Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 4. Petőfi versei 30 szovjet nép nyelvén Sokszínű kapcsolatok Szolnokon Felavatták az áj kisegítő iskolát em kell különös­képpen bizonygat­ni, hogy a szovjet kultúra termékeivel bárki, bármikor ta­lálkozhat hazánkban, elég, ha végigböngészi a mozimű­sort, vagy megnézi a hang­lemez- és könyvesboltok ki­rakatát. Lényegében ugyan­ezt lehet elmondani a ma­gyar kulturális termékek szovjetunióbeli jelenlétéről is. Aki figyelemmel kíséri a szovjet kulturális eseménye­ket Magyarországon, sokszor tapasztalhatta: nagy ügyes­ség és szerencse szükséges ahhoz, hogy bejusson egy- egy nálunk szereplő, való­ban világhírű szovjet szín­ház, vagy művész vendég­fellépésére. Emlékszem, né­hány évvel ezelőtt, amikor a moszkvai Taganka Szín­ház játszott Budapesten, ér­vényes jeggyel sem volt egyszerű megközelíteni az előadás színhelyét, a Fővá­rosi Operett Színházat. Az előcsarnokba vezető utat tö­megesen elállták azok, akik­nek jegyük ugyan nem volt, de valamiféle véletlenben bízva arra vártak, hogy mégis csak bejutnak a Ham- let-előadásra. Végül is iga­zuk lett, mert a jegysze­dők ahány embert csak le­hetett, jegy nélkül been­gedtek. Kétségtelen, hogy a kiemelkedő rendezvények mindig sokszorta több ér­deklődőt vonzanak, mint ahány számára a színház­vagy koncertteremben hely van. A statisztikák azt bizonyít­ják, hogy a szovjet kulturá­lis értékek közül leginkább az irodalom van jelen Ma­gyarországon. A felszabadu­lástól 1976 végéig hazánkban összesen 2237 orosz vagy szovjet művet adtak ki, ami azt jelenti, hogy az összes fordításoknak több mint egy­negyede a baráti ország szerzőinek munkája. A kul­turális csere persze nem egyirányú: évente mintegy 30—40 magyar szépirodalmi mű jelenik meg a Szovjet­unióban oroszul, vagy más szovjet népek nyelvén. Pe­tőfi műveit eddig ötvenszer adták ki, csaknem 30 nyel­ven, összesen másfél millió példányban. Budapesten a Tudomá­nyos Akadémia székházá­ban tegnap délelőtt meg­kezdődött az Ókortudomá­nyi Társaságok Nemzetközi Szövetségének VII. kong­resszusa. A tanácskozásra, amelyet az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztá­lya és az UNESCO mellett működő Filozófiai és Hu­mántudományok Nemzetközi Tanácsa rendez, mintegy fél­ezer tudós érkezett, köztük A második legjobban hoz­záférhető szovjet kulturális termék a film. Magyaror­szágon évente átlag 30 szov­jet filmművészeti alkotást mutatnak be míg a szovjet mozikban csaknem minden második magyar filmet ve­títik. Figyelmet érdemel, hogy a magyar filmeket a Szovjetunióban többen né­zik meg, mint a világ vala­mennyi országában együtt­véve, beleértve a hazai kö­zönséget is. A magyar fil­mek átlagos nézőszáma ott 7 és 30 millió fő között van. Speciálisabb igényeket elé­gítenek ki a színházak, az opera- és balett-társulatok vendégjátékai, valamint a zeneművészek fellépései. A legkiválóbb szovjet és ma­gyar művészek kölcsönösen sokszor szerepelnek egymás országában. A magyar ven­dégjátékok közül kiemelkedő eseményként említhető a Madách Színház fellépése a szovjetunióbeli Magyar Szín­házi Napokon. Viszonzásul novemberben nálunk lesz szovjet színházi fesztivál. Az állami hangversenyzene­kar az idén ősszel már so­kadik alkalommal utazik a Szovjetunióba. A magyar—szovjet kultu­rális kapcsolatok alakítását az a kormányközi vegyesbi­zottság irányítja, amelyet 12 évvel . ezelőtt a szocialista országok között úttörőként alapított a Szovjetunió és Magyarország. A bizottság munkája nemcsak azt segí­ti elő, hogy a szervezeti kap­csolatok sokasodjanak, ha­nem azt is, hogy bővüljön a tényleges együttműködés és megteremtődjenek a feltéte­lei a valóban közös kultu­rális tevékenységnek. magyar—szovjet kulturális kapcsola­tok állandó fejlő­dése természetes velejárója a két or­szág sokoldalú együttműkö­désének. A kulturális kap­csolatok is — legyenek azok nagyszabású seregszemlék, vagy különösebb feltűnést nem keltő rendezvények — azt szolgálják, hogy a ma­gyar és a szovjet nép mind jobban megistmerkedjgn egymás életével, és ezen ke­resztül a másik ország min­dennapjaival. 150 a szocialista országok­ból. A hatnapos kongresszu­son az ókor három korsza­kát, az archaikus Görögor­szág korát, a hellenisztikus kort és a római birodalom felbomlásának korát értéke­lik majd a különböző szak- tudományok. legfrissebb ku­tatási eredményeinek egy­bevetésével. A három szek­cióban 41 előadást és 52 kor- referátumot tartanak. A szolnoki kisegítő iskola tanulói, tanárai új épületben, modern jól felszerelt intéz­ményben Kezdhetik meg az 1979—80-as tanévet. Tegnap délelőtt az ünnepélyes tanév­nyitón adták át a három év alatt határidőre elkészült Li­get utcai iskolát. Az előző épületet — melyben 1962 óta működött az intézmény — már régen „kinőtték” a diá­kok. A kétszintes, korszerű is­kolában 14 tanterem és 4 napközis terem áll a tanulók rendelkezésére. A megszo­kottnál kisebbre méretezett Kicsit elkéstünk a gratulá­cióval. Jó két hete már ugyanis, hogy Pápai László- né, a Verseghy Ferenc me­gyei Könyvtár igazgatóhe­lyettese átvehette a legma­gasabb szakmai kitüntetést jelentő Szabó Efvin emlék­érmet. Mentségünkre szolgál­jon viszont, hogy Zebegény- ben kapta meg a meghívót az olvasótábor félidejében. Azok­kal a diákokkal táborozott, akik a legjobban szerepeltek a Verseghy nyelvművelő ver­senyen, s a különböző pályá­zatokon, amelyeknek elindí- , tója, szervezője is ő volt. Mindez csak töredéke annak a sok megvalósult ötletnek, amelyekkel a gyerekek olva­sóvá nevelésén munkálkodik. Pontosan i egyedszázada már, hogy érettségi oklevél­lel a kezében munkát kere­sett a könyvtárban. Hiába írté el a legmagasabb pont- izámot ar. or 'ostudományi egyetem f Ivételi vizsgáján, elutasították Ma már úgy emlékezik erre vissza, hogy mégsem véletlenül került a könyvtárosi pályára, ebben a munkakörben találta meg a helyét. S ez valóban nem csak szólam. Miközben levelező tagoza­ton magyar—könyvtár szak­ra járt az egyetemre, lelke­sen dolgozott a gyerekkönyv­tár létrehozásán. Húsz évig volt a legifjabbak könyvtárá­nak vezetője. S amíg olva­sástechnikai tekintetben az utolsó helyen állunk a világ- ranglistán, a megyei könyv­tár jó eredményeket ért el a gyerekek olvasási szokásai­nak kialakításában. Sőt egy felmérés szerint a felnőtt osztálytermek tökéletesen megfelelnek az iskolában fo­lyó csoportos oktatás köve­telményeinek. A négy szertár kibővített eszközkészlete min­den segítséget megad a ter­mészettudományi ismeretek elsajátításához. Az intézmény egyik büsz­kesége a tiágas tornaterem, amelyben a gimnasztikázás mellett a labdajátékokra is bőven marad hely. Az; épüle­tet „körbefonó” folyosóról közvetlenül léphetnek a gye­rekek a belső udvarPa, ahol az órák közti szüneteket el- tölthetik. A hatalmas, vilá­részleg olvasóinak nyolcvan százaléka járt megelőzően a gyermekkönyvtárba. Az ol­vasóvá válásban meghatáro­zóak az általános iskolás kor­ban átélt hatások, élmények. A gyermekkönyvtárban vég­zett munka színvonala nem­csak Szolnokon, hanem a megyében is az országos át­lag felett van, s az elsők kö­zött szerepelünk a gyermek­könyvtári hálózat megszerve­zésében is. A jó eredmény mögött ter­mészetesen nemcsak egy em­ber munkája húzódik meg, de Pápai Lászlónénak orosz­lánrésze van benne. A foglal­kozások olyan széles skáláját „találta ki”, hogy valameny- nyit felsorolni szinte lehetet­len. Játékos formában taní­totta meg ifjú olvasóit az iro­dalomelméleti fogalmakra, versklubot hozott létre, olva­sótalálkozókat szervezett, pá­lyázatokat, versenyeket hir­dettek irányításával olvas­mányélményekről, műfordítá­sokra, elindította a gyermek- könyvtár lapját, a „Cseme­géket”, s sokan emlékeznek még a nagysikerű gyermek­színházára, de háziasszonya volt sok könyvhétnek is. Négy éve a könyvtár igazga­tóhelyettese, tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, az Országos Könyvtárügyi Tanácsnak, de most is szív­ügye a gyerekek olvasóvá ne­velése. A napokban fejezte be módszertani füzetét a gyermekkönyvtári katalógus kialakításáról, használatáról. Hiánypótló munka, hiszen ez a terület eddig kidolgozatlan volt, a felnőtt részlegek ka­gos aula alkalmas az iskolai ünnepélyek, rendezvények le­bonyolítására. A több mint 30 millió forintba került intéz­mény éttermében kulturált körülmények között fogyaszt­hatják el az ebédet a ta­nulók. Szolnok város számos vál­lalata, üzeme a szülői mun­kaközösség és a tantestület tagjai odaadó társadalmi munkával járultak hozzá, hogy ma reggel az új iskolá­ban a 243 diák és a 31 peda­gógus ideális körülmények között kezdhesse meg a mun­kát. talógusa ugyanis használha­tatlan a gyerekek számára. A tanulmány negyed század tapasztalatát összegzi, a leg­jobban bevált módszereket adja közre. Egy jó könyvtár pótolha­tatlan segítséget ad az isko­lának, a pedagógusoknak. Szolnokon már hagyomány, hogy szeptemberben minden iskola első osztályosait meg­hívják a könyvtárba. Ismer­kedésre, beszélgetésre. S aztán az első találkozásból rendszerint hosszan tartó jó kapcsolat alakul ki. A könyv­tárosok ismerik a tantervi anyagot, segítenek a megfe­lelő könyv kiválasztásában. A könyvtár és az iskolák kö­zött szoros együttműködés jött létre az évek során az oktató-nevelő munkában. En­nek ellenére még akadnak kiaknázatlan lehetőségek. Pá­pai Lászlóné abban bízik, hogy az új oktatási-nevelési tervek bevezetése után még több segítséget kérnek mun­kájukhoz a nevelők a könyv­tártól. Hiszen a két intéz-" mény típus feladatai többé- kev'ésbé azonosak. v T. G. Ha a rádió egy-egy heti műsorából elvennénk a szép- irodalmat, az irodalmi adap­tációkat — bizony szegényes volna a maradók. Az iroda­lom nemcsak önálló adá­sok formájában van jelen a rádió mindennapjaiban, hanem egy-egy betét, rész­let erejéig helyet követel magának az aktuális, az is­meretterjesztő, a tudomá­nyos, a zenei és más műso­rokban is. S ez így van rendjén: a zene mellett, az irodalom, a „szép szó”, a rádió érzelmekre is leginten­zívebben ható „eszköze”. Élnek is az irodalom kínál­ta lehetőségekkel rádiósa­ink, sőt olykor vissza is él­nek vele. Költészet — portré Az „Ismeretlen ismerősök” Jacques Prevert-ről szóló műsora nagyon érzékenyen hatolt be egy különös köl­tői-alkotói világba. Nem életrajzot adott, s nem sab­lonos szemelvényösszeáillítást, — de nem is a kettőnek vala­mi ötvözetét, ami a rá­dió gyakorlatában egyéb­ként eléggé elterjedt. Port­ré volt ez, amelyből nem hiányoztak a színek, a be­mutatott személy egyéni, érd ékes vonásai sem. Mind­ezt felerősítették, az „arc­kép” kontúrjait a hallgató előtt élessé, pontossá rajzol­ták a Prevent-rel készített interjúrészietek, de legfő­képp az elhangzott versek, sanzonok. (Többek között a Kozma József zenéjével vi­lághírűvé vált „Hulló leve­lek” című dal.) Az igénye­sen, végiggondoltan szer­kesztett műsorban érezhető­en élvezettel „dolgoztak” a verseket, s más írásokat tol­mácsoló színészek — első­sorban Harsányi Gábor, aki­nek egyéniségéhez, kama- szos hangjához x-emekül „il­lettek” a „fintoros” Prevent- versek. Komor szórakoztatás „Szórakoztató irodalmi magazin”-nak nevezte ma­gát a vasárnap este elhang­zott „Sdkféle — a fekete emberről” című műsor. Szándéka szerint a néger kultúra kincseit kínálta vol­na — oldott magazinszerű, színes formában. Ehelyett: elhangzott egy sokkal in­kább bárgyú, mint szenti­mentális jegyzet egy kisgye­rekről, az anyukájáról és a villamoson velük szemben utazó néger férfiról, továb­bá péhány monológ, jelenet, egy érdektelen beszélgetés S. Nagy Istvánnal a „feke­te” zenéről, egy néger me­se és kitűnő Ray Charles- számok. A monológokat kí­vülről — tartalmukra alig figyelve — mondták a köz­reműködők, a jeleneteket ötiettelenül — a hallgató számára unalmasra — ren­dezték meg. S mindezt, rá­adásul, semmiféle szerkesz­tői vezérelv nem fűzte egy­be. Mondanivalójában a ti­zenöt év előtti jellegtelen amatőr színpadi összeállítá­sokat idézte ez a műsor: aki hallgatta, kényelmetlenül érezte magát, szórakozás helyett elkomorult — és ki­kapcsolta a rádiót, amely ez esetben — „visszaélt az irodalommal”. Röviden Egy súlyos betegség (ho­vatovább népbetegség), az alkoholizmus gyógyítiásának egyfajta lehetőségéről, a közösségi terápiáról szólt Nagy Piroska „A második Aranyketrec” című, szigorú szerkesztésű, őszinte doku­mentumműsora. Fontos uta­lása — az alkoholizmus meg­előzhető — a társadalom­ban élő embernek szólt, meggyőző módon. „Szóból ért az ember” címmel a kitűnő beszédta­nár, Montágh Imre — aki nemrég Szolnokon vezetett tanfolyamot — a Népszínház stúdiója tagjainak segítségé­vel „gyakorlati félórát” tar­tott beszédművelésből. A színjátszók, tanárok és min­denki — számára fontos és hasznos műsor ezen a héten folytatódik. — eszjé — U. Sz. Ókortudományi nemzetközi kongresszus Negyedszázad a könyvek birodalmában Kettős portré

Next

/
Thumbnails
Contents