Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

1979. szeptember 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

„Néphadseregünk becsülettel ellátja feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban és békében élünk, dolgozunk. Ritkán emlegetjük a belügyi dolgozókat, a határőröket, akik szintén jól ellátják feladataikat, és gondoskodnak a közbiztonságról, a rendről. Példamutatóan teljesítik önként vállalt kötelezettségeiket munkásőreink is” — mondotta Kádár János a napokban tartott budapesti kommunista aktíván.

Fegyveres erőink rászolgálnak az elismerésre. Esküjükhöz híven töltik be tisztüket. Mindennapi életük egy-egy pillanatának felvillantásával köszöntjük őket a fegyveres erők napjánFegyvertársak

Csapatzászló a tsz-töl

Olyan ez az alakulat a seregben, mint a fehér holló. Kíváncsiságom legyőzi az illendőséget, s megkérdezem Kováé® Imre őrnagytól, hogy miért van szükség katonai térképészekre, hiszen több országos vállalat foglalkozik ezzel a témával.

— Sok olyan információra van szüksége a hadvezetőségnek egy esetleges háborúban, amit a korábban készített térképekről nem tud beszerezni — hangzik a válasz. — Gondoljon például arra, hogy atomcsapás után megváltozik a táj, sok létesítmény eltűnik.

— És ilyenkor, békeidőben?

— A katonai feladatok? ellátása mellett polgári vállalatok, gazdaságok részére is végzünk geodéziai és topográfiai munkákat. Kiképzési feladatainkat is jól szolgálják ezek és amellett népgazdasági haszonnal is járnak, sürgős igényeket elégítenek ki. Figyelembe vesszük, hogy

a földhivatalban is kevés a munkáskéz.

— Milyen munkákat végeztek?

— Például a szolnoki Lenin Tsz központi majorjának új létesítményeit feltüntető „megvalósulási” térképet készítettünk. A rákóczi- falvi Rákóczi Termelőszövetkezetnek a vetési terv elkészítéséhez szükséges, a mesterséges és a természeti akadályokat egyaránt feltüntető térképeket bocsátottunk rendelkezésére.

— A haszon ilyenkor kettős...

— Természetesen alakulatunknak is jói jön az ilyen munkákból származó pénz. Abból vettünk körleteinket díszítő posztereket, színes televíziót, berendeztük az ifjúsági klubot. Kiképzési bázisaink fejlesztését is szolgálja az ily módon szerzett pénz, ezért a továbbiakban is vállalunk polgári megbízatásokat.

— A katonák szívesen dol- doznak?

,— A térképész szereti a terepet... Különben is szoros a kapcsolatunk a polgári élettel. Most, a fegyveres erők napja alkalmából például csapatzászlót kapunk a kunhegyesi Kunság Népe Tsz-től.

Fárasztó munkanap után éjszakai gyakorlatra gyülekeznek a szolnoki munkásőrök

Villámkérdések

Dankó Bálint alezredes harminc évvel ezelőtt vonult be katonának.

— Milyen volt akkor az újoncok élete?

— Napokig padlóra szórt szalmán aludtunk.

— A ruházat?

— A második világháborúban átlőtt zubbonyt kaptam.

— A kiképzési módszerek?

— Volt jutási tisztesek ordítottak velünk. A zajló Dunába is belezavartak bennünket.

— Pártbizottsági titkárként milyen követelményeket támaszt a mai fiatalok kiképzői iránt?

— Mindig pártmunkás stílusban végezzék munkájukat.

írta és összeállította: Simon Béla Fotó: Kőhidi Imre

asszonyért a Kaukázusba

A parancsnok politikai helyettese állami és pártfunkcionárius egyszemélyben. Bodonyi Péter őrnagy jól bírja a kettős terhet. Igaz; nemcsak hivatástudata, hanem képzettsége is alkalmassá teszi erre. Annak idején katonai középiskolát végzett, majd az Egyesített Tiszti Iskolán, azt követően a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián szerzett diplomát. Elvégezte a marxizmus—leniinitzmus esti egyetem szakosító tagozatát is.

Mostani alakulatánál a KISZ-bizottság titkáraként szerzett gazdag tapasztalatokat az ifjúsági munkában. Bizonyára ez is hozzájárult ahlhoz, hogy egyik klubjuk négyszer kapott már arany- koszorús címet. Nemcsak a katonai feladatok mindegyikében, meg a politikai munka ezernyi ágában jut rész számára, hanem a közművelődési célok elérésében is. Része van abban, hogy több mint száz saját filmmel rendelkező bázisuk van, könyvtáruk köteteinek száma meghaladja a tízezret, s 32 újságot, folyóiratot járatnak.

A politikai helyettes a katonák ezernyi ügyes-bajos dolgát intézi. A közelmúltban például egyikük azzal állított be Bodonyi őrnagyhoz, segítsen abban, hogy kimehessen nősülni a Kaukázusba. Előzőleg ugyanis nemcsak az uszty-ilimszki oellulózgyár építésében, hanem egy gyermek világia- iöttében is közreműködött. Harcászati kiképzési feladatuk teljesítése közben nem is olyan könnyű ilyen kérésnek érvényt szerezni, az őrnagy mégis elintézte.

Sokoldalú munka eredménye tehát, hogy a sorkatonák érdeklődése a politikai kérdések iránt élénkül, és szélesebb körű lesz. Megmutatkozik ez abban is, hogy a sorállományban a KISZ- tagok száma leszereléskor átlag 25 százalékkal magasabb. mint a bevonuláskor, és a polgári életben is érdeklődnek a közügyek iránt.

Az eredmény kulcsa Bodonyi őrnagy szerint:

Mindannyian egy kicsit pedagógusok is vagyunk. Tisztet másként nem tudunk elképzelni.

Egydimenziós családok

zolnok negyvenezer lakosú, álmos városka volt egy emberöltővel ezelőtt. Fejlődését spontán tényezők, a vasút, a szárazföldi és víziút közelsége segítették. Mindössze ezek. A felszabadulást követően azonban hatalmas iparosodás kezdődött a városban, s ma az aktív kereső bejárókkal együtt 102 ezren élnek itt.

Tehát a népesség csaknem megháromszorozódott bő harminc év alatt. Ami még ennél is nagyobb gond: évente ezerkétszázzal növekszik a város lakosainak száma, ennyien költöznek be Szolnokra.

Mi köze a Tisza-parti városnak az úgynevezett „egydimenziós” családokhoz? Szolnok csak egy példa arra, hogy az utóbbi évtizedek vidékről történő elvándorlása, az, hogy száz- és százezrek próbáltak szerencsét a nagyobb településeken, a fővárosban, milyen különös helyzet elé állította a befogadó városokat. Szolnok épp az egyik legjellemzőbb példa erre; a város területét, szinte mint a rétestésztát nyújtotta meg az iparosodás és a növekvő -gazdasági, kommunális, kulturális vonzerő.

Az egydimenziós család pedig afféle új társadalom- tudományi kategória. Azokat a családokat nevezzük így, amelyek kikerülnek természetes életkörükből, s ahová mennek, ott nem fokozatosan, hanem egyik napról a másikra támad szükségük lakásra, kulturális, kereskedelmi és szociális ellátásra. Mert nem felelnek meg a hagyományos család- modellnek, ahol két-három nemzedék él együtt évtizedeken át, változatlan formában.

Ez az egykor általános modell, még úgy-ahogy látható. A települések többségében még gyakori, hogy a

gyerekek felnőnek, megházasodnak, odaköltöznek a szülői házhoz. Idővel lakást kapnak, vagy építkeznek. Azután öt-hat év alatt egymás után jönnek a gyerekek, először bölcsőde kell —vagy jobbik esetben akár két nagymamára is lehet számítani —, három év múlva jön az óvoda, újabb három év múlva lesz szükségük arra a bizonyos általános iskolai „férőhelyre” és így tovább. ..

A szülőhelyüktől elszakadt más városokba költözött fiatalok azonban egészen más helyzetbe kerülnek. Akár albérletben élnek, akár saját lakásukban, legtöbbször kész, kialakult családot hoznak magukkal. (Mármint hogy a nagyobbik gyermek már megszületett, mire beköltöztek; most várják a kisebbiket, vagy akár a harmadikat. Az új lakótelepen azonnal szükségük van a boltra, óvodára, iskolára, napközire. Sőt, miután a hagyományos nagycsalád otthon maradt, gyakran többszáz kilométernyire, olyan új igények születnek követelő erővel, amelyekre a közkultúra adott színvonalán — ilyen mértékben — számítani sem lehet. Olyan igények, mint ami például a tisztító szalonok iránt nyilvánul meg; de beszélhetnénk a kölcsönzőről, a pótmama szolgálatról is..

Üj szokásokat is megfigyelhetünk az egydimenziós — tehát második-harmadik dimenzió, nagyszülők-roko- nok nélküli, úgymond gyö- kértelen — családoknál. Először is: a gyermekgondozási segély, e hároméves nagy könnyítés nélkül e családok valószínűleg összeomolnának.

Másrészt óhatatlanul eljön a nap, amikor a férj is kénytelen felülvizsgálni önmaga munkáját, s nagyobb részt vállalni a család munkamegosztásában. Történelmileg

rövid idő, szinte pillanat alatt születtek új, meglepő népszokások. Például a férfiak körében gyakori lett a konyhában végzett munka, sőt sokan már kérkednek is vele, hogy jobban főznek, mint a feleségük. Nem okoz országos derültséget, hogy bizonyos esetekben az apa is gyesre mehet, nem szégyen ma már a kollégák előtt, ha a férj mos, pelenkáz. Olyan embereknél sem, akiknek neveltetése még azt sugallná, hogy a férfi a teremtés koronája, a nő pedig afféle háztartási robotgép.

A többdimenziós családok széthullásának van azonban egy aggasztóbb oldala: Magyarországon ma kétmillió idős ember él, zömük falun vagy kisebb településeken. S még csak nem is abból adódnak új feladatok, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóinak átlagéletkora növekszik, s az idősebb emberek nehezebben dolgoznak, nehezebben képesek elsajátítani a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges új ismereteket. A fő gond, hogy ezek az emberek egyedül maradtak, maradnak. Ismerőseik lassan kihalnak mellőlük, gyerekeik, unokáik a messzi városban élnek, már egy más világban. Az életmódbeli szakadék egyre nagyobb lesz, s az idős emberen, ha támaszra lenne szüksége, aligha segít egy expressz levél. '

em szorgalmazom,

M

hogy a munkaerő országos vándorlását meg kell akadályozni. Arra azonban készüljünk fel, hogy a következő évtizedekre rányomja bélyegét ez a két probléma: a gyökértelen, mindent egyszerre kérő, igénylő egydimenziós családoké, meg az otthon maradt, egyedülálló öregeké.

SZ. P.

Az elmúlt évek tanulsága

II tárgyalás célravezetőbb mint a pereskedés

Sok bajt okozott a pincevíz a mezőtúri Ifjúsági lakótelepen

Amikor öt éve boldoqan átvették a lakáskulcsokat, még nem gondoltak semmi rosszra. Az öröm teljes volt. De azóta Hosz- szú kálváriát járt be Mezőtúron tizenhat család.

Kezdődött azzal, hogy amikor 1975 elején a lakók beköltöztek lakásaikba, néhány bosszantó apróság borzolta fel idegeiket. Azaj- tók-ablakok nem zártak, a festék lehullott, a parketta kilazult, a bojler csak meleg vizet volt hajlandó kicsorgatni, és még sok egyéb. Mindezt tetézte, hogy néhány hónap múlva a pincét elöntötte a víz. Hát ennek már fele sem tréfa, gondolták, ideje szólni az építőknek, s mezőtúri Építőipari Szövetkezetnek, hogy hozzák helyre a hibákat. Megpróbálták. A szövetkezetiek a pince padlózatára újabb 15 centiméter betont húztak, a további szivárgást megakadályozandó. Aztán kiderült, hogy rossz a szigetelés, azaz hiába betonoznak, a víz alulról és oldalról — miután magas a talajvíz — újra és újra átszivárog majd. Akár hiszik, akár nem, a ház pincéjében azóta is áll a víz.

— Tessék, itt vannak a papírok — teszi elém a vaskos iratkötegeket Lengyel Imre, a közös képviselő. — Évek óta ievelezgetünk különböző szintű bíróságokkal, tárgyalásokon töltöm a drága időt, rimánkodunk a szövetkezetnek, de minden hiába. Az iratok szaporodnak, de más nem történik.

A paksamétából gyorsan kiderül, hogy ezt a házat az OTP építtette és adta el. A műszaki átadáskor mindent a legnagyobb rendben találtak. Az egyéves garanciális felülvizsgálat jegyzőkönyvében 108 (!) kijavítandó tétel szerepelt. Ezek között külön fejezetet kapott a pincevíz. Az építőipari szövetkezetnek határidőt szabtak, mikorra végezze el a javításokat. Nem végezte el a mai napig sem, bár bírósági ítéletek is születtek az ügyben.

A hosszú huzavona során a mezőtúri Építőipari Szövetkezet egyesült a túrkevei Vegyesipari Szövetkezettel. A jogutód elnöke (Süveges István lett.

— Szeretnénk minél hamarabb és mindenki számára megnyugtatóan rendezni az ügyet. A pince szigetelése rossz, ezt utólag kijavítani már nem lehet. Hacsak le nem bontjuk az épületet. Mi javasoltuk, hogy garázsokat építünk a lakóknak a tüzelő tárolására, a pincét pedig feltöltjük. Felajánlottuk továbbá, hogy az egy-két éven belül hozzánk is eljutó vezetékes gázt ingyenesen bekötjük a lakásokba. Aki mindezt nem igényli, annak 80 ezer forintot kifizetünk.

— A lakók ezt nem fogadták el, hiszen a talajvíz, a szakértők szerint is tönkreteszi az épületet tartó főfalakat. Attól tartanak, hogy a helyzet tovább romlik.

— Szerintem nem, de ezt nem merném írásba adni. Nincs olyan vállalat ebben az országban, amelyik ezt az elrontott szigetelést kijavítaná. Próbálkoztunk négyöt helyen, de sehol nem vállalták.

— Van megoldás?

— Vagy a szövetkezetnek vagy az OTP nek meg kellene vásárolnia ezt a házat, a jelenlegi lakóknak újat adni és kész. Munkásszállónak, albérlőháznák bizonyos ideig kitűnően hasznosíthatnák. A vegyesipari szövetkezetnek erre nincs pénze.

Íme az évek óta tartó pereskedés egyik lehetséges megoldása. Kétségkívül hibás a kivitelező (ennek terhét viseli a jogutód), akit az OTP megyei Igazgatósága annak rendje és módja szerint be is perelt.

Az akták gyűlnek, az agresszív talajvíz - bontja a téglákat, a lakók bizonytalansága nőttön nő, a lakások értéke pedig csökken. Ezért úgy tűnik, hogy jó volna az egész lakóközösségnek szakértők bevonásával egyezségre jutnia az építőipari szövetkezettel, hiszen javaslatai a megoldásra figyelemre méltók, kellő -tárgyalási alapul szolgálhatnak.

H. Z.

Kovács Imre őrnagy