Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

1979. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az elmaradt haszon is veszteség Okosan és tempósan 3. VtLUHtS VBGY MUNKAKÖRI KÖTELESSÉG esztendő­ben — fi­gyelmen kí­vül hagyva a mezőgazdasá­got — kereken egy tucat vál­lalat zárta mérlegét veszte­séggel. Ezek szerint vállalata­ink több mint 99 százaléka haszonnal, nyereséggel műkö­dött. Nagy szépséghibája e szép mérlegnek, hogy a válla­lati árbevételekhez — vége­redményben a nyereséghez — a költségvetés 130 milliárd forinttal járult hozzá, a válla­latok támogatására majd annyit költött, mint a társa­dalom összes közkiadásaira, a nyugdíjakat is beleértve. Nálunk, a vállalatok elbí­rálásának, értékelésének a mérlegben kimutatott nyere­ség az alapja. Ennek tükré­ben az említett egy tucat vál­lalat kivételével minden gaz­dálkodó egység kedvező, de legalább kielégítő osztályzat­ra, értékelésre tarthat szá­mot mind a felügyeleti, mind a társadalmi szerveknél. Pe­dig mindenki tudja, hogy a nyereség-milliárdok tekinté­lyes hányada sem közgazda- sági, sem hétköznapi értelem­ben nem illeszkedik a haszon fogalmába. Ezúttal mégsem a mérleg­ben kimutatott nyereséggel kívánunk foglalkozni; éppen ellenkezőleg azzal a nyere­séggel, haszonnal, amelyet hi­ába keresünk a mérlegben — az elmaradt haszonnal. Ügy érezzük, mindenekelőtt az elmaradt haszon fogalmát kell rögzítenünk. Nem a nye­reségterv hiányos teljesítésé­re gondolunk elsősorban — noha az ilyesfajta nyereséghi­ány is elmaradt haszon —, hanem arra a haszonra, nye­reségre, amely az objektív lehetőségek ésszerű, maximá­lis kihasználásával keletkez­Az egyik intézkedés az elektromos fűtést szabályoz­za. A jogszabály kimondja, hogy csak abban az esetben szabad a helyiségeket villa- mosenergiával fűteni, ha az adott helyen nincs és gaz­daságosan nem is létesíthető más fűtési megoldás az elő­írt hőmérséklet elérésére. Ez alól mentesülnek a már meg­levő lakások, egyéb meglevő épületek, helyiségek, abban az esetben ha más energia- hordozóval működő fűtési rendszer létesítéséhez, visz- szaállításához nagyobb ará­nyú építési munka új ké­mény építése, fal- vagy fö­démáttörés stb. — lenne szükséges. Amennyiben a meglevő épületben műszaki okokból csak villamosenergia felhasználásával oldható meg az állandó tartózkodás­ra szolgáló helyiség fűtése, akkor elsősorban elektromos hőtároló kályháról kell gon­doskodni. Űj épületben elektromos alapfűtésre ki­zárólag villamos hőtároló kályha tervezhető és felsze­reléséhez engedély szüksé­ges. Ha viszont a régi vagy az új helyiségben hőtároló kályha helyett bármely ok miatt más elektromos fűtő- berendezés szükséges, óikkor arra engedélyt kell kérni az Állami Energetikai és Ener- giabiztonsáigtechnikai fel­ügyelettől. Üj intézkedés, hogy az 1,5 kilowattnál nagyobb elektromos helyiségfűtő ké­szüléket csak a villamos- energia-felhasználási csú­cson kívüli időszakban sza­bad bekapcsolni. Abban az esetben is, ha a készülék ki­sebb fokozatokban is kap­csolható. Az alsó határ ed­dig 2 kilowatt volt. E helyi­ségfűtő készülékekhez tar­toznak a villamosfűtésűvé átalakított hagyományos cse­hetett volna. Az ilyen hasznot a vállalatok — tisztelet az esetleges kivételnek — terve­ikben sem szerepeltetik. Van-e okunk, s még inkább jogunk elmaradt haszonról beszélni akkor, amikor a vál­lalatok 1978-ban kín-keserve­sen növelték valamelyest a nyereséget? Ez a körülmény azonban — legalábbis nép- gazdasági szemszögből — másképpen, olymódon is érté­kelhető, hogy a vállalati rá­fordítások a termelésnél is nagyobb mértékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek keletke­zésének a termelés és az érté­kesítés mennyiségi fejlődése volt az alapja. S mivel ez utóbbi elégséges volta terve­zett nyereséghez, elmaradt az a haszon, amelyre már csak a hatékonyság erőteljes javí­tásával lehetett volna szert tenni. Idestova már hosszabb ide­je érzékelhető, hogy a válla­latok többsége nemcsak az anyaggal és az energiával bá­nik pazarlóan, hanem az álló- és forgóeszközökkel is. Ez utóbbiak mennyisége rendsze­resen évről évre erőteljeseb­ben gyarapodik, mint a ter­melés. A vállalatok csak ki­vételes esetekben — ha nincs mód beruházásra, eszköz-fej­lesztésre — aknázzák ki az eszközök megfelelő hasznosí­tásából származó eredménye­ket. messzire, ha kizáró­lag a vál­lalatokat hibáztatjuk. Min­denfajta vállalati magatar­tásnak — a helyesnek és a hibásnak egyaránt — megta­lálható az indítéka. A szokvá­nyos értékelés, a gyakori sza­bályozó-módosítások nem a hatékonyság minél nagyobb mérvű javításában tették ér­répkályhák és a hőtároló kályha fűtőberendezése is, ha teljesítménye meghalad­ja a jelzett határt. Ez az előírás nem vonatkozik a rendelet hatályba lépésekor már üzembe helyezett hő­fejlesztő készülékekre, ki­véve, ha azok felszerelése és üzemeltetése szabályta­lan. Az áramszolgáltató jo­gosult arra, hogy a csúcsidei terhelés csökkentése érde­kében felmérje a már üzem­ben levő hőtárolókályhókat, az 50 literesnél nagyobb vil­lamos vízmelegítő berende­zéseket és a másfél kilowat- tosnál nagyobb helyiségfűtő készülékeket, s ennek alap­ján a csúcsterhelésen kívüli, fogyasztás céljából idő prog­ramkapcsolót szereljen fel és elvégezze a vezetékháló­zat szükséges átalakítását. A készülékek tulajdonosai kötelesek a rendelkezésükre bocsátott űrlapon 15 napon belül hitelesen tájékoztatni az áramszolgáltatót a ren­delkezés szerint érintett hő­fejlesztő készülékeikről és azok vezérléséről, illetve hálózatra kapcsolásának módjáról. A rendelet részletesen fel­sorolja azokat az eseteket, amelyekben a tervezőknek, fogyasztóknak villamosener- gia-felhóisználási engedélyt kell kérniük az Állami Energetikai és Energiabiz­tonságtechnikai Felügyelet­től. Egyebek között a tizen­két vagy annál több lakásos lakóházban, egyéb épületek­ben az elektromos helyiség­fűtés és légkondicionálás céljára szükséges villamos­energia használatára enge­délyt kell kérni. Korábban ezt nem kötötték engedély­hez, s a régi épületben most sem kötelezik erre a fo­gyasztót, de nyilvántartásba dekeltté a vállalatokat, ha­nem a szolid eredményben, abban, hogy, a következő években is meglegyen az átla­gos nyereségük és akkor is kedvezően értékeljék munká­jukat. Mellesleg az átlagnál jobb és nagyobb nyereségtől — legalábbis az elmúlt évben — az is elriasztotta a vállala­tokat, hogy többlet elvonáso­kat, termelési adókat róttak ki rájuk. nyereség többnyire nem pótol­ható, tehát veszteség. A gya­korlatban ugyanis a gazdál­kodás tartalékait — állóesz­közt, munkaerőt — konkrét termelési és értékesítési cé­lokra lehetne hasznosítani — pl. konjunkturális jellegű külpiaci kereslet kielégítésé­re, kihasználására, — ennek elmulasztása esetén a a kö­vetkező évben már nincs mód a pótlásra, akkor az adott tartalékokat a megter­vezett nyereség elérésére kénytelenek felhasználni. Kétségtelen, hogy az elma­radt hasznot senki sem kéri számon a vállalatoktól. Ez­zel eljutottunk a közgazda- sági szabályozás, a vállalati érdekeltség problémaköré­hez. Mindenekelőtt a válla­lati érdekeltséget kellene ebbe az irányba állítani. Emellett az úgynevezett tár­sadalmi megítélés és a fel­ügyeleti ellenőrzés módszere is segíthet abban, hogy keve­sebb legyen az elmaradt haszon. Ne csak a tervhez viszonyítsanak. Nézzék, vizs­gálják azt is, hogy a válla­lat rendelkezésére álló esz­közökkel, — gépekkel, mun­kaerővel, szellemi tudással stb. — mit produkálhatott volna és valóságban mit pro­dukált. vétel miatt szeptember 30- ig be kell jelenteniük ezeket a készülékeiket az energia- felügyeletnek. Az elektromos energia ta­karékos felhasználása ér­dekében új rendeletben írta elő a miniszter a közvilágí­tás, a kirakat- és rdklámvi- lágí'tás időszakos csökkenté­sét. Eszerint az úgynevezett féléjjeles kapcsolásra alkal­mas közvilágítási berendezé­sekben 0 óra helyett már 22 órakor kikapcsolják az egyik fényforrást, tehát a két égő közül csak az egyik marad égve. Ezután már a korsze­rűsítésnél, s új közvilágítási hálózat létrehozásánál — amennyiben a szabványok lehetővé teszik — meg kell teremteni a féléjjeles kap­csolás lehetőségeit. A köz- biztonság és a közlekedésbiz­tonság, követelményeit ki­elégítő mértékben kell csök­kenteni a közvilágítást azo­kon az üdülőterületeken, amelyeken az idényen kí­vül — általában október 15. ás április' 15-e között — je­lentősen csökken a közúti forgalom, A kirakatok megvilágítási szintjét az üzlet zárásával egyidőben, de legkésőbb 20 órakor felére, 22 órakor pe­dig a köz- és vagyonbizton­sági követelményeket ki­elégítő mértékűre kell csök­kenteni,, tehát csak bizton­sági világításról kell gondos­kodni. A kirakatok tulajdo­nosai. kezelői a világítás­mérséklés műszaki feltétele­it kötelesek legalább 6 , hó­napon belül megteremteni. A rendelet foglalkozik a reklámvilágítással is. Esze­rint a fényreklámot a fél­éjjeles közvilágítással egy­szerre, tehát 22 órakor kell kikapcsolni. Nem minősül­nek azonban fényreklámok­nak a tájékoztató jellegű vi­lágító feliratok, ennélfogva az orvosi rendelő, a gyógy­szertárak, a pályaudvarok stb. világító feliratai egész éjjel égve maradnak. Azt mondom: alapanyag, te azt mondod, hiány. Én azt mondom: kell, te azt mon­dod, honnan? Ha azt mon­dom egy hét — te nem szólsz semmit, nekiállsz kí­sérletezni. Leegyszerűsítve így jellemezhetők a Tisza Cipőgyár gumitechnológiai üzemének gondjai. Ha itt valami nincs egy anyaghoz, már pedig ez sűrűn előfor­dul, akkor az kihat az egész (ország cipőipari üzemeinek 'munkájára, mert a Tisza Cipő a magyarországi for- matalpvevők legnagyobb el­látója. A Zemplén Géza Szo­cialista Brigád tagjai java­részt a gumitechnológiai osz­tályon dolgoznak, öt évvel ezelőtt igen-igen megrin­gatta a kollektívát az akkori olajár robbanásból bekö- ívetkező nyersanyaghiány. A mostani sikerek azt bizo­nyítják, a közösség meged­ződött. Tíz fillér is számít Zsiday Mihály vegyész, a névadóról: — Zemplén Gézáról illik annyit tudni, hogy hazánk szervetlen kémiai vegyésze­iének kiemelkedő alakja volt. A gumigyártás ebbe a „profilba” vág .— szóval munkássága példa előttünk. Ami a brigádot illeti, van közöttünk mérnök. techni­kus és szakmunkás. A ’69- ben megalakult kollektíva kissé szétszóródott, ' így ta­lálható benne például fej­lesztési főmérnök. Angyal Ferenc technikus, a brigád vezetője kiegészíti: — Az eredményeink nagy­ságrendjei nagyok — nem véletlenül. Mintegy 13 mil­lió kilogrammnyi keverék­anyag készül évente az üzemben, ezért tíz fillér megtakarítása is rengeteget jelenthet. Figyelemmel kí­sérjük a lehetőségeket, az ötleteket, a gyári feladato­kat. Alkalmazkodunk a ki­adott tematikához, a kiadott s végrehajtandó tennivalók­hoz. Érdemes idézni egy tava­lyi összegzésből: „Tőkés ere­detű, magas sztiroltartalmú műkaucsukot hazai polieti­lénnel helyettesítjük — a minőség, a ragaszt hat óság megtartása mellett — így tőkés deviza megtakarítást érünk el.” „A pvc-talp di­rekt fröccsöntésénél kelet­kezett hulladékot teljes mennyiségben őrleményként feldolgozzuk...” Pontok egy­másután, s a végén az Ösz- szegzés: a megtakarítás ösz- szesen 4,6 millió forint. A gumitechnológián egy-egy termékcsoportnak külön gazdája van, de a gyárt­mányok anyagai nem külön­állóak. Az eredmény, négy­öt ember összefogása nélkül aligha születhetne meg. A munkások közreműködésé­nek hiányáról nem is be­szélve. Kulin Imre tech­nikus hangsúlyozza: — Azt gondolhatnánk, nem szeretik az újat, s mon­dogatják, na már megint ki- spóroltaik belőle valamit. Egy kísérletsorozat eredmé­nyessége mégha hihetetlen, tőlük is függ. Mi előadáso­kon, beszélgetéseken mond­juk el nekik mi zajlik az anyagban. Nem mechaniku­san készíti a munkás a ke­veréket, csak úgy lesz, ahogy lesz — érti, mit miért csi­nál. Azután ők is segíteni tudnak: szólnak, változtas­sunk a receptúrán, a sor­renden, a jobb anyagelosz­tás miatt. Elmondják, ho­gyan viselkedik az anyag. A kapcsolat teszi — a mun­kások kicsit műszakiakká váltak, s a műszakiak ki­csit munkásokká. ió kapcsolatok A kapcsolat — legtöbbször információt jelent. Nem véletlenül szorgalmazzák a jó viszonyt a kis kollektíva tagjai a vegyianyagosztály Kun Béla Szocialista Bri­gádjával. Az anyagbeszer­zők tudják, milyen a felho­zatal egy-egy termékből. Szólnak: várhatóan ez nem lesz, az nem lesz — tehát gondoskodni kell időben a helyettesítő anyagokról. Ku­lin Imre igazán tudja ezt: — Szénsavas mész hiány­zott. Tőkés importból sze­rezzük be ezt a töltőanya­got. Tudjuk irodalomból, mit, hol kell keresni, így jutottunk el nem kevés ku­tatás után kocsival Nemes- gulácsra. A minőség nem romlik, s találtunk egy olyan helyet, ahol _kilo- grammját az anyagnak nem kilenc forintért, hanem ket­tő forint tíz fillérért vehet­jük meg. A haszon 1,2 mil­lió. A kapcsolatok sokat szá­mítanak. Ki mennyire is­meri a nemzetközi piacot, s kit mennyire ismernék ugyanott. Nincs műszer, s pénz: egyszerűbb, ha egy osztrák cégtől kérik az új ragasztó kidolgozását. Egy­szerűbb ? Kapcsolat, isme­retség nélkül aligha lenne megoldható. Példa erre a VULNAX. Ezt az öreged,és- gátlót a cipőtalpak anyagá­nál használják fel egyéb­ként, az angol ICI adja el a martfűi vállalatnak, olcsón, mert elfekvő készletéből szállít. Hogyan lehet kiderí­teni: éppen nekik van feles­leges termékük? Bizonyosan nem történt csoda. Kulin Imre még hozzáte­szi: ,— Hétszáz tonna kormot használunk fel. Megkaptuk az információt, nem, tudják biztosítani Romániából a nekünk szükséges mennyi­séget. Keresés, kutatás ered­ménye, hogy ugyanígy el­fekvő készletekből megoldot­tuk a problémát. Nem tar­tozik a munkánkhoz, de időnként a piackutatást is el kell végeznünk akarva- akaratlanul. Az elfekvő anyagok felhasználása tőkés deviza megtakarítását je­lenti. Vihar az újítások körül A brigád vállalásaiban kollektív és egyéni újítások megvalósítása szerepel. Ami­kor erről beszélünk, úgy tű­nik, mintha darázsfészekbe nyúlnánk. Antal ■ Ferenc mondja: — Értékeléskor általában ez a legvitatottabb kérdés. Mennyiben munkaköri köte­lességünk ez, s mennyiben nem? Megtudom a műszakiak fi­zetése a cipőipari vállalatok között itt, Martfűn a leg­alacsonyabb. Jutalmat rit­kán kapnak a gumiteehno- lógiai osztályon. Ügy mond­ják, elvétve, alkalmanként. Érthető, ha vitát vált ki az az egyetlen külön jövedelmi forrás, az újítás, még akkor •is, ha a kezdeményezéseket úgyszólván anyagiak nélkül is megvalósítanák. Martfűn és környékén nincs még egy cipőgyár, ahová nagyobb fizetés reményében a mű­szakiak átmehetnének — de aligha menméhek. „Kísérle­teket végzünk saját gyártású Sarokbetétek termelésére...” „Folytatjuk a TR-formatal- pak előkészítés nélküli ra­gasztására megkezdett kí­sérőtöket ...” „Nagyüzemi kísérletsorozatot végzünk a NEOGENERÁT keverék szé­les körű alkalmazására ...” Aligha mennének, az utóbbi mondatok — részletek a vállalásokból — legalábbis erről tanúskodnak. A Zemp­lén Géza Szocialista Brigád, de ugyanígy a többi kis kö­zösség tagjainak véleményé­ből kiderül, hogy a válla­lások között első helyre ke­rül — azok teljesítésénél is — a munka. A kollektívák elemei a „nagy” vállalati mechanizmusnak. Mégis je­lentős szerep hárul rájuk ab­ban, hogy ez a gépezet ola­jozottan gördüljön, s a sza­lagokról lekerülő termékek kelendőek legyenek a piaco­kon, ahoi a minőséget már nem centivel, hanem nagyí­tóval ellenőrzik, a határidő­ket pedig nem napokban, hanem esetenként hetekben mérik. Hajnal József Vége. Az eddig csak tüzelésre használt cserfa kitermelése eddig ráfizetéses volt az erdő- gazdaságoknak. A magyar erdőkben, így Észak-Magyarország erdeiben is, igen je­lentős kiterjedésű — mintegy 33 százalék — ez a faállomány. Ipari hasznosítását megkezdte a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Állami támogatással speciális gépet vásároltak, mellyel cserből faapríté­kot készítenek, amely fontos ipari nyers­anyag. Hódmezővásárhelyen furfurolt ké­szítenek belőle, amely a növényvédő sze­rek, műtrágya, a gyógyszeripar, továbbá a műgyantagyártás és az olajfinomítás fon­tos anyaga. Az aprítékot ezenkívül Zagy­varónán ötvözet gyártásához is felhasznál­ják. A furfurolból várhatóan a 80-as évek­ben fehérjét, valamint takarmányélesztőt is készítenek majd. Bz elmúlt G. i. Rendelkezések az elektromos fűtésről és a közvilágítás időszakos csökkentéséről A villamosenergia takarékosabb felhasználását szolgálja több új jogszabály, amelyet más tárcákkal és főhatóságok­kal egyetértésben a nehézipari miniszter adott ki. Nem jutunk flz elmaradó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents