Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

1979. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az egri Agria Bútorgyár ré­szére különbö­ző rusztikus bútorokat ké­szít a jászla- dányi Vegyes­ipari Szövetke­zet asztalos részlege. A szö­vetkezet és az egri gyár között jelenleg tárgya­lások folynak egy hosszú tá­vú kooperációs szerződés meg­kötéséről, amely szerint a jászladányiak tíz éven keresz­tül folytatnák a bútorok gyár­tását Nyugdíjban, de nem tétlenül Színes, szép tízemeletes la­kóházak sorjáznak a Zagyva­parton. Nem sokkal mesz- szebb most újulnak meg a Várkonyi tér modern házai, s a tér mögött csinos, tiszta kis kertes házak állnak. És mindenütt játszóterek, par­kok, virágok. Szolnok egyik legszebb része az említett lakóterület. Annak ellenére is az, hogy vannak, akik no­tóriusan rongálják azt, amit mások alkotnak. Többen ál­lítják: egy modern lakóte­rületen idegenül élnek egy­más mellett az emberek. So­ha nem alakulhat ki olyan jószomszédi viszony, mint a családi házas utcákban. Va­lóban így van ez? El kell fogadnunk, hogy a modern lakótelepi élettel szükségsze­rűen velejár az emberek egymástól való eltávolodása? A gazdák Hárman a XVIII. sz. kör­zeti pártszervezetbőlPintér Gyula, az alapszervezet tit­kára. Hargitai György, az alapszervezet vezetőségének tagja — egyébként mindket­ten nyugdíjasok — Danka Attila pártcsoport-bizalmi, a Kéményseprő Vállalat dol­gozója. ök egyhangúlag ta­gadják az előbbieket: — Mi igyekszünk mindent megtenni azért, hogy párt- szervezetünkben tartalmas legyen az élet, és hogy mun­kánknak jó hatása legyen az egész lakóterületre. — mondja Pintér Gyula. Hetvenegy nyugdíjas, és öt munkahelyről hat aktív dol­gozó a pártszervezet- létszá­ma. Van egy takaros párt­helyiségük, ahol összejövete­leiket tartják. Mármint tag­gyűléseiket. Mert egyéb­ként... tág a tér! — Két éve váltunk ki a XlII-as pártkörzetből.' Túl­ságosan sokan voltunk, egy alapszervezetben. — Hogyan teremtették meg önálló életüket? Hogyan fog­tak munkához? — Azt mondtuk: először a szervezeti életet kell erő­sítenünk, ennek < alapja pe­dig, és egyáltalán a színvo­nalas politikai munka alap­vető feltétele a pártcsopor­tok tevékenysége. Ügy ala­kítottuk ki ezeket a kisebb közösségeket, hogy olyanok kerüljenek egy csoportba, akik közei laknak egymás­hoz, szinte azonos korúak és képzettségük is hasonló. Nem volt könnyű, de sike­rült. Amikor a pártcsopor­tok megtalálták a maguk tennivalóit, másfelé kezd­tünk nézegetni. Vagyis felvették a kap­csolatot a tanácstagokkal, a Hazafias Népfront körzeti bizottságával. A tanácstagok­kal például évente kétszer közös megbeszélést tartanak, egyeztetik, milyen társadal­mi munkára kell mozgósíta­ni, aztán értékelik a vég­zett tevékenységet. És segí­tenek a tanácstagi beszámo­lók szervezésében is. Mond­ják: legutóbb egyik beszá­molón sem voltak ötvennél kevesebben, de volt olyan tanácstagi számadás, ame­lyen csaknem száz választó- polgár jelent meg. — Így jöttünk rá, hogy szorosabb kapcsolatot kell kialakítanunk a lakóbizott­ságokkal, a területi nőklub­bal. A Vöröskereszttel most kezdünk „barátkozni”, és -> városi rendőrkapitánysággal, a közelünkben dolgozó ön­kéntes rendőri csoporttal is van már kontaktusunk. — A rendőrséggel? Miért? Sok a feladat — Nem véletlenül mond­tuk: mi politikailag akarunk gazdái lenni a lakókörzet­nek — .fejtegeti Danka Atti­la. — Azért dolgozunk, hogy mindenki nyugodtan, szépen, értelmesen éljen. Tehát a tu­dat, a politikai nézetek for­málása mellett nekünk arra is ügyelni kell, hogy min­den rendben legyen a terü­letünkön. Hargitai György szól köz­be: — Ne értse félre: nálunk rendszeres a pártélet. Meg­tartjuk a vezetőségi üléseket, a taggyűléseket, havonta van politikai vitakörünk, számon tartjuk, hogy a pártmegbí­zatásoknak ki hogyan tesz eleget. Ugyanis mintegy öt­ven párttagunknak van ál­landó pártfeladata. De a munkánk nem merülhet ki ebből. Ránk nagyon sok fel­adat hárul a területi poli­tikai munkából. És egymást kiegészítve so­rolják: új lakótelep, sokfé­le ember. Van aki virágot ültet, szépíti a környezetét, és van, aki akkor érzi jól magát, ha leülhet a Szövet­ség ABC melletti padra és leihatja magát pálinkával, sörrel az. arrajárók „nagy gyönyörűségére”. Nos. a kör­zeti pártalapszervezet kéré­sére razziáztak ott a rend­őrök, mint ahogyan ők hív­ták fel a rendőrség figyelmét arra is, hogy az orvosi ren­delő árkádja alatt kétes ele­mek gyülekeznek .esténként — és többségük, sajnos, fia­tal. Aztán márciusban a lakó­telep bérházainak lépcsőhá­zaiban hirdetmény jelent meg: 24-én társadalmi mun­kát tartunk. Több mint szá­zan takarítottak. Gereblyéz­ték a füves részeket, festet­ték a játszótéri berendezé­seket. A társadalmi munkát közösen szervezték a tanács­tagokkal, a lakóbizottságok­kal. Az újítás Most új módszerrel pró­bálkoznak. Hogy mindinkább megteremtsék a körzet nyu­galmát — párttagét és pár- tonkívüliét egyaránt — há­rom-három tagú aktíva cso­portot hoztak létre. Az egészségügyi, szociális cso­port már megalakult, műkö­dési szabályát is kidolgozta, és elkészítette munkatervét. Figyelnek a körzeti orvosi rendelőkre, beszélgetnek a betegekkel az ellátásról. De fő feladatuk, hogy felkutas­sák a körzetben a magányo­san élő öregeket, hogy szá­mukra patronálókat keres­senek. Természetesen ők is rendszeresen látogatják majd őket. A kereskedelmi és • a közrendvédelmi csoport most dolgozik munkatervén: az ő feladatuk, hogy vigyázzák: van-e mindig megfelelő mennyiségű és minőségű áru az üzletekben? Van-e sze- metszúró hanyagság a lakó­területen? A társadalmi tu­lajdon védelme rendben van-e? Az útbontásokat idő­ben megcsinálják-e az arra illetékesek ? Szeptemberben tárgyal. az alapszervezet ve­zetősége a csoportok munka­tervéről, működési elveiről. — Úgy képzeljük, hogy bi­zonyos időközönként jelen­tést adnak alapszervezetünk vezetőségének és mi jelez­zük az észrevételeket, a ta­pasztalatokat a városi párt- bizottságnak, kérve, hogy az illetékesek intézkedjenek — magyarázza Hargitai György. — És mivel mi politikai­lag vagyunk gazdák, szeret­nénk aktuális politikai kér­déseket is megbeszélni ,a la­kossággal. Ügy gondoltuk, ezért pártnapokat szervezünk majd — mondja Danka At­tila. — Az ÉPSZER Vállalat patronálja pártszervezetün­ket. Én a közelmúltban elő­adást tartottam a vállalatnál Az emberi jogok hazánkban címmel — szól Pintér Gyula. — Például erről is beszél­gethetnénk pártnapon a kör­zet lakóival. Annál is in­kább, mivel sok fiatal lakik a városnak ezen a részén. Beszélgetés közben eszeni- be jut: hány és hány kom­munista, amikor nyugdíjba megy munkahelyén csak egyet kér: Maradhasson az üzemi, a hivatali pártszer­vezet tagja. Fél a körzettől. Fél, mert úgy érzi, idegen lesz ott. mert ott tétlenség­re ítéltetik. Ügy látszik Szolnok XVIII. sz. körzeti pártszervezetében megtalálták e „félelem” okos és nemes ellenszerét. Varga Viktória A kunhegyesi téesz köz­pontjának portásfülkéjébő: visszakérdez a kapus: — Jákó Gábor bátyám? Hát, őt a legritkábban talál­ják itt az irodák környékén. Kirriegy ő már kora reggel, még a hűvösön a határba. Neki ott a munkahelye. Jókora darabot bejárunk a Künság Népe földjéből, mi­re rátalálunk a gazdaság leg­idősebb mezőőrére. Ötöd magával vigyázza a tizen­háromezer hektárnyi -közöst, neki • éppen a téesz szőlője mellett akadt dolga. — Tulajdonképpen az a jó, ha nincs dolgom — magya­rázza. -— Az én területem a Putrizug: jó kétezer hektár a kisúji, a kenderes] meg a kunhegyesi határok közé ékelődve. Körben megvan vagy negyven kilométer, épp elég naponta megkerülni ke­rékpáron.’ Éles szeme a távolabbi akácsoron kutat, pillanat se telik, máris kettőt dördül a duplacsövű. A szőlőben ka­páló asszonyok fel se kap­ják a fejüket. — Megszokták már — így Békénk védelmében Polgári védelmi gyakorlat Szolnok megyében Magyar Szocialista Munkáspárt politi­Mjk káját követve, né- pünk bizton halad kitűzött célja meg­valósításának útján. Hazánk­ban Sikeresen halad a fejlett szocialista társadalom építé­se. Célkitűzéseink megvalósí­tásának alapvető feltétele a béke. Ehhez a kormányok jó­szándékú erőfeszítése mellett mindaddig, míg az imperia­lizmus agresszív természete fennáll, szükség van megbíz­ható erejű honvédelemre. Ismert, hogy az enyhülési folyamat mellett a világpoli­tikai helyzet ellentmondásos. Földünkön szüntelen harc fo­lyik a haladás és a reakció, a béke és a háború erői kö­zött, és ezen a békés egymás mellett élés sem változtat. Éppen ezért a tartós béke és biztonság megteremtésének elengedhetetlen feltétele a szocializmus katonai erejé­nek fenntartása, amely biz­tosíték arra, hogy a jelenle­gi — viszonylag békés — ál­lapot visszafordíthatatlan maradjon. Korunk nemzetközi ese­ményei, a politikai élet meg­annyi ténye újra meg újra igazolja azt a marxista—le­ninista tételt, hogy amíg lé­tezik az imperializmus, fenn­áll a háború veszélye. Igaz, hogy napjainkban nagymértékben csökkent az imperializmusnak az a lehe­tősége, -hogy fegyverrel, ka­tonai eszközökkel érje el cél­jait. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy le is mond az erőszakos eszközök alkalma­zásának lehetőségeiről. A változás tehát abban van, hogy ma katonai eszközökkel nem léphet fel ott és akkor, ahol neki tetszik. Mindezek mellett fontos annak megér­tése is, hogy a nemzetközi imperializmus ma még jelen­tős tényező, nagy erőket ké­pes felsorakoztatni a szocia­lizmus. a társadalmi haladás ellen, nem mondott le ar­ról, hogy néhai egyeduralmát visszaállítsa. A hadiipari komplexumok nem érdekeltek a' tartós bé­ke kialakításában, állandóan újabb és mind hatékonyabb fegyverrendszerek kidolgo­zásán fáradoznak. Ez arra kötelezi a szocializmust épí­tő országokat, -hogy kellően felkészüljenek hazájuk vé­delmére. Országaink közös felelős­sége, hogy a béke tartóssá­gát biztosítsák. Ebből eredően nagyon lényeges feladatunk védelmi képességünk szünte­len erősítése. A támadófegy- verdk mai .fejlettségi szintje egy rendkívüli esemény ide-. jén nemcsak a hadsereget ál­lítaná komoly feladatok elé, hanem az egész lakosságot, a társadalom minden tagját súlyos megpróbáltatásoknak tenné ki. Az egyes emberre nézve ez azt jelenti, hogy dolgozzon bárhol is, kerüljön bárhová a háború forgatagában, min1 denképpen erejének maxi­mumát kell adnia a közös nagy erőfeszítés, az ellenség feletti győzelem érdekében. z ebből adódó fel- __ adatok napjainkban I csak a széles töme- gek együttes erőfe­szítésével oldhatók meg, amelyben jelentős sze­rep hárul a polgári védelem­re. A polgári védelem — a honvédelem szerves része­ként — az élet és az anyagi javak támadófegyverek hatá­sai elleni védelme, valamint az elemi csapások, az ipari és egyéb katasztrófák elhárí­tásában való közreműködést szolgáló intézkedések alap­ján az állami, társadalmi és egyéni erővel megvalósuló védekezés rendszerévé vált. Polgári védelmünk humá­nus jellege — a lakosság vé­delme — biztosítja össznépi hasznosságát a mindennapi tevékenység alkalmával, a békés építőmunka során. Nem kell háború ahhoz, hogy a polgári védelem „csa­tát nyerjen”. Megyénk pol­gári védelmének megbízható felkészültségét már sokszor — árvizek, belvizek, tüzek, autóbalesetek — bizonyította a békés építőmunka során előfordult sajnálatos esetek­ben. Mindezek kiegészültek üzemi, járási és városi gya­korlatok eredményes végre­hajtásával is. A felsorolt események al­kalmával. a jól végzett pol­gári védelmi munkát me­gyénk lakosságának széles körű támogatása kísérte. A feladatokat végrehajtó ál­lampolgárok fegyelmezett, elismerést érdemlő tevékeny­sége is nagyban hozzájárult az eredményességhez. Szolnok megyét az a meg­tisztelő feladat érte, hogy a közeljövőben megyei polgári védelmi bemutató nagygya- korlaton, a meghatározott szakmai követelmények alap­ján, számot adjon felkészült­ségéről. A gyakorlat célja, hogy a bemutató keretében a polgá­ri védelem parancsnoki és beosztott állománya, vala­mint a lakosság gyakorlat­ba bevont része fokozza tu*- dúsát, az erőt és odaadást kí­vánó feladatok megoldása­kor békében mélyítse el, is­mereteit, amelyeket háborús körülmények között is ered­ményesen alkalmazhat. A gyakorlatra-való felké­szülés a meghatározott terü­leten és a kijelölt polgári védelmi egységeknél már kezdetét vette. Igen fontos, hogy a felkészülési idősza­kot megfelelő időbeosztással, a feladatok szakszerű begya­korlásával tegyük hasznossá. Jó szervezéssel, igényes és fegyelmezett munkával a ki­tűzött célok teljesítése bizto­sítható. A gyakorlat végrehajtása során bizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk a lakossá s. szocialista vívmányaink vé­delmére, elemi csapások, esetleg ipari katasztrófák esetén a közreműködési és elhárítási kötelezettség telje­sítésére. A feladat sokoldalúan ve­szi majd igénybe Szolnok vá­ros gyakorlatba bevont üze­meit, a részt vevő lakosságot, a bevonásra kerülő községek, üzemek polgári védelmi ál­lományát és lakosságuk egy részét. Terveinkben foglal­taknak megfelelően nemcsak a kijelölt szakszolgálati ala­kulatok személyi állománya végzi meghatározott felada­tait. hanem a lakosság is az események részesévé válik. A gyakorlat sikeres végre­hajtása érdekében ezúton is kérem a részt vevő lakoso­kat, legyenek tevékeny segí­tői a megye polgári védelmi felkészültségét bemütató és ellenőrző feladatok megoldá­sának. polgári védelem fe­lelős parancsnokai­tól, egész személyi állományától elvá­rom, hogy politikai szilárdsággal, határozottság­gal, legjobb tudásukkal ké­szüljenek fel és hajtsák vég­re a gyakorlat feladatait. Bi­zonyítsák be, hogy isme­reteiket képesek a polgári vé­delem érdekében alkalmazni, képesek több mint három év­tizedes építőmunkánk ered­ményeinek megvédésére. A gyakorlatra Való eredmé­nyes felkészülés sikeres vég­rehajtásához kívánok minden résztvevőnek erőt. egészsé­get. eredményes munkát. Barta László, a Szolnok megyei Tanács elnöke Jákó .Gábor. — Néhány ilyen rekkenő nap. és érnek a ko­rai szőlőn a fürtök. Jobb már most elriogatni a sere­gélyeket, mert azután nagy pocsékolást visznek végbe, ha csak egy órára is besza­badulnak a tőkék közé. — Akadnak másféle hívat­lan vendégei is? — Nagyon ritkán, de azért nem árt rendszeresen kerül­ni, vigyázni a határt. Nem­sokára tejesedik a kukorica, ilyenkor csak még-megcsip- kedik főznivaló csövekért a tábla szélét. Nagyobb lopás nem volt itt még a tíz év alatt, amióta én őrzöm a Putrizugot. Igaz, messzire esik a falutól, a legtávolab- • bi sarka úgy huszonöt kilo­méterre. Az elmaradhatatlan kerék­párt — hármát pyűtt el Já­kó Gábor a tízévi szolgálat alatt — a közeli tanyakerí­tésnek támasztja, rágyújt az idős mezőőr. Csak úgy a vál­la fölött bök hátra: — Több bajom ván a ta­nyaiakkal, mint a tolvajlók­kal. Tizenegy tanya van a területemen. Elsőre csak jfi­tam én itt a téesznek is, meg az önálló munkásőr szá­zadnak is. — Szóval, nem fog unat­kozni a nyugdíjas napokon? — No, attól egyet se fél­jen. Nyolc gyereket nevel­tünk fel a feleségemmel; van hát unoka szép' számmal. Nyolcadikos a legnagyobb, másféléves a legkisebb, és már útban van a tizenegye­dik. Kerüljenek majd felénk a tavaszon, amikor együtt vagyunk Gábor napkor. Ha akarnak szép, nagy, vidám családot látni... T. F. — Mondják odabenn az irodán, hamarosan leteszi a fegyvert. — Ezt a kétcsövűt, ezt igen. A szolgálati remélem még maradhat, huszonkét év után csak számolnak velem tartalékosként is a munkás­őrségben. Alapító tagja vol­gyelmeztetek mindenkit, de akinek másodjára is a nap­raforgóba, kukoricába keve­redik a tehene, malaca, bi­zony jegyzőkönyv, meg bír­ság lesz belőle. ■ Mert, hát ugye a közösben a kár is közös: MUWKHHELYE f» HATÁR

Next

/
Thumbnails
Contents