Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MILLIÓ ING URAM, EGY PILLANATRA! TETSZIK AZ ÜJ INGE? MIT GONDOL, HOL KÉSZÜLT?-------------- IGEN, A MEGYÉBEN, A FÉKON R UHÁZATI VÁLLALAT KISÚJSZÁLLÁSI ÜZEMÉBEN. LASSAN TÍZ ESZTENDEJE LESZ, HOGY A MAGYAR — ÉS EXPORT RÉVÉN — A NYUGATNÉMET, A SZOVJET FÉRFIAK IS SZÍVESEN VISELIK A KISÚJSZÁLLÁSON KÉSZÜLT FEHÉRNEMŰT. TUDJA MIT, TARTSON VELÜNK NÉHÁNY PERCRE, ISMERKEDJEN MEG A GYÁRRAL ÉS VELÜK, AKIK AZ INGEK KÉSZÍTŐI. Bizony, ez sem könnyű munka: nyolc órán át csak vasalni és vasalni... Ez a régi csarnok, ahol varrógépet varrógép követ. Két műszakban szalag mellett dolgoznak a nők, ugyanis a gyár több mint hétszáz dolgozója között elvétve van férfi. Gomblyukvarrás, gallér-dísztűzés, ujjabevarrás és oldalujja-összevarrás — a három munkaművelet szinte csak 1—2 percet vesz igénybe. Egy ingnek ugyanis 25 perc alatt kell elkészülnie. Műszak után jólesik egy kis testmozgás. Ezt a röplabdapályát — amelyet tegnap avattak föl —, a gyár dolgozói építették társadalmi munkában. A gyár egyetlen „varrófiúja”. Betanított munkás, és a nők állítják róla — nagyon ügyes. Vége a műszaknak, de a gyárkapuban még jólesik a tere-fere Szöveg: V. V. Fotó: Nagy Zsolt Nos, uram, elégedett? Valóban csinos ez az ing. Két műszak alatt 4 ezer 300 ing készül Kisújszálláson. Lehet számolni: a szabad szombatokat leszámítva körülbelül 280—290 munkanap egy évben... az annyi mint... csaknem 1,3 millió ing. Kallódó kamaszom nyomában Három évvel ezelőtt kallódó kamaszok címmel riportsorozatot jelentettünk meg, amelyben szűkebb hazánk iskolázottsági szintjéről és a tankötelezettségi törvény végrehajtásáról adtunk körképet. Megállapítottuk, hogy az 1970-es évek első harmadában száz tanuló közül - 16 éves koráig - tizenöt nem végezte el az általános iskolát. Riportunkkal a tankötelezettségi törvény jelenlegi helyzetéről kívánunk tájékoztatni, megkerestük - többek között — a három évvel ezelőtt megszólaltatott „kallódókat" is. Sú/yos örökség ellenére... Tíz évvel ezelőtt 6388 kisgyereket írtak be a megye általános iskoláinak első osztályába. Közülük az 1977/ 78-as tanévben 5171-en végezték el a nyolcadik osztályt. A lemorzsolódás 19,1 százalékos volt. Ijesztő szám, de tudni kell, hogy az 1960- as évek elején — az akkori végzősök esetében — az „el- kallódás” aránya még nagyobb, 22,8 százalékos volt. A javuló eredmény ellenére az országos iskolázottsági szinttől még jelentős az elmaradásunk. Pedig az iskolázottság fejlődése a Jászkunságban az országosnál 33 százalékkal gyorsabb volt. Az általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma az 1949. évinek négy és félszeresére, a középiskolai végzettséggel rendelkezők száma ötszörösére nőtt. Ennek ellenére az iskolázottság jelenlegi ütemét tovább kell fokozni, hogy 1990-re '.felzárkózhassunk az országos átlaghoz. Súlyos, szinte behozhatatlannak tűnő hátránnyal indultunk. Sajnos, a hátráltató tényezőket még most sem sikerült teljesen kikapcsolni. A hatéves gyerekek beiskolázásában is elmaradtunk — igaz, minimális mértékben — az országos átlagtól. De összességében — s ez a legfontosabb — az általános iskola nyolcadik osztályát 14 éves korig elvégzők aránya jelentősen nőtt, ma már 6,4 százalékkal múljuk felül a 83,4 százalékos országos átlagot. Kapaszkodjatok, fiaim Fehér Sándor négy gyermek apja volt. Három évvel azelőtt akkor kerestük meg a családot a mezőtúri házacskában, amikor a családfő legnagyobb fia felmentését kérte az iskolázás alól. Mi történt a három kisebbik fiúval, nem jutottak talán a bátyjuk sorsára? — Az uram azóta meghalt — mondja özvegy Fehémé. — Beszeszelt szegény, kimúlt. Tudtuk, hogy ez lesz a vége, mert amióta leszázalékolták, csak ivott, meg ivott. De a gyerekeket én mostmár nem hagyom, hogy iskola nélkül menjenek neki a semminek. Tanul is mind a három rendesen. Nem mondom, mikor nagyja munka van a földön, akkor szalajtanak pár napot, de hát még a tanáraik is azt mondták: megértjük, Fehémé, nehéz helyzetben vannak, szüksége van a munkájukra, de jófejű szorgalmas gyerekek, bepótolják. Hát be is... jó bizonyítványt hoztak haza az idén is. — A nagy fiú.. ? — Ö most katona. Kérhetett volna halasztást de láttam, inkább menni volt kedve. Meg is mondta: ha most bevonulok, fiatalon szakmát is tanulhatok. Iskolázik ő is. Jobban gondolkozik, mint szegény megboldogult apja. De mondom nekik én is: kapaszkodjatok fiaim. Szűkre szabott beszélgetés — három évvel ezelőtt — ifjú Kovács Józseffel, a mezőtúri állami gazdaság segédmunkásával. „Kinőtt” az iskolából, nem akart tanulni. Faggató kérdésünkre kifakadt: „Mit molesztál maga.” — Újra „molesztálom”. Emlékszik? — Persze. Rég volt az. — Három éve. — Nekem az is sok. Úgy értem, sok minden történt velem. Látja, traktoros lettem, megnősültem az idén húsvétkor. — S az iskola? — Az ősszel megyek neki a nyolcadiknak... Azé' a múltkoriért meg ne haragudjon. Habókos volt a fejem. Az én gyerekem nem „olyan” Nyolc évvel ezelőtt az első osztályosok 10,6 százaléka vesztett tanévet. Ez a szomorú arány az 1977—78- as tanév végére már a felére csökkent. Az első osztályosok tanéwesztésén belül elenyészően csekély a kimaradt tanulók száma, mindössze 19, míg az 1971— 72-es tanévben csaknem százan fordítottak hátat a kis- padoknak. Kedvezőtlenül alakult viszont az osztályismétlésre „bukott” első osztályosok aránya: tavaly, 87 esetről 175-re emelkedett. Ez a sajnálatos visszaesés azonban, nem csupán megyei jelenség, országosan is jelentős mértékben megnőtt — 2,5 százalékról 3,3 százalékra — az első osztályban történt „bukások” aránya. Vita a jászapáti Petőfi úti iskola kapujában. Jól öltözött, barna képű asszonyka háborog: — Még azt mondják, hogy ne ide járjon az Imi, mert akkor nem viszi semmire. — Hová, mit tanácsoltak? — Hát... a visszamaradot- tak közé. Mivel gyengébb az én Imim, mint a többi magyar gyerek. Azt mondja meg?! — Azt nem tudom, de tény, hogy ő is magyar gyerek. A tanárok biztos jót akarnak. — Nem a... majd én megmutatom... Szóáradat, ki tudja, azóta belenyugodott-e, hogy a kisfia kisegítő iskolába járjon. A szülők többsége — rosz- szul értelmezett szégyenérzetből gyakran tiltakozik a kisegítő iskola ellen. Pedig igen sokat ártanak a gyerekük szellemi fejlődésének, ha a nekik nem megfelelő iskolatípusban erőltetik tanulását. Fehér foltok A kritikus első osztályról beszélgettünk dr. Vincze Sándorral, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjével. — Az első osztályosok osztályismétlésre bukását — problematikussága és kulcsszerepe miatt ,— összefüggés-vizsgálattal is elemeztük. Elemzésünk szerint azokon a területeken, ahol viszonylag sok a cigánytanuló, alacsonyabb az elsősök előzetes óvodáztatása; ahol alacsonyabb az előzetes óvodáztatás, nagyobb a kisegítő iskolába való áthelyezés és nagyobb — később — az elsősök osztályismétlési aránya is. A számszerű elemzés azt is mutatja, hogy az előzetes óvodáztatás többet jelent az áthelyezés megelőzése szempontjából, mint a későbbi osztályismétlések mérséklése tekintetében. — Tehát: ahol több a cigánytanuló, ott magasabb a kisegítő iskolába való áthelyezés, s az első osztály végén az osztályismétlésre utaltak aránya is. — Általánosítva: az elemzések arra utalnak, hogy az első osztályosok tanévvesztésének kulcskérdése az előzetes óvodáztatás és főleg a cigánytanulók óvodáztatása. Mindenképpen sokat várhatunk tehát — távlatban is — a cigánytanulók óvodáztatásában elért jelentős fejlődéstől. Az 1—8. osztályos nem cigány tanulók tanévvesztése az elmúlt tíz év alatt 2554-ről 614-re, a cigánytanulóké pedig 930-ról 540-re csökkent. Az arányok azt mutatják, hogy a cigánytanulók körében a tanévvesztés számának csökkenése még mindig igen lassú. Ezért igaz, hogy a tankötelezettségi gondok jelentős része éppen a cigánytanulók körében jelentkezik legerősebben. Idézet a három évvel ezelőtti riportból: ,',Nem sajnálja a családját Rácz Lajos? Nem tudnak a gyerekek rendesen iskolába járni, mert elissza a fizetését. — Mi?! Hát nem én_ dolgozom azért a pénzért, de meg nem is igaz, nem iszok én annyit, az a kis öröm meg keil az embernek.” Rácz Lajos az Állami Építőipari Vállalatnál dolgozik. Kerestük a munkahelyén. Beteg, mondták a brigádtársai és nagyot nevettek. Kerestük a lakásán. Orvosnál van, közölte a felesége. — A gyerekek milyen bizonyítványt hoztak? — Bizonyítvány. Hát nem tudok én olvasni. De az biztos, hogy Rékának kitelt. Már hogyne, asszony lett azóta. Jön a gyerek is már. Nem járhat nagy hassal iskolába. — Hány osztályt végzett? — Hányat is? Most a tavasszal telt ki neki a hatos. A hatodik. — A többiek? — Azok majd mennek, ha lesz cipő, ruha. Mennek hát, mert megint megbüntetnek bennünket a tanácsék. Tetszik tudni, hogy van az, a szegény embert az ág is húzza. — Javulást a férjének. Nemcsak „cigánykérdőé”, de Hiba lenne a tankötele: zettségi törvény legsúlyosabb gondjait — leegyszerűsítve — a „cigánykérdéssel” azonosítani, de... Tény, hogy az 1976/77-es tanév végén az' általános iskolai tanulóknak 2,1 százaléka ;— ezerhat gyerek — morzsolódott le. Közülük 453 yolta cigánytanuló. A bukási arány —• 3 vagy több tárgyból, az 1—8. osztályban — 0,9 százalékos. Ezen belül a cigánytanulók bukási aránya 5,9 százalékos volt. A javítóvizsgára utasított 155 tanulóból negyvennyolcán sikeres vizsgát tettek. De még többet mondanak egy idén folytatott reprezentatív felmérés adatai: 954 tanulóból — nyolc .iskola eloszlásában — mindössze négyen buktak egy vagy két tárgyból. Közülük ketten sikeres javítóvizsgát tettek. Hihetetlennek tűnő eredmény, ám a felmérés igazához nem férhet kétség. De senkinek semmi oka a megálljt diktáló elégedettségre. A neheze még hátra van:az elmúlt tanévben az általános iskolásoknak 7.5 százaléka. a kisegítő iskolásoknak viszont csaknem fele volt cigány. A tankötelezettségi törvény végrehajtásával — s főleg ennek akadályaikor — messze v ezető e n számolni kell a cigánylakosság életformájával, életmódjával. Az összefüggés kézenfekvő: az iskolák akármilyen nagy terheket vállalnak is, önmagukban társadalmi méretű ellentmondásokat nem tudnak feloldani. Tiszai Lajos
