Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

1979. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kritika és cselekvés Külföldi üzletek kirakata­it látva, nemzetközi kiállí­tások cipőkollekcióját meg­ismerve sokan mondjuk el­keseredve: „Bezzeg nálunk ezeket az újdonságokat so­ha nem kaphatjuk meg!” Aztán, ha azt halljuk, hogy a magyar tervezők több ezer lábbelit álmodnak meg évente, akkor csalásra gya­nakodunk. Pedig tévedésről sincs szó. Csupán egyetlen gyárban, a martfűi Tiszá­ban ezernégyszáz új modellt terveznek minden évben, és ebből 500 fajta a külföldi és a hazai üzletekbe is eljut. Szemünk csapna hát be, amikor szegényesnek látjuk a hazai választékot? Nem ilyen egyszerű a d.olog. Né­hány szemet gyönyörköd­tető lábbeli valóban csak a divattervezők álma marad. Nagy cipőgyárainkban, köz­tük a Tiszában is csak tíz­ezres sorozatokban kifize­tődő lábbelit készítenek. Nagyüzemben ekkor a leg­kisebbek a termelés költsé­gei, és mégis, egy-egy na­gyon igényes modell árát így is csak igen kevés ma­gyar vásárló tudná megfi­zetni. Az itthon fölösleges, drága áru tömeges exportjá­ra pedig: még az igen jó külföldi kapcsolatokkal ren­delkező martfűi vállalat sem képes. A nyugati cégek éberen őrködnek piaci po­zícióik fölött, a szocialista országokban pedig a szoli­dabb árakat ked,vélik. Persze, a magyar vevők­nek ma még nem luxusigé­nyek kielégítetlensége miatt fáj a fejük. Pénztárcájuk vastagsága szerint, de diva­tosan szeretnének öltözköd­ni. Óhajuk kielégítése azon­őszi vetömagellátás Nem lesz gond a mezőgaz­dasági nagyüzemek és a kis­termelők őszi vetőmagellátá­sával. A készletek fajtaössze­tétele megfelelő. A vetőmagot forgalmazó vállalatok jómi­nőségű szaporítóanyaggal se­gítik a termelőket. Ugyanúgy, mint a kertészeti oltványok forgalmazói, akik az elmúlt évinél gazdagabb fajtaválasz­tékot állítottak össze. Mind­erről tegnap számoltak be az újságíróknak a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Válla­latnál. A búzatermesztők 1,3 mil­lió hektáron vetik el — lehe­tőség szerint október 20-ig — a magot, amely kitűnő minő­ségű és ennél fogva lehetővé teszi a magas hozamok eléré­sét. A készletek 80 százaléka kiváló minősítést kapott, ez az arány 20 százalékkal jobb a tavalyinál. Valamivel gyen­gébbek az ősziárpa-vetőmag kilátások, miután az időjárás nem kedvezett a vetőmag „fogásnak”. Emiatt mintegy háromezer tonnányi, eredeti­leg takarmányozásra szánt árpát szaporításra kellett visszatartani. ban nem egyszerű feladat — ezt a kínálatának korszerű­sítéséért az utóbbi években igen sokat tevő Tisza Ci­pőgyár tapasztalatai is igen jól példázzák. A vállalat külföldi szak­lapokat olvasó, kiállítások­ra, bemutatókra járó terve­zőihez hiába jut el minden, a legújabb divatról szóló in­formáció. Csak olyan láb­belikről álmodhatnak, amit el is tudnak készíteni az üzemben. A rengeteg kézi munkával készülő cipőkről például még ábrándozni sem érd.emes. A vállalatnak nincs annyi embere, ameny- nyi a sok ezer cipőpáron el­készítené a díszítő varráso­kat, megfonná a felsőrészek bőrszalagjait. Igaz, néha — mint nemrégiben Indiában — sikerül más vállalatokkal elvégeztetni a munkát. Leg­többször azonban a keve­sebb munkáskézzel is elké­szíthető cipők mellett kell dönteni. Ám nem elegendő a gé­pi és a kézimunka optimá­lis arányát megtalálni. A gyártmányhoz megfelelő anyagot kell keresni. A martfűi tervezők szerint a hazai bőrkínálat elég vál­tozatos, mégsem egyszerű a választás. A nyers marhabőr legnagyobb részét ugyanis tőkés importként szerzik a gyárak, az ebből készült termékekkel a cipők terve­zésekor is takarékoskodni kell. Esélyesebbek azok a modellek, amelyek sertésbőr­ből, műbőrből vagy textíliá­ból is elkészíthetők. (Persze ezek az anyagok nem min­denre alkalmasak.) A hazai bőrhelyettesítők­ből azonban csak igen ne­Ez a szövetkezet az or­szágban egyedülállóként ala­kult meg 1973-ban. Tagjai akkor elhatározták, hogy olyan kollektívát hoznak lét­re, amely tevékenységével se­gíti Szolnokon a személy- és a teherfuvarozást. Megállta helyét és beigazolta életké­pességét a társulás, ez ma már kétségtelen, hiszen 1973-ban 623 ezer forint volt az árbevétele, az idén az év első felében pedig több mint 9 millió forint. A szá­mok önmagukért ' beszélnek. Akkor hét személygépko­csival rendelkezett a szolno­ki Taxiipari Szolgáltató Szö­vetkezet, ma már számuk 32, a tulajdonukban levő te­herautóké pedig 28. Időközben a megyeszék­helyen kívül is megkezdték a személy, illetve teherfu­varozást — így például Karcagon illetve Jászbe­rényben, és ma már úgy­szólván Szolnok megye min­den nagyobb településén dolgozik a SZÖVTAXI. A szállítási igények nagy­héz munkával tudják a di­vatos színűeket, a különbö­ző minőségűeket megkapni a cipőgyárak. A ruhák kisza­básakor és a gépkocsi-ülé­sek bevonásakor több vég- nyi szövetet vagy műbőrt elhasználnak, a lábbelikhez szükséges anyag mennyiségét viszont négyzetdeciméterek- ben mérik. Ráadásul a ci­pőgyárak különleges minő­ségű textíliát és műbőrt kérnek. Igényeik kielégíté­séhez az alapanyag-készí­tőknek át kell állítani gé­peiket, és ezt nem szívesen teszik. Ök is a nagy tömeg­ben készíthető gyártmányo­kat kedvelik. Szerencsére a martfűiek­nek néhány éve igen jó a kapcsolatuk szállítóikkal. Az együttműködés eredménye­ként az alapanyag-gyártók vállalják a bőrhelyettesítők elkészítését. A kért anyag gyártási eljárásának kidol­gozása azonban időbe telik. Az idén a Tisza Cipőgyár már nyugati országokba ex­portálhatta volna neccfelső- részes nyári cipőit. A textilgyárak azonban csak jövőre vállalták a hálós szövet elkészítését. A taj­vani üzemek viszont már az idén elárasztották a piacot igen olcsó, hasonló gyártmányokkal. A divatos martfűi terméket jövőre már csak itthon és a szocialista országokban lehet eladni. Később hordhatjuk a ké­nyelmesnek ígérkező lábbe­lit, pedig a tervezők idő­ben észrevették a divat vál­tozását. Így történt, mert a magyar gazdaság ilyen cipő­ben jár. ságát fémjelzi az a tény, hogy tavaly másfélmillió ember utazott a szövetkezet személygépkocsijain, s nyolcszázezer forint az 1979- es év teherszállítási árbevé­tele, amelyet az esztendő első felében nyolcvanhat százalékra teljesítettek. Bú­torokat, ingóságokat fuva­roztak, s fuvaroznak, kisebb volumenben pedig építési anyagokat. A tüzelő ház­hozszállítása viszont nem kevés gonddal jár. Ezt a lakossági igényt a szövetke­zet saját erejéből nem tud­ja kielégíteni a jelenlegi tehertaxi állományával, amely egytonnás kocsikból áll. A tüzelőanyagok szál­lításához minimum három­tonnás járművek kellenek. A TÜZÉP-telep várható el­költözése a papírgyári re­konstrukció miatt csak to­vább fokozza a jelenlegi igényeket. Lovaskocsik a megyeszékhelyen már csak nagy kerülőkkel fuvaroz­hatnak, a fejlesztés tehát — úgy tűnik — nélkülözhe­tetlen. Diplomakiosztő ünnepség a politikai főiskolán Tegnap diplomakiosztó ün­nepséget tartottak az MSZMP KB Politikai Főiskoláján. Részt vett az ünnepségen és beszédet mondott Benke Va­léria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társa­dalmi Szemle szerkesztő bi­zottságának elnöke. A politikai főiskola nappa­li, levelező és kiegészítő ta­gozatán az idén összesen 237- en végeztek^. 23-an kaptak egyetemi doktori címet poli­tikai tanulmányokból. A dip­lomákat és a doktori okleve­leket Szabó József rektor ad­ta át. Az ünnepségen jelen volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára is. n testvérmegye képekben Fotókiállítás Karcagon Bulgária felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából tegnap fényképkiállítás nyílt Karcagon, a Déryné Műve­lődési Központ emeleti nagy­termében. A mintegy száz színes, nagyméretű fotó me­gyénk bolgár testvérmegyé­jének, Kjusztendilnek a ter­mészeti nevezetességeit', tá­jait, a felszabadulás utáni fejlődését mutatja be. A megnyitón részt vett dr. Boros Ottóné, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága PMO osztályvezetője, Zagyi János, az MSZMP Karcag városi Bizottságának első tit­kára, valamint a város párt-, állami, tömegszervezeti ve­zetői; a település intézmé­nyeinek, vállalatainak, szö­vetkezeteinek dolgozói. A megnyitót dr. Kasuba János, az MSZMP Karcag városi VB-tagja tartotta, majd a vendégek, Kiril Popov, a BTA és a bolgár televízió Kjusztendil megyei tudósító­ja kalauzolásával megtekin­tették a szocialista Bulgária fejlődését bemutató fotótár­latot. A képkiállítás egy hét múlva zárul. Ülésezett a KISZ megyei bizottsága Tegnap ülésezett Szolnokon a KISZ megyei bizottsága. A napirendi pontok között sze­repelt a megyében folyó in­formációgyűjtő és feldolgozó tevékenységről szóló jelen­tés, valamint a kisújszállási városi KISZ-bizottság titká­rának beszámolója a tagfel­vételek előkészítéséről, lebo­nyolításáról. Ezután a KISZ KB 1978. március 17-i — a szakmunkástanulók körében végzett KISZ-munka idősze­rű feladatait rögzítő — ha­tározatának végrehajtásáról, a további feladatokról hall­gattak meg jelentést. alapigaz­ság, hogy az életkö­rülmények javítása a jobb munkától függ. Ám a hét­köznapi valóság közelségé­ben, a részletek árnyalatait vizsgálva ez az általánosan érvényes tétel már koránt­sem ennyire egyszerű. Az idei gazdálkodás lényegi újdonsá­ga ugyanis, hogy a jobb mun­ka nem azonosítható pusztán a személyes szorgalommal, szakértelemmel, fegyelem­mel. Ámbár ez változatlanul nélkülözhetetlen, de önmagá­ban kevés. Az életkörülmé­nyek javításához, konkrétab­ban: a személyes jövedelem gyarapításához arra is szük­ség van, hogy a szorgalom, a szakértelem és a fegyelem nyomán valóban érték ter­melődjék. Kedvezőtlen eset­ben az is megtörténhet, hogy netán az eladhatatlan készle­tek, a ráfizetéses termékek halmozódnak, egyenes arány­ban a szorgalmas munkálko­dással. A jó munka megha­tározó, minősítő ismérve te­hát a vállalati gazdálkodás hatékonysága, szervezettsége, piaci eredményessége. Ebből viszont az követke­zik, hogy a vállalatnak im­már nemcsak a munkavégzés elemi feltételeiről — szer­számról, anyagról — kell gondoskodnia, hanem arról is, hogy a dolgozónak lehe­tősége nyíljék ilyen, társa­dalmi értelemben jó munkát végeznie, s ezzel személyes jövedelmét is gyarapítania. Könnyű belátni, hogy ez a követelmény minden dolgo­zót a közvetlen, egyéni érdek ösztönzésével is arra késztet, hogy részt vegyen munka­helye közügyeiben, ha szük­séges, bíráló közreműködés­sel. Ugyanezt erősíti a közve­tettebb, átfogóbb, társadalmi érdekeltség is, amely az egyén boldogulását a na­gyobb közösség, az ország fejlődésével, gyarapodásával köti össze. Mindez együtt elegendő ok arra, miért ke­rültek az utóbbi hónapokban a társadalmi érdeklődés ref­lektorfényébe gazdasági köz­ügyeink, miért hangzik el er­ről olyannyi észrevétel, véle­mény, bírálat, magánbeszél­getésekben csakúgy, mint a közélet fórumain. Ez az erőteljes közéleti ér­deklődés, amit átsző a kri­tikus álláspontok sokasága, a bonyolult feladatok megol­dása közepette nagy energia- forrásunk is. Célszerű emlé­Az alkotó gondolat piacké­pessé tétele — szaknyelven az innováció folyamata — lesz a fő témakör az Inter­continental Szállóban hétfőn kezdődő nemzetközi tanács­kozásnak. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület rendezésében meg­nyíló négynapos konferenciá­ról tegnap sajtótájékoztatót tartottak a Technika Házá­ban. A tanácskozás megrende­keztetnünk a Központi Bi­zottság márciusi ülésére, ahol Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság titkára ily- módon értékelte a kritikus észrevételeknek ezt a társa­dalmi áramlatát: „...a köz­vélemény érzékenyen reagál a társadalmunk egyes terüle­tein megmutatkozó negatív jelenségekre. Kritikusan szól mindarról,. ami nehezíti ter­veink megvalósítását, akadá­lyozza gazdasági és kulturá­lis építőmunkánkat,.., idegen életfelfogásunktól, eltér a szocialista eszményektől. A hanyag munkát, a rendetlen­séget, a szervezetlenséget, a pazarlást, a jogtalan haszon- szerzést, az ügyeskedést, a nagy lábon élést mind gyak­rabban éri bíráló szó. A ne­gatív jelenségek elleni harc­ban bátrabban kell támasz­kodnunk erre az egészséges közvéleményre”. Aligha kétséges, hogy az egészséges közvélemény e jelzéseire akkor támaszkod­hatunk bátrabban, s a kri­tikus vélemények akkor vál­hatnak fejlődésünk energia- forrásaivá, ha mindezt — a vélemények meghallgatásán túl — a cselekvés serkentői­nek tekintjük. Egész sor új jogszabály, központi intézke­dés jelzi, hogy társadalmi méretekben kibontakozóban van ez a folyamat, hogy te­hát a közélet fórumain el­hangzó észrevételek cselek­vésre, döntésekre késztetnek. Mindez azt a felismerését is kifejezi, hogy a gazdasági ne­hézségek nem csökkentik, hanem éppenséggel fölerősí­tik a demokratizmus — mindnyájunk közreműködé­sére, véleményére épülő — társadalmi igényét. hatékony- nyá, a bo­nyolult feladatok megoldásának ked­vező közegévé akkor válik ez a kritikusan elemző, értéke­lő társadalmi folyamat, ha cselekvésre késztető hatásai a vállalatok, a munkahelyek mindennapos tevékenységé­ben is érvényesülnek. A de­mokratizmus társadalmi haj­tóereje különösen nélkülöz­hetetlen azoknál a vállala­tiknál — s ezek éppenséggel nincsenek kevesen —, ahol a tevékenység átértékelésével,, a piaci értékesítés átrendezé­sével, merőben új követelmé­nyekkel kell a kollektívák­nak szembenézniük. zését különösen időszerűvé teszi az ipari fejlődés fél­gyorsulása és a verseny fo­kozódása, a nemzetközi ke­reskedelemben. Sok más or­szághoz hasonlóan nálunk is sürgető követelménye a fej­lődésnek az ötlettől a piac­képes termék előállításáig vezető út megrövidítése. En­nek lehetőségeit vitatják meg a kutatással és fejlesztéssel, a termeléssel és a marketing­gel, illetve a piaci értékesí­téssel foglalkozó szekciókban. A zagyvaréira» Béke Tsz-ben megkezdték a kukorica betakarítását. A táblákban dolgozó két kombájntól egyelőre napi 350-400 mázsa tengerit szállítanak a szövetkezet szárító üze- * mébe VSZJ. Ki szállítja a tüzelőt? Fejleszti szolgáltatásait a SZÖVTAXI Gazdasági T. A. Iparjogvédelmi konferencia Valóban Műhelymunka a [tervezőknél: a rajzasz talon új sportcipő modell „születik” Rmíg felhúzhatjuk a cipőt A divat és a lehetőségek

Next

/
Thumbnails
Contents