem fejeződött be. Vannak, akiknek munkáját akadályozza az úgynevezett nyugati tolópad hiánya. E berendezésnek az elkészítése október második felére várható. Az említett csarnokba bekerült úgyszólván minden különleges, a munkát köny- nyítő, annak szervezettségét elősegítő berendezés. Így például az INTRÄSZMAS raktára — amely, mint a szakemberek mondják, egyedülálló az országban. Viszonylag kis területen, mintegy 650 tonnányi alkatrészt és segédanyagot tudnak vele tárolni. A 14 szintes raktár fakkjaiból programozható, távirányítású emelők veszik le a kívánt cikkeket. Ugyanígy a csarnok érdekessége a mágneses repedésvizsgáló. Elkészülte példázza, hogy esetenként összefogással, töprengéssel megtakarítható tetemes mennyiségű deviza. Ezt a berendezést ugyanis a tefvek szerint az NSZK- ból vették volna meg. Az üzem szakemberei 670 ezer forintból „kihozták” — s a készítmény többet tud külföldi hasonmásához képest. A motorok szerelése tehát megkezdődött a csarnokban. Jelentősen hátráltatta a munkát, s meghosszabbította az úgynevezett átfutási időt a próbaállomás hiánya. Erről a létesítményről a későbbiekben szólunk, most csak annyit, hogy a kész masinákat próbapadokon állítják be, ezeken derülhetnek ki egyébként a javítási hiányosságok. Korábban Budapestre „cipelték” a késznek hitt gyártmányokat, amelyeket érthetően nem mindig a Járműjavító Üzem szájaíze szerint soroltak be próbákra. Ha esetleg felbukkant a hiba. hozták vissza ismét javításra Szolnokra, Ezeken a gondokon segítettek az üzem szakemberei egy úgynevezett mobil próbaállomás kialakításával. A saját kivitelezésükben elkészült mérőpad segítségével teljessé vált a javítási technológia, mérséklődtek az említett problémák. A rekonstrukcióban utolsónak felépülő motorpróba- állomás szerkezetén már dolgoznak a KÉV METRÓ munkásai. Lényegében nemsokára kész a betonváz, de a munkák java még ezután következik. A kivitelezők csúsztak a közbenső részhatáridőkkel, a csehszlovák szerelőknek már régen dolgozniuk kellene — ők a zaj elleni szigetelést építik be — de munkaterület híján csak októberben kezdhetik a ténykedésüket. Kérdés: ez az időpont nekik megfelel-e? Ha igen, úgy kellő időben, 1980-ban kész az állomás. A létesítmény fontossága mellett szólnak a tények: az ideiglenes,, mozgatható ellenőrző padok csupán 25 motor javítását tudják kiszolgálni. a Járműjavító a termelés felfutása után viszont évente ötszáz motort újít fel. Mint egy minta Határidőkről eddig alig- alig esett szó. A kezdeti 1969-től 1973-ig tartó tétova lépések után jelentősen felgyorsult a beruházás építésének üteme. Talán ennek, és a Járműjavító közreműködésének — itt-ott a kivitelező munkákban is — köszönhető, hogy a Diesel-csarnok mintaszerűen a megszabott határidő előtt készült el, úgy hogy a kijelölt költségeket nem lépték túl. (Nemi mondható el ez az említett motorpróba-úllo- másról.) Az üzem KISZ-esei védnökséggel, szocialista brigádjaik pedig vállalásaik teljesítésével segítették és segítik a költözködést, létesítményeik megvalósulását. (Például takarítottak, pormentes padlózatot készítettek, ezekre a munkákra ugyanis nehezen találtak kivitelezőt.) Most öt óra Kérdezhetjük: igen, elkészült, de mindezeknek mi a haszna? A megváltozott munkakörülmények önmagukért beszélnek, de a rekonstrukció sziükségességét bizonyítja a termelés néhány mutatója is. , A fényezés a régi módszerekkel 14 óráig tartott, most öt órát igényel. Az idén 900 négytengelyes személykocsit újítanak fel a tervek szerint. A beruházás előtti ■ .„kiszabás” 400—500 kéttengelyes kocsi volt. S még annyit: az üzem termelékenysége tavaly és az idén nyolc százalékkal nőtt. H. J. „Figyelemre méltó eredményeket érnek el a korszerű bérezési formák, műszaki normák és a teljesítménybérek alkalmazásával a mező- gazdasági nagyüzemek” — ez derül ki az MTI egy korábban közölt anyagából. „A gazdaságok kétharmad részében az alapvető munkákat teljes egészében a mért teljesítmények ismeretében fizetik. Az időbér főleg a gépműhelyekbe, valamint a kiszolgáló munkákra szorul vissza. Az állattenyésztésben a hozamok határozzák meg a jövedelmet, a növénytermesztésben pedig a sajátos „darabbérezés” pyert létjogosultságot. Érdekes, hogy mind több helyen a minőségi bérezést is helyesen alkalmazzák, mégpedig — a hibás munkánál — negatív „előjellel”. A bérezésbe, a teljesítménydíjazás jóvoltából, egyre jobban beépülnek a gazdaságosság és a piaci értékítélet szempontjai.” Hz alapoknál kezdték Az említett írás példákat is közöl. Az Izsáki Állami Gazdaság kertészetében enyhültek a munkaerőgondok, miután a dolgozók érdekeltebbé váltak a munkaidő kitöltésében. A szegedi Új Élet Tsz paprikás gazdái a teljesítménybérben ápolt ültetvényeken tíz-tizenöt százalékkal magasabb hozamot, és legalább ennyivel jobb minőségű fűszernövényt takarítottak be. Hasonló változásokat hozott a módszer az állattenyésztésben is, ám erre nézzünk talán „hazai” példát, s ezzel párhuzamosan kövessük végig a folyamatot is. A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tehenészete éveken keresztül a legrosszabbak közé tartozott, az idén viszont elmozdult a mélypontról. Hogyan? Természetesen úgy, hogy a szakemberek először az alapokat teremtették meg, — takarmánybázis, állategészségügy és így tovább —, s csak ezután léptek fel minőségi követelményekkel. Korábban például a gondozókat egyáltalán nem „büntették”, illetve dotálták azért, hogy elhullik vagy megmarad a borjú — s így az állatok csaknem úgy pusztultak, mintha vész aratott volna a gazdaságban. A követelményrendszer megváltoztatása után szinte egycsapásra teljesen megszűnt a borjúelhullás, és a súlygyarapodással, valamint az e célból felhasznált takarmány mennyiségével sincs baj. Nem minden furfang nélkül A gondozók fizetésének mintegy hetven százaléka a megfelelő minőségi követelményekkel párosuló mennyiségi mutatóktól, tehát a kifejt tejtől, az egészségesen megszületett, felnevelt borjak számától, a súlygyarapodástól függ. Persze a még mindig meglehetősen alacsony hozamok arra kényszerítik az üzem vezetőit, hogy változatlanul jelentős ösz- szeggel egészítsék ki a teljesítménybért, s itt az arányok megtalálása a legfontosabb. Tudniillik ha teljesíthetetlen követelmények elé állítják a dolgozókat, ugyanúgy nem juthatnak előre, mintha az előbb említett kiegészítés túl nagyra sikerül, ugyanis ebben az esetben a teljesítménybérezés tökéletesen elveszti jelentőségét. Az adatok viszont azt bizonyítják, hogy a szakemberek jól kombináltak, hiszen az ötszáz tehén napi tejtermelése januárban 1900 literről indult, és mostanra, egyenletes emelkedés után, megközelítette a háromezer litert. A végtermék-bérezés tehát nagy-nagy körültekintést igényel, és csak akkor éri el célját, ha valamennyi tényezőt sikerül kellően összehangolni. S bizony ember legyen a talpán, aki néha el nem keveredik az útvesztőkben, mint ahogy ezt a cibakházi- ak másik példája is igazolja. A termelőszövetkezet lucernaszárító üzemében már jó ideje teljesítménybérezés volt, és ment. is volna minden a maga • módján, ha a munkások át nem esnek a ló túlsó oldalára. Az történt ugyanis, hogy nem kímélték a berendezést, gyakori volt a leállás, és a javítási költség nem egyszer a háromezer forintot is fölözte. Föltűnt viszont a vezetőknek, hogy éjszakánként szinte soha, vasárnap pedig egyáltalán nem romlanak el a gépek. Miért? Azért, mert ilyenkor jár az éjszakai, illetve az ünnepnapi pótlék. Mit tettek erre a szakemberek? Lecsökkentették a javítás idejére adandó órabért, célprémiumot tűztek ki a huzamosabb ideig hiba nélkül dolgozó brigádoknak, s csodák csodájára azóta valahogy minden simán megy. flz eredmény Igazolt Ezek persze a kezdeti lépések, és ha túljutnak rajtuk a gazdaságok, akkor egészen kiváló eredmények is születhetnek. A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetnek jó 15—20 évvel ezelőtt ugyanolyan nehézségei voltak az állatgondozók teljesítménybérezésével, mint amilyenekkel a mai kezdők találkoznak, ám az elhatározás következetés végrehajtása meghozta gyümölcsét. A szövetkezet azóta már ott tart, hogy évről évre nagy biztonsággal megszabhatja a fejlődés ütemét, és jó előre közölheti a gondozókkal, hogy az adott teljesítményért milyen juttatás jár. Az emberek akár napra kiszámíthatják a keresetüket, és előre láthatják, hogy ha lazítanak, akkor vékonyabb, ha ráhajtanak, vastagabb boríték lesz a hó végén. Itt sincs gond a munkaerővel, ha valaki valamiért nem jön be, a többiek elvégeznek helyette, de ha ez alapos indok nélkül többször is előfordul, akkor az illetőnek a brigád kiadja az útját. S a végtermék-bérezés lét- jogosultságát taián mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a Lenin Tsz szarvasmarha-telepén 1100 tehén átlagában több mint 4200 liter a hozam, a sertéstelepen pedig kevesebb, mint 1200 koca után tavaly 26 ezer 200 mázsa húst értékesítettek. És ez mindkettő kiváló eredmény. B. Á. A Magyar Hajó és Darugyár kazán gyáregységében épül a 2. sz. óriás hőerőmű kazán. A kétszázhuszonöt négyzetméter alapterületű acélkolosszust a harmadik 'negyedév végén vehetik át o görög megrendelők. Képünkön az egyik gőzelve- zetö cső hegesztését végzik A fűtési szezon előtt Tüzelőből kiegyensúlyozott az ellátás Átmeneti gondok a választékkal Bár még kellemes nyárvégi időjárás, a naptár mégis figyelmeztet arra, hogy a fűtési idény alig több mint egy hónap múlva megkezdődik. A szezon előkészületeiről, a tüzelőellátás jelenlegi és várható helyzetéről a Belkereskedelmi Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát. Az 1979,80-as fűtési évadra a felkészülés az idén 'korán, az április 2-án indult kedvezményes tüzelővásárral kezdődött. Az akcióban 266 ezer tonna hazai brikettet és 831 ezer tonna hazai szenet vásároltak — 113 millió forinttal olcsóbban — így több mint egymillió tonna szilárd tüzelőanyag már a lakosság pincéjében van. A kereskedelem a termelőkkel és a szállítókkal közösen nagy erőfeszítéseket tett a rendkívül magas kereslet zavartalan kielégítésére. Az árváltozás miatti elővásárlások, a termelők elmaradása az elégtelen fuvar- kapacitás miatt a megrendelt tüzelő szállítását *a kereskedelem csak késedelemmel tudta vállalni. Július végén például országosan mintegy 275 ezer tonna hátralékban voltak a tüzép vállalatok, amelyek a korábbi megrendeléseket még a régi áron teljesítik. A vállalatok most arra törekednek, hogy a szállítókkal együttműködve az eddig nem teljesített tételek a fűtési szezon kezdetére eljussanak a megrendelőkhöz. Az év hátrelevő részében — amennyiben a termelők hiánytalanul teljesítik kötelezettségeiket — szilárd tüzelőanyagból mennyiségben az igények szerinti kiegyensúlyozott ellátás várható. Ugyanez nem mondható el a választékról, miután az import késedelme miatt a jobb minőségű külföldi szenek kínálata elmarad a kereslettől. Az idei zavartalan ellátáshoz a kereskedelem csaknem 6,5 millió tonna szilárd tüzelőanyag szállítására szerződött a termelőkkel. Ebből a második félévre 3,3 millió tonna jut, csaknem százezer tonnával több. mint amennyit tavaly forgalmaztak. Ez a mennyiség mindenképpen elegendő az igények kielégítésére, annál is inkább, mert augusztusban már erősen csökkent a tüzelővásárlás, mely több mint 30 százalékkal kevesebb a tavalyinál.
