Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 30. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP Ahol fegyverek között sem hallgatnak a múzsák Egy sokat szenvedett kis nép üzenete Ízelítő a palesztin művészetből Ha a palesztin művészetről átfogó képet próbálnánk alkotni,olyan óriási és gazdag világ tárulna fel előttünk, amelynek lényeges vonásai, az egyes művészeti ágak bonyolult, egymásra épülő kapcsolata, e nép történelmének szerves beilleszkedése a művészi alkotások világába, jórészt kifejezhe- tetlenek lennének. Ahhoz, hogy megérezzük és megértsünk valamit a palesztin nép művészetéből, feltétlenül kell néhány szót szólni a történelméről is. A palesztinok a Földközitenger keleti partján, körülbelül Magyarország egynegyedének megfelelő területen élnék. Háborúktól, idegen népek ■ hódításaitól, a későbbi nagyhatalmi törekvésektől nem volt mentes a palesztin nép történelme sem, hasonlóképpen más, kis nemzetekéhez. 1948 óta pedig, mint köztudomású, Palesztina megszűnt, az USA és Nagy-Britannia támogatásával megalakult a mái Izrael. Hogyan él ma, mit mentett át nemzeti múltjából a művészet segítségével a palesztin nép? Minden nép legigazibb, elidegeníthetetlen művészi kifejezője a népművészet. A népzene, a népi táncok, a folklór ápolása, a hagyományok őrzése minden népnél a kulturális élet elsőrendű feladatai közé tartozik. De ha valamely népnek szüksége van ennek ébrentartására, illetve lehetőségek szerint továbbműve- lésére, akkor a haza nélkül maradt palesztin népnek feltétlenül. A nemzeti közösség megőrzésében ennek rendkívül fontos szerepe van. Gondolok itt a házilag készített, jellegzetesen díszített népi ruhákra (ma is a nők leggyakrabban használt ruhadarabjai), illetve hangszerekre (például a mizmar), a mindenkori ünnepek népi táncaira, de említhetném a még élő népmeséket, amikkel esténként ma is szórakoztatlak egvmást * az emberek családi körben. Mindez részben tudatosan megőrzött haIbrahim Ghannan: Esküvő a palesztin faluban lyet további életre, élni akarásra buzdít. Ez a kölcsönös összeforrottság a nemzeti öntudatot fejleszti, és erősíti. Elenyésző a modem formában alkotók száma. Nem az ismeretek hiánya vagy az ízlés lényeges különbözősége magyarázza ezt. A képeknek ma — amennyiben valóban időszerű alkotások — első látásra is érthetőnek kell lenniük. A szemlélő ne azon gondolkodjék, hogy mit, hanem hogy miért ábrázolt a művész. A több mint tíz éve tartó palesztin forradalom főként az ifjúságra támaszkodik. Olyan' fiatalokra, akik nagyrészt már nem is palesztin földön születtek. Bennük kell elültetni, tudatosítani a csakis egy hazához tartozó érzést, annak a művészetben is megtestesült történelmi útnak a valóságát, amely felhatalmaz, sőt felszólít az igazságos harcra. A palesztin egy nép, egy kultúrája, egy történelme van, nem azonosítható csupán az arab jelleggel. Ezt hivatott tudatni mai művészete, nemcsak saját fiainak, de a világ valamennyi nemzetiségének is. Minél mélyebb, gazdagabb egy nép kultúrája, annál inkább számíthat más népek megbecsülésére, s ily módon hatással lehet más országok alkotóira, kultúrájára is. A művészet egyúttal arra is lehetőséget teremt, hogy e sokat szenvedett nép hírt, élet jelt adjon magáról a világnak, figyelmet és rokon- szenvet keltsen önmaga iránt. Khaled Karim Palesztin lányok tánca népviseletben gyomány, részben a népben élő erős művészi hajlam és nemzeti érzés megnyilvánulása. Mivel ma a képzőművészetnek van a népművészettel a legszorosabb kapcsolata, elsősorban a képzőművészetet kell kiemelni, mint a palesztin művészet talán legfontosabb területét. Természetesen a művészek többféle stílusban alkotnak, mégis legáltalánosabb az úgynevezett klasszikus stílus. A képzőművészet képes a gyors reagálásra, képes a történelmi, vele együtt a kulturális élet legkisebb rezdüléseit híven kísérni és kifejezni. Nem véletlen tehát, hogy ma a legszorosabb kapcsolat fűzi össze a népművészettel. Amikor a képzőművész népi motívumokat használ, hagyományos szokásokat, jellegzetes életképeket örökít meg, önmaga is gazdagodik, mondanivalójában és kifejezésmódjában egyaránt. Ezzel azonban hat az ihletőre, a népre is, ame„Csapj fel katonának” New Yorkot valósággal ellepték a rikító toborzó plakátok, amelyek egyike igy hangzik: „Csapj fel katonának és láss világot.” A „katonai turizmus” jelszava nem új ötlet az Egyesült Államok politikai gyakorlatában: a hatezer amerikai helyőrség és támaszpont egynegyede az ország határain túl fekszik, s a hadügyminisztérium adatai1 szerint 540 000 amerikai katona teljesít szolgálatot külföldön. Tehát, ha az amerikai fiatal „angyalbőrbe” bújik, valóban bejárhatja a világot, a Csendes-, Atlanti- és az Indiai-óceán szigeteit. Sőt akár Kubába is eljuthat. Hiszen ott mind a mai napig rendíthetetlenül üzemel a guantanamoi támaszpont. Washington mégis rémülettel konstatálja a „szovjet harci egységek jelenlétét” a szigetországban, s azzal próbálja ijesztgetni az amerikai közvéleményt, hogy a Szovjetunió kubai katonákat oktat a szovjet fegyverek használatára. Az amerikai politikai körök újsütetű pánikkeltése két okkal magyarázható. Havannában néhány napja fejeződött be az el nem kötelezettek konferenciája, s a mozgalom ellenfelei megpróbálták lejáratni a fogadó országot. Másfelől az amerikai szenátus hamarosan ismét megkezdi a SALT—II. vitáját, s a „héjáknak” friss oélda kellett a szovjet „katonai fenyegetésről.” Ugyanakkor Washington hivatalosan újból leszögezte, hogy a SALT—II. nem köthető ösz- sze a kubai szovjet katonai jelenlét kérdésével. ami egyébként is aligha jelenthet bármilyen veszélyt az Egyesült Államok számára. Arról nem is szólva, hogy maga Cyrus Vance amerikai külügyminiszter állapította meg egy sajtóértekezleten a jelen pillanatban nem is tudják, hogy ezt (a kubai szovjet katonai jelenlétet) támaszpont-jelenlétnek tekinthetik-e? A világtérkép viszont tele van amerikai katonai tá- maszpontokat jelző pöttyökkel. Spanyolországban és Portugáliában például 10 ezer 500 amerikai katona szolgál. Olaszországban 12 ezer, a Fülöp-szigeteken 15 ezer, Japánban pedig 45 ezer. A japán miniszterelnök a legutóbbi parlamenti ülésen megjegyezte: hallóit' a szovjet katonai potenciál erősítéséről, de nem hinné, hogy ez közvetlenül fenyegetné Japánt. A magát „Bostoni kutató- csoportnak” nevező szerzőcsoport legutóbb publikált tanulmányában azt javasolja, hogy jelentősen csökkentsék a külföldön állomásozó amerikai harci egységek létszámát, s figyelmeztet rá: csökkenteni kell az amerikai nép által jóvá nem hagyott intervenció lehetőségét is. S mit tesz a Pentagon? Terveket kovácsol arra, hogy a külföldi támaszpontokat légi úton szállítható egységekkel erősítse meg. Hadd érezzék, hogy ahol még nincs amerikai katonai jelenlét, ott is bármely pillanatban lehet! Gennagyij Geraszimov Véres viták _ j. . ... furcsa elRendkívul képzelt hozott nyilvánosságra a napokban az iráni forradalmi tervezés hivatala. Az intézmény, amely a vallási vezetés irámyelve szerint igyekszik terveket kovácsolni az ország gazdaságának normalizálására, úgy vélekedik, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell az olajkivitelt, s a termelést az iráni belső szükségletek szolgálatába kell állítani. Mint köztudott, Irán a világ egyik legnagyobb olajtermelője és -exportőre, tehát, ha megvalósulna egy ilyesfajta gazdaságpolitika, az újabb válságot idézne elő az energia- szűkösségtől szenvedő tőkés világgazdaságban. A közép-keleti ország szempontjából azonban ennél sokkal fontosabb, hogy egy ilyen törekvés miféle következményekkel járna saját gazdaságára. Sommásan erre egy jelzőt használhatnánk: felmérhetetlen. Hiszen Irán egyik legnagyobb problémája manapság a gazdaság nyomasztóan elmélyült válsága, amelynek olyan tünetei vannak, mint a termelés országos szintű pangása, az ellátás akadozása, s legfőképpen a többmilliós munkanélküliség. A sah uralma alatt az ország gyakorlatilag az olaj- kivitel bevételeiből élt; ez nem volt egészséges, de az is nyilvánvaló, hogy hosszú idő kell még a helyzet megváltoztatására. Jól működő ipart, mezőgazdaságot és — ehhez nélkülözhetetlen — infrastruktúrát kellene teremteni, hogy az ország megélhessen az olajbevételek nélkül. Nos, az önerőre támaszkodás terve ma még csak ábránd. Figyelmet viszont azért érdemel, mert jól beillik abba a képbe, amely az elmúlt hónapokban az iráni politikai, hatalmi viszonyokról a külső szemlélőben kialakult. Khomeini ajatollah és társai, az iszlám fanatikusok vakbuzgó táborára támaszkodva egyre kevésbé türelmesek a másképpen gondolkodókkal szemben. Az erőszakos isz- lámosítás apostolai az elmúlt hetekben már ellenségnek minősítették az egész baloldalt, az értelmiséget, sőt a liberális burzsoázia legtöbb csoportját is. a villamosítás keletre tart A sarkkörön túl: épül a Kólái Atomerőmű Már a szovjet állam megalakulásakor Lenin alapelvként szögezte le, hogy az iparosítás alapja a villamosítás. Ez napjainkban új szinten, más méretekben Szibéria és a Távol-Kelet meghódításában jelentkezik. Ezek a körzetek tavaly több mint 180 milliárd kw/óra villamos energiát adtak, 90-szer annyit, mint amennyit 1913- ban az egész Oroszország termelt. Ha azonban számításba vesszük, hogy a keleti országrészben összpontosul a szovjet energetikai tartalékok 80 százaléka, még ez sem elég. A szovjet népgazdaság súlypontja tervszerűen áttevődik keletre, s ennek az átfogó programnak az egyik legfontosabb pontja a villamosenergia termelés fokozott ütemű fejlesztése. A jelenlegi tervidőszakban erre alapozva például jelentősen növekszik a színes és ritkafémérc bányászat, a fakitermelés, a cellulóz- és papír-, valamint a bútoripar termelése, folytatódik a kanszk— acsinszki és a dél-jakutföldi területitermelési körzet kiépítése. Szibériában adnak áramot olyan óriási vízierőművek, mint a krasz- nojarszki, a bratszki, az uszty-ilimsz- ki, a szajan-susenszkojei és így tovább. A vidék fejlődési üteme megköveteli, hogy jelenleg két évenként, a következő ötéves tervben pedig már évenként lelkészüljön egy-egy olyan óriás erőmű, mint a kraszno- jarszki. Ez rendkívül nehéz feladat, tehát fokozott ütemben fejlesztik a hőerőműveket. Krasznojarszk térségében például, ahol a barnaszén tartalékok megközelítik a 140 milliárd tonnát, egész sor olyan hőerőmű létesül, mint a 6,4 millió kw-os bere- zovszki. Persze a vízierőművek jelentősége sem csökken, különösen a TávolrKeleten, ahol nincsenek ilyen nagy szénmezők. Ezen kívül a vízi- erőművek nemcsak energiát adnak, hanem előmozdítják az öntözéses gazdálkodást, a városok és az ipar vízellátását, a hajózást, és csökken- tik az árvízveszélyt. Az Amur folyón most épül az 1,3 millió kw-os teljesítményű zejai erőmű, amely évente 4,9 milliárd kw/óra áramot ad, s lehetővé teszi új iparágak, köztük a villamoskohászat fejlesztését, a transzszibériai vasútvonal villamosítását. A katasztrófa jellegű árvizek ellen nyújt majd védelmet a 225 km hosszú és 25 km. széles víztározó. Már folynak a 2 millió kw-os teljesítményű burejszki erőmű építésének előkészítő munkálatai, ezt követi majd a nyizsnye- burejszki, a daldikámi és á dargani erőmű. Mindezek a transzszibériai és az épülő Bajkól—Amur vasútvonal körzetében létesülnek és előmozdítják a nyersanyag kincsekkel rendelkező körzetek meghódítását, ahol nagy feltárt vas- és mangánérc, szén, ólom- és rézérc lelőhelyek vannak. A nehezen megközelíthető, távoli vidékeken különösen nagy a villamosenergetika szerepe. Erről tanúskodik a Kolima folyó körzetében létesült hőerőművek és a Sarkkörön túl épült első, bilibinói atomerőmű tapasztalata. Szakértők számításai szerint a Kolima folyón legalább öt vízi erőművet lehet építeni, az első — a tervek szerint — 1980-ban kezd áramot termelni. A Távol-Kelet minden körzetében eltérőek a lehetőségek, ezért fel kell Geotermikus erőmű a Kamcsatka- félszigeten kutatni az energiatartalékok hasznosításának más és más módszereit. Jakutföldön például földgáz tüzelésű erőművek működnek, Kamcsatkán 15 éve létesült az első, 5 ezer kw-os geotermikus erőmű. Már dolgoznak a tengeri ár-apály energiáját hasznosító nagyobb teljesítményű erőmű tervein. Ezzel egyidejűleg elektromos távvezetékhálózat létesül, amelynek segítségével a tengenmelléket bekapcsolják a Szovjetunió egységes energetikai rendszerébe. Ez ma már átfogja a szovjet erőművek 82,5 százalékát. Jevgenyíj Bugajenko Márpedig ezek az erők igen fontos szerepet játszottak abban a népmozgalomban, amely megdöntötte a sah diktatúráját. S bár szükség- szerűnek mondható, hogy a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű és érdekű politikai erőkből és néprétegekből kovácsol ódott monarchia-ellenes szövetség egysége a győzelem után előbb-utóbb felbomlik, mégsem nevezhető a korábban demokráciát ígérő síita főpapok részéről józan politikának, hogy erővel szállnak szembe az egykori szövetségesek elképzeléseivel. Annál is inkább, mert a hatalom erőszakos intézkedései nemcsak azokban a körökben keltenek félelmet és elégedetlenséget, amelyeket közvetlenül érintenek, hanem általában is nyugtalanságot és ellenérzéseket váltanak ki az ország lakosságában. Hiszen egyre többen érzik, ismerik fel Iránban, hogy a februári forradalmi változásokhoz fűzött remények nem teljesednek. Az életviszonyok nem javultak, hanem romlottak, a politikai szabadság keretei beszűkülitek, az önkényes cselekedetek, a túlkapások az embereket a letűnt monarchia hétköznapjaira emlékeztetik. Sajátos példája ennek a Kurdisztánban dúló háborúskodás. Áz iráni lakosság jelentős hányadát kitevő nemzetiségek örömmel és lelkesedéssel csatlakoztak a Khomeini vezette sahellenes mozgalomhoz, amelytől azt várták, hogy meghozza számukra a rég áhított kulturális önállóságot és politikai autonómiát. Erre nemegyszer ígéretet is kaptak a vallási vezetéstől. Most viszont az országot irányító qumi központ ugyanazt a hadsereget küldi ellenük, amely a sah erőszakos központosító törekvéseinek állt szolgálatában. Érthető hát a kurdok, arabok és más nemzetiségek elkeseredettsége. A kurdisztáni események ugyanis ícsak telmélyítik az országos politikai krízist, amely pedig elvonja az erőt és az energiát a legégetőbb gazdasági-társadalmi ./problémák megoldásától. Fogalmazhatnánk úgy is, hógy a türelmetlen iszlámosítás, a politikai engedékenység teljes hiánya csak növeli az ország amúgy is súlyos gondjait. A feszültségek és nézeteltérések mértékét jól jelzik azok az állandósult viták, amelyek a vallási vezetők és a Bazargan-kormány között — főleg a színfalak mögött, de egyre gyakrabban nyilvánosan is — zajlanak. A miniszterelnök, aki nem volt képes elérni, hogy kormánya reális hatalmat kapjon a kezébe, már többször is lemondással fenyegetőzött. Eredményt azonban nem ért el, sőt a vallási központ mégin- kább a saját kezébe vette az irányítást. Bazargant magát úgy tekinthetjük, mint a polgári középosztály vezető képviselőjét. Az ő elégedetlensége tehát a burzsoázia nagy részének a nyugtalanságát jelzi. Márpedig ez ismét nem szolgálja Khomeini táborának erősödését. polarizálódáflz erők sa mind nyilvánvalóbb manapság Iránban. S ahogy fókozódik a megosztottság, úgy szaporodnak és élesednek a politikai és fegyveres összecsapások. Ez pedig borús perspektívát vetít az útját keresgélő ország elé. Avar Károly Összeállította: Majnár József
