Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

1979. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egy vásárhelyi festő bem utatkozi k Németh József képei Szolnokon A tiszai hajósok emlékére Domborművet avattak Szolnokon Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese leleplezi az emlékművet Csendes jubileum Holnap lesz pontosan nyolcvan éve, hogy meg­nyitotta kapuit Karca­gon a megye első me­zőgazdasági oktatási in­tézménye, a „Földmíves iskoja”. A kezdetben harminc diákot foglal­koztató intézmény ma 260 nappali és 2Ó0 leve­lező tagozatos számára nyújt korszerű tanulási lehetőséget, s emellett évente 50—60 szakember továbbképzését látják el a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában. A nyolc évtized alatt több mint hétezer tanu­ló részesült valamilyen oktatási formában. — Mindössze kilencszáz azoknak a száma, akik a felszabadulás előtt szereztek mezőgazdasági képzést Karcagon. A szakközépiskola, mint az arányok is jelzik, az utóbbi évtizedekben bő­vült, fejlődött nagyobb mértékben. A Karcagon végzett diákok jó hírne­vet szerezték az alma mátemek a megyén túl is. A szövetkezetek, gaz­daságok szívesen alkal­mazzák az ifjú szakem­bereket, akik már az is­kolás évek alatt a szak­mai gyakorlatokon is tanúbizonyságot tesznek alapos felkészültségükről. Az utóbbi öt évben az országos szakmai tanul­mányi versenyeken ti­zenhárom karcagi diák szerepelt az első tíz kö­zött. Ugyancsak az utób­bi években szinte száz százalékban a szakmá­ban helyezkednek el a végzett fiatalok. Évfolya­monként legfeljebb egy vagy két diák vállal másfajta munkát. Tavaly ötvenegyen érettségiztek a szakközépiskolában. Az iskolában az új tanévben kezdődött meg az oktatás a növényvé­dő szakon. Az elsősök * emellett még a növény- termesztő gépész szak­mát választhatták. Az utóbbi szakon szakmun­kásbizonyítványt is sze­reznek a negyedik év végén. A profilváltozás nem okozot* megoldha­tatlan gondot a tárgyi és személyi feltételek meg­teremtésében. Az intéz­mény száznegyven hek­táros tanterületén, s a termelő üzemekben nagyszerű lehetőség nyí­lik a gyakorlati okta­tásra. A tanterület jöve­delméből az iskola szin­te fenntartja önmagát, a tiszta haszon az, amit a diákok a gyakorlat so­rán elsajátítanak. Egy- egy jó évben azonban a bevételből futja szem- k léltetési eszközökre vagy mezőgazdasági gépekre is. A jubileumot, az ala­pítás nyolcvanadik év­fordulóját csendben, munkával ünnepük meg a szakközépiskolában. Augusztusban a tantes­tület, s az intézmény va­lamennyi dolgozója tár­sadalmi munkában fes­tette, takarította ki az iskolát. Munkájuk érté­ke meghaladja a száz­ezer forintot. A haszon mellett azt is jelzi áz önzetlen segítség, hogy a pedagógusok, s az iskola dolgozói otthonuknak ér­zik munkahelyüket. Nemkülönben a diákok, akik már hozzá is fog­tak a kollégiumi tanuló­szoba kialakításához. A jubileumra helyreállít­ják, s működésbe hoz­zák az intézmény jel­képét, az udvaron lát­ható szélmotort, közös erővel bővítik, s felújít­ják a tanműhelyeket, ja­vítják az Oktató-nevelő munka feltételeit. Szép program ez az elkövetkezendő hónapok­ra, s az ünneplésnek alighanem legrokonszen­vesebb módja. — tg — életünk jelen sza­kaszá­ban olcsó közhely lenne an­nak bízonyítgatása, hogy mennyire fontos és hasznos áz egyes művészeti centru­mok alkotóinak akár kollek­tív, lakár egyéni tárlaton va­ló bemutatkozása más vá­rosokban. Ezért erről rövi­den csak annyit: talpraesett vállalkozás volt a kétszeres Munkácsy-díjas Németh Jó­zsef gyűjteményes kiállításá­nak megrendezése a Dam­janich János Múzeum Kép­tárában. Szolnok vendégművésze a mai „alföldi iskola” másik jelentős központjának, Hód­mezővásárhelynek eminens képviselője a festők együtte­sében. Két évtized munkás­ságának láttán csak meg­erősíthetjük a hozzáértők ál­tal már tisztázott tényt: Né­meth József a művészettör­ténet hagyományos értékeit és korunk java törekvéseit szintetizálja, méghozzá úgy, hogy egyénisége maradékta­lan szuverenitással jut kife­jezésre. Az adott lehetőség kevés ahhoz, hogy alkotásai­nak minden összetevőjét, tartalmi és stiláris értékeit minden vonatkozásban ala­posan boncolgassak, s még kevésbé jut hely annak ki­fejtésére, hogy a rögtön szembetűnő analógiák és re­miniszcenciák ellenére mi­ért korszerű, mai érvényű mégis ez a piktora. Ha tehát nem is a teljesség igényével, de érintenünk kell e prob­lémát, mivel a tárlatlátoga­tók szóbani és a vendég­könyv néhány beírása sze­rint valamiféle „régies”, „év­századokkal ezelőtti” vizu­ális látásmódot éreznék ná­la. Nos>, az iménti sorok közt mii sem tagadtuk a múlt ér­tékeinek áradó jelenlétét Né­meth József alkotómódszeré­ben. Csakhogy itt nem ana­kronizmusról és a klasszikus értékük utáni nosztalgia el­uralkodásáról van szó, ha­nem a művészet ősi lényegé­nek átélt megértéséről és át­írt alkalmazásáról. A konti­nuitás úgy érvényesül nála, hogy szinte az ábrázoló mű­vészet genezisétől indul el, hogy aztán korunk javatar- talmi-stajláris lehetőségeivel élve visszatérjen a gyöke­rekhez, a legtisztább eszté­tikai normákhoz. Ilyen mó­don hagyomány és korszerű­ség, magyarság és egyete­messég ötvöződik a fensé­ges és monumentális eszté­tikai kategóriáiba foglalható táblaképeinek felületén. Nem elemezhetjük a ki­állítás valamennyi művét, néhány példa kiragadásával viszont érthetőbbé válhat a Németh József oeuvrejéban sűrűsödő enciklopédikus­művészettörténeti jelleg ra­cionalitása. Átlós szerkesz­téssel ugyan, de az ó-egyip­tomi legnagyobb felületek törvénye érvényesül a Tarló csaknem csupasz, öreg pa­rasztfiguráján. Ez még egy­értelműbben’ van jelen az egyik korai fő művének, a Vásárhelyi Madonnának sta­tikus felépítésén. A korábbi, kőlorisztikusabb művek kö­zül a Vízsugár mintha az em­ber és a természet ősi tisz­ta kapcsolatát Gauguin elvá­gyódásának példáján keres­né de ehhez idomul a már le­tisztultabb színékben harmo­nizáló Mezei Vénusz hús-vér teste az ezt kiemelő, mögöt­tes boglyával, a fácánjával és a .stilizált fán pihenő ter­mészeti állatokkal. Három Triptichonja freskószerű je­leneteibe és figuráiba pedig oly koncentráltan sűrítette a jelentéstartalmakat, ahogy arra a nagy Giotto mutatott örök érvényű példát Firenze trecento művészetében. évektől A hetvenes gyakran tűnnek föl nála az olyan, ikonok hatá­sát tükröző, kanonikus moz­dulatlanságba meredő, nap­vagy holdkorongtól dicsfé­nyezett alakok, mint a Lány citerával vagy a Férfi bala- lajkával. E két ikonhatású figurához viszonyítva bi- zarrnak hat a Kaszás ember és a Fiú vasvillával című táblák kimondottan paraszt típusainak fejét övező gló­ria. Teljes meg nem értés lenne mindezekbe valamiféle misztikus-vallásos életérzést belemagyarázni. Miiként Né­meth József legtöbb képén, úgy ezeken is jelképes tar- talmisággal állunk szem­ben; jelesen azzal, hogy mindenek előtt és fölött szent az ember: mindazok, akik az anyagi és szellemi javak megteremtéséért verejtékez­nek. Ez a nemes, humánum­mal telített szimbolika a centrálisán elhelyezett ala­kok frontális és kontraposzt nélküli beállítása mellett is félreérthetetlenül érvényesül. A tűz körül álló, vastag su­bájukban is Didergők pedig dicsfény nélkül is paraszt- szentek, de ha úgy tetszik a bibliai három királyok népe­sített alakjai is lehetnek. Ez a kettős megközelítési lehe­tőség azt is példázza, hogy egy műalkotás tematikailag többféleképp értelmezhető, de a témából kibomló jelen­téstartalom csak konkrét és egyértelmű lehet. A bonyolultabb, ember- csoportokkal, állatokkal és vegetációval — vagy vala­mennyivel együtt — benépe­sített kompozíciók térkitöltő megoldásaik mellett is meg­őrzik tiszta áttekinthetőségü­ket az átgondolt szerkesztés révén (Beszélgetők hoddfény- nél, Fatelep, Csorda, Tavasz, Álldogáló asszonyok tehén­nel). Ugyanakkor nincs ben­nük semmi spekulatív elem, valamennyi motívum a spontaneitás keresetlenségé- vel hat. Különben itt érez­hetők legjobban a helyi tra­díciók gyökerei azok alkotó továbbfejlesztése. A közvet­len előzmények talán Kohán György elementáris ősi ma­gyarságához vezetnek, ha nem is koncentrál olyan hő­fokon a mitikus vonatkozá­sokra. Persze Németh Jó­zsefnél is találunk hasonló utalásokat hisz számos efn- berarcon felfedezhetjük a mongoloid vonásokat, minta nemzeti karakter általánosí­tásának eszközeit. És ezeken rajzolódik ki nyomatékkai az az egyébként minden művé­re jellemző vonás, hogy erős és elválaszthatatlan szálak kötik a népművészethez is. Különösen a fafaragó pásE- torművészet szűkszavú kar- colataihoz, de a népi talajon sarjadt naiv festészet lé­nyegre és összegzésre törek­vő látásmódjával is rokon­ságot tart. Az iménti forma­jegyek általában minden művén fellelhetők, minttegy alaphangot, indítást adva emberi-művészi közlendői­nek. Nagyméretű Évszakok című gobelinje koncentrál­tan sűríti magába a népmű­vészetre is erősen támaszko­dó, abból kiinduló festői tö­rekvéseit, azt a tartalmi-for­mai lényegretörekvést, amely nem tűri meg a mellébeszé­lést vagy szószátyárkodást. Németh József a képírók ama kisebb csoportjához tartozik, akik életműve láttán őszinte meggyőződéssel lehet mon­dani: Igen, valahol e régiók­ban kezdődik és végződik a művészet. József művé- Németh »zetében min­denki megta­lálhatja a tiszta emberséget és a nemes esztétikumot. Aki nem "felületesen, hanem a mélységeket keresve tanul­mányozza képeit, az lelkileg gazdagabban távozik gyűjte­ményes kiállításáról. Sajnál­juk viszont, hogy a Magyar Nemzeti Galéria tulajdoná­ban levő jelentős festményei kimaradtak anyagából. En­nek okát nem ismerjük, de ezek hiányában is dicséret illeti a Damjanich Múzeum kezdeményezését. A megyei tanács új köz­téri emlékművel gyarapítot­ta Szolnokot. Lajos József szobrászművész Tiszai hajó­sok című domborművét, amelyet a Tisza híd lábaza­tán helyezték el, tegnap dél­előtt avatták fél. Az ünnep­ségen megjelent Majoros Ká­roly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titká­ra. Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese avatóbeszédében meg­emlékezett arról az évszáza­dos küzdelemről, amelyet az oly sokszor viharosan pusz­tító folyóval vívtak az itt élő emberek, s amely a megél­hetést is 'biztosította a szá­mukra. Elődeink munkája csak a felszabadulás után téljesed­Az iskolai „időszámítás­hoz” igazodva nem április­ban, hanem most, az új tan­év első heteiben tervezik meg az 1979/80-as mozgalmi év akcióprogramhoz fűződő helyi feladatokat a 30 ezer középiskolai, valamint egye­temi és főiskolai KlSZ-alap- szervezetben. A közép, illet­ve magasabb fokon tudomá­nyókkal ismerkedő ifjú kom­munisták 300 ezret is meg­haladó táborát milyen főbb kötelezettségek vállalására ösztönzi a tizen-, illetve a huszonévesek KlSZ-szerve- zeteinek címzett két akció- program — erről tájékoztat­ta Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára az MTI munkatársát. — Mindkét akcióprogram­ban egy sor politikai, kul­turális és sportmozgalomra hívjuk fel a fiatalok figyel­mét, ám a feladatok súlyo­zása, rangsorolása ugyanaz: első helyen szerepel a tanu­lás, a jobb eredmény, az el­mélyültebb tudás, vagyis hosszabb távon a választott hivatásra való lelkiismere­tes felkészülés. Ezért indítot­tuk útjára tavaly a gim­náziumokban és a szakkö­zépiskolákban a diákélet minden ágát-bogát átfogó új tanulmányi mozgalmat, amely nemcsak a KISZ-ta- gokat, hanem a KISZ-en kí­vülieket is fegyelmezettebb, hetett ki, nemzeti kincseink— a földek, a folyók — a nép tulajdonába kerültek, s azóta a Tiszatáj termőföldjeinek hasznát a termelőerők fej­lesztésére, a dőllgozó nép ja­vára fordíthatjuk — mondot­ta. Szólt a tiszai hajósiak, a tiszai hajózás jelentőségéről és arról az óriási fejlődésről, amelyet az elmúlt évtizedek hozták a Tisza-menti váro­sók, községek életében. Nagy szerepet játszott ebben a fel­virágzásban a folyó is. Be­fejezésül átadta a Tiszai ha­jósok emlékművét a város lakóinak, a vízügyi dolgo­zóknak. Ezután Hegedűs Lajos a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója mon­dott köszönetét az emlékmű eredményesebb tanulásra ösztönzi. Az „úttörők”, az iskolák egyharmada vállal­kozott a nemes vetélkedés­re, amely egész éven át ki­tartó munkát követelt. Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy ezúttal még több in­tézményben szavazzák meg a mozgalomhoz való csat­lakozást. Vagyis az osztály- közösségek vállalják, hogy egy emberként küzdenek a „kiváló tanulmányi közös­ség” cím elnyeréséért. — Azonos elnevezéssel, a „Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért” jelszóval hir­dettük meg a közép- és fel­sőfokú intézményekben is a közművelődési akciónkat. Itt is sok-sok közös élményre, az olvasás szeretetére, a művészetekkel való barátko- zásra, és a honismereti moz­galomba való bekapcsoló­dásra adódik lehetőség a tanulók kisebb-nagyobb cso­portjai között. Ugyanúgy a sportolásban is, vagy a tár­sadalmi munkák megszerve­zésében, hiszen értékeink gyarapításába^ nemcsak a 80 ezer nyári építőtáborozó vesz részt. A helyi tanácsok jól tudják: továbbra is szá­míthatnak sok-sok tízezer tanulóra a gyermekintézmé­nyek építésében, a környe­zet szépítésében — mondot­ta befejezésül Nagy Sándor. Ecsery Elemér A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium kollégiumában 75 diák lakik. Képünkön: felké­szülés az érákra Kulturális felállításáért. Terveznek az iskolai KISZ-szervezetek Tanulmányi mozgalom, kulturális és sportvetélkedők az új tanévben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents