Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
\ 1979. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az öcsödi cigányiskola öt éve még egyetlen öcsödi cigánygyerek sem végezte el a nyolcadik osztályt - most hatan kerültek közülük Kun- széntmártonba, szakmunkástanulónak. Követendő, sikeres kezdeményezés: az alsó tagozatosoknak külön cigányiskolát újított fel a községi tanács 580 ezer forintért. A felső tagozatban nagyjából azonos feltételekkel, a többi gyerekkel együtt tanulnak már. Bár a cigányiskola csak része a cigányság komplex nevelésének Öcsödön — hiszen nyáron cigány olvasótábor működött, télen pedig rendszeres programot biztosít a cigányklub — mégis a nevelés e döntő láncszemét mutatjuk be képeinken. Hiszen valahol itt gyökerezik a tény: Öcsödön ma minden munkaképes cigány dolgozik is. Az ötéveseknek az iskolában százkilencvenkét órás elöképzöt tartottak. A gyerekeknek és a szülőknek Kerekes Alajos mutatja be az iskolát Inkább holnap, mint holnapután Környezetvót/elem és településfejlesztés fl városiasodás veszélyei Ivóviztároló lesz a Holt-Tisza Hasznosítható hulladékok Szolnok megye környezetés természetvédelmi titkára — ez a titulusa Hídvégi Péter mérnöknek, akivel már az első mondatok után azt boncolgatjuk, hogy miért is ilyen hosszú az elnevezés. Hévvel magyarázza: ami körülöttünk van, az a környezet, aminek egyik része tőlünk — sajnos egyre kevésbé — függetlenül is létezik, a másik részét magunk alakítottuk. Ezután kanyarodunk csak beszélgetésünk fő gondolata felé. — Sokszor mondogatjuk, hogy a városiasodás temérdek veszélyt rejt. Ez bizonyára igaz Szolnok megyére is. — Csak annyira, ameny- nyire az országra. Tény, hogy egy bizonyos nagyság elérése után az urbanizációs ártalmak robbanásszerűen jelentkeznek a városban. Furcsa kettősség ez, hiszen egy-két évtizeddel ezelőtt, az emberek törekedtek a város felé, mivel ott az iparban számtalan munka- lehetőség várta őket, mellette biztos fizetség, jó kommunális ellátottság és persze a város nyújtotta ezernyi szórakozási, művelődési lehetőség. Épültek a gyárak, azokat körbenőtték a lakótelepek, az addig álmos kis utcákon ezrével hömpölyögnek az autók, egyszerre kevés lett a szennyvizet elvezető csatornahálózat és még sorolhatnám a hirtelen jött gondokat. Ezért most igyekszünk „kivonulni” a városokból. — Ezt nem lehetett előre kiszámítani? — De, csak más az elmélet és megint más a gyakorlat. Itt van például a karcagi Phylaxia esete. Tervezésénél mindent figyelembe vettek, kezdve a jellemző széliránytól a város terjeszkedési koncepciójáig. De az építésre kijelölt mocsaras terület feltöltése jelentősen megnövelte volna ennek a fontos beruházásnak a költségeit és ez sem mellékes szempont. A gyár most olyan helyre került, hogy ha megindul benne a termelés, a szállító járművek nagy része kénytelen lesz a városon keresztül közlekedni. Ezt az új problémát később majd meg kell oldanunk. Szolnok megye egyébként szerencsés helyzetben van, hiszen a hét város közül mindössze Szolnok számít közepes nagyságúnak, a többi kisváros. A megyeszékhelyen nagyvárosokra jellemző módon mindaz jelentkezik, amit a városiasodás veszélyeinek tekintünk. — Vegyük ezeket sorra. ,— Először talán a levegő- szennyezést említeném. Az ipartelepek felől gyakran hozza be a szél a gyárak füstjét. Az átmenő forgalom miatt a járművek kipufogó gáza újabb adalék. Ehhez még számítsuk hozzá arosz- szul beállított kisebb-na- gyobb, fűtőberendezések levegőszennyező hatását, tegyük hozzá a libegő porszemcséket, és akkor körülbelül helyben is vagyunk. — Tehát járjunk gázálarcban? — Egyelőre semmi szükség rá. Remélhetőleg később még kevésbé lesz. A nagyvállalatok, üzemek új létesítményeit, már a legkorszerűbb szűrőberendezésekkel látják el, a régi üzemekben pedig sorban fölszerelik ezeket. Meg kell mondanom, elképesztően sokba kerül egy-egy ilyen berendezés. Viszont az is igaz, hogy évente 3 millió forint bírságot szabunk ki a levegő szennyezése miatt, és ennek javát a TVM fizeti. A kéményseprő vállalat új műszere méri a kisebb tüzelőberendezések füstjét, és a szakembereik tanácsot adnak a gazdaságosabb használatra. így tisztább lesz a levegő és még energiát is megtakarítunk. — Mi a helyzet az ipari és kommunális szennyvízzel? — Szolnokon ezzel sincs különösebb gond. Az élővíz, tehát a Tisza szennyezése olykor előfordul, de az is inkább a fölsőbb szakaszon mi „csak” szenvedjük. Egyébként szennyvíztisztításra is óriási összegeket költenek. Talán érthetőbb, ha azt mondom, hogy ma egy ipari létesítmény árának egyötöde a környezet megóvását célzó berendezéseikre, eszközökre megy. És ha már a vízről van szó, hadd mondjam el. hogy a Holt-Tiszát ivóvíztárolóként is hasznosítani fogjuk. Amikor a Tisza túlságosan szennyezett,, akkor ivóvizet csak jókora költség árán nyerhetünk. Ha a holtág tároló lesz, abból mindig jó minőségű vizet kaphatunk, tehát amíg a folyó meg nem tisztul, onnan vesszük az ivóvizet. A komplex rendezési tervet fokozatosan valósítjuk meg. — Szemét, hulladék? — Rosszat erről nem mondhatok. Elfogadhatóak a szemétlerakó helyek. — Egyre halmozódnak azonban az el nem bomló műanyagok. — Ez tény. Viszont egy égetőberendezés, amely ettől megszabadítana bennünket, százmilliókba kerül. Egyébként kevesebb lenne a baj — ez nem csak Szolnokra vonatkozik —, ha mindenki a kijelölt területre hordaná a szemetet. A tanács és a rendőrség segítségével most már szigorúbban felelősségre vonjuk a szabálytalankodókat. Az ipari hulladék újrahasznosításában azonban mór vannak gondjaink. Például egyes kapitalista országokban a felhasznált alumínium 30 százalékát újból feldolgozzák, míg nálunk körülbelül a 7 százalékát. A Szovjet- únióban adókedvezményt kap az a vállalat • amelyik ipari hulladék fölhasználásával készít új terméket. Jó példa van előttünk éppen elég. — Szolnok urbanizációs gondjairól beszélt, de mi a helyzet a többi városunkban? — Jászberényben jól telepítették a Hűtőgépgyárat, a legnagyobb ipari létesítményt. A város a hulladék és a szennyvíz elhelyezésével küzd Több bajt okoz Törökszenitmiklóson az, hogy a baromfifeldolgozó a város „nyakára ült”. A füst és 'a nem túl kellemes szag néha rátelepszik a városra. A füsttel lehet valamit kezdeni, de a szaggal sajnos nem, nálunk ugyanis nem állapítottak meg szagküszöböt, amit átlépve már fegyelmezhetnénk, büntethetnénk. A többi városnak nincsenek különösébb környezetvédelmi gondjai — egyelőre. Tiszafüreddel és Kunszentmártannal, a két városiasodé nagyközséggel együtt maximálisan ügyéinek a fejlődés helyes irányára ! — Mit tehet ezügyben a környezetvédelmi titkár? — Egvedül nem sókat, de a környezetvédelmi bizott- 'sággál együtt már sokat. A Városfejlesztésnél, ipartelepítésnél már kértek és ezután nyilván egyre többen kérik a tanácsunkat, véleményünket, és mi nagyon szívesen segítünk. Én azt szeretném, ha kevés munkánk lenne, de egyelőre nem úgy fest a dolog. Mostanában bizony védjük a környeze-' tünket, mert meggondolatlanul rátámadtunk. Az lesz az igazi, ha már „csak” szabályoznunk kell! Inkább holnap, mint holnapután. Hortobágyi Zoltán Ereszcsatorna Az ingatlankezelő vállalat igazgatója emelkedett elsőnek szólásra. — Az értekezletet megnyitom — mondta. — De az ablakot zárják be, mert kazánhiba miatt a központi ;fűtésünk szünetel. — Helyes — szólt Csapóimé, a reklamációs csoport előadója, és már ugrott is a nyitott ablakhoz, hogy becsukja. Általában szokása volt a fölötteseinek helyeselni, ezúttal azonban más oka is volt az egyetértésre. Fázott. — Amint tudjuk — kezdte az igazgató, papírlapot véve a kezébe —, tárgysorozatunk egyetlen, s egyben legfontosabb napirendi pontja a kerületünkben található házingatlanok ereszcsatornáinak meghibásodása. A legfrissebb adatfelvétel szerint ez idő szerint négyszáznyolcvannyolc esőcsatorna szorul sürgős megjavításra vagy kicserélésre. Van ehhez valakinek hozzászólása? Karóczi Döme műszaki vezető jelentkezett szólásra. — Hozzászólásom van, csak anyagom nincs — mondta. — Elegendő munkaerőt se tudok biztosítani. Tudjuk, hogy csak két bádogosunk van, meg néha bejár egy-két nyugdíjas kisegítő. Tehát kapacitás hiányában ilyen tömeges méretű esőcsatorna-felújításról szó sem lehet. Az igazgató gondterhelten huzigálta a fülcimpáját. — Akkor hát milyen megoldást ajánl? — kérdezte olyan hangon, mint aki nem is vár érdemleges választ. — Megoldás azért van — sóhajtott a műszaki vezető. — A kezelésünkben levő bérházak lakóit bizonyára megnyugtatná, ha nem látna olyan kirívó ellentétet a hibás és a még kifogástalan állapotban levő házereszek és esőcsatornák között. Ügy gondolom, hogy a rendelkezésünkre álló csekély létszámú szakmunkás is képes lenne azt a néhány tucat, ma még jó karban levő ereszcsatornát rövid időn belül annyira megrongálni, hogy esőzés idején eltűnjön a bántó különbség kerületünk házingatlanainak ilyetén állapota között... Ezáltal kialakulna egy egységes városkép, és ez csillapítótag hatna az egyébként indokoltnak mondható irigykedésre ... — Nagyon helyes! — kiáltották többen is a hallgatóság soraiból. Csupákné, valamint a műszaki vezetőhöz beosztott ifjú technikus még tapsra is ragadtatta magát. Az igazgató újból szólásra emelkedett. — A javaslatot jobb híján elfogadom — mondta fásultan. — Egyben kérem a gazdasági osztályt, végezze el a pontos számítást arra vonatkozóan, hogy mennyit takarítunk meg Karóczi szaktárs újításának bevezetésével. Ennek arányában számfejtsék részére az újítási díjat. Heves Ferenc Fülig szappanoson a meleg zuhany alatt Imi, olvasni — tudni••i Kőhidi Imre képriportja Ha nehezen is - de késsel, villával Jókedv az órák után - tánccal „Gyerekek, kinek dolgozik az édesapja?” Kezdődik a tanulás
