Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
1979. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pihen most az ecset, a festék Háromezer szanatóriumi ágy II gyógyulás útján Szülővárosában s mindenkori szőkébb hazájában villanyszerelő-inas kora óta munkaszerető embernek ismerik. Szakács Tibor a karcagi Agyagipari Népművészeti Szövetkezet elnökeként sem tagadja meg önmagát. Korán reggel kezdi a munkát, s mint szavaiból kiderült, este elalvás előtt is a szövetkezet dolgain-ügyein töpreng. Persze a szorgalom, a munkaszeretet önmagában nem elég a több mint száztíz embert foglalkoztató országos hírű szövetkezet irányításához. A kellő többlet az emeri. egyéni tulajdonságokból származik. Az életrajzban semmi különös fordulat. Karcagon született 1935-ben, s oly sok kortársához hasonlóan gyermekkorában megismerkedett a mindennapi kemény munka gyötrelmeivel — és gyönyörűségével. Kitanulja a villanyszerelő szakmát, dolgozik egy karcagi szövetkezetben, ahol előbb jó munkájával, -majd KISZ-titkárkén,t is kivívja közvetlen környezete elismerését. Huszonhat éves korában fölveszik a párt soraiba. Egy azóta megszűnt ipari szövetkezetben üzemvezetőként dolgozik 1975-ig. — Ekkor történt valami... — Igen, 1975-ben lettem a háziipari szövetkezet elnöke. Nyugodt szívvel mondhatom, a feladat szépsége csábított ide. ívn volt ez a feladat? A szövetkezetét teljes egészében átállítani a népművészeti tárgyak — népi kerámiák — termelésére. Népművészet és termelés. A két fogalom első hallásra nem nagyon illik egymáshoz. Akár illik, akár nem: a szövetkezetnek szép és jó, hagyományokon alapuló, de a mai tárgykultúrába is illeszkedő cseréptárgyakat kell készíElnök, biztos ízléssel tenie, mégpedig minél gazda- * ságosabban. Úgy éreztem, a karcagi fazekasság jó híre rajtam is múlik. Tehát egyidejűleg kulturális és gazdasági feladatok ellátására hivatott a szövetkezet. Az átállás eredménye közismert: a karcagi korongosok munkái országszerte jó hírnévnek örvendenek, közelmúltban megrendezett kiállításuk pedig kivívta a „cserepes szakma” elismerését is. Ami a gazdasági oldalát illeti: az ötödik ötéves terv célkitűzéseit három esztendő alatt teljesítették. Megérdemelten kapták meg a karcagiak idén tavasszal a ,;Kiváló szövetkezet” kitüntetést. (A kitüntetés indoklásában egyébként egyforma súllyal szerepeltek a gazdasági eredmények és a kulturális, ízlésformáló ' célokhoz való ragaszkodás.) A szövetkezet „újjászületésében” különösen látványos volt az, ahogy az újabb és újabb biztos ízléssel tervezett és alkotott kerámiák sikert arattak a „piacon”. Mindamellett a szövetkezet ügyelt arra is, hogy lehetőleg minél kisebb példányszámban készüljön egy-egy termék. Ebben — a magas népművészeti minőséghez való ragaszkodásban — nagy szerepet játszott — s játszik ma is — a szövetkezet vezetője. Nem fogadott el mégoly kedvező szerződés- ajánlatokat sem, mert a megrendelő ízléstelen tárgyakat rendelt. — Ön nem fazekas, nincs művészeti képzettsége sem, honnan akkor a biztos ízlés? — Gyermekkoromban a festés és a rajzolás volt a mindenem, ez a szenvedélyem később is megmaradt, amatőr festőként évekig dolgoztam, tanultam a karcagi „Kör”-ben, néhány olajfestményem kiállításon is szerepelt. Emellett autodidakta módon képeztem magam könyvekből, a szabadságom alatt pedig, akár itthon, akár külföldön, jártam a múzeumokat, képtárakat. A népművészet is mindig érdekelt. A karcagi „Kör”-nek —azon kívül, hogy „látni” tanított — mást is köszönhetek. Ott ismertem meg Sz. Nagy Istvánt, aki velem együtt jött a szövetkezetbe, s itt bizonyította — művészeti vezetőként és alkotóként —. hogy kiemelkedő képességű népművész. — Szövetkezeti elnökként — gondolom nem sok ideje van festeni. — Voltak olyan esztendők, hogy a szabadságomat sem tudtam kivenni, annyira tele voltaim munkával. Bizony azóta nem festettem, amióta itt dolgozom. Igaz nem is volt rá szükségem. A -munkám belül, lelkileg is teljesen kielégít. De azért őrzöm az ecseteket, a festékeket, a vásznakat most is'... Kisüzem a nagyközségben Óvodát épít, raktárt bővít A tiszafüredi Költségvetési Üzem százhatvainöt dolgozója ebben az évben 19 millió forint értékű munka elvégzését vállalta. Az összeg harminchét százaléka a folyamatosai} ellátandó kommunális feladatokból tevődik össze. Ide tartoznak a különböző szolgáltatások, útépítési, karbantartási. közterületi munkák, közútlocsolás, a házi szemét elszállítása, szennyvízelvezetés, parkgondozás, a tanácsi kezelésben levő épületek karbantartása, a strandfürdő üzemeltetése. A másik jelentős üzemi feladatkör — mintegy tizenkétmillió forint értékben — építőipari jellegű. Közülük legfontosabb a tiszafüredi ú; óvoda építése, de jelentős kapacitásokat köt le ez évben a tiszavégi csapadékvíz-elvezető rendszer munkálatainak befejezése is. A felsoroltakon túl szintén ebben az évben készült el — az üzem kivitelezésében — a tiszaörsi községi pártbizottság, tanács és ABC-áruház háromszintes épülettömbje. Az idei, nem tanácsi bs’-"- házások közül említést érdemel a tiszafüredi Munkás ABC építése — szeptember 30-i átadási határidővel. A felsoroltakon kívül rész' vesznek a költségvetési üzorn szakemberei a sütőipari vállalat raktár-, és szociális helyiségének bővítési mun-' kálataiban. továbbá a KUNTEJ társulás házi laboratóriumának kialakításában, né- ■'hány vendéglátó egység felújításában, valamint a tanintézetek, orvosi rendelők időszakos nyári karbantartásában. a egy gondozott környezetben épült kutatóintézetet, iskolát, üdülőt dicsérni akarunk, azt mondjuk: „Olyan, mint egy szanatórium”. De milyen is tulajdonképpen a szanatórium? Tágas, napfényes, csönd,es, jól felszerelt? És egyáltalán: hány van belőle az országban? Az Országos Gyógyfürdőügyi és Szanatóriumi Főigazgatóság közvetlen felügyelete alá tíz szanatórium tartozik: a hévízi, a parádi, a kékestetői, a balatonfüredi, a miátra- házai, a soproni felnőtt- és a soproni gyermekszanatórium, a balfi, a harkányi és a visegrádi. A szanatóriumok befogadóképessége jelenleg: 3000 ágy. Bizony, nem sok. ha arra gondolunk, hány beteg ember vár egészségének, munkaképességének helyreállítására ! Hazánkban 300 ezer rendszeresen kezelt szívbeteget tartanak nyilván, és évente több mint 15—20 ezer embert ver le lábáról a kor betegsége: a szívinfarktus. Egészségügyi szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy nem mindegy, milyen körülmények közé kerül a beteg az infarktus — nevezzük nevén: az életveszély — első óráiban; az sem mindegy, hogy a lábadozót később hogyan sikerül rehabilitálni. Mindkét kérdésre a legkorszerűbb vá-. laszt — lehetőséget —nyújtja a Balatonfüredi Állami Kórház. Évente mintegy tízezer beteget gyógyítanak és rehabilitálnak itt olyan komplex módszerrel, amely a gyógyszeres kezelés mellett a fi- ziko- és hidroterápiát, a szénsavas fürdőt, a gyógytornát és az úszást is magába foglalja. Bővítik a füredi kórházat: parkjában több mint 250 millió forint költséggel három új pavilon, összekötő folyosó és egy kiszolgáló épülettömb készül; az új létesítmények év végére tervezett átadása után évente további 2500 beteget tudnak majd ellátni a kórház orvosai, ápolói. A szív- és keringési betegségekhez hasonlóan, népbetegség méreteit öltötték a mozgásszervi megbetegedések is. Az ilyen bajban szenvedők elsősorban Hévizén, Balfon és a tanácsi irányítású Harkányfürdőn keresik a gyógyulást; ezenkívül a budapesti ORFI-ban 700. a Budapesti Gyógyfürdők Igazgatósága kezelésében levő Gellért és Rudas fürdőben pedig 'együttesen 80 ágy várja a mozgásszervi betegeket. A felsoroltak közül Hévizén jövőre befejeződik a gyógyfürdő vízben álló gyógyászati épületeinek rekonstrukciója; a strand megfiatalítása már véget ért:, valódi stájerfenyőből, vasszögek nélkül épültek újjá a képeslapokról is jól ismert fürdőházak, öltözők,, nehogy a víz kép- és szénsavtartalma kárt tegyen bennük. A gyógyászati épületek korszerűsítése után évente csaknem 5000 beteget fogadhatnak Hévizén. A Harkányi Gyógyfürdő Kórházban tavaly tavasszal kezdte meg működését az országos feladatókat ellátó, 42 ágyas rehabilitációs osztály a munkaképeskorú balesetet szenvedett, illetve mozgásszervi betegek egészségének helyreállítására. A sorban Párád,^ és Vi- segrád Következik, az emésztőszervi betegségek két gyógyhelye. Párád olyan múltbeli „örökség”, mint a Mező Ifnre úti nagy SZTK- palota, , vagy a Kútvölgyi Kórház: bauxitbeton épületét teljesen át kell építeni, emiatt most egy darabig kevesebb beteget fogad. A Du- nya-kanyar ölelésében fekvő visegrádi szanatórium’ 250 ágya bizony csak egy részét képes kielégíteni az igényeknek. Utoljára hagytuk a klimatikus gyógyhelyeket: Sopront és Kékest. Nos, ha „rangsorolni” lehetne, melyik szanatóriumba a legnehezebb bejutni, akkor a mozgásszervi gyógyhelyek és Sopron kerülne a sor élére. Kékestetőn nagyarányú renoválásra készülnek. Az Egészségügyi Minisztérium, a gondokat jól ismeri, ezért is szorgalmazza — ahol csak lehet — a felújítást, a bővítést. Újabb szanatóriumók építését nem tervezi, hiszen egy új kórházi ágy létesítése jelenleg 1 millió forintba kerül. külföldi lehetőségeket is beleszámítva, évente mintegy 42 ezer beteg fordul meg a szanatóriumokban. A külföldi kontingens elsősorban a gyermekek szempontjából jelentős, mert a soproni gyermekszanatóriumon kívül csak Kékestetőn van még 40 ágy, gyermekeknek fenntartva. Ezért jó, hogy légúti megbetegedésben, asztmában szenvedő gyerekeket az NDK, illetve Csehszlovákia gyógyintézeteibe is beutalhatják. Ugyancsak e két baráti ország szanatóriumai fogadnak felnőtt gyomor- és bélbetegeket, mozgásszervi bántalmakban szenvedőket. Persze még így is jó lenne több szanatóriumi ágy, mert akkor a rehabilitációs célra használt kórházi ágyak fells zalbadulinánalc Ny. É. Sz. J. A jászkiséri általános iskolában tanító pedagógusok megkönnyebbülten sóhajtottak fel: április elején felvonultak az építők, és hozzáláttak az új, nyolc tantermes iskola alapozásához. Az építkezés kivitelezője a helyi tanács költségvetési üzeme, de jelenleg a szolnoki ÉPSZER Vállalat — alvállalkozóként - az épület váz- szerkezetének összeállításán dolgozik. (Képünk.) A beruházás teljes összege 26 millió 200 ezer forint, az új iskola átadására - a tervek szerint legkésőbb 1981. elejéig kerül sor. Az építkezéssel egyidejűleg készülődnek a helyi gazdasági szervek szocialista brigádjai is, melyeknek tagjai a különböző kisebb, kiegészítő munkák elvégzését vállalták: ösz- szesen 1 700 000 forint értékben. Ajtók csapódtak, dongott a lépcsőház: Edit kiabálására összefutott a család. Tettrekészen rontott Dezső a Danka nazasparra. — Ez meg miféle kilengés? — kérdezte lihegve. — Már azt hittem, hogy operát énekeltek. Nyomában Paula, Zoltán felesége, meg Márti rohant a nagy emeleti szobába. Edit segélykérőén kapaszkodott beléjük a tekintetével, majd a kopott fotelbe roskadt. — Tönkretesz... Megöl a föld- hözragadtságával... — sírta el magát kislányosan. Paula és Rózsi azonnal hozzá szaladt. Gyámolították, simogatták. A trombitáló hangú Paula nemcsak gyengéd rokonként, de harcos szövetségesként vigasztalta: — Itt vagyunk, ne félj. A többi meg nem számít. Engedni fog. Felért hadüzenettel, ahogy végigmérte Danka Károlyt. A félénk tekintetű Rózsi ide-oda téblábolt kövérségével. Márti számára egyre nőtt a rej- ’ tély. Idegesítette, hogy semmit sem ért az egészből. — Dehát miről van szó? ... — Majd kibarkochbázzuk a kedvedért — próbálta elütni a kérdést Dezső. — Tudni szeretném ... ' Minden átmenet nélkül durván förmedt rá az apja: — Semmi közöd hozzá! Döbbenten hőkölt hátra a lány a kémény hangtól. Zavarában mente- getődzött. — Én csak .. . Megsajnálta az anyja. Kérlelően trombitálta: — Kislányom, ne idegesítsd az apádat. A hangulati felfordulásban éppen, csak tudomásul vette Edit is, Danka is, hogy a lány megérkezett. Látva tájékozatlanságát a tanár, közölte vele: — El akarják adni a házat. Azért lettem fekete bárány, mert őrültségnek tartom az ötletüket. Látnia kellett a lánynak, hogy távollétében nagy tétről vitatkozott a család, s döntésre érett a helyzet. Most rémült meg igazán. Editben bízott, hozzá futott könyörögni. — Ne hallgass rájuk. Károlynak igaza van. Mit szólnának az emberek? ... Legalább százan segítettek, hogy otthonunk legyen!... Nem adhatjuk ei a munkájukat! Nem ad‘ hatjuk el a család becsületét!.. . Erős félhomály borult közben a szobára. Arról vették észre az öreg Burjánt, hogy felkapcsolta a villanyt. Az ő arcán is felragyogott a fény, amikor meglátta unokáját. — Kislányom!... Mártinak elkerülte a figyelmét, hogy mily hangsúlyos tartózkodás fogadta nagyapját. Csakis a maga örömével törődött és nagy szeretedében csaknem ledöntötte lábáról az öreget. — Nagypapa . .. drága nagypapa ... úgy hiányoztál... — Te is. kedveském — ölelte át az öreg dorong karjával unokája derekát. — Jól vagy, nagypapa? — Na hallod, remekül. Állandóan fütyörészek. Mindenféle mókás dolgokon jár az eszem. Képzeld, ma például azt mondtam Félix úrnak, hogy függőleges kőműves vagyok. Várja meg, amíg vízszintes kőműves leszek. Jól érezte a lány, hogy ebben a mókás hetvenkedésben egy szikrá- nyi móka sincs. — Félix?... Mi dolgunk vele? Csak közölni akart az öreg, nem panaszkodni, mégis megbicsaklott a hangja: — Szeretné az egyik lakást. Vagy talán az egész házat. — Értem ... értek mindent. Dezső felhördült. — Na tessék! Mindent ért! A fehér hajú Burján Péter a falak tüzetes vizsgálatába kezdett. Latolgatta az éleket, a sarkokat, hunyorítva ellenőrizte az ajtók, az ablakok helyzetét. Viselkedése több volt, mint különös. Menye, Rózsi csak iszonykodva kérdezte: — Mi történt papa? ... — Semmi, semmi... csak beszélgessetek. Dezső kitöréssel akarta lerázni az ijedtségét. —. Hogyan beszélgessünk, amikor csinálja itt a szellemidézést?! Meg sem hallotta az öreg a feddő kiabálást. Elkerülve tekintetével kőfaragó fiát, szeme egyenesen Mártit hívta, ragaszodon, bizalmasan: — Gyere csak ide kislányom. Észrevettem valamit. Szeppenten osont Burjánhoz a lány. — Mit. nagypapa? . . . — A tévedésemet — súgta feléje titkot ismerőn az öreg. — Azt hittem. hogy szabályos házban lakunk. De nem . . . — Nem értem — hátrált tétován a lány. t — Figyelj csak — unszolta bátorítóan a nagyapja. — Itt semmi sem szabályos. Ma vettem észre. Kis híján vacogni kezdett a százkilós Zoltán. — Értitek ezt? — Én értem — biztosította higgadtan Danka. Burján Péter egyikükre sem figyelt. Csak azzal törődött, amibe egészen mélyen beleélte magát. Egyre szívósabban puhatolta a falakat. — Igen, most már egészen biztos. Az egyik erre dől, a másik meg arra .. . Ferde a mennyezet... Ferde a padló. Délutántól minden megváltozott. Pedig délutánig minden rendben volt. Most meg lejt a parkett. Megbillentek az ajtók. Erőlködnöm kell, hogy megőrizhessem az egyensúlyom. Ti nem érzitek? .. . Lehet, hogy nem érzitek? . .. Hiszen az egész ház ferde!... Mintha szellemet látott volna Rózsi, könyörgőn rebegte: — Istenem... — Bolondokat beszél! — kiáltott dühösen Dezső. Békés mélázással bólintott rá az apja. — Talán igaz. Mégis a bolond öreg vette észre, hogy süllyedünk. Elég gyorsan süllyedünk. Gyorsabban a Titanicnál. Ha nem találjuk meg az egyensúlyunkat, ránk szakad ez a ferde ház. (Folytatjuk)
