Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

1979. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szervezni tudni kell Ha valamelyik területre rá lehet mondani, hogy perc- talajokból áll, akkor a mi földjeinkre feltétlenül —bi­zonygatja Babai Károly, a Nagykunsági Állami Gazda­ság igazgatóhelyettese. — Magunk között azt szoktuk emlegetni, hogy az ember ki­önt egy pohár vizet, és el­akad benne a traktor. Jó magágyba Az irodában ülünk, és az esélyeket latolgatjuk. Ezt az üzemet se kímélte az időjá­rás szeszélye: 1200 hektáron a belvíz kipusztította az őszi kalászosokat. Helyükre ta­vaszi vetésű növények kerül­tek, ám a kiesett terület ak­kora volt, hogy az évek óta jól bevált vetésszerkezetet is fel kellett borítani. Ekkor már a természet diktált, az ember csak abban dönthe- hett, hogy mégis melyik len­ne az a kultúra, amely az üzem számára is hasznos, és az agrotechnikai lehetőségek se szólnak ellene. így ke­rült a földbe a napraforgó és a len, valamint á siló- kukorica magja. — Ezek egytől egyig nö­velik az őszi csúcsot — mondja Fekete Sándor, a gazdaság igazgatója. — Ennyi kapásnövény betaka­rítására nem voltunk felké­szülve, úgyhogy most min­dennap vizsgát kell tennünk szervezésből, mert saját erőnkből csak így lehetünk úrrá a helyzeten. Ráadásul a Jucemamag begyűjtését is Az őszi búza vetéséhez készítik elő a magot a gazdaság 2. számú kerületének szérűjén Negyven mázsa súllyal tömöritik a szecskát a Rába Steigerek - az idén 400 hektárnyi silókukorica termését tartósítják az állat- állományuk takarmányozására a napokban fejeztük be, ide is kellett a gép és az em­ber. A megnövelt tervre vi­szont szükség volt, mert csak ilyen módszerrel jutha­tunk többletbevételhez. Most a lucerna árunövénnyé lé­pett elő, helyette takar­mánynak'pedig ott a silóku­korica. Szó esik a vetésről is. A komplex brigádok úgy irá­nyítják a tennivalókat, hogy a betakarítással egyidőben meg lehessen kezdeni a ta­lajmunkát, méghozzá úgy, hogy a földben lévő nedves­séget megőrizve jó magágy­ba kerüljön a jövő évi ke- nyémekvaló. A határ az iroda Babai Károly invitál; néz­zünk szét a határban is. Te­repjáróba ülünk át, és első utunk a silót taposó trakto­rokhoz vezet. — Ettől lesz a sok tej — magyarázza az igazgatóhe­lyettes a jókora dombon áll­va. — Ezen a telepen, ahol most vagyunk, elérhetjük az 5600—5700 literes átlagot is. Az abrakfelhasználásunk se lesz több literenként 33—34 dekánál, úgyhogy még 10 százalékos importfehérje megtakarításra is számítha­tunk. A juhászainál ugyancsak tíz százalékos abrakmegta­karítást terveznek a szak­emberek, derül ki a beszá­molóból, az évi száz vagon húst kibocsátó pecsenyeka­csa ágazatnál pedig 40—50 vagonnal kevesebb abrak fogy el. 1 — Ez persze csak akkor lehetséges, ha a két fő ága­zat : a növénytermesztés és az állattenyésztés összhang­ja közel áll a tökéleteshez — állapítja meg Babai Ká­roly. De ezt már az épülő 624 férőhelyes szarvasmarha­telep egyik leendő istállójá­ban mondja, s ebből is lát­szik, hogy az egybehangolt termelés a fejlesztést is le­hetővé teszi. No persze a beruházás a gondokat is nö­veli, hiszen az anyagok be­szerzése és a szállítás körül mindig akad tennivaló, de hát ez is szervezés kérdé­se... — Mint ahogy az is — vakarja meg a fejét Tuka Endre kerületvezető —, hogy ne legyen kapkodás. Na­gyon szép gépparkunk van, de ilyenkor háromszor eny- nyi berendezésnek is akad­na munka... S persze ah­hoz, hogy minden rendben menjen, négy órakor csörög a vekker, és este 6—7 óra van, amikor hazakeveredek. Természetesen ez nem pa­nasz, hiszen megszoktuk már, hogy dologidőben a határ az irodánk. Csak a példa kedvéért A silókukorica betakarítá­sán munkálkodó brigádot ebéd közben találjuk. Jó kedvük van, ugratják, cuk­kolják egymást, hogy melyi- kőjük a leggyorsabb, a leg­ügyesebb, ki hol hibázott, mivel hívta fel magára a többiek figyelmét. Nagy Gyu­la gépkocsivezető az IFA kormánya mellől irányítja a társalgást, majd felénk for­dul. — A kukorica is jó, a gép is jó, ilyenkor még az ör­döggel is megbirkóznánk. Nézze meg, — mutat az egyik berendezésre — úgy eszi az az országos méretű csutkákat is, hogy alig győ­zünk fordulni miatta. Ilyen­kor persze észen kell lenni ám, mert ha nem jó az össz­hang a szecskázógép és kö­zöttünk, akkor a fele ter­més a földön köt ki. No, de ezt csak a példa kedvéért mondtam, mert nálunk ilyen nincs! Braun Ágoston „Bevetésre” vár a Herriau Kisebb létszámmal — többet A szegedi Gyufagyárban céltudatosan törekszenek arra, hogy a tervükben sze­replő évi mintegy 300 mil­lió doboz gyufát minél ki­sebb és minél szakképzet­tebb munkásgárdával állít­sák elő. A több mint száz­éves gyár korszerűsítését nemrég fejezték be. Eköz­ben maguk szerkesztette olyan gépet is felszereltek, amely műszakonként 10 mil­lió fapálcikára viszi fel a gyújtófejet, majd a kész gyufát dobozba tölti, s mind­ehhez a korábbi 32 helyett csak1 nyolc dolgozó közre­működése szükséges. A gépek karbantartásával, javításával, a szükséges pót- alkatrészek beszerzésével, az átvétel és a szállítás meg­szervezésével készülnek a cukorrépa betakarítására a jászjákóhalmi Béke Tsz- ben. Az utolsó simításoknál tartanak a Herriau betaka­rítógép karbantartói, így a répa beáréséhez igazodva, októberben elkezdődhet a szedés. A szövetkezetben az idén 239 hektáron termesztett cu­korrépa vár betakarításra. Mintegy * 50 hektáron úgy szedik le a terményt, hogy begyűjtik a répakoronát. Ez­zel ezer tonna, silózásra al­kalmas takarmányt nyer­nek. így felszabadul 30 hek­tárnyi silótakarmánynak el­vetett, de a kedvező időjá­rás hatására szemestakar­mánnyá fejlődött kukorica. Szerződéskötésekkel 1 ké­szülnek fel a betakarított termény elszállítására. A zökkenőmentes átvétel biz­tosítására nagytakarítást tartanak a termelőszövetke­zet csaknem 2 ezer négy­zetméter alapterületű átve­vőállomásán, befejezik a mérlegkamra és a répara­kodó gépek karbantartását, javítását. Mezőgazdasági szakmunkások lesznek A kertészeti, a baromfi-! és a szarvasmarhatenyésztői szakmára készülő 170 fia­tallal — köztük 66 első­éves tanulóval — kezdték el az 1979—80. tanévet a Jászapáti i Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet­ben. Az első osztályosok kö­zött 26 lány van, ők a ba­romfitenyésztői szakmát vá­lasztották. A vidékről érkezett 165 szakmunkástanuló kollé­giumi elhelyezést kapott. A korszerű diákotthon kényel­mes szobáival, társalgóival, játékszobáival, tágas olvasó­termével és tornatermével várta a fiatalokat. Ellátá­sukról a szépen berendezett ebédlő és a jól felszerelt 200 adagos iskolai konyha se­gítségével gondoskodnak. Az eddigieknél kedvezőbb feltételeket teremtettek a szakmunkástanulók gyakor­lati oktatásához. Az iskola tanüzemében készen áll a gyakorlati tudnivalók elsa- I játítását segítő kertészeti „mintatelep” és a baromfi- tenyésztői telep. / A belső szerelési munká­nál tartanak a szarvasmar­hatenyésztői tanüzem épí­tői. A telep egyik része már alkalmas a gyakorlati kép­zésre, másik része még épül. Ez összhangban van az is­kola tervével, hogy a kö­vetkező esztendőikben egy középiskolai szintű osztályt indít, amelynek tanulói a szarvasmarhatenyésztői ké­pesítéssel együtt érettségi bizonyítványt is kapnak. Orvnsi műszerek vására Egyértelműen eredmé­nyesnek, több szempontból is hasznosnak minősítette az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat tegnap zárult nyolc napos vásári akcióját, első alkalommal megrendezett árubörzéjét dr. Zentai Ró­bert igazgató. Az MTI tu­dósítójának elmondta, hogy egyes kórházakban, rende­lőintézetekben és más egész­ségügyi gyógyhelyeken ko­rábban „elfekvő” készlet­ként tárolt orvosi műsze­reikből és készülékekből — az előzetes adatok szerint — mintegy 15 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. E gazdasági eredménynél azonban sokkal fontosabb, hogy rendeltetési helyükre kerültek azok a gyógyító eszközök, egészségügyi fel­szerelések, amelyek tekin­télyes hányadban sokszor tőkés országokból .— im­portból származnak, idő­közben valahol felesleges­sé váltak. Jó horizont, borús látóhatár avaly volt Otthon­kiállítás az őszi vá­sáron, jövőre me­gint lesz — idén csak bútorok van­nak az A-csamok egyik fe­lében. Ettől még gyönyör­ködhetnénk bennük de csak hellyel-közzel van kellemes meglepetésben vagy különö­sen igazi örömben részünk. Miért e csálódás? Mert sok az ismételten, avagy csupán jelentéktelen változtatással kiállított bútor, ami még nem is volna baj, ha leg­alább többségükben megér­demelnék az életbentartást. De sajnos nem érdemlik meg. Első látásra ez a BNV lak- berendezési pavilonjában a fő kifogásunk, minek foly­tán nem is különös, ha a kiforrott, jó próbálkozás nyomban szembeötlik. El­sőül a BUBIV kiállító he­lyén. (No nem az immár kétéves „Réka” variálható bútorfal, amelynek sikeréhez máig sem férhet kétség, leg­följebb bizonyos bosszúság; hogy a sötétebb változatok a kereskedelemben még min­dig váratnak magukra.) Az üdvözölni való újdonság: a Horizont. Közelebbről: Bá­náti János fiatal tervező ele­mes bútorcsaládja, amely háromféle szekrényelemből és a játszva közéjük szerel­hető keskenyebb-szélesebb polcokból, írólapokból, asz­tallapokból, heverőkből, fo­telágyból, vagy — gyerek­szobába — emeletes ágyból áll. A rendkívül egyszerűen formált, de igen jól mérete­zett szekrények világos na­túr színűék, minden egyéb közéjük szerelt darab falfe­lületei élénk narancs vagy zöld színűek. A cég aligha­nem elsősorban fiataloknak ajánlja ezt a garnitúrát, én mindenkinek ajánlom, aki szűk helyen praktikusan és tetszetősen kíván berendez­kedni. És bár a Horizonton kívül is akad jeles újdonság, ele­gendő rövidebben szólni ró­luk. A Kanizsa Bútorgyár például ezúttal is ad jó hí­rére, bútorfala figyelemre méltó. A budapesti Kárpitos Ipari Szövetkezet rusztikus garnitúráját is dicsérni le­het. Annál is inkább, mert a rusztikus „ízű” bútorok di­vatja sajnos nem a szüksé­ges igényességgel, illetve kri­tikával érvényesül, sok az e jegyben született giccs, vagy egyszerűen silány termék. Erről szólván, említést ér­demel a Bajai Lakberende­zési Szövetkezet több kerti bútora, különösen a lócán körülülhető, ernyővel is el­látott alkalmatosság, fenyő­ből, minden hókuszpókusz nélkül. Itt szólnék állítólag már korszerű nagyipari technoló­giával „megoldott” stílbúto­rokról, de csupán annyit, hogy ezzel e bútorok „kor­szerűsége” nem nőtt, nem csökkent. Akinek ez a szí­vevágya, vegye, vigye — export-célra bizonyára szük­ség van rájuk. Viszont örvendetes rene­szánszát éli egy másik irány­zat, a főképpen ülőbútorok­nál, asztaloknál alkalmazha­tó hajlított technológia, amelynek immár klasszikus Thonet-változatai nemhiába keresettek mindmáig. Az egyszerű, ízléses hajlított Balaton bútorok például joggal tetszést aratnak, a BUBIV ugyancsak bővítette hajlítottszék- és fotelajánla­tát. Űj darabjai közül főleg az „Andi”-ülősarok említen­dő: karosszékek, közéjük sze­relhető asztallappal, szolid méret, mégis kényelmes, egyszerű forma; szép, tiszta felület, bőr-, műbőr- vagy szövetkárpittal — ha a ke­reskedelem is úgy akarja. Ez a megjegyzés némi ma­gyarázatra szorul. Az anya­gukban, kidolgozásukban, fe­lületkezelésükben különöseb­ben igényes bútorújdonsá­gok sorsa ugyanis viszo­nyaink közt meglehetősen bizonytalan. Ha keveset ren­del belőle a kereskedelem, nem szállít a gyár, mert nem kifizetődő; ha sokat rendel, nem szállít a gyár, mert nincs hozzá megfelelő fa, textil vagy bőr, gép és szakember, egyszóval megfe­lelő kapacitás. Vagy csu­pán annyi van, amennyit el­visz az export. Az egysze­rűbb vonalú, felületű, kár- pitozású típusoknál kevésbé állnak fönn ilyen veszélyek. Kár, hogy ezek, noha Euró- pa-szerte, különösen az észa­ki országokban igen nép­szerűek, nálunk újabban hát­térbe szorulnak. A „csicsás” bútor dívik. bútorgyárak és szö­vetkezetek szom­szédságában talál­hatók a lakástexti­lek, elsősorban a szombathelyi LATEX termé­kei. Idén elsősorban szádá­ra emlékeztető, színes szö- vetfüggönyei, föltűnően gaz­dag szín- és mintaválaszték­ban aratnak nagy tetszést, így hát, ha bútorszövetekkel nem is, legalább szép, mo­dern függönyökkel, térelvá­lasztásra is alkalmas dra­périákkal dicsekedhetünk. Ez is a lakberendezés része. De hát a szövetek ügye nyug­talanító. Még ■ a kiállított mintadarabok ' jórésze is olyan „lehetetlen” bútorszö­vetekkel büszkélkedik, hogy igazán nincs mit számon- kémi a bolti kárpitosbúto­rokon. És némelykor, ha ön­magában jó minőségű, kel­lemes hatású is a szövet, az adott fotelon, kanapén, il­letve az adott együttesben csak tévedésként lehet föl­fogni. Igaz, nemcsak az íz­lések és a pofonok, a bútor- tervezők is különböznek. Ha ugyan valóban tervező keze van a dologban. — balog — Szabó Imre tiszafüredi nyugdíjas hatszáz négyszögölnyi kertjében tizennégy féle paradicsom, harminckét féle zöldpaprika, kolbásztök, uborkadinnye, citromfű, tárkány, édeskömény és sok más érdekes növény díszük. Képünkön: méteres hosszúságúra megnőtt a kolbásztök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents