Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 18. Nyitány az East River partján A nagy amerikai met­ropolis amúgy is zsúfolt légikikötői ezekben a na­pokban a szokásosnál is forgalmasabbak: egymás után érkeznek a világ legkülönbözőbb országai­ból a delegációk az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlésének im­már harmincnegyedik ülésszakára. Már a részt­vevők száma is sokat el­mond e jelentős testület történetéről. 1945. június 26-án ötven állam írta alá a világszervezet ala­pító okmányát. 1966 őszén már 121 volt a tagállamok száma, az 1979 tavaszán véget ért harmincharma­dik ülésszakon pontosan másfélszáz delegáció tag­jai búcsúzkodtak, a mos­tani ülésszak pedig száz­ötvenegy tagállammal kezdi meg működését. Az első világháború után megszületett Nép- szövetség a nyugati ha­talmak magatartása miatt nem tudta teljesíteni fel­adatát: nem volt képes megteremteni az agresszor megfékezéséhez szükséges antifasiszta egységet. A második világháború sok szempontból új hely­zetet teremtett a nemzet­közi porondon. A Szov­jetunió döntő szerepe a náci hadigépezet szétzú­zásában, egy sor afrikai —ázsiai ország független­né válása olyan folyamat kezdetét jelentette, amely csak esztendőkkel később teljesedett ki: a nemzet­közi erőviszonyok alap­vető . változásáét. Eleinte úgy tűnhetett, hogy a nyugati hatalmaknak si­kerül a nemzetek új vi­lágfórumát az elődjéhez hasonló passzivitásra kárhoztatni. A Szovjet­unió erejének, tekinté­lyének növekedése, a szocialista világrendszer megszületése, a nemzeti felszabadítási harc sike­rének világméretű lánc­reakciója azonban egy­szerűen lehetetlenné tette ennek a helyzetnek az állandósulását. Most már valóban arról van szó, hogy a világ- szervezet az élet minden területén képes hatékony segítséget nyújtani a vi­lág nagy problémáinak, megoldásában, vagy leg­alábbis enyhítésében. Ezt jól tükrözi a legmaga­sabb fórum, az évenként összeülő közgyűlés leg­utóbbi, harmincharmadik ülésszaka, amelyet a fel­gyülemlett kérdések so­kasága és bonyolultsága miatt három szakaszban kellett lebonyolítani. Ezek során összesen mintegy százharminc kérdésről kétszáz hatá­rozatot fogadtak el. Éppúgy, mint az egye­temes világpolitikai po­rondon, a közgyűlés kü­lönböző fórumain is a leszerelés, a fegyverke­zési hajsza megfékezése volt a döntő kérdés. Ezt a számok is tükrözik: eb­ben a világ sorsát érin­tő kérdéscsoportban negyven világszervezeti döntés született. A leg­több ilyen javaslatot a Szovjetunió és a szocia­lista államok terjesztet­ték elő, ezeknek az or­szágoknak hivatalos kül­politikája az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a lesze­relésért vívott küzdelem. A ma kezdődő harminc­negyedik ülésszak napi­rendje zsúfoltnak ígérke­zik. összesen százhuszon­egy kérdésben kell majd döntést hozni — és e kér­dések száma természete­sen menetközben tovább növekedhet. A legfonto­sabb problémacsoportok a következők: 1. A fegyverkezési hajsza megfékezése (bele­értve a nukleáris fegy­verekkel nem rendelkező országoknak nyújtandó garanciákkal és a tömeg- pusztító fegyverek gyár­tásának teljes betiltásával kapcsolatos szovjet indít­ványokat) . 2. A nemzetközi béke és biztonság növelésének útjai, módszerei. 3. A fajüldöző rendsze­rek és a gyarmatosítás kérdései (beleértve Rho­desia. a Dél-afrikai Köz­társaság és Namíbia rég­óta húzódó dilemmáját) A mostani ülésszak olyan helyzetben kezdi meg működését, amely­ben egyetemes érdek, hogy az enyhülési folya­matot visszafordíthatat­lanná tegyék és megál­lítsák azokat, akik újra visszataszítanák az em­beriséget a hidegháború áldatlan időszakába. Hazánk delegációja ak­tív és eredményes mun­kát végez valamennyi közgyűlésen. ,.Külpoliti­kai tevékenységünk fon­tos fóruma az ENSZ — mondotta Púja Frigyes a Magyar Nemzetnek nyi­latkozva — és a külön­böző nemzetközi szerve­zetek. Növekvő aktivitás­sal munkálkodunk ezek keretében is külDOlitikai céljaink megvalósításáért. Ügy látjuk, országunk tekintélye növekszik e fórumokon is. Igv érté­kelte ezt az ENSZ fő­titkára is budaoesti nyi­latkozatában ...” Harmat Endre Berlinguer beszéde a L’Unita-fesztiválon Befejeződött a L’Unitá-fesztivál Milánóban. A képen Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a zárónagy­gyűlésen beszédét mondja {Telefoto - KS) Enrico Berlinguer, az olasz KP főtitkára a milá­nói L’Unitá-fesztivál végén tartott vasárnapi nagygyű­lésen százötvenezer ember előtt beszélt és kijelentette, hogy pártjának, amely a júniusi „választási csapás­ból” levonta a megfelelő ta­nulságot, harcosabb ellenzé­ki magatartást kell tanúsí­tania a jövőben, a dolgozó tömegek érdekében. Senki sem reménykedhetik abban, hogy a kommunisták lemondanak a kapitalizmus m egszüntetéséről. Az OKP „eurókommuniz- mussal” kapcsolatos törekvé­IRÁN se éppen arra irányul, hogy Nyugat-Európában is meg­nyissák az utat a szocialista átalakulás előtt, tiszteletben tartva a demokráciát és a szabadság j ogokat. Síkraszállt a SALT—II. mielőbbi ratifikálásáért és egy újabb fegyverkezési haj­sza megelőzéséért. Emlékez­tette hallgatóságát az el nem kötelezett országok havannai határozatára, amely szerint az enyhülés elválaszthatat­lan attól a harctól, amelyet az imperializmus, a gyarma­tosítás, a fajüldözés és a cionizmus ellen vívnak. Tisztogatási törvény Az iráni Iszlám Forradal­mi Tanács jóváhagyta az ál­lamgépezet megtisztításáról szóló törvényt —, jelentette tegnap a TASZSZ szovjet hírügynökség Teheránból. A törvény célja az, hogy az ál­lami hivatalokból eltávolít­sák a forradalom titkos el­lenségeit, a SAVAK, az egy­kori politikai rendőrség ügy­nökeit és megtisztítsák a nem megfelelő személyektől az államgépezetet — idézi a TASZSZ az Ettela, At című teheráni lapot. A miniszté­riumokban, egyetemeken és más intézményekben külön­leges bizottságokat állítanak fel. amelyeknek fél év alatt meg kell vizsgálniuk az al­kalmazottak személyi ügyeit és döntéseket kell hozniuk. Az iráni Kurdisztán tar­tományban továbbra is fe­szült a helyzet —, jelentet­te a TASZSZ. A kormány- csapatok és az „iszlám for­radalom védelmére alakult hadtestek” folytatják a fe­szültséggócok felszámolását célzó hadműveleteiket. Az Ettela, At szerint Kotub körzetéből vasárnap kiver­ték a kurd felkelőket. Egy másik teheráni lap, a Kaj- han arról számol be, hogy a kurd felkelők és a kormány­csapatok között a súlyosabb összetűzések alábbhagytak ugyan, de kisebb tűzpárba- jok továbbra is előfordulnak. MOSZKVA Jubileumi gyűjteményt je­lentetett meg a KGST fenn­állásának 30. évfordulója al­kalmából a moszkvai Ato- mizdat Kiadó. A kötet a szo­cialista országok neves tudó­sainak és mérnökeinek kol­lektív munkája, és tükrözi az atomtudomány és -technika eredményeinek népgazdasági hasznosításában elért fejlő­dést és sikereket. RÓMA 24 órás országos sztrájkba lépett vasárnap éjfélkor Olaszország városi közleke­dési vállalatainak 180 000 dolgozója. A sztrájkot a három nagy olasz szakszer­vezeti szövetség, a CGIL, a CISL és az UIL együttesen hirdette meg. A sztrájkolok a bérszerződések felülvizsgá­latát, elsősorban a fokozódó inflációt ellensúlyozó mozgó bérskála bevezetését követe­lik. RABAT Többszáz marokkói katona meghalt és százak estek fog­ságba vasárnap, néhány ki­lométerre Zaak helyőrségtől Nyugat-Szaharában, a Poli- sario Front egységeivel ví­vott csatában — jelentette a Polisario Front közleménye. Az Algírban kiadott közle­mény szerint a Polisario Front harcosai nagy mennyi­ségű fegyvert és hadianya­got zsákmányoltak. TEL AVIV Mose Dajan izraeli külügy­miniszter tegnap az Egyesült Államokba érkezett, hogy ott az amerikai vezetőkkel az egyiptomi—izraeli különbé­két ellenőrző erők felállítá­sáról tárgyaljon. A tárgyalá­sok menetébe várhatóan be­kapcsolódik majd a már egy hete az Egyesült Államok­ban tartózkodó Ezer Weiz- man izraeli hadügyminiszter, valamint Kamal Hasszán Ali egyiptomi hadügyminiszter. VARSÓ Lublinban szombaton befeje­ződött a majdaneki koncent­rációs tábor egykori foglyai­nak kétnapos konferenciája. A részvevők határozatot fo­gadtak el, amely egyebek közt hangsúlyozza, hogy a háborús bűnök és az embe­riség ellen elkövetett büntet­ték sosem évülhetnek el. Etiópia — Jenien — India Mekszej Koszigin befejezte tárgyalásait Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vasárnap Addisz Abebából rövid baráti látogatásra Adenbe, a jemeni NDK fő­városába érkezett és tárgya­lásokat folytatott a JNDK vezetőivel, akik vasárnap va­csorát adtak Alekszej Ko­szigin tiszteletére. A vacsorán elhangzott po­hárköszöntőjében Ali Nasz- szer Mohammed, a Jemeni Szocialista Párt KB PB tag­ja, miniszterelnök a szov­jet—jemeni kapcsolatokat méltatva hangsúlyozta, hogy az együttműködés néhány esztendeje alatt figyelemre méltó haladást értek el párt-, állami, gazdasági, katonai és kulturális téren egyaránt. Alekszej Koszigin válasz­beszédében rámutatott, hogy a két ország szilárd kapcso­latainak alapja az imperia­lizmus ellen, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc céljainak közössége. Végezetül Alekszej Koszi­gin, megvonva adeni megbe­széléseinek mérlegét, hang­súlyozta : tárgyalásaink leg­főbb jellemzője a közös tö­rekvés volt az országaink, népeink közötti együttműkö­dés és barátság elmélyítésé­re és fejlesztésére. A szovjet kormányfő teg­nap délután rövid baráti lá­togatásának befejeztével ha­zautazott Adenből, a Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaság fővárosából. Útköz­ben rövid időre megállt In­diában. Újabb Dobrinyin—Vance találkozó Vance amerikai külügymi­niszter és Dobrinyin wa- shfhgtoni szovjet nagykövet tegnap ismét tanácskozott a kétoldalú kapcsolatok kérdé­seiről. Az előzetes tervek szerint Vance legkésőbb a jövő héten találkozik Gro- miko. szovjet külügyminisz­terrel az ENSZ székhelyén. Jólértesült körökben nem zárják ki a lehetőségét, hogy a szovjet diplomácia vezető­je még e héten Washing­tonba látogat, hogy Carter elnökkel is tanácskozzék. Tegnap Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere, az ENSZ-közgyűlés 34. üléssza­kán résztvevő szovjet dele­gáció vezetője tegnap el­utazott New Yorkba. Eltemették flgostinho Netot Tegnap az angolai fővá­rosban a nemzeti gyász je­gyében helyezték örök nyu­galomra az egy hete elhunyt Agostinho Neto földi ma­radványait. A koporsót, ame­lyet a angolai népi felszaba­dító fegyveres erők harcko­csija vitt a luandai Népi Palotáig, több százezer főnyi gyászmenet követte, élén az elhunyt elnök családtagjai­val, az MPLA-munkáspárt Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagjaival, valamint a gyász­szertartásra Luandába ér­kezett államfőkkel és mi­niszterelnökökkel. Az Agostinho Neto holt­testét tartalmazó szarkofágot a Népi Palota nagycsarnoká­ban helyezték el. Az MPLA-munkapárt Központi Bizottságának Po­litikai Bizottsága úgy hatá­rozott, hogy mauzóleumot emelnek az angolai forrada­lom nagy vezetőjének, Agostinho Netonak. A harmincéves NDK Rostocki meglepetések Az Ernst Thälmann tér — Hansa - épületekkel Rostock — kapu a világra. I Ez olvasható a város címe­rében. Helyi vendéglátónk, ■ Anke Lusse, a megyei ta­nács nemzetközi osztályá­nak munkatársa is ezekkel a sza­vakkal adta át a város emblémáját, s mindjárt sorolta: nemzetközi ki­kötő, ipari és kereskedelmi központ, egy több mint 870 ezer lakosú megye székhelye, egyetemi város, kedvelt üdülőhely a Keleti-tenger partján stb. A következő 168 órában magunk is meglepetten fedeztük fel a sokar­cú Rostockot. Csodálkozásunk annál nagyobb volt, mert előzőleg azt hit­tük, hogy már minden lényeges in­formációt beszereztünk az NDK he­tedik legnagyobb városáról. — A külföldiek, akik először for­dulnak meg nálunk, kivétel nélkül szinte mind azt hiszik, hogy alapo­san felkészültek Rostockból — nyug­tatott meg bennünket Anke. — Va­lójában azonban az elmúlt három évtized során olyan sokat és gyor­san fejlődött ez a város, hogy ahány­szor vendégünk van, jómagam is új­ra és újra rácsodálkozom. Hát még a külföldiek, akár jártak már itt, akár nem! Az egykori Hansa-város, amely csak egy kis halászkikötővel rendelkezett, a második világháború után terebélyesedett igazi nemzetkö­zi tengerparti központtá. Rostocknak 1945-ben mindössze 70 ezer lakója volt, ma több mint 200 ezren élnek itt. 1958-ban kezdődött a jelenlegi kikötő építése, mintegy félmilliárd márka beruházással. Az NDK a meg­alakulása óta eltelt harminc eszten­dőben a világ tíz legfejlettebb ipari országa közé küzdötte fél magát — nagy szüksége van tehát erre a mo­dern tengeri kikötőre, ahonnan az ol­csó vízi úton szállíthatja termékeit mind az öt kontinensre. A fiatalok, akik az építkezésekre ide sereglet­tek, majd’ mind itt telepedtek le, itt alapítottak családot, gyermekeik itt járnak iskolába, s valószínűleg ők is a nemzetközi hírű kikötőt, a hajó­gyárat, a halfeldolgozó vagy éppen az építőkombinátot választják mun­kahelyüknek, Rostockot pedig jzű- kebb hazájuknak. És hát van a vá­rosnak és környékének még egy nagy vonzereje: a tenger, a sok szép üdü­lőhely ... Anke szavai gyakran eszünkbe ju­tottak a hét nap során. Hogy a ros- tockiak valóban magukénak érzik a várost, azt lépten-nyomon tapasztal­hattuk. Például az új lakótelepeken. Ezeket Fritz Jähei és Deutler Jürgen építész mutatta be nekünk. — Az NDK-ban 111 900 új lakás épült tavaly, ami mintegy öt és fél­szerese az 1949. évi teljesítménynek — mondták. — Az ország lakásállo­mánya ma meghaladja a 6,6 milliót, s 1990-ig szeretnénk elérni, hogy a lakásprobléma megszűnjék hazánk­ban. Rostockban és környékén vál­lalatunk feladata ez. A lakásépítő kombinát 1964-ben alakult sok kis üzemből. Azóta mintegy 60 ezer la­kást, 2810 iskolai tantermet, majd­nem húszezer férőhellyel óvodákat, bölcsődéket, továbbá számos bevá­sárlóközpontot és kulturális létesít­ményt építettünk fel. I Rostock déli városnegyedének egy rész­lete - a Kozmosz Szállóval Nemcsak arra törekszünk, hogy a lakások minden igényt kielégítsenek, hanem arra is, hogy az új lakóne­gyedek szépen illeszkedjenek az óvá­ros képéhez, hogy ne csak a lakó­épületek legyenek készen a beköltö­zéskor, hanem a járulékos létesítmé­nyek is. Ebben a szellemben épül Rostock legújabb városrésze, ahol az utolsó lakás kulcsát a tervek szerint 1983-ban adjuk át. Az építkezések közben természetesen arra is vigyá­zunk, hogy a természetes környeze­tet, amennyire lehet, megóvjuk, ahol pedig ez nem lehetséges, gyorsan pó­toljuk a növényzetet... Csaknem egy egész napon át jár­tuk Rostock lakónegyedeit, a legré­gebbiektől a legújabbakig. Kísérőink büszkén mutatták a művészien res­taurált óvárost, némi homlokránco- lással azokat a lakóházakat, amelyek az ötvenes-hatvanas években a szük­ség diktálta tempóban épültek, majd ismét büszkén az új városrészeket, amelyeken már látszik, hogy a ter­vezőket, építőket elsősorban az igé­nyes munkára ösztönözték, s nem a gyorsaságra. Mi tagadás, egy kicsit irigyeltük a rostockiakat. Fritz Jähei és Deutler Jürgen erre aztán kifa­kadt: — Hát a magyar építészek! A gyö­nyörű városrészek, amelyek munká­juk eredményeként születtek — és már sorolták is a neveket. — Min­denekelőtt Budapest, aztán Szeged, Pécs, Nyíregyháza, Győr... A Hil­ton Szállóról már annyi szépet hal­lottunk, képeket is láttunk róla, s talán rövidesen a helyszínen is meg­csodálhatjuk. Ugye, remekbe szabott építészeti munka? Az elismerés min­denesetre jólesett, de van még fel­adatunk bőven Rostockban és a me­gyében. Rostock 1250 óta a hetes szám .je­gyében fejlődött építészetileg: hét várostomya, hét temploma, hét főut­cája és a tanácsháznák ugyancsak hét tornya van. Most nekünk kelle­ne valami különleges „hetest” kita­lálnunk. Kocsi Margit Következik: Hajók, gyárak és üdü­lők.

Next

/
Thumbnails
Contents