Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
1979. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ahol a házasságok köttetnek... Elfogódott vőlegények Betétkönyv névadóra Menyasszony rendelésre Kicsípett becsípettek A TÜSZI-k, azaz a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodák évről évre nagyobb forgalmat bonyolítanak le, és elsősorban társadalmi esküvőket, névadókat szerveznek, de nem egyházi jellegű temetések feladatait is vállalják. A kisújszállási TÜSZI a múlt évben mintegy kétszáz házasságkötés formaságait intézte. (A társadalmi esküvők városi aránya eléri a 98 százalékot.) A termet három éve újították fel, és a modern, ízléses környezetben fesztelenebb, derűsebb a légkör, akár esküvőről, akár névadóról van szó. (A- helyi társadalmi névadás aránya is meghaladja a 80 százalékot.) Az iroda virágdíszítést — a folyosóra is —, szavalatot, orgonamuzsikát, kórust, meghívókat, zenét, pezsgős koccintást, fotót stb. ajánl ügyfeleinek. Á névadók ifjú alig- éves^inek kék nyekkendő dukál, és a játékokon, falatnyi ruhácskákon kívül nem ritka' a munkahely és rokonság diszkréten átnyújtott ajándéka: a betétkönyv. Hogy a végtisztességekről is essék szó: nő a társadalmi temetések aránya, és már a városban meghaladja a negyven százalékot. Karcagon idestova öt éve működik a TÜSZI és a kedves vendég itt orgonajátékot, zenét (beat is lehet), menyasszonyi csokrot, meghívót, műtermi, valamint riportfotót, pezsgős koccintást stb. kaphat igénye szerint. Csak az érdekesség kedvéért: tavaly a legidősebb karcagi vőlegény a 82. esztendejét taposta, és az ara is elmúlt már 71. Aranyosan érveltek, miszerint úgy döntöttek: nem várnak tovább. Persze, másféle sietség is előfordul. Szinte minden ötödik-hatodik menyasszony már anyai örömök elé néz, és ez az állapot mindenképpen döntést siettető érv a habozó férjjelöltek részére. Házasságkötésekkor szívet melengető, könnyes pillanat a szülők üdvözlése. A fészekalapítók néhány szál virágot nyújtanak át, és keresetlen, suta szavakkal köszönik a megköszönhetetlent — a tengernyi fáradozást, az emberré válás boldog-nehéz szülői mindennapjait. Az igénybevételi sorrend a kisújszállásihoz hasonló: esküvő, névadó, temetés. A legújabb keletű a környéken a tiszafüredi iroda, hiszen alig féléves önálló múlttal rendelkezik. íme az ottani választható szolgáltatások: menyasszonyi csokor- készítés, ebéd- és vacsorarendelés, szülői köszöntő, meghívók, magnószalagra rögzített igen, szavalat, irodalmi színpad, énekkar, kétféle fotó. A társadalmi esküvők aránya itt is megközelíti a 90, a névadók a 75 százalékot, viszont a temetéseknek még ötödét sem intézi az iroda. Üjra sikk a szép esküvői öltözék. A lányok fehér vagy halványkék, esetleg almazöld ruhakölteményekben pompáznak, a fiúk sötét öltönyben, hófehér ingben, nyakkendőben feszengenék. A tapasztalat azt mutatja: az előkészületek, formaságok lebonyolításában rendszerint a menyecske-jelöltek a hangadók, mivel praktikusabbak, talpraesettebbek. Az erősebb nem hasonló szituációban általában ügyetlenebb, félsze- gebb. Kihalóban a farmerruhás esküvők. A kísérők is az alkalomhoz illően, kicsípve, esetenként becsípve könnyeznek az összejövetelen. A szolgáltatások színvonala fokozatosan javul, évről évre bővül, de ennek ellenére minden óhajt nem képesek teljesíteni. Többek között azét a hoppon maradt tiszafüredi vőlegényét sem, aki a gyűrűvisz- szaadás után tíz napon belül! egy másik menyasszonyt „igényelt” Volna a helybeli irodától. A kérést elutasították, mivel úgymond meny- asszony-szöktetésre és szerzésre a TÜSZI belátható időn belül nem szakosodik. Határozott, jó megjelenést, tapintatot, emberismeretet, kedvességet, általános műveltséget igényelnek az alkalmazottaktól a jelenlegi feladatok. Bár ma is igaz Bernard Show aforizmája: miszerint a válás oka a házasság, a kapcsolatok felbomlásáért semmi sem terhelheti a TÜSZI irodákat. Ugyanis ők, a maguk sajátos módján, bővülő és egyre színvonalasabb szolgáltatásaikkal „csak” megszervezik azoknak az ünnepélyes, magasztos eseményeknek a hivatalos részét, amelyek — ha nagyritkán is — minden család életében beköszönthetnek. D. Szabó Miklós Várunk fiam, várunk benneteket! Minden idős házaspárnál napsugarasabb a délután, ha messzire szakadt fiuk, lányuk hazalátogat a régi portára. Mit tagadjam, így van ez nálunk is. Ha érkezésemről korábban hallanak, fejedelmi harapnivaló kerül az asztalra. Sőt, még a vékonyan csordogáló nyugdíjból egykét üveg sörre is futja, amíg az együttlét rövid óráiban meghányjuk-vetjük a világ sorát. Anyám az unokáról kérdez: beszél-e már a kis Vackor, jaj, de nagy gazember, csak úgy húzza az ember tincseit, ha közel hajol hozzál Ne etessétek mindig, óvjátok, akár a szemetek világát, hiszen olyan csalóka az idei nyár! Szót váltunk a szomszédokról, a piacról, a malacárak alakulásáról. Űristen, de kiszaladt a fejemből, még a nagykaput is meg kell szögezned, és aztán egy kosár aprófát is hasogathatsz fiam! A szó ezután az apámé. Panaszkodik: mintha ólom húzná a lábát, ritkulnak a komák, sorba hűtlenek lesznek hozzá, a faluszéli akácosban lelnek nyughelyei. Mindenki siet, rohan, maholnap tanyázni se lehet sehol. Mi újság felétek fiam, drá- ga-e az élet, mert rajtunk sokat segít a kert. Egyetlen sérelmük mindig szóba kerül: öreg korukra ahogy kezdték, olyan egy- szál magukra maradtak. Mert amíg könnyű volt a kapanyél, röpült az idő, de ahogy fogynak a munkálkodás percei, úgy szaporodnak a tétlen elmélkedés órái. Építs oda fiam a porta végére! Van ott hely elég, járda is, kút is — mutatja pipájával a verandáról apám. Nemet mondani nincs szívem, de érzem, az a sarok üresen marad. Már nyúlánkabbak a jegenyefák árnyai, vörös tüzek remegnek az ég alján. Készülődnöm kell. Házikalács kerül a táska tetejére, alá zöldség, répa, karalábé. — Most ezt tudok „csak” küldeni, eszegessétek jó étvággyal — szerénykedik anyám, összehajtogatva a kockás szalvéta végeit. A búcsú mindig rövid, néhány újabb tanács. — Csókolunk benneteket, vigyázzatok a kicsire, meg ne fázzon! Olyan étkes, mindent a szájába vesz, szöget, ollót elrakjátok előle ... Még mondanák, de iparkodnom kell, mert a menetrend kegyetlen. Kiállnak a kapuba, integetnek, révedező szemekkel néznek utánam. Hátra fordulok, visszaintek, majd a kanyarodó deszkakerítés eltakarja őket. Fülemben még visszacseng az örök szülői hívás: gyertek fiam, gyertek mindannyian. Mi- tyát is hozzátok! Bármikor jöttök, jókor jöttök, várunk fiam, várunk benneteket! D. Szabó Miklós Anyanyelvi konferencia Tegnap délelőtt Budapesten folytatta munkáját az anyanyelvi konferencia kibővített védnöki testületé. A felszólalók megerősítették a III. anyanyelvi konferenciának azt az irány- mutatását, hogy a magyarságtudat, a magyarságismeret elmélyítésének, kiszélesítésének igen hatásos formája népművészetünk megismertetése a külországokban élő magyarokkal. Különösen jól kamatoztathatók azok az ismeretanyagok, amelyeket a Corvina Kiadó népszerű népművészeti könyvsorozata tartalmaz. Ennek mintájára érdemes lenne történelmi témákat is publikálni, esetleg olvasókönyv formájában. Folklór fában Mintás téka, faragott szék Mezőtúron Domokos Gáborné, az Alföldi Téglaipari Vállalat műszaki rajzolója az elmúlt hetekben nem mindennapi elfoglaltsággal töltötte munka utáni idejét. Éjszakába nyúlóan festette új konyhabútorát, azonban az ötlettől a megvalósításig hosszú út vezetett. — Régi vágyam, hogy valami igazán szépet csináljak magamnak. Most úgy érzem sikerül. — Mai konyháink elég szűkek, kis alapterületűek ... — Igen, én mégsem akartam konyhaszekrényt. Egy kiállításon láttam egy tékát, akkor már tudtam, «ekem is lesz! — A téka nagyanyáink idején volt módi... — Pedig a formája és az elhelyezése miatt is praktikus. Az én tékám is falra- akasztós, de a hagyományosnál nagyobb lesz, így nemcsak a poharaknak, hanem a csészéknek és a tálaknak is lesz helye benne. — Nagyon szépek a székek is. Ha valaki ilyet szeretne, hogyan juthatna hozzá? — Egy kis kézügyesség kell hozzá, sok türelem és nem utolsósorban egy jó asztalos, aki kifaragja a bútort. Nekem könnyű volt a dolgom, hiszen édesapám, Gajdán IV. ;hály asztalos. Hosszas kísérletezés után találtunk e formára. Először ő is le akart beszélni, de hát kockázat nélkül nincs siker. — Régóta vonzódik a népművészethez? — Kislány korom óta kézimunkázom. Később a mintákat is magam rajzoltam, majd variáltam. Most kiállításra készítek egy kalocsai térítőt osztott szálú vékony fonalból. — A garnitúra mintázata nem alföldi, pontosabban nem mezőtúri ... — Sajnos, hosszú keresés után sem találtam fadíszítésre alkalmas mezőtúri népi motívumokat. Végül is egy pásztormintát választottam a Balaton környékéről. Ezt festettem az ülőkére. A széktámla saját kreáció ugyanazokból az elemekből. — Ha volna megrendelés, vállalná-e? — Igen, és boldogan tenném, mert tudom, két egyformát úgysem készítenék. — Van valami vágya? — Én csak annyit kérek, ha valaki ismeri a mezőtúri és környéke fadíszítés motívumait, az adja át, hogy közkinccsé tehessük. — sszj — Segítség szeptemberre A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetői a napokban döntöttek a szeptemberi tanszersegély idei, kiosztható ősz- szegéről. A megyei vállalat a többgyermekes és a gyermeküket egyedül nevelő dolgozók között mintegy 32 ezer forintot osztott szét. A szolnoki Papírgyárban is hagyomány már, hogy segítik a tanszervásárlásban és az iskolai kellékek beszerzésében az arra rászorulókat. Ebben az évben 44 ezer forint állt a vállalat rendelkezésére e célra. Ugyancsak gondoltak az iskoláskorú gyerekeket nevelő szülőkre a Szolnok megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is; csaknem 50 ezer forinttal támogatták az ott dolgozó népes családokat és a gyermeküket egyedül nevelőket. Egyre többször kapunk hasonló információkat, amelyek arról, tudósítanak, hogy a munkahelyek ányagi segítséget. nyújtanak a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek és a nagy családosoknak tanszervásárlásra. Ez a támogatási fajta természetesen csak egy a sok egyéb között, de az érintettek számára ebben az időszakban talán a legfontosabb. A vállalatok év elején bekalkulálják kiadásaik közé a segítségnyújtás összegét, amely tulajdonképpen egyik munkahelyen sem sok. Azoknak viszont, akik megkapják, máshonnan alig pótolható „nyereség”. Ismerősöm, aki nem tartozik a támogatásban részesülhetek közé, a minap panaszolta, hogy a fia szeptembertől- iskolába megy, és a számításaik szerint bizony kissé felborítja majd a családi kassza egyensúlyát a tanszerek megvásárlása. Ha mindent szeretnének megvenni, körülbelül ezer-ezer- ötszázforintjukba kerül. Igaz, ebben az iskolaköpeny is benne van. Mekkora fejtörést okozhat hát a tanévkezdés azokban a családokban. ahol elsején három csemetét kell minden szükséges tanszerrel ellátva iskolába küldeni. A vállalatok szakszervezeti bizottságai bizonyára jól mérlegelnek, kinek, mennyi összeg jusson a támogatásból. Az egyenlősdi tudniillik sok vitára, sértődésre adhat okot. Mindezt talán felesleges is leírni, hiszen amióta ez a segítségfajta „divatban van”, egyetlen reklamációról, vitáról sem hallottunk. Gerencsér Miklós ncser r HÁZ Dezső motorhoz értő em- bernek képzelte magát. Mm Fürdőnadrágra vetkőz■ ■ ve, hasán és combján olajos kéznyomokkal dekoráltan szerelt a diófa alatt. Jószerével csak a váza maradt egyben a zöld Pannóniának. Többi alkatrészéből valódi kirakodóvásárt rendezett a kőfaragó. Indián csíkokkal díszített képe felragyogott, amikor megpillantotta az udvarra lépő Editet, aki Darikába csimpaszkodva le sem tagadhatta volna, hogy jól tartották öleléssel. Harsányan és tapintatlanul bömbölte a kőfaragó: — Mindenütt szerelem! A lányom randevúra rohan, a húgom meg a férjét zabálja. Micsoda ízlés!... A tündöklőén tiszta és egészséges Edit nevetve kiálltotta a diófa alá a fontos újságot: — Jöhetnek a vevők! Dezső meglepett csodálkozással lépett ki a lombok árnyékából. Elismerő fölénnyel fürkészte a tanárt. Nocsak. Félreismertelek, sógor? — Biztos vagyok benne — hagyta rá a tanár, és elnéző mosollyal viszonozta a kőfaragó képzelt fölényét. Dezső megbocsátó kedvében volt. — Semmi baj. Az a fő, hogy megjött az eszed. — Eddig tehát eljutottunk — próbált úgy viselkedni Danka, mintha nem tűnne fel neki Dezső faragatlansága. — A többit rátok bízom. És még valamit: az új ház építésénél számíthattok az izomerőmre. — Feleségéhez fordult, arcon csókolta. — Sok szerencsét... Estére megjövök. Ne csodálkozz, ha spicces leszek. Ígéretében benne volt, hogy úgysem váltja valóra. De a reményt is kifejezte, hátha elmarad a vásár. Editet valósággal megemelte a hála. Alig lépett ki Danka a hallási távból, komolyan kérte bátyját: — Légy vele tisztelettudóbb. Megérdemli. Elnézően sandított húgára a kőfaragó. Beleegyezése jeléül Edit orra hegyéhez érintette olajos ujját. — Jól van na. Tőlem naponta leporolhatod toliseprűvel. — Beleegyezése sokkal többet jelent számomra, mint gondolnád. — Egyéb közölnivalód nincs? Mert nekem van. — Tehát? — sürgette Edit. — Először a ti lakásotokra találjunk vevőt. Így akarta Edit is, de azért meglepte a kívánság. — Mit jelentsen ez a kikötés? — Hogy aztán ne legyen semmi curikk — adta meg a kőfaragó a tiszta magyarázatot. — Jó. De Zoliék hol fognak lakni? — Zoliék állnak a legjobban. Mennek Rózsi anyjához. Eszes öcsém e pillanatban az anyósánál vendégeskedik. Nyert ügye van, mert vitt az öreglánynak egy kis köménymagos likőrt. Már Edit sem törődött a motorkerékpár szétszórt alkatrészeivel. Nehéz aggodalom zajdult meg benne. — Köménymagos likőr... mi ez ahhoz képest, hogy apánkat az angol koronagyémántokkal sem lehet megvesztegetni ... Fölment a lakásba, kedvetlenebbül, mint ahogy a biztató körülmények indokolták. (Folytatjuk)
