Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-08 / 210. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 8. tudomány m flCimillBii Izotópok a gyógyításban Már 1910-ben megállapították, hogy a legtöbb elem olyan atomokból áll, amelyeknek rendszáma azonos, kémiailag tehát azonosak, de atomsúlyuk különböző. Ezek az atomok a kémiai periódusos rendszerben azonos helyre kerülnek, innen ered elnevezésük: izotópok. A Curie- házaspár jött rá 1934-ben, hogy mesterséges úton is előállíthatok radioaktív elemek. A magfizika fejlődésével lehetővé vált, hogy bármely elem radioaktív izotópját előállítsák. Ez magával hozta, hogy mindazokat a radioizo- tópokat, amelyeknek a felezési ideje nem rendkívül rövid, mint elemet, vagy mint vegyület alkatrészét az iparban, a mezőgazdaságban és az orvostudományban, illetve biológiában nyomjelzőként felhasználhatjuk. A radioizotópokat napjainkban, de különösen a közeljövő orvostudományában sem diagnosztikai, sem kutatási feladatok megoldásában nem nélkülözhetjük. Az anyagcsere, a hormonháztartás bizonyos kérdései »éppúgy, mint a szervezetbe vitt gyógyszerek, károsító anyagok, például jelzett baktériumok, vírusok sorsa, kiválasztódása, kiürülése, térbeli eloszlása izotópokkal viszonylag könnyen és pontosan vizsgálható. A fejlődést elősegítették az új műszerek, elsősorban az ún. szcintillációs detektor és az automatikus számlálók. Az izotópok az orvostudományban azért terjedtek el olyan gyorsan, s azért törnek be egyre újabb területekre, mert olyan érzékeny mérőmódszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek mellett a legfinomabb analitikai mérleg is eltörpül. Izotópokkal ugyanis a vizsgált szervezet tömegéhez képest elhanyagolható meny- nyiségű anyagot lehet nyomon követni anélkül, hogy a szervezet normális funkcióiban részt vevő egyéb anyagokat bármilyen irányban befolyásolnánk. Az orvosi izotópdiagnosztika az ún. nyomjelző módszerből fejlődött ki, amelyet biológiai kísérletben 1937- ben a magyar Hevesy alkalmazott először, amikor ólomizotópot használt vörös- vértestek jelölésére. Nagy utat tett meg a tudomány ettől kezdve napjainkig, amikor az izotópdiagnosztika mindennapos vizsgálati módszerré vált. Izotópos vizsgálat a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája lipcsei Izotóp Intézetében Égési sérültek gyógyítása bőrátültetéssel Az égési sebek ellátása régebben a szorosan vett sebkezelésben nyilvánult meg. Már a múlt században rájöttek azonban, hogy a gyógyítás bőrátültetéssel is lehetséges. De először az égési sokkal kellett megküzdeni, hiszen a súlyosan égettek többnyire ennek következtében halnak meg. A sokk leküzdése a vércsoportok felfedezésére és annak nyomán a plazmakészítés módjának a kidolgozása adta meg a lehetőséget. Manapság viszont már a fertőzés megelőzése a nagyobb gond. Ennek oka az, hogy kiterjedt és súlyos égés nyomán a szervezet nem képes védekezni sem a benne élősködő, sem a környezet baktériumainak a támadása ellen. Az égési sérültek eredményesebb gyógyítása a műtéti beavatkozás bevezetése óta vált eredményesebbé. Az immunreakció felismerése után nyilvánvalóvá vált, hogy végleges bőrátültetésre csak a saját bőr felel meg. De rájöttek arra is, hogy ha a sebre sertésbőrt helyeznek, ez időlegesen ugyanazt a szerepet tölti be, mint a saját bőr (később a szervezet kilöki, de addig életet ment.) A kimetszés mélységét illetően is tapasztalatokra volt szükség; korábban a kimetszett bőr a lehető legvékonyabb bőr volt, napjainkban a lehető legvastagabb. Természetesen a seb kezelése, a bőrátültetés még önmagában nem hozhatja meg a kellő ' sikert. Az eredményes gyógyítás második nagyon fontos kelléke a szervezet folyadékháztartásának az állandó biztosítása, fenntartása. Ma már lényegében megoldott a bőrtartósítás kérdése is. Bőrátültetés Európa legnagyobb, égési sérülésekkel is foglalkozó baleseti kórházában, az NSZK-beli Ludwigshafenben. Itt kezelték Nicki Laudát is emlékezetes autóbalesete után A fizika és az orvostudomány kapcsolatának egyre eredményesebben fejlődő területe a sugárterápia. Már pedig csökkent. A szabályo- régebben felismerték ugyanis, hogy a röntgensugarak károsítják a sejteket, de az egyes sejttípusok nem egyformán érzékenyek a sugarakra. A gyorsan szaporodó és a gyulladásban lévő, általában a fokozott anyagcse- réjű sejtekre a sugarak nagyobb hatásúak, így például a daganatsejteket elpusztítják, a gyulladást csökkentik, de ugyanattól a sugármeny- nyiségtől a környezet sejtjei cs§k mérsékelten károsodnak. A besugárzás lehet felületi, ha az elváltozás a test felszínén vagy annak közvetlen közelében van, és középmély, illetve mély, amikor a góc a testfelszín alatt mélyen fejlődik ki. Ilyenkor fokozottabban védik a környezet szöveteit. Ezt szolgálja a ’ különböző irányból történő besugárzás, amely lehetővé teszi, hogy a gócot mindig érje sugár, a környezet viszont csak időnként kerüljön a károsító zónába, A besugárzást eleinte álló röntgencsővel több irányból végezték, később azonban a cső mozgatása ingó-, spirál- és körpályán is lehetővé vált. Sugárterápiával a szükséges adagot rendszerint több részletben adják le, így a bőr a besugárzások közötti szünetekben regenerálódhat, míg az erősebben károsodott góc erre nem képes, de a röntgensugárzás energiabevitelt is jelent, és ebből a szervezet egyszerre csak bizonyos mennyiséget bír el. Különös módja a kezelésnek a teljes vagy féltest-besugárzás: ezt az egész testet érintő betegségeknél szokták alkalmazni. Az utóbbi időben igen nagy feszültséggel (millió- elektronvolt) is dolgoznak, mert ennek a hatása a test mélyebb részein nagyobb, mint a felületen és ezzel a bőr kímélhető. Ilyen berendezés például a betatron, amelyben két nagy méretű mágnespólus között egy gyűrű alakú evakuált üvegedényben elhelyezett izzó ka- tód termeli az elektronokat, amelyek a mágnesező tekercs váltakozó mágneses terében körpályán való gyorsuló mozgásra kényszerülnek. A felgyorsított elektronok a gyűrű alakú edényből kive- zethetők, és például terápiás célra felhasználhatók. Másik ilyen készülék az ún. lineáris gyorsító, amelyben a gyorsítandó részecskék pályája egyenes. Előnye, hogy nem kell hozzá nagy tömegű mágnes (mint pl. a be- tatronnál), továbbá a kivezetett sugárnyaláb jobban fókuszálható, így nagyobb hatás érhető el vele. Fenti képünkön a lengyel Metronex gyár Neptun 10 p típusú lineáris gyorsítója látható. Túlnyomásos ww m rr muto Gyógyszerek a tengerből ............... ............... . „. .. A túlnyomásos kamrák gyógyászati alkalmazásának a gondolatával már a múlt század végén foglalkoztak az orvosok, ötleteik megvalósítását azonban csak a modem technika tette lehetővé az utóbbi évtizedben. A nagynyomású oxigénálás egyike az orvostudomány új irányzatainak, a túlnyomásos kamrák alkalmazása világszerte most van terjedőben. Különösen olyan esetekben jelentős, amikor a vér vörös- vértestei képtelenek az oxigénszállításra. Szívsebészeti beavatkozáskor ily módon a lelassuló vérkeringés mellett is fenn lehet tartani a szervezet oxigénellátását. Ugyanez a hatás az agyvérzés és a szívizom-infarktus kezelésében, gyógyításában is szerepet játszhat. A rákgyógykezelés egyes eseteiben a daganatszövet — besugárzás hatására — tökéletesebben elhal a nagynyomású kamrában. Arra is felfigyeltek, hogy szervátültetéskor a szövetek hamarabb tapadnak meg a túlnyomásos térben, hamarabb áll helyre normális működésük is. A nagynyomású sebészeti műtő nagyobb, belső része maga az operációs terem, amelybe a kisebb méretű zsilipkamrán keresztül lehet bejutni. A kettőt hermetikusan csukódó ajtó választja el egymástól, ugyanilyen zárja le a bejáratot is. A tökéletesen felszerelt műtőben 3 atmoszféra túlnyomás hozható létre az operáció vagy a kezelés tartamára. A kamra ugyanilyen nyomású tiszta oxigénnel is feltölthető, ha erre szükség van. A belső hőmérsékletet és a relatív páratartalmat automatika tartja állandó értéken. A zsilipkamrában fokozatosan növelhető vagy csökkenthető a nyomás, aszerint, hogy a beteg és az orvosok „be”- vagy „kizsilipeléséről” van-e szó. Napjaink legnagyobb és legmodernebb nagynyomású műtői Amszterdam, London és Boston kórházaiban találhatók. ' A gyógyászat szempontjából fontos anyagoknak valószínűleg egész serege rejlik az óceánok víztükre alatt. Nyilvánvalóan következik ez abból, hogy a földi élet formáinak 85 százaléka a tengerekben található, amelyekben mintegy 500 000 faj tenyészik. Ennek ellenére a farmakológia a legutóbbi időkig alig hasznosított tengeri eredetű gyógyanyagokat. Gombák, magasabbrendű algák, valamint gerinctelen állatok szerepelnek azoknak a tengeri szervezeteknek a jegyzékében, amelyekről már bebizonyosodott, hogy baktérium- és vírusölő hatásúak. A klinikai gyakorlatban már olyan tengeri eredetű vegyü- leteket is használnak, amelyeknek szelektív mérgező tulajdonságaik vannak. Egy tüskéslábúból előállított kivonat például nagy hatóerejű gombásodás elleni szer. Egy vörösalga aktív anyaga, a kainitsav kitűnő bélféreg- hajtó. A tengerekben mintegy 2000 olyan faj él, amelyek fennmaradását ama képességük teszi lehetővé, hogy mérgeket állítanak elő. Az egyik legerősebb ilyen méreg a gömbhalak, sünhalak, naphalak, gőték és egyes dél-amerikai békafajok májának és ivarmirigyeinek alkotóeleme a tetrodotoxin. Kiterjedten használják az idegélettani kutatásban a sejthártyák nyílásainak elzárására. Rákos betegség végső stádiumában kis adagokban görcsoldó és fájdalomcsillapító szerként is alkalmazzák. Helyi érzéstelenítésre ugyancsak bevált. A nyolckarú polip a nyálmirigyei által kiválasztott anyaggal bénítja meg zsákmányát. Sikerült ebből az anyagból egy bonyolult szerkezetű peptidláncot elkülöníteni, amely kutyáknál hatásos vérnyomáscsökkentőnek bizonyult. Legalább ötvenszer Az egyik dán orvos maga is napi 30 gramm tőkehal- májolajat fogyaszt a véralvadásos betegség megelőzésére olyan hatékony, mint a korábban e célra használt hisz- tamin, acetilkolin, vagy bra- dikinin. Az utóbbi évek megfelelő felfedezése, hogy egy nyugatindiai szarukorállfaj egyes törzseiben viszonylag nagy mennyiségű prosztaglandin található. A prosztaglandi- nok és a velük rokon trom- baxánok szabályozó funkciókat töltenek be a létfontosságú életfolyamatok egész sorában. Legújabban arról számoltak be, hogy két dán orvos a már régóta gyógyszerként használt tőkehalmájolajról megállapította, hogy csökkentik a véralvadás zavarait. Megfigyelték, hogy az eszkimók ritkán kapnak véralvadásos betegséget, ennek valószínűleg az az oka, hogy elég halmájolajat és fókazsírt esznek. A kutatók Grönland legnagyobb kórházában 7 éve nem láttak ilyen betegséget. 1 IP9MKUI1 Gyógyító sugarak
