Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

1979. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két nap a ellenőreivel Csekken fizet a potyautas Első nap. Egy háromtagú csoport indul az autóbusz­pályaudvarról ellenőrzésre, tíztől tizennyolc óráig. Ku- bik István, Kiss Károly és Csik István itt lesz ismerő­söm. Csik István a legfiata­labb a szakmában, alig né­hány hónapja ellenőr, ahogy mondja, még mindig izgul, amikor a piros szalagot a karjára húzza. Valamikor rakodómunkásként kezdte a Volánnál. Kubik István 1961 óta ellenőriz helyi és távol­sági járatokon. 1971-ig, nyugdíjazásáig több mint harminc évet dolgozott a — Menetjegy-ellenőrzés, kérem a kedves utasokat, ké­szítsék elő menetjegyüket! A húsz utas egyike meg­jegyzi. — Na, megint ellenőrzés, több ellenőr van már, mint sofőr, kérem a jegyeket, ké­rem a jegyeket, ebből áll­nak! — A Jubileumi térnél, a toronyház előtt leszállunk. — Nincs semmi. Szinte ritkaság — mondják az el­lenőrök. — És mit szólnak az utas csipkelődő megjegyzéséhez? — Ha mi mindent felven­nénk, amit mondanak — mosolyog Csik István — nem győznénk vitatkozni. Bár sokszor nehéz szó nélkül megállni, de nem ez a fel­adatunk. — Gyerekek, jön a hatos! — szól Kiss Károly. A busz már a vasútállo­máson jól megtelt utasokkal. Mire átnézik a menetjegye­ket, már a pártszékház előtt járunk. Egy szakállas fia­talember nem vett jegyet. — ötvenkét forint. Kifi­A Vörös Csillag mozinál felszállunk az 1/A-ra: zsúfo­lásig tele. Ezúttal is talá­lunk potyautasokat, közöt­tük lengyeleket is, akik mit sem törődve az ellenőrrel, csak azt hajtogatják, hogy „bakái, bakái”. Az ellenőr egy füzetlapra írja: 52 fo­rint. A válasz: ajaj, ajaj. aj! Egyikük gyorsan az automa­tához törtet. — Na, ugye. tudja ma­ga. .. — Tudja, tudja .— mo­tyogja s vigyorogva mutat­ja a iegvet. A Tisza malomnál átszál­lónk az 1-esre. Elöl egy fiatalasszony mentegetőzik. — Tessék megnézni, itt az összes előző havi bérlet, mind a hét... vállalatnál, de nyugdíjasként is számítanak munkájára. Kiss Károly jó kedélyű, jó humorú, fiatalos ember, ez év közepén ő is nyugdíjba ment, de ahogy mondja, ő még csak félig obsitos, mi­vel a munkásőrség tagja. — Ahogy szoktuk, gyere­kek! ;— mondja Kubik Pista bácsi. — Karcsi, te az első ajtón szállj fel, Pista a kö­zépsőn, mi pedig a hátsó ajtón. A 24-es buszon Kubik Ist­ván köszön, előveszi a szol­gálati szalagot. zeti? — kérdezi Kubik Ist­ván. — Nem én! Nincs nálam pénz. Itt már le is szállók. — Mi is — válaszol az ellenőr. — Kérem a szemé­lyi igazolványát. — Az sincs nálam. Nézze meg, ha nem hiszi! — Én elhiszem. De beme­gyünk a rendőrségre. — Miért nem váltott me­netjegyet? — Miért? miért? Elfoglalt ember vagyok én, kérem, kinek van eszébe a jegy... Különben is bérletem van, csak most azért nem váltot­tam, mert külföldre megyek. Maguk meg a rendőrségre akarnak cipelni, holott jól tudják ki vagyok, ismernek, mint a fatert, aki maguknál buszsofőr. — Itt a csekk — mondja Kubik István —, d,e ha hu­szonnégy órán belül nem fizeti be. duplázódik... — Egy fillért sem fizetek, értik, egy fillért sem. a fater majd elintézi. — Ezt csinálja évek óta, már az apja is figyelmeztet­te. de falra hányt borsó. — Nekem nem azok kel­lenek — mondja Csik István. — Megváltom'1 az e havit, még ma megváltom... Hátul egy fiatalember olyan érdeklődéssel néz ki­felé a busz ablakán, mintha nudista telepen mennénk keresztül. A harmadik fel­szólításra sem reagál. Kubik István megrázza a vállát. Lassú mozdulat a farmer zsebébe, előkerül a személyi igazolvány, semmi mentege­tőzés, semmi hát így, hát úgy, ott az igazolvány, csi­náljanak vele, amit akarnak. Tizenöt járaton utaztunk, tizenhat embernek nem volt bérlete vagy menetjegye. Második nap. Másnap a vidéki buszok, a darabárut szállító gépjárművek, a dömperek ellenőrzése követ­kezett. Kukler Béla ellenőr­rel és Majercsik János da­rabáru osztályvezetővel tar­tok. A törökszentmiklósi vasútállomásról szenet szál­lítanak a dömperek, az egyik a markológép alá áll, a másik már indulna, ami­kor kezdődik az ellenőrzés. Előtte Majercsik János ép­pen azt fejtegette, hogyan jutnak egyes gépkocsiveze­tők húsz vagy negyven li­ter szeszhez: mindig az előző italbolt előtt törik össze az a rafinált ballonn, legtöbb­ször olyan edény fölött, ami felfogja a tartalmát. de szemléltető nyomot is hagy­nak, kilöttyintve egy-egy li­ternyit a földre, nehéz bizo­nyítani. .. A menetleveleket vizsgálva kiderül, hogy zűr van. —1 Ügy lehet állítani a kilométerórát, mint a vek­kert, előre, hátra... — Ez meg öt fordulót csi­nált és a menetlevélre egy sincs beírva. — Minden sofőr tisztában van vele, hogy az ilyesmi az korsó és kútjáték, és mégis. — mondja Majercsik János. Fordulók papíron A kétnapos ellenőrzés után beszéltem Csatári Jánossal, a Volán közúti ellenőrzési osztályának vezetőjével. :— Ez a két nap elég ese­ménytelen volt, bár az el­lenőrzés növelte az augusz­tusi szabálysértések számát, ami hónap végére eléri a háromszázat. Tapasztalata­ink szerint az építőipar és az útépítő vállalat ad gépkocsi- vezetőknek a legtöbb lehe­tőséget a visszaélésekre. Nem kísérik figyelemmel például a sóderszállítást, az építőipari anyagok mennyi­ségét. A szállíttatok egyet­len gépkocsivezetőnek is ké­pesek tíz fordulót igazolni, pedig tudják, hogy csak ötöt csinált. Ellenőrzési csopor­tunknak felelősségteljes a munkája, hiszen kétezer ki- lencszáz a napi járatunk, csak Szolnokon’ száztíz busz vesz részt naponta az utas- forgalom lebonyolításában. Ellenőreinkre nemcsak az a feladat hárul, hogv felteszik a piros szalagot és kérik a menetjegyeket, hanem a te­her-, a darabáru szállítás és a forgalomban résztvevő iárművek technikai bizton­ságának ellenőrzése is. Ezt is tudni kell azokról, akik felszólítanak bennün­ket ölvknr. hogv kérik ellen­őrzésre a menetjegyeket. Iluh István Csipkelődő megjegyzések Semmi mentegetőzés Gáspár Sándor és Szekér Gyula hazaérkezett Hagymatároló és -szárítő Próbaüzem Rákóczifalván Egyik részében még épül, de a másikban már próba­üzemei a rákóczifalvai Rá­kóczi Tsz 150 millió forin­tos költséggel épülő új hagy­matárolója és feldolgozója. Az ország egyik legnagyobb vöröshagyma-termelő gazda­ságában úgy szervezték meg a szövetkezet szempontjából létfontosságú üzem építését, hogy az alapkőletételtől szá­mítva egy éven belül meg­kezdődhetett a próbafeldol­gozás. A teljes létesítményt is egy évvel korábban, 1981 októbere helyett 1980 máso­dik felében üzembe helyezik. A komplex üzem ezer va­gon hagyma tárolására és 1500 vagon feldolgozására lesz alkalmas. A vöröshagy­mát holland gyártmányú gé­pekkel válogatják, osztályoz­zák, mérlegelik és csoma­golják. Naponta 15 vagon termés kerül tisztítva és válogatva 2,5 kilogrammtól 25 kilogrammig terjedő súlyban szellőző műanyag, úgynevezett raschell zsá­kokba. A Rákóczi Tsz, amely évente 250—300 hektáron termeli az ételízesítőt, a be­ruházás révén kitűnő minő­ségű hagymát tud egész év­ben tárolni és értékesíteni. A korábbi tárolási móddal ugyanis a termésben 35—40 százalékos veszteség is ke­letkezett. A gazdaság, amely­hez partnerként a jászladá- nyi Egyetértés Tsz és a szolnoki Zöldért Vállalat is csatlakozott, már ebben az évben 600 vagon első osz­tályú minőségű termés ex­portjára kötött szerződést a HUNGAROFRUCT Vállalat­tal. A szállítmányt többek között Dél-Ameri'kába, Ang­liába, Olaszországba -és az NSZK-ba irányítják. Bőven jut kiváló minőségű csoma­golt hagyma a belföldi for­galomba is, mivel a tsz idei hagymatermése legalább há­romszoros lesz az országos átlagnak, hektáronként eléri a 360—380 mázsát. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezeté­sével a Romániában járt magyar szakszervezeti kül­döttség tegnap hazaérkezett Budapestre. A küldöttség megbeszélést folytatott a Román Szakszervezetek Ál­talános Szövetsége elnöke, Emil Bobu által vezetett küldöttséggel a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom ak­tuális kérdéseiről. Megláto­gatta a bukaresti nehéz­gépgyárat, s találkozott a gyár szakszervezeti aktivis­táival. Gáspár Sándort fo­— A gyors aratás időnye­reségét jól kihasználják a megye mezőgazdasági üze­mei. A korábbiaknál lényege­sen nagyobb feladatok miatt azonban sokkal nagyobb kö­rültekintéssel és szervezett­séggel kell készülni az őszi csúcsra — hangzott el teg­nap délelőtt a megyei szer­vezési bizottság ülésén. A gazdaságokban már meg­kezdődött az előszezon, vagy­is aratják a korai érésű szó­ja- és napraforgó fajtákat, valamint szedik a paradi­csomot. A saen'vestrágyát már kiszórták az üzemek dolgozói a tervezett terület 70 százalékén. A sietségre és a jó időki­használásra szükség is van, hiszen az idén több mint 170 hektár őszi érésű növény betakarításával kell meg­birkózniuk a gazdaságoknak. A mezőgazdasági üzemek munkáját segíti a honvéd­ség is. Az Idén a megye 19 termelőszövetkezetében és gadta Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság el­nöke. * * * Szekér Gyulának, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével tegnap hazaérkezett Líbiából a magyar kormányküldöttség, amely részt vett a líbiai forradalom tizedik évfordu­lója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttség tagja volt Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes is. állami gazdaságában több mint ezer katona és 115 te­hergépkocsi segíti majd a dolgozókat. A támogatás al- kél, hiszen csupán naprafor­góból majd kétszer akkora területről kelil learatni a terményt, mint korábban. A hozamok is lényegesen na­gyobbak az idén, és ez nehe­zíti a szállítók feladatát. A napraforgó tárolására sem a növényolajipar, sem pedig az üzemek nincsenek felké­szülve. Ugyanis a martfűi gyár silóit idén még csak a terhelési próbának megfele­lően, nehéz súlyú szemekkel töltik fel. (Ilyen például a szója.) Ezért a napraforgót még nem tudja fogadni a gyár. A megoldás az lenne, ha a korábbi ütemezésnek és egyeztetésnek megfelelően tudna a MÁV vagonokat biztosítani a szeptemberi exportszállításokhoz. A ko­rábbi évek tapasztalatai sze­rint azonban az idén is gondot okozhat majd a va- gonhiány. Szállítók nehéz ősze Bányásznapi ünnepség Sznlnnknn (Folytatás az 1. oldalról.) megvalósul, az idei árakon számolva 268 millió dollár megtakarítást jelent a nép­gazdaságnak. Az ünnepi beszédek után kitüntetéseket adtak át a munkában élenjáró dolgo­zóknak. A nap vidám szórakozás­sal folytatódott. Kulturális rendezvények, kiállítás, sportprogramok és finom étel-ital várta a pihenő, ün­neplő olajbányászokat. A verőfényes napsütés feledtet­te ezekben az órákban a Teltház a pacalcsárdában tél hidegét, az őszi esőzése­ket, a folyamatos éjjel-nap­pali munkát a berendezése­ken. A kulturális progra­mok, a fehér asztal melletti beszélgetések még jobban közelebb hozták egymáshoz a kutak, a tárolók, a fúrá­sok dolgozóit, a fekete arany termelőit. Megkezdődött a szervestrágyázás a Mezőtúri Állami Gazdaságban, ahol a repce vetésére készítik elő a talajt Népitáncosok szórakoztatják a közönséget

Next

/
Thumbnails
Contents