Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 20. külpolítIkaí * KORKÉP Laosz " r A FEJLŐDÉS KÜZDELMES ÚTJA Korai lenne jóslásokba bocsátkozni arról, hogy megnyugszik-e Laosz északi, Kínával 'határos vidéke, vagy sem. Az biztos: a két ázsiai ország viszonya, a kapcsolatok légköre nem a vientiánei népi rendszertől függ. A viszonylag nagyterületű és kis lélekszámú — három és fél millió lakosú — Laosz északi hegyvidéki körzeteiben jórészt kínai, illetve thai származású nemzeti kisebbségek élnek. Ezek egyike-másika, mint például a meok vagy a jaok, az Ameri ka-el lenes függetlenségi háború idején a felszabadító erők, a Patet Lao ellen harcoltak. A laoszi népi hatalom létrejötte, 1975 decembere óta Peking vette „védőszárnyai” alá a központi kormányzattal szembenálló fegyveres hegyvidéki törzseket. Már jóval a laoszi—kínai viszony idén tavasszal történt kiéleződése előtt hírek szállingóztak arról, hogy Peking önálló meo államot akar létrehozni. A CIA egykori laoszi bázisának számító meok több ország, így Vietnam, Laosz, Thaiföld és Kína területén élnek. Hogy a pekingi felforgató tervek milyen veszélyt jelentenek a népi Laosz számára, arra egyetlen példa: a laoszi biztonsági erőknek csak három évi kemény küzdelem után, a múlt esztendő végén sikerült kitűzni a nemzeti lobogót az északi Phoubia hegység ormára, amely sokáig a forradalom- ellenes meo osztagok főhadiszállása volt. A belső biztonság, a nyugalom fenntartása tehát — túlzás nélkül — a társadalmi-gazdasági előrelépés kulcskérdésének tekinthető, pedig a vientiánei népi rendszemek amúgyis súlyos gondokkal kell megbirkóznia. A fiatal szocialista állam létrejötte óta nagy erőfeszítéseket tesz a naturálgazdálkodáson, félfeudális termelési módszereken nyugvó társadalmigazdasági viszonyok megváltoztatására. Létrejötték az első, nemegyszer még kísérleti jellegű, termelési és fogyasztói szövetkezetek, és egyre nő a Délkelet-Ázsia szocialista államaiban elterjedt úgynevezett kölcsönös segítségnyújtó csoportok száma. A Laoszt is érzékenyen érintő indokínai szárazság pusztító következményei bebizonyították: milyen fontos a mezőgazdaság megerősítése, fejlesztése — a Laoszi Népi Forradalmi Párt ezt a célkitűzést állította gazdaságpolitikájának tengelyébe. Hogy az időjárás szeszélyessége ne befolyásolhassa végletes módon az ország életét, hogy megvalósítható legyen a stabil önellátás, két alapvető feladatot kell a következő évtizedekben végrehajtani, vagy legalább megkezdeni. Az első a hasznosítható földterület bővítése, a második a .szétaprózódott kisgazdaságok termelékeny nagyüzemi egységekké történő alakítása. Jelenleg az ország területének mindössze 3—4 százalékát művelik rendszeresen, ami akkor is kevés, ha figyelembe vesszük: az északi területek nagy része dzsungel borította hegyvidék. A laoszi gazdaságtervezők abban bíznak, hogy idővel az „egymillió elefánt országa” rizsexportőrré válik. Napjainkban az évi átlagos rizstermelés 600 ezer tonna, amit hagyományosan 60—80 ezer tonna behozatallal kell kiegészíteni. A közhiedelemmel ellentétben Laosz gazdasági kilátásai egyáltalán nem rosszak: ásványkincsekben Délkelet-Ázsia (s a világ) egyik leggazdagabb állama. Vasérc, ón- és hamuzsírlelőhelyei már ismertek, eredményes kiaknázásuk kizárólag az infrastruktúra kiépítésétől függ. A gazdaságfejlesztő program eddigi legfigyelemre méltóbb vívmánya a Nam Ngum-i vízierőmű második lépcsőjének felépítése. Az erőmű, amely Vientiánétól, a fővárostól 90 kilométerre „.fekszik, kielégíti Laosz energiaszükségletét és máris számottevő exportra képes. Az ország energiatartalékai azonban a legszerényebb számítások szerint is a Nam Ngum-i erőmű teljesítményének többszörösét sejtetik. A nagyszabású tervek valóraváltásában Laosz a KGST államaira, mindenekelőtt a Szovjetunióra és a szomszédos Vietnamra támaszkodik. A Szovjetunió az árusegélyek, a pénzügyi támogatás mellett nagyszámú szakértőcsoportot küldött Laoszba a nyersanyagkincsek geológiai felmérésére. Laoszt, a vien- tiánéi vezetés meghatározása szerint, különleges kapcsolatok fűzik a szomszédos Vietnamhoz. A két országot 1976 óta barátsági és együttműködési szerződés köti össze. (Peking Laosz-ellenes felforgató tevékenységének magyarázata ebben keresendő.) fl kínai vezetés tehát nagyon téved, ha azt hiszi, hogy büntetlenül járhat el Laosszal szemben. Hanoi különböző fórumokon, többízben világossá tette, hogy teljesíti szerződéses kötelezettségét, minden segítséget megad a népi Laosznak függetlensége és szuverenitása megvédéséhez. Győri Sándor Képek Hataloméból Népszokás a mában: sardana-táncosok a székesegyház előtt Feltűnően sok errefelé a rendőr! Ügy emlékszem, ez volt az első benyomás, amit Barcelonában szereztem. A tengerparti sétánysornál kezdődő hivatali negyed majd minden épülete előtt egyenruhás fegyveresek álldogáltak, sétáltak párosával. Látszólag céltalanul — ám mutatóujjukat szinte állandóan a ravaszon tartva. Hiába, még a szabadságra érkező külföldiek sem függetleníthetik magukat a terrorizmustól. Ha semmi másból, a rendőrök számából, a házak falát elborító plakátból és mindenféle feliratból a turisták is érezhetik: nemzetiségi területen járnak. Hiszen Barcelona nemcsak Spanyolország második legnagyobb városa, hanem Katalónia fővárosa is! Óriási kikötő, de egyben fontos ipari s kulturális központ. A város vonzerejét nemcsak a középkori székesegyházak, a gazdag múzeumok adják. (A látnivalók közül egyébként a két legemlékezetesebb: a Picasso Múzeum, amely a művész Monumentális torzá - a modernista Szent CsaFád-temp- , lom néhány száz — főleg fiatalkori — művét őrzi, és a Szent Család-templom, amely torzó voltában is lenyűgöző.) Legalább ilyen vonzerő a hely hangulata. Barcelonában már az első séták után otthon érezheti magát az idegen. Szinte minden hájban akad borozó, étterem — könnyű az ismerkedés. Az emberek nyíltak — azt mondják, ez is katalán jellemvonás. Mint ahogy nemzeti büszkeségük is az: féltékenyen óvják irodalmukat, kulturális értékeiket. A nemzeti hagyományok ápolásának szép példája a sardana. Ezt a csoportos körtáncot, szombat-vasárnap esténként óriási tömegek járják a nagyobb tereken, utcákon. Nincs megkötés: bárki közéjük léphet, s rophatja. amíg jólesik. Ahol idősebbek a táncosok, ott apróbbak a lépések, ahol fiatalabbak, ott erőteljesebbek az ugrások, dobbantá- sok. Pár perc ácsorgás után a nézelődőt is elfogja a vágy, hogy csatlakozzon. (Kép és szöveg: Szegő Gábor) Gustave Eiffel alkotása Jó üzlet a kilencven éves torony 1887. januárjában kezdődtek el $ munkák a Mars mezőn. Általában úgy tudják, hogy a tornyot a párizsi világkiállításra építették, mások azt mondják, hogy a francia forradalom 100. évfordulójára konstruálta Gustave Eiffel. Mind a kettő igaz ,— a torony 90 évvel ezelőtt, 1889-ben lett kész. Nemcsak Párizst foglalkoztatta a terv, hogy egy ezer láb magas épület készüljön; mérnökök százai tépelődtek Angliában, az Egyesült Államokban, hogy a technika dicsőségét, országuk nagyságát eképpen hirdessék. 1885-ben hirdetett pályázatot a francia közmunkaügyi miniszter, amelyre 700 terv érkezett be. Ebből 18 minősült elfogadhatónak, de a legalaposabb és legésszerűbb Eiffelé volt. Ezt is fogadták el. A tervek szerint a torony alapja 125 m széles, a magassága 300 méter lett volna, s a költségek egymillió ötszázezer franikra rúgtak. Mivel Eiffel maga fizette az építkezést. a szerződés szerint 20 esztendeig jogosult volt a torony jövedelmére. (Akkor úgy vélték, hogy 1910-ben le fogják bontani az építményt.) n „hídember” története Eiffel igen elismert mérnöknek számított korában^ 1832. decemberében született Dijonban. Apja tekintélyes szőnyegszövő dinasztia sarja volt, aki Napóleon lovasvadászai között is szolgált, s a császár bukása után Kölnbe, emigrált. Eiffel a középiskolában filozófiát és matematikát tanult, majd egy kazánkovács és gőzgép-' gyártó üzembe szegődött. Később egy vasúttársaság alkalmazásában állt, s 26 éves korában egy hat pilléren álló 500 méteres viaduktot tervezett. Miután megtervezett egy templomot, több pályaudvart (többek között a budapesti Nyugatit) számos üzemet, áruházat és vásárcsarnokot, s közben 42 hidat is felépített, elnevezték „híd- embernek”. Beutazta a világot, épített Oroszországtól Peruig. Tervei alapján készült a nizzai obszervatórium és a New York-i Szabadságszobor vasszerkezete. A torony igen gyorsan épült, 1888. áprilisában már állott a négy pilon, a párizsiak nagyrésze meg ször- nyülködött: micsoda borzalmas látvány, mondták — e szörnyű monstrum, tönkreteszi Párizs látképét. De a torony csak növekedett, s 1889. nyarán el is készült. A tervezett összeg többszörösébe került, pontosan 7 millió 299 401 frank és 31 centimes-be. Magassága 302 méter 755 milliméter, súlya 7 ezer tonna, a szegecsek száma 1 050 846 és 1 710 lépEgykori francia karikatúra a toronyról és alkotójáról csőfoika van. Megnyitásának évében 1 896 967 látogatója volt, A mai napig is működik a hidraulikus lift, amely a II. emelettől a torony legfelső szintjére viszi fel a látogatókat. Bevételek, kiadások Csakhogy a toronnyal egy ideje gondok vannak. Nem bontották le, mint ahogy tervezték, és húsz év eltelte után Gustave Eiffel — aki egyébként a torony III. emeletén lakott — ócskavas áron eladta Párizs városának. Közben meg is nőtt a torony, és súlyosabb is lett, a csúcsán található a 165 tonna súlyú rádióadó, tévéadó, egy rendőrségi állomás és egy tűzolitójelző berendezés. Csakhogy a torony fenntartására egyre több pénzt kell fordítani. A teljes helyreállításra mintegy 10 millió francia frankra lenne szükség — csupán a hidraulikus óriáslift cseréje 35 milliót tenne ki. Arról nincs szó, hogy az Eiffel-itomyot működtető társaság ráfizetne. 1978. december végéig 84 780.000 látogatója volt a toronynak. Az üzemeltető társaság szerződése ez év végén lejár. A városi vezetés úgy véli, hogy a társaság idáig is szép pénzt keresett, az sem lenne baj, ha a jövőben Párizs venné gondjaiba az építményt. A társaság ugyanis csak akkor hajlandó a költséges rekonstrukciós munkát elvégezni, ha a magisztrátus további 30 évvel meghosszabbítaná a bérleti szerződést. Való igaz, hogy a torony jövedelmező, de a karbantartási munkák hihetetlenül magas összegeket emésztenek fel. Csak példaképp: egyedül . a torony festéséhez 50 tonna anyagra van szükség, Viharos életrajz Amikor megnyitották, hatalmas ünnepséget rendeztek, amelyen a kor hírességei vettek részt; az akkori perzsa sah, a spanyol trónkövetelő, a sziámi király, Edison és Buffalo Bill. Voltak akik alpinista felszereléssel kívülről mászták meg a tornyot, s volt 1923-ban egy látogató, aki kerékpárral jött le a lépcsőkön. 1945-ben egy pilóta elrepült a pilonok között. S akik még lejöttek? Az öngyilkosok száma meghaladja a 400-at. közülük egyetlen egy nő élte túl a halálos ugrást. A torony egyébként bevonult az irodalomba, filmművészetbe, olyan művészek dicsőítették, mint Cocteau, Apollinaire, Breton. lefestette Chagall, s csaknem valamennyi modern francia festő. Több film is készült, amelynek főszereplője a torony volt, s ma is játszanak egy darabot Párizsban, a „Gyilkos Eiffel-torony” címmel. Az alkotó Gustave Eiffel miután megnyerte a toronycsatát, belebonyolódott a Panama-csatorna építkezésbe, s azután szinte már semmit nem alkotott. 71 éves korában egy meteorológiai állomást helyezett el a to-, rony tetején és kísérletezett egy különleges repülőgéppel is. 79 éves korában hunyt el, 1923-ban. v Schiffer Ferenc így kezdődött az építkezés Aukció a Cityn Az a legújabb vicc a londoni üzleti negyed, a City köreiben, hogy Thatcherek hamarosan eladják az Angol Bankot. Minden viccnek van valóságtalaja, jelen esetben tényleg úgy tűnik, hogy Nagy-Britannia konzervatív kormánya az állami vállalatok kiárusítására' készül. A Munkáspárt programjának sokat idézett 4. cikkelye annakidején a termelő eszközök államosítását tűzte ki célul. 1945-ben a labou- risták hatalomra kerülésével sor került a szénbányászat, a vasút, az elektromos-, a gáz- és az acélipar államosítására. A párt 1974. évi programnyilatkozata a repülőgép- és hajóéoítőipar államosításáról határozott — ezt 1977-ben hajtották végre. Két éve a munkáspárti kongresszus a nagvbankok és a biztosítótársaságok államosításáról döntött. Ez az elképzelés mégsem került be a párt választási programjába, mert az akkori miniszterelnök. Callaghan vétója megakadályozta azt. A választásokon győztes konzervatív párt teljes fordulatot ígért. Politikusai célul tűzték ki, hogy ,,gátat vetnek” az államosításoknak és ismét' magánkézbe juttatják az állami vállalatokat. ,,Az évszázad kiárusításának” nevezik Angliában Thatcherék aukcióját Sir Keit Joseph tory iparügyi miniszter Nagy-Britannia társadalmi rendszere ,.hatodik mérgének” nevezte az államosításokat. Ezt a mérget — úgymond — csak egy határozott kormány távolíthatja el. Mindenekelőtt a British Petroleum részvényeinek 25 százalékát kívánják áruba bocsátani. Ebbői mintegy egymilliárd font bevételre számítanak. A kormány kezében ilymódon a BP részvényeinek valamivel több mint 25 százaléka maradna meg. Ezzel egyidejűleg piacra dobnák a Ferranti elektromos cég, az ICL komputer- és a Brown Boveri Kent mérőeszközgyártó vállalat állami részvényeit is. A British Airways repülőgéptársaság magánkézbe juttatása már kissé körülményesebbnek tűnik. Ehhez új törvény meghozatalára lesz szükség, továbbá a piaci helyzet sem kedvez most az eladásnak. John Nőtt kereskedelemügyi miniszter minden esetre egy megfelélő időpontban a légitársaság részvényeinek ..jelentékeny kisebbségét” — 35—49 százalékát kívánja a magántőke kezébe juttatni. A szakszervezet tiltakozását Nőtt azzal próbálja leszerelni, hogy megígérte: „nem szedik szét” a British Airwayst. A legnagyobb izgalmat Angliában az északi-tengeri olaj források magánkézbe juttatásának terve okozza. A British National Oil Corporation áruba bocsátása ugyanis azzal fenyeget, hogy az északi olajmezőkre külföldi olajtársaságok tehetik rá a kezüket. David Howell energiaügyi miniszter azzal nyugtatgatja a közvéleményt, hogy a társaság olajkereskedelme 51 százalékának, a kitermelt olaj 12,5 százalékának kézben tartásával a kormány még kényelmesen befolyásolhatja az olajpiacot. A nagyarányú kiárusítás előkészítése tehát megkezdődött. A toryk terveinek megvalósításához azonban bizonyára lesz még néhány szava Nagy-Britannia lakosságának is. Gáti István Politika az utcán: egy környezetvédő csoport „falfestménye"
