Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
1979. szeptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT ’79 A gyermek nemcsak téma Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban tegnap délelőtt dr. Földi Dánielné, a megyei úttörő szövetség elnöke nyitotta meg a képzőművészeti világhét megyei rendezvénysorozatát, s ennek első kiemelkedő eseményét, a „Gyermekek világa” című kiállítást. A kiállításon — amelynek megnyitóján részt vett Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára, és Jakatics Árpád, az MSZMP Szolnok városi Bizottságának titkára — a szolnoki Művésztelep alkotóinak a gyermekekhez fűződő a gyermekek életét ábrázoló alkotásait láthatja a közönség. Chiovini Ferenc, BaraMegyei megnyitó Szolnokon nyó Sándor, Meggyes László, Fazekas Magdolna és Bokros László festményei, Nagy István, Szabó Lásizló és Simon Ferenc szobrai példázzák, hogy a művészek mennyi szeretettel fordulnak a gyermekek felé, festik vászonra, faragják szoborba a gyermekek életének egy-egy pillana- natát. S a gyermek nem csak mint téma van jelen művészetükben. A szolnoki Művésztelep alkotói évek óta segítik a gyerekek művészeti nevelését, szakköröket vezetnek, előadásokat tartanak, gyakran látogatnak el az iskolákba. Különösen fontos most erről szót ejteni, amikor a képzőművészeti világhét eseményeinek középpontjában a gyermek és a művészet kapcsolata, a gyermekek vizuális nevelése áll. A képzőművészeti világhét megyei rendezvénysorozata számos kiállítással, képzőművészeti programmal várja az érdeklődőket, zárórendezvénye szeptember 23-án a mezőtúri Galériában a megyei amatőr képző- és iparművészeti kiállítás ' megnyitója lesz. Felvételünk a megnyitón készült. ZENÉSZ KÉRDÉS Rövid beszélgetés az LGT tagjaival Csütörtökön este két hangversenyt is adott Szolnokon a Lokomotív együttes. A második koncert után beszélgettünk a zenekar tagjaival. Mikorra az utolsó lelkes autogramkérő is becsukta maga- mögött az öltöző ajtaját, már elég későre járt, ezért a négy muzsikusnak csupán egy-egy kérdést tettünk fel. ' — Mivel magyarázható az élvonalbeli együtteseken évente átvonuló átalakulási hullám? Presser Gábor: — Ez teljes mértékben egyéniség kérdése. Vannak, akik már húszévesen kiöregedtek, mások ötvenes fejjel is fiatal muzsikusok. Nem szabad egy pillanatra sem lazítani megállni. Az állandó frisseség pedig úgy őrizhető meg, ha dolgozik az ember. — fekete — Fotó: Kőhidi Karácsony János: —. Egy zenekar addig életképes, amíg újat tud nyújtani. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy elfogadtatja magát. A baj ott kezdődik, amikor lépni kellene, de nem sikerül. Az ok általában az, hogy az együttes tagjainak elképzelései nem egyeztethetők Össze. Ilyenkor a hasonló zenei stílusban gondolkodó muzsikusok keresik egymást s új reményeket fűzve alakítanak zenekart. — Az LGT melyik korosztálynak muzsikál? Solti János: — Ezt nagyon nehéz meghatározni, az biztos, hogy elsősorban nem a mindenkori tinédzserek zenei ízlésének kielégítésére törekszünk. Mutatja az is, hogy a koncertek közönsége igen vegyes korosztályú. Azt szeretnénk, ha a dalainkkal, zenénkkel minél több fiatalnak szereznénk örömet. — Mik az együttes tervei? Somló Tamás: — Október elején Kubába utazunk hosz- szabb koncert-körútra. Valószínű, az Egyesült Államokban is adunk hangversenyt, majd Lengyelországban és az NDK-ban várnak bennünket. Karácsonykor érkezünk haza, amikor megjelenik egy dupla kislemez-albumunk. Jövőre a Népstadionban szeretnénk rendezni egy maratoni hangversenyt, amelyen hat órán keresztül játszana a zenekar. — Mikor öregszik ki egy zenész a „szakmából”? Óvónők Fehér köpeny, mosoly, flg egyik is igaz, a másik is igazi. De mégsem ez a lényeg. Vagy netán a mosoly elengedhetetlen, a tartalom része? — Lehet-e-ideges az óvónő? — Nem mutathatja. A gyerekeik érzékenyebbek a legfinomabb műszernél. Az óvónő hangulata meghatározó a rábízott kicsinyek közérzetében. A mosoly nálunk nem kötelező álarc, hanem lelkiállapotunk kifejezése. Aki igazán szereti a gyermeket, a hivatását, maga mögött hagyja gondjait, bajait, amikor belép közéjük. — Ehhez nagy önfegyelem kell. — A nevelői pályához általában, nekünk óvónőknek talán még több, hiszen három-ötéves korú kisgyerekekkel foglalkozunk. Az előzőeket a jászberényi, karcagi és szolnoki óvodákban folytatott beszélgetések alapján írtuk le. A kérdések azonosak voltak — a kapott válaszok csak meg- fogalmazási különbségeket mutatnak, tartalmilag megegyeznek. A próbatétel évei A megye 202 óvodájában — 1978. december 31-i állapot — ezeregyszáznegyven- kilenc óvónő dolgozik, csaknem nyolcszázan felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, igen szerény — 4,8 százalékos — a képesítés nélküliek aránya — ebben a tekintetben országosan nálunk a legjobb a helyzet: érződik az óvónői szakközépiskola hatása. Óvodáink feltöltöttsége magas, annak ellenére, hogy 1970—78 között — ez a szám azóta növekedett — harmincöt óvoda épült. Az óvónők száma csaknem megkétszereződött — 1970-ben még csak ötszáznyolcvanhárom óvónő volt a megyében — ám napjainkban robbanásszerűen megnőtt az óvodát igénylők tömege. Ez a tény nehéz feladat elé állította az óvónőket is. Nem kell bizonyítanunk: mennyire nem mindegy, hogy egy óvónő huszonöt — ez az ideális létszám ,— vagy negyven kisgyerekkel foglalkozik. — Miért jelent napjainkban annyira feszítő társadalmi gondot az óvodáztatás? — a kérdést dr. Barna Bálint- nénak, a megyei tanács művelődésügyi osztálya óvodai felügyelőjének tettük fel. — Elsősorban a demográfiai hullám alakulása miatt, de ezen belül is két tényező hat: szociális és iskolapolitikai ok. A szülők túlnyomó többsége — az általános művelődési színvonal eredményeként — megértette, hogy az általános iskola az óvodákra épül. Nehezen pótolható az óvoda. A szülők érthetően így gondolkoznak: járjon a gyerek óvodába, hogy az iskolában jó tanuló legyen, vigye valamire az életben. A szociális ok? 900— 10Ő0 forint alatt a gyermekek napközbeni felügyeletét, gondozását — az egyébként jóindulatú és tiszteletre méltó — „nénikék” már nem vállalják el. A szülő természetesen az óvodai felvételt szorgalmazza. — Az óvodákra nehezedő tehertétel ugye elsősorban az óvónőket érinti? — Igen, elsősorban tőlük követel a helyzet helytállást, hiszen a technikai személyzet munkáját — bár minden megbecsülést megérdemelnek. igen nehezek az ő körülményeik is — igyekeztünk gépesítéssel könnyíteni. De az óvónők nagyon érzékeny korban levő kisgyerekekkel foglalkoznak, erejük és tudásuk maximumát követeli az élet. Szolnok „Erzsiké nénije" Radits Istvánnénak hívják, a Hősök téri óvoda vezetője, amilyen kistermetű, annyira erélyes, energikus. — Szerencsére az óvónők nem azon töprengenek-, hogy nagyon sok a gyerek, hanem teszik a dolgukat, ahogy kell. Derűsen, emberi türelemmel dolgoznak. Arra vigyázok, hogyha látom valamelyik óvónénin, hogy fárad, kimerülőfélben van — köny- nyítek neki. Tavaly is csaknem túljutottunk a tűrési határon, mégis kibírtuk. A gyermeknek semmit sem szabad észrevennie fáradtságunkból ... — mondta a „város Erzsiké nénije”. — Mi ad erőt mindig újrakezdeni? — Nézze, hozzánk olyan apukák, anyukák hozzák be gyermekeiket, akik az én óvodámba jártak annak idején ... Különben 1948 óta vagyok óvónő. De jöjjön, megmutatom az „új óvodát”. Egy lépcsőn le, egy másikon fel, a szomszédos házban vagyunk. Építkezés utáni kép, három munkás söp- röget. — Hol itt az óvoda? — Ha szombaton nekem azt mondják az építők, hogy no, Erzsiké néni, itt van ez a ház, csináljon belőle óvodát .— márpedig ezt ígérik —, akkor hétfőn jöhetnek a gyerekek. Addig nem fekszünk le. amíg be nem rendezzük a foglalkozási szobákat. Jönnek a szülők ... — Kérték őket? — Nem. ők ajánlkoztak. Mit ér az ember, ha ,,óvónéni” Az 1971/72-ben bevezetett óvodai nevelési programról a gyakorlat bebizonyította, hogy világszínvonalon áll. Ezt igazolja, hogy Japántól az Amerikai Egyesült Államokig mindenhol tanulmányozzák a magyar óvodai rendszert, s alkalmazzák a nálunk jói bevált módszereket. — Hány tagú a tantestület? — kérdeztük egy általános iskolaj igazgatótól. — Tizennégy, meg az óvónők — kaptuk a választ. Rögtön tegyük hozzá, ez a szemlélet már nem jellemző. Az óvónők a „pedagógustársadalom” teljes értékű tagjai. Ám — ezt minden óvodában elmondták — joggal sértette az óvónőket, amikor a tv-ben a pedagógusnap környékén a riporter „szeretettel köszöntötte a pedagógusokat és az óvónőket”. — Bódis Balázsné óvónéni, a jászberényi Ady úti óvodában érzi-e „mellékízét” ennek a titulusnak? — Huszonhét éve vagyok óvónő, ilyen és olyan helyzet elé állított már az élet, de végeredményben az a tapasztalatom, hogy a nevelő annyi megbecsülést kap, amennyit a munkájával megérdemel. — Az ön esetében ez így igaz? — Igen. Kiváló pedagógus kitüntetést is kaptam. i— Mi a véleménye az „új termésről”, a fiatal óvónőkről ? Hivatástudat. felkészültség. teherbírás ... ? — Hatvanöt kisgyerekkel való foglalkozás lenne az ideális a mi óvodánkban. Kilencvenhatan vannak, három csoportban. Rajtam kívül mind az öt „óvónéni” új termés, ahogy maga mondta. Mégis nyugodt vagyok, mert jószívű, áldozatkész, s ami nagyon fontos: felkészült emberek az új óvónénik. Nem igaz már, hogy: sehová se jó — óvónő lesz. A fiatalok tudják, milyen nehéz pálya a miénk, mennyi lemondást követel — aki nem érez elhivatottságot, nem jön óvónőnek. Annyi könnyebb, jobban fizetett állást lehet találni. — Végül is: ki a jó óvónő? — Hű. de nehezet kérdezett. Egy mondatban: aki mindent, mindig a gyerek érdekében tesz... De ez aztán nagyon tág fogalom. — Nehéz foglalkozás ... — Nem foglalkozás, hanem hivatás. S szerintem nem nehéz, legalábbis a gyerekek között ezt sohasem érzem — mert csak akkor nehéz a munka, ha nem szívesen csináljuk, ha nem szeretjük, amivel vagy akivel foglalkoznunk kell. A mi hivatásunk mindig új. mindig van varázsa. Most például a nyelvoktatás... — Az óvodában? — Igen, kísérletiképpen a középcsoportban orosznyelvtanítással foglalkozunk. Az egyik kartársnőnk a szarvasi főiskolán speciális kollégiumot végzett, ő lesz ennek nálunk a „mestere”. Azt hiszem, izgalmas feladat... Megint jönnek, kopogtatnak 10 óra 15 perc: „Bocsánat, az összesítésért jöttem.” Három perccel később: „Elnézést, telefonálnom kell, az egyik gyerek belázasodott”. 10 óra 22 perc: „Óvónéni, a Tóth Pistike édesanyja vagyok...” Űjabb négy perc múlva: „Ne haragudjon, óvónéni, a gyerek ügyében jöttem...” Az adatok pontosak, a karcagi Rákóczi úti óvoda irodájában készültek. Az alatt a negyven perc alatt, amíg Kis Gyuláné óvónővel és Papp Jánosné vezető óvónővel beszélgettünk, nyolcán kopogtattak ránk. különböző, a kisgyerekek érdekében tényleg halaszthatatlán ügyben. — Mindig ekkora a „forgalom”? ,— így az induláskor különösen. Érthető, a mi neveltjeink még kicsinyek, a szülőkkel kell intézni az ügyesbajos dolgokat. — Mennyit dolgoznak az óvónők. Ön például? — kérdezem Kis Gyulánét. — A kötelező óraszám heti 36, ehhez jön a családlátogatás. úgyhogy heti 48 óra. — Hány _ kisgyermekkel foglalkozik? — Most harminchat gyerekem van. Egyelőre nyújtott műszakban dolgozom. — A létszámtöbbletért fizetéskiegészítést kap? — Nem, dehogy... Ez fel sem merült bennem, de... —De...? — Az viszont a . múltkor igen rosszul esett, hogy ösz- szehívták a lakógyűlést, s megkérdezték: ki hány óra társadalmi munkát végzett. Én egyet sem tudtam mondani. Voltak, akik elég „hűvösen” fogadták. De hogy, mikor, hiszen az életem nagyobb felét az óvodában töltöm. Gyermekvédelmi felelős vagyok, a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekekkel foglalkózom. — Miért lett óvónő? — Gyermekkori motivációk indítottak. Szüleim földművelő emberek voltak, az én óvodám a határ volt, amíg anyám, apám kapáltak, arattak. A pályaválasztásomat ez az élmény határozta meg. — Mi mindenre kell egyszerre figyelnie az óvónőnek a gyerekek között? — ezt a kérdést Papp Jánosné- nak tettük fel. ;— Annyi mindenre kell a figyelmünket összpontosítani, hogy meg sem kísérlem felsorolni. Az óvoda nem gyermekmegőrző — az persze természetes, hogy a testi igényekről maximálisan gondoskodunk —, hanem nevelő intézmény, a gyermekek egészséges szellemi fejlődése érdekében. Ne is mondjam: nincs két egyforma, gyermek — a pedagógiának ehhez a tényhez alkalmazkodnia kell. Ezért sokrétű a munkánk. Megtalált életek Dél van, tálalnak, a kicsinyek körülülik az asztalokat. „Szilvia te oda ülsz, ejnye, Pisti, nem találod a helyed. Imi. te hogy fogod, azt a kanalat, Tercsi, látlak ...” — Az óvónénik mikor ebédelnek? — Majd. majd ... Látja, még szoktatni kell őket a közös étkezéshez. Amott bizony kidőlt a leves. ..eltörött a mécses”. — A legjobb pillanatban kérdezem: ha újra kezdhetné, megint óvónő lenne? — Igen. — Igen. — Igen. A válaszokat az említett óvodákban kaptuk. Tiszai Lajos
