Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

1979. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉT ÚJ SZÁLLODA Befejezés előtt a baromfifeldolgozó A magyar—osztrák ide­genforgalmi egyezmény és hitelkonstrukció részeként két osztrák cég kivitelezésé­ben megkezdődött a pesti Duna-part két új szállodá­jának építése. Vasárnap ün­nepélyes aktus — alapkőle­tétel — szüneteltette rövid időre az építők munkáját. Az ünnepségen részt vett Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter, dr. Josef Staribacher osztrák kereske­delmi és iparügyi, miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke és Johann Josef Dengler, Ausztria ma­gyarországi nagykövete. Ott voltak a szállodák beruhá­zóinak és üzemeltetőinek képviselői, a két osztrák cég vezetői és munkásai. Sághy Vilmos rövid be­szédben emlékeztetett a két ország közötti gazdasági, kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok gyors fejlődésé­re. Tavaly megállapodás szü­letett arra, hogy mintegy 300 millió dolláros osztrák hi­tellel és részben osztrák közreműködéssel bővítjük idegenforgalmi fogadóképes­ségét. A megállapodás első állomása az épülő két szál­loda, amelyeket még több követ, nemcsak a főváros­ban, hanem vidéken is. Josef Staribacher ugyan­csak- a kapcsolatok erősöd,é- sét hangsúlyozva utalt a most aláírt, tíz évre szóló magyar—osztrák kooperációs megállapodásra és szólt az idegenforgalmi egyezmény számukra előnyös hatásai­ról. A két* szálloda közül a Roosevelt tér déli oldalánál, a Hotel Budapest fórum 1981. októberében készül el, míg a szomszédban a MALÉV és a Pannónia kö­zös szállodájának átadására 1982. áprilisában kerül sor. Esztergomban Kubai bányászok Kubából érkezett bányá­szok továbbképzését kezdték meg tegnap Esztergomban. A Nehézipari Minisztérium és a TESCO Nemzetközi Mű­szaki Tudományos Együtt­működési Iroda szervezi a tanfolyamot, amelyen 20 nikkelbányász ismerkedik a bányabeli berendezések ha­tékony üzemeltetésével, a gépkarbantartás legkorsze­rűbb módszereivel. A ku­bai bányászok 7 héten át a Nehézipari Minisztérium esztergomi továbbképző in­tézetében előadásokat hall­gatnak, amelyeket a bánya­gépgyártás jeles szakembe­rei, bányavezetők tartanak részükre. Az elméleti okta­tás után négy héten át szénbányákat látogatnak. 420 milliós beruházás Zagyvarékason A zagyvarékasi Béke Tsz 420 millió forintos beruhá­zással épülő baromfifel­dolgozó üzeme lassan a befejezéséhez közeledik. Megkezdődtek a techno­lógiai szerelések. A szövet­kezet 120 dolgozója és a hernádi Március 15. Tsz húsz fős szerelőbrigádja a feldolgozó épület és a hű­tőház építésén és szerelé­sén dolgozik. A feldolgozó burkolása A hűtőház kondenzátortelepe Szerelik a gépekét a hűtőgép­házban A hűtőház svéd gyártmányú kartonfagyasztóját a szövetke­A hűtőház vázszerkezete- nzs - zet dolgozói szerelik ngedelmet kérek, E éppen indulóba’ va­gyok a nádas ho- dályhoz — tud.ia a régi juhszállás ,— megrakom a kocsit alomszalmával, és fordulok vissza. Másfél óra múlva itt, ezen a helyen megleljük egymást. aztán ha kedve tartja, kérdezzen, én válaszolok. De mondok jobbat, hogy ne kelljen itt rostokolnia. Telepedjen mel­lém, ide a bakra, aztán oda meg vissza kibeszéljük ma­gunkat. így ni... már nyu­godt vagyok, munkám nem szenved késedelmet, és ma­gát sem kell tétlenségre kárhoztatni. Takarmányos vagyok, és ez olyan munka, hogy amikor eljön az ideje — akkor és nem később — ha esik, ha fúj meg kell csi­nálni. Mondják is sokan itt a gazdaságban, hogy Teré- nyi János késett már a gyű­lésről, elfelejtett „mit tu­dom milyen” tanácskozásra menni, de ahhoz sose volt lelke — 58 évesen sincs —, hogy az éhes jószágot meg­várakoztassa. .. .Jól van. tudom másra is kíváncsi, kezdjük hát ott, hogy apám házánál juhász­legény voltam. Régen volt, nagyon rég, apáméknak volt 58 holdjuk és kilenc gyere­kük, öt fiú, meg négy lány. Ennyi föld már birtok — mondogatta apám —, de ami­kor 11 száj eszi róla a ke­nyeret és négy lányt kell be­lőle férjhez adni, csak úgy ér valamit, ha mindenki megfogja a kapa nyelét. Dol­goztunk is mindannyian, a lányok a házi munkában, mi fiúgyerekek az állatok kö­rül, a kertben, a búza- és a kukoricatáblán mutattuk meg, ki mennyit ér. Min- d,ent megpróbáltunk, apám rendezte így, hogy kiderül­jön melyikünknek mihez van akarása. Tízéves se múl­tam, és rámbízott 200 juhot, mert rám és a „kisinasom- ra” az okos kis pulira hall­gattak leginkább a gyapja­sok. Szerettem a pásztorko­dást, pedig nem volt köny- nyű, a juhoknak a hajnali harmatos fű hozta meg az étvágyat, és akkor tértek megbékélten a hodályba, ha naplemente után még bele­haraptak a rétbe. Büszke is voltam rá, hogy én, aki két lábbal is belefértem apám csizmájába, akkora hatal­mat tartok a kezemben. Ar­ra méginkább, hogy nyá­jamból birka a szomszéd mezsgyére el nem bitangolt. örültem, meg nem is, ami­kor 16 évesen bátyáimmal együtt beálltam a sorba, az aratók közé. örültem, mert az már a legénykort jelen­tette, és sajnáltam a juhokat, a pulit, a pásztorkodást. A felszabadulás után mint „négyszállási” gazda, én is alapítója voltam a jászberé­nyi Lenin Tsz-nek. Juhász- kodtam, később takarmányo- zó lettem, most itt dolgo­zom a szakosított juhtenyész- tési telepen, és árnulok, hogy mekkorát lépett a világ. A munka javát most gépek és a jól felkészült, fiatal juh- tenyésztési szakmunkások végzik. Tudásukhoz a nyug­díjba készülő, egykori ju­hászlegény már nem sokat tud, szólni, legfeljebb jó ta­náccsal segíteni. Azzal, hogy a hasznos tanultakat egé­szítsék ki a régi juhász böl­csességgel, hogy az állatokat nagyon1, de nagyon kell sze­retni”. — illés — 60. születésnapján Losonczi Pál köszöntése Losonczi Pált, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, az Elnöki Tanács elnö­két több évtizedes munkás- mozgalmi tevékenységének, és a szocialista társadalom építésében szerzett kiemelke­dő érdemeinek elismerése­ként — 60. születésnapja al­kalmából — az Elnöki Ta­nács a Magyar Népköztársa­ság Érdemrendjével tüntet­te ki. A kitüntetést tegnap a Parlamentben Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke adta át, jelen voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, és Né­meth Károly, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai. A kitüntetés átadása után a Központi Bizottság nevében Kádár János kö­szöntötte Losonczi Pált. * * * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 60. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdem­renddel tüntette ki Losonczi Pált azokért a nagy érde­meiért, amelyeket a Szov­jetunió és a Magyar Nép- köztársaság közötti testvéri barátság és mindenoldalú együttműködés fejlesztésé­ben szerzett. Az elnökség rendeletét Leonyid Iljics Brezsnyev, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke és Mihail Georgadze, az elnök­ség titkára írta alá. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága 60. születésnapja al­kalmából táviratban köszön­tötte Losonczi Pált. (MTI) A vásár haszna egint ősz — me­gint őszi vásár. Ügy hangzik ez, mint egy reklám- szöveg. De vajon, szüksége van-e az őszi vá­sárnak reklámra? És — szükségük van-e az áruk­nak, a fogyasztási cikkek- rek reklámra, azaz őszi vá­sárra? Végül: meg kell-e rendezni egyáltalán a jelen­legi, egyszerűsítésre, takaré­kosságra intő körülmények között is az őszi BNV-t? Azért kockáztatjuk meg ezeket a kérdéseket, mert léteznek, és mert a vásárral kapcsolatos véíemények s a gyakorlat is meglehetős tar­kaságra utalnak. Persze, nem lenne olyan sokféle vé­lemény, ha nem lett volna olyan sokféle az elmúlt években a vásárral kapcsola­tos munka, és — valószínű­leg nem kezelték volna olyan különböző módon az érdekelt vállalatok a vásárt, ha érezték volna, hogy ér­dekeltek. Alighanem itt kell megra­gadnunk az egymásba ka­paszkodó kérdéshalmazt. Köztudott, hogy a vállala­tok — köztük a fogyasztási cikkeket gyártó cégek — ér­dekeltsége a hatékonyabb gazdálkodásban mindmáig igen különböző, bár senki sem tagadhatja, hogy a gaz­daságirányítás napjainkban igen nagy erőfeszítéseket tesz a vállalatok úgyneve­zett „piacérzékenységének” növelése érdekében. Nos. a vásár, ha valóban komolyan veszik az érdekeltek, és ki­használják az általa nyújtott számtalan lehetőséget, akkor védeni, pártolni, sőt fejlesz­teni érdemes, kiváló intéz­mény. Az eladónak, ha vannak új gyártmányai — amelye­ket képes is számottevő mennyiségben előállítani! —, hogy mérlegelje a bel-, sőt bizonyos mértékig a nemzet­közi piacot, és műszaki, gaz­dasági, kereskedelmi elkép­zeléseiben igazodjék a ta­pasztalatokhoz. Csakhogy ez lelkiismeretes, fölkészült je­lenléteit föltételez az első naptól az utolsóig. Nem elég hangzatos sajtótájékoztatót rendezni, lebonyolítani a protokollbemutatókat és megbeszéléseket; kellően tá­jékozott és bizonyos hatás­körrel is rendelkező munka­társak mindig legyenek a „standon”, mert bármikor érdeklődhet a vevő. Egy ke­reskedelmi vállalat képvise­lője, külföldi üzletember, vagy „egyszerű” vásárláto­gató ... Itt kell szót ejteni az évek óta firtatott azonnali vásárlási lehetőségről, ame­lyet minden megnyilvánulásá­ban — semmi kétség — nagyon szívesen fogad a ve­vőközönség. Mégis ki kelle­ne végre mondani nyíltan: a vásár nem valami óriási­ra méretezett bevásárló központ. A fogyasztási cik­keket bemutató őszi vásár sem az! Persze örvendetes, ha a kereskedelem, akár az áruházak, akár egyik-másik szaküzlet hálózat a vásárral egyidejűleg forgalomba hoz­nak néhány újdonságot, vagy a termelővállalatok saját, illetve a kereskede­lemmel közös boltjaikban azon frissiben igyekeznek kipuhatolni a vevő reagálá­sát. A könnyűipar például az idén is tesz ilyen kísér­letet. De a vásár sikerének végül is ez nem feltétele! Sokkal inkább az, hogy tény­leg legyen érdemleges be­mutatni való újdonsága a termelőnek, azzal kapcsolat­ban a tárgyalás, tájékozó­dás, piackutatás és reklám minden lehetőségét jói hasz­nálja ki, akár azt is, hogy már a helyszínen vegyen föl akár egyéni megrendelése­ket. De aztán állja, amit ígért! Mondani sem kell, hogy a termelő cégek vevőként is érdekeltek a vásárban. A ruházati feldolgozók például itt szavukon foghatják a textileseket, az importőrök olcsón nemzetközi piackuta­tást végezhetnek, és nem utolsósorban: úgyszólván mindenki megismerheti töb­bé kevésbé a hazai és a kül­földi konkurrencia kínála­tát. A belkereskedelemnek pedig valóságos „nagyhét” ez az időszak — vevőként és eladóként olyan közegben mozoghat, láthat és győzhet is nehézségein, amely kon­centráltabb és sokatmondóbb minden egyébnél. Ami a kül­földi beszerzéseket illeti, ol­csóbb is: az eladó helybe jön. ^ Akadnak -aztán külön ér­tékei is az őszi vásárnak. Ilyen a játékkiállítás — ta­lán fölélénkítheti meglehe­tősen egyhelyben topogó já­tékkultúránkat. De mi fő­ként a barkácskiállítást tart­juk igen fontosnak, annál is inkább, mert ezúttal a ház­építés és a lakáskarbantar­tás munkálataihoz igyekszik segítséget nyújtani. Ha va­lóban el lehetne érni, hogy az érdekelt belkereskedelmi és építésügyi tárca, de to- vábbmenőleg mindazok a vállalatok, amelyek barkács- boltokat tartanak fönn, ne csupán erre a másfél hétre tennének csodát, hanem vég­re huzamosan ellátnák bolt­jaikat a szükséges anyaggal és eszközzel, akkor célt ér­ne ez a kiállítás. ennyi feladat, aminek ió elvég­zése vitáh felül helyezi a vásár eredményességét. És ettől még lehet sok tar­ka esemény. látnivaló, eszem-iszom színhelye is a BNV. De igazi vonzóereje, reklámja mégis a komoly­sága, megalapozottsága lesz. — Balog — Mikor juhászlegény voltam...

Next

/
Thumbnails
Contents