Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
1979. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Törökszentmiklóson o Tiszatáj Tsz III. kerületében mélyszántást végeznek. A tavaszi növények számára készítik elő a talajt Saját kárukon tanulták meg Az érdekeltség nem elhanyagolható tényező Állattenyésztés „teljesítménybérben” az örmény esi Új Életben Örményesen hagyományai vannak az állattartásnak, a háztájiban most is sok tehén található. Ezt a régi já szokást akartb kamatoztatni az Új Élet Tsz is, amikor 1972-ben szakosított telepet épített. Ám a 30 millióba kerülő beruházás sokáig nem igazolta a várakozást: a remélt nyereség helyett többnyire csak ráfizetést hozott. A mélypont 1978-ban volt, amikor az egy tehénré jutó tejtermelés nem sokkal haladta meg a 2 ezer litert. A követelmények is megváltoztak A gazdaság szakembereit az említett kudarc végre rádöbbentette arra, hogy itt alapvető változtatásokra van szükség. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a termelés gyors növelését és a' minőségi munka megkövetelését. Az üzem, a megye állattenyésztési rendszere, az AG- ROCOOP segítségével új takarmányozási technológiát vezetett be, amelynek az a lényege, hogy a jószágok a „teljesítméijyüknek” leginkább megfelelő, s egyben a lehető legolcsóbb élelmet kapják. Az eredmény már látszik, hiszen a tavalyi, literenkénti 80 dekás abrakfelhasználás az idén már alatta marad a 40 dekának. Mindez persze valójában csak akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy eközben a hozam nem csökkent, hanem emelkedett. Méghozzá alaposan! Erre viszont szükség is van, hiszen a termelő- szövetkezet az év végére a 3 ezer literes átlagot célozta meg. A terv a régi állománynyal természetesen semmiképpen sem lenne megvalósítható, s így az üzem a takarmányozási technológiával párhuzamosan jelentős befektetésként a létszám mintegy negyedét kicserélve 4,5 millióért bő tejelő vemhes üszőket vásárolt a Dunántúlról. Az állattenyésztési felügyelőség támogatását élvezve, a keresztezés is megkezdődött, úgyhogy a gazdaság vezetői az alapok megteremtése nyomán elérkezettnek látták az időt arra. hogy a követelményrendszert is megváltoztassák. Jól sikerült intézkedések A gondozók fizetésüknek csak mintegy 20 százalékát tudhatják biztonsággal a zsebükben, a kereset többi része attól függ* hogy mit produkál az állat. A téesz dotálja a gyors vemhesítést, az egészségesen megszületett, felnevelt borjút, s tulajdonképpen a kifejt tej, illetve a súlygyarapodás alapján bérezi a dolgozót. Az sem mindegy, hogy a tej első vagy másodosztályú, és a zsírszázalék javulásáért is külön jutalom- jár. Az elmondottak arra ösztönözték a szarvasmarha-tenyésztésben munkálkodókat, hogy komolyan vegyék a feladatukat, s mint már említettük, az új rendszert siker koronázta. De nem lehetett volna teljes az „áttörés”, ha csak a gondozó borítékján látszana meg a teljesítmény eredménye. S mert nem így történik — tudniillik a brigádvezetőtől, az ágazatvézetőn keresztül, az elnökig mindenkinek az az érdeke, hogy minél több jó minőségű tej és hús kerüljön ki a gazdaságból — a szarvasmarha-tenyésztés kilábalt a bajból. Ez azonban túlságosan is általános megfogalmazás, nézzük tehát ismét a számokat. Az Üj Élet Termelőszövetkezet állattenyésztése az elmúlt évben mintegy 5 millió forintos veszteséggel zárt, s ebben főként a tejtermelés, illetve a szarvasmarha-tenyésztés alacsony színvonala volt a bűnös. A mostani kilátások viszont azt mutatják, hogy az idén várhatóan ugyanennyi többlet- bevétellel számolhat a főágazat, s . az sem mellékes, hogy ez mintegy 500 ezer forint nyereségnövekedést is magával hoz. Mindez sajnos nem képes pótolni az aratás veszteségeit, de a kiesés 60 százalékát kiegyenlíti, és ez ékes bizonysága annak, hogy az intézkedésre feltétlenül szükség volt. Korábban kelleti volna A termelőszövetkezet nem is akar lemondani a további fejlesztésről, hiszen a munka nehezén már túl vannak. Szaporítják a tehénállományt, s mivel egymás után ellenek meg a tejtermelésre keresztezett állatok, jövőre már 3500 literes átlagot terveznek. Reális ez az elképzelés? Ha a tavaly megalapozott idei eredményeket nézzük. feltétlenül. A dolognak csupán egyetlen szépséghibája van. Az, hogy mindezt már jóval korábban meg kellett volna tenni! B. A. Szárító Mezőhéken A paprikán kívül más növényeket is szárítanak a mező- héki Táncsics Tsz paprikaszárító üzemében. Az idén több vagon kamilla és petrezselyem zöldje került már ki a száritóból. Fotó: TKL Társadalmi közös fogyasztás | humorosan Tflldll | hangzik, de--------------------1 nem az; egy b írói ítéletnek is vannak költségei. A tolvajra kiszabott büntetés meghozatalának „ráfordításai” közé tartozik a tárgyalóterem fönntartása, a nyomozóhatóság, az ügyészség, a bíróság tagjainak munkabére, a tanúként megidézettek utazási költségének megtérítése s így tovább. A társadalomnak érdeke, hogy védje magát a tolvajoktól; a társadalomnak kell fedezni a védekezés kiadásait. S teszi ezt annak a sokféle elemet magába foglaló költségvetési résznek a terhére, amelyet a társadalmi közös fogyasztás leköt. Azaz: az utóbb említett fogalom a fogyasztási alapnak egy, nem csekély súlyú darabja. A társadalom, mint szervezet él, működik; igazgatni kell, rendet, jogbiztonságot tartani, kellően ellátni a véderőt, azaz a hadsereget. S igencsak meglepődnék az állampolgár, ha a folyón való átkelés előtt hídvá- mot kérnének tőle, azaz az előbb említettek csupán szerény részei a társadalmi közös fogyasztásnak. Az utak, hidak fönntartása, a közvilágítás zavartalansága szintén ide tartozik, ahogy a társadalmi közös fogyasztáshoz sorolódik a gyógyszerekhez adott nagy mértékű ár- kiegészítés, a gyógyítás és a közoktatás ingyenessége mögött rejlő sokféle — közös — anyagi kötelezettség. Két fő terepen szemlélődhetünk tehát: a társadalom, mint szervezet működési költségei helyezkednek el az egyiken, a másikon pedig azok az egyéni szükségletek, amelyeket az államnak — a közösségnek — kell kielégítenie, illetve, amelyek kielégítését vállalja. Nem a bakafántoskodás fogalmaztatta meg az előbbieket, a kell, s a vállalja kifejezések közötti határozott különbségtevést. Azt, például, hogy — a szocialista! — társadalom magára veszi a munkaképtelenek, a rokkantak, a született fogyatékosok gondját, joggal sorolhatjuk a „kell” típus teendők közé. Az is kézenfekvő: az igazgatási munkát szintén nem lehet másként, mint föl nem bontható, azaz közös, társadalmi feladatként kezelni. Ezzel szemben viszont nem kikerülhetetlen kötelessége a közösségnek az oktatási kiadások vállalása; ha megteszi, egyszerre szolgálja jól felfogott érdekeit — jövője megalapozása ez a beruházás —, s a társadalmi igazságosságot, hiszen függetleníti a családok anyagi helyzetétől a továbbtanulás lehetőségét. Sok irányban tagolt, s egy- egy irányon belül ezer féle részre bomló kötelezettségeinkről talán mond valamit, ha leírjuk: a közösségi ösz- szes fogyasztás ma már hatvan milliárd forintnál tart, 1970-ben 34 imilliárdot- tett ki csupán. S ez a társadalmi közös fogyasztásnak csak egyetlen tétele! azt a pénzbeli juttatások és az intézményi szolgáltatások együttesen alkotják, azaz — egyszerű példával élve — a gyermekgondozási segély is, a terhesgondozói rendelés is egyaránt beletartozik, ám az előbb említett 60 milliárdban költsége nem szerepel. Ha most már ennek tudatában mérlegelünk, laikus és köznapi felfogásunk számára meghökkentően nagy összegeket rakhatunk a kiadások serpenyőjébe. Az oktatási, kulturális feladatokra fordított summa például 1970 és 1978 között! megkétszereződött, s közeledik a 30 milliárd forinthoz. Idén egy lakosra Hiszen számítva, 2900 forint e társadalmi résztevékenység költsége, amiben ezer más mellett az is benne van, hogy 1979-ben a napközis tanulók száma 23 ezerrel növekedhet, mert elhelyezésük, felügyeletük, ellátásuk pénzbeli fedezete ott szerepel a társadalmi közös fogyasztás hét területének egyikénél, a szociális és kulturális ágazat költségvetésében. lényegében kimondtuk azt is, hogy mindezen kötelezettségek fedezete a központi és a helyi költségvetés, némelykor — így az üzemi bölcsőde, óvoda fönntartásánál — a vállalati pénztárca egyik rekesze1. S mert a költségvetés forrása a nemzeti jövedelem, kézenfekvő : a társadalmi közös fogyasztás úgy növekedhet, ahogyan értékalkotó munkánk eredményei, s vele a nemzeti jövedelem gyarapodik. Ismét aláhúzzuk: meghökkentően nagy összegekkel számolhatunk. Idén 60 milliárd forint — egy lakosra számítva 6000 — a társadalom- biztosítási kiadások értéke, s persze, eleget kell tenni az igazgatás követelményeinek is, ami ötmilliárd forintot emészt fel, bár igaz ami igaz, a költségvetési szervek kiadásaiban ez a legcsekélyebb tétel, minden száz forintból 3,80-at köt le. Pénzbeni juttatások és intézményi szolgáltatások bonyolult szövevénye alkotja a társadalmi közös fogyasztás gazdasági, szociális és kulturális, egészségügyi, védelmi, igazgatási, rend- és jogbiz-' tonsági, valamint pénzügyi lebonyolítási ágazatát. Azt a hét területet tehát, amelyeknek léte, folyamatos működése nélkül a társadalom nem létezhétne. V. T. Ezzel A szerencsés ember Mázsányi lapockacso függ az íróasztal melletti falon, rajta a felirat: „kőkorszaki csapó”. — Jóskának csináltuk, a filmezés emlékére — derül Zana Miklós, a Hűtőgépgyár tmk villamos műhelyének főművezetője. Az előzmény annyi: a gyárról készült film forgatócsoportja jó műnkája elismeréséül ellátogatott Hamar. József otthonába is. — Azóta is azzal ugratjuk Jóskát, hogy ha nem jól viselkedik, hívjuk a filmeseket. Képzelheti, mi van abban a lakásban, ahová azok bevonulnak a jupiter lámpákkal. • Hamar József, a jászberényi Kókai László munkásőr- zászlóalj századparancsnoka kivételesen nincs a munkahelyén. Zana Miklós nyugtatgat : — Jön az mindjárt, csak a házasságkötő teremhez szaladt ki. Társadalmi munkában szerelnek oda egy ventillátort, hogy a házasulandók ne izzadjanak annyira, mire kimondják a boldogító igent. Íróasztalánál ülve várom. — Látja, alig teszi ki a lábát, máris elfoglalják helyét — ugratom érkezésekor. Hamar József veszi a lapot: — Nem hiszem, hogy sokan áhítoznának erre a helyre, mert itt dolgozni kell. A gyár vegyi kezelő sorainak, kemencéinek stb. karbantartása, üzemeltetésének biztosítása tartozik féladataik közé. Megannyi olyan munka, melyet csupán íróasztal mellől nem lehet irányítani. Ráadásul ott a temérdek társadalmi megbízatás — köztük a munkásőri Század parancsnoki. beosztás. | — Pénzért senki sem vállalná ezt — mondja Zana Miklós. — Ha pénzért nem, akkor miért? Hogyan lesz az emberből századparancsnok? t — Sok előzménye van — válaszol Hamar József. — Ez volt az első munkahelyem. Dolgoztam rendesen, becsülettel, míg egyszer azt mondták a kommunisták: „Gyerek, neked a pártban volna a helyed.” 1956 októberében kapta meg a párttagsági könyvét. Az ellenforradalom után az elsők között jelentkezett az MSZMP-be. — Ügy gondoltam, hogy ha már ezen az- úton indultam, ezen is folytatom. Tizenkilenc évesen lett munkásőr. — Mentem az idősebbekkel. Azt se tudtam, hogyan kell nyakba akasztani a géppisztolyt. Deme Jani bácsi, a Kossuth Tsz elnöke mutatta: „Így e! Jól tanuld meg a kezelését, s főleg azt, kik ellen kel] használni”. Azután következett a határőrségnél eltöltött katonaidő. — Kemény, de jó iskola volt. Szabadsága alatt a munkásőr zászlóalj parancsnoka mindig kérdezte: Em-beresedsz-e? Hangja melegéből érződött, hogy várják vissza. Leszerelése után visszakerült a Hűtőgépgyárba és az ottani munkásőr szakasz parancsnoka lett. — Az jó beosztás, abban együtt lehet élni az emberekkel. A hetvenes árvíznél még szakaszparancsnok voltam, azután bízták rám a századot. Az árvíz tehát „elvitte” a jó beosztást. Hamar József mintha gondolataimba látna, megjegyzi: — Kérdezhetné, hogy ha olyan nehéz volt megválni a szakasztól, minek vállaltam a magasabb posztot. — És mit válaszol, ha megkérdezem? — Azt, hogy becsületbeli kérdés a nehezebb feladat elvállalása. Egysége a zászlóalj legnagyobb százada. A Hűtőgépgyár, áz Aprítógépgyár. a Jászsági Állami Gazdaság és a Kossuth Tsz dolgozóiból tevődik össze. — Gondolom, nincs köny- nyű dolga... — Éveken át a mi századunk volt az első a szocialista munkaversenyben. Ezt annak köszönhetem, — többek között, — hogy jó munkásőr társaim vannak. Mindegyik alegységparancsnok elvégezte a munkásőr isTcolát, és ez nagyon megkönnyíti a munkát. — És az is könnyíti, hogy ez egy fegyelmezett fegyveres testület... — Ritkán kerül sor arra, hogy erélyesebb hangot kelljen megütni. A századparancsnok munkahelyén a Vályi Péter Szocialista Brigád vezetője. Munkájukért „Kiváló Brigád”; ..A szakmaágazat kiváló brigádja”; a Központi Bizottság elismerő oklevele; „A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja” kitüntetésben részesültek. Tekintetem az asztal sarkán levő hevenyészett sorokra téved: „Pótvállalás a XII. kongresszus és felszabadulásunk 35. jubileuma tiszteletére.” A brigádvezető elkapja a tekintetem. — Nem lehetünk teljesen elégedettek önmagunkkal. Aki teljesen elégedett, az nem csinál semmit. Hamar Józsefnek tizenkét kitüntetése van, — a sztahanovista jelvénytől az állami díjig. Erre utalva emlékeztetem: — Volt ’ olyan ismerőse, aki azt mondta:' szerencsés ember. Meglehet, hogy így van, de a sok Kitüntetés nem szerencse dolga. És ha nem azé, akkor minek tudható be? — Jól belekapaszkodtunk a munkába. Simon Béla
