Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-29 / 201. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. augusztus 29. A szerkesztoseg postájából Két hót jogszabályaiból A gondozási, térítési díjakról Karcagi kerámiák és hímzések Salgótarjánban A karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezet és a karcagi Agyagipari Szövetkezet termékeiből nyílt kiállítás augusztus elején Salgótarján somoskői városkörzetében. A megnyitó óta két hét telt el, s a vendégkönyv tanúsága szerint idáig közel négyezren nézték meg a párnákat, a térítőkét, a mellényeket, a szines és fekete edényeket. A vendégkönyvbe írt bejegyzések tanúsítják, hogy a látogatók sok szép élménnyel gazdagabban távoztak a kiállításról. Nem lenne teljes az öröm, ha nem osztanánk meg azokkal, akik személy szerint is lehetővé tették a nagysikerű kiállítás megrendezését. Szabó Sándorné, a Háziipari Szövetkezet elnöke, Váradi Erzsébet, Mátyus Lászlóné. Szakács Tibor, az Agyagipari Szövetkezet elnöke és Sz. Nagy István, a szövetkezet művészeti vezetője működött közre a kiállítás létrejöttében. Köszönjük a segítséget, s — látogatóink nevében is — a csodálatos élményt. Mátyus Imre Salgótarján Sopronban és környékén A szandaszőlősi Bőség ABC dolgozói évek óta részt vesznek az „Ismerd meg hazádat” mozgalomban. Főleg a két műszak miatt évenként legfeljebb egyszer nyílik alkalmuk arra, hogy csoportosan kiránduljanak. A kiadást ilyenkor részben maguk állják, „besegít” azonban a papírgyűjtésből származó ösz- szeg is. Idén az augusztusi, egymást követő két munkaszüneti napot választották közös kirándulásra. Mintegy 700 kilométeres utat tettek meg a rákóczifalvai Rákóczi Tsz autóbuszával, amelyet a közös gazdaság kedvezményesen bocsátott rendelkezésre. Sopronban és környékén ismerkedtek az áruház dolgozói a sok műemlékkel, az azokhoz fűződő történelmi eseményekkel. Pannonhalma és Fertőd volt még az úticél. így aztán érthető, hogy élményekkel „megrakodva” tértek haza a kétnapos program résztvevői. Buczkó István áruház-igazgató Szolnok Magunknak csináljuk Manapság egyre kevesebben vitatják, hogy egy-egy település csakis úgy léphet előbbre, ha a lakosság egyöntetűen és egy emberként kiveszi részét fejlesztéséből. Képtelenség ugyanis arra számítani, hogy minden elképzelhető kívánságra telik a közös kasszából. Zagyvarékason, a vasútállomásnál lévő újtelepen mintegy 160 folyóméter járda felújítását vállalta a lakosság társadalmi munkában. Az alkotmány ünnepe előtti vasárnap húsz-huszonketten serénykedtek fáradhatatlanul az utcán. Azóta az újjávarázsolt járdán közlekedünk. G. M. Zagyvarékas Lapunkban korábban többször is írtunk a gazdátlan, kóbor ebekről. Szegény párák általában azért válnak éhenkórásszá, mert a bérházakba költözők egy része — tisztelet a kivételnek! — kicsapja, sorsára hagyja őket. Olvasóink a megyeszékhely több pontjáról jeleztek kóbor kutyákat, amelyek veszélyesekké is válhatnak. Akkor többek között, a temető is szóba került. Hírt adtunk azonban a szolnoki Városi Tanács V. B. termelés-ellá- tásfelügyeleti osztályának vezetőjétől kapott információ alapján arról is, hogy a városi gyepmester a mezőőr segítségével ,.gyűjti össze” a kóbor ebeket. Nos. úgy tűnik, ez a téma „örökzöld” ... Mert ismét van egy levelünk. írója, Németh István szerint a szolnoki temetőben újból (vagy régről?) rengeteg a gazdátlan kutya: a templomból, az orvosi rendelőtől balra, a Zápor utcai résznél, az 1930-as évek temetkezési helyénél. Ott jóformán kutyafarm található. Olvasónk gyakran jár az említett részen, mert édesanyja sírja ott van. Virágot azonban szinte kár ültetni, vinni — írja —, mert a han- cúrozó állatok mindent tönkre tesznek. „Nem óhajtok hosszasan meditálni az ott uralkodó helyzetről... Kérem. szíveskedjenek oda hatni. hogy az ottani áldatlan állapot véglegesen megszűnjön.” A belkereskedelmi miniszter valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter a 15/ 1979. számú együttes rendeletével meghatározta a nagy értékű közületi személygépkocsik leadási rendjét. Minden közület 1980. december 31-ig köteles leadni az általános célú, illetőleg hagyományos szolgáltató, szocialista országban gyártott nagy értékű, reo rézén tatív célú személygépkocsiját, tőkés viszonylatból származó személygépkocsiját, kivéve, ha iiyen személygépkocsi üzemben tartására engedélyt kapott. Megjelent a Magyar Közlöny 51. számában. A szociális otthonokban és szociális intézményekben fizetendő gondozási díjak ösz- szegét az egészségügyi miniszter a 10/1979. számú rendeletével felemelte. A gondozottnak járó havi 180,— Ft munkabér-kiegészítésből havi 150,— Ft-ot az élelmezési nyersanyagnorma emelésével járó többletköltség fedezésére kell fordítani (Magyar Közlöny 55. száma.) Ugyanezen közlönyben jelent meg a munkaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter 11/1979. számú rendelete egyes nevelési, oktatási és egészségügyi intézményekben fizetendő térítési díjak összegéről. A rendelet hatálya kiterjed a költségvetési, a gazdálkodó és a társadalmi szervezetek által fenntartott bölcsődékre, óvodákra, napközi otthonos óvodákra, általános iskolai napközi otthonokra, gyógypedagógiai intézetek otthonaira, nevelőotthonokra, általános és középiskolai otthonokra, általános és középiskolai menzai ellátásra. A jogszabály mellékleteiben meghatározott térítési díjakat az intézmény által meghatározott napokon legfeljebb egy hónapi időtartamra, előre keli fizetni. Ha kötelezett a térítési díjat nem fizette be, a gyermek, ellátásban nem részesülhet. A jogszabály teljes szövege — amelynek részletes ismertetésére visszatérünk — a Magyar Közlöny 55. számában olvasható. A belügyminiszter • és az egészségügyi miniszter a 2/ 1979. számú együttes rendeletével szabályozta az ittas személyek kijózanító állomásra történő szállítási rendjét. A nyilvános helyen botrányt okozó vagy magával tehetetlen ittas személy kijózanító állomásra szállítható. A beszállításról a rendőrség gondoskodik. Beszállítási költségként az érvényben levő taxi viteldíjat, kezelési költségként 500 forintot, ha a járművet is beszennyezte a beszállított,, tisztítási költségként még 300 forintot köteles az ittas egyén megfizetni. A beszállított személyt kijózanodásig, de legfeljebb 24 órai időtartamra lehet visszatartani. (Magyar Közlöny 52. száma.) Módosította a Minisztertanács a beruházások rendjéről szól jogszabályt. Az erről szóiló 28/1979. MT számú rendelet a Magyar Közlöny 53. számában jelent meg. Ez van! — illetve nincs Augusztus 15-i lapunkban olvasói levelek alapján „hiánycikklistát” közöltünk „Amit hiába keresünk” címmel. Egy héttel később a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól érkezett válasz lényegét adtuk közre, amely egy kissé „eltér” az újólag, a VIDIA Délmagyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat információjától. Küldője Kocsis Gyula áruforgalmi osztályvezető. Szerinte a 10 literes zománcozott fazékkal kapcsolatos észrevétel jogos. A legnagyobb- szállító, a LAMPART az idén 8 literen felüli főzőedényeket nem gyártott. Emiatt az igényeket valóban nem tudták kielégíteni. Elhisszük, hogy ennek ellenére Szolnokon, a Tisza lakásfelszerelések áruházában az ellátás folyamatos, örülünk neki! A viharkapocs gyártását az Egyesült Izzó pécsi gyáregysége 1979-L3n megszüntette. Üj szállítót kerestek. Feltehetően viharkapcsot a kiskereskedelemben csak ez év utolsó negyedében lehet majd vásárolni. Falra akasztható szappantartót több mint két éve nem gyártanak Magyarországon! Kerek és szögletes mosdóállvány szállítására van érvényes szerződése a nagykernek, de ebből sem tudják a keresett mennyiséget biztosítani. A LAMPART a tésztaszűrők választékát négy méretről kettőre szűkítette. Az eredmény: nem tudják folyamatosan ellátni a boltokat. A nagyker illetékesei is úgy tudják, hogy liszt, cukor tárolására alkalmas fémdobozt ugyancsak nem gyártanak pillanatnyilag hazánkban. Információik szerint talán újra elkezdik készítését. Minden elképzelhető forrásból — hazai gyártás, tőkés- és szocialista import — vásárolnak műanyag mosdótálat. Mégsem elég! Ajtónyomóból, ajtónyomó címből és csuklóspántból sem tudták — az ipari termelés korlátozottsága miatt — az igényekhez igazodó mennyiséget beszerezni. Pedig ezen a területen is „besegítenek” irrtportáru- val. Alig öt éve kezdtek csikóneveléssel foglalkozni a ken- deresi Vörös Csillag Tsz-ben. A Béke-istállót nevezték ki csikótelepnek, ahol immár ötvennél több fiatal állatot gondoznak. Tavaly a túri vásáron néhányon díjat is nyertek közülük, egyébként a nyilvánosság előtt eddig csupán ott szerepeltek. Olykor az arra tévedő külföldi turisták is gyönyörködve szemlélik a vágtató, időnként rakoncátlan lovakat, a közös gazdaság reménységeit, amelynek nevelését dr. Horváth János nyugdíjas állatorvos, a téesz szaktanács- adója irányítja. Két ifjú kanca a tenyész- korba fordult az idén, „jóvoltukból” már néhány hetes kiscsikók is ficánkolnak a telepen. — re — ibona a fiával legalább hatvanezer forintot ér Tlnrnni A fotós barátságos arcot kért... Válaszok.9 Intézkedések Kutyafarm „Úszik" a pénzünk? 1978. december 19-én vádoltunk egy televíziót 8 400 órintért. Sajnos, eddig nem >ok örömünk tellett benne, jgyanis első alkalommal jaguárban bosszankodtunk niatta. Azóta is többször •ossz, mint üzemképes. Községünkbe a tiszafüredi isz rádió-tévészerelői járnak <i hetente kétszer — nagyon •endszertelenül. Már többször bejelentettem, hogy nem jó a televíziónk. Nem egy esetben dolgavégezetlenül távozott a szerelő, nem lehet i hibát elhárítani — mond- :a. Ez sovány vigasz volt számunkra, mivel ez lenne az jgyetlen szórakozási lehetőségünk. S nem is azért adtuk ki a pénzt, hogy állandóan mérgelődjünk. Legutóbb július 5-én (idestova két hónapja! — a szerk.) volt nálunk a tévészerelő. Alkatrész hiányában akkor sem tudta üzemképessé „varázsolni” a készüléket. A jótállási jegyzetfüzetet elvitte; annak alapján rendelik meg a szükséges alkatrészt. Amikor e sorokat írom, augusztus 23-a van, s még értesítést sem kaptunk. Meddig kell várnunk a javításra? Vagy miért nem cserélik ki a tévét, esetleg adnának cserekészüléket. Fábián Györgyné Tomajmonostora sikere volt Rátonyi Róbert- nek és Váradi Hédinek. Láttak mesejátékot, zenés, verses színházat. Legutóbb, augusztus 22-én Kertész Lilla kedves, ötletes műsorát tapsolták meg. A búcsú nem szomorított el senkit, mert így hangzott: Jövőre is eljövünk! Kiss Erika Jászberény laJiona és társai Búcsú a tábortól Augusztus 24-én elbúcsúzott az utolsó 'gyermekcsoport a Hűtőgépgyár napközis táborától. Négyszázötven lurkó töltött itt — váltásban természetesen — két kellemes, vidám hetet. Sok játék, vidám szórakozás mellett érdekes tapasztalatokat is gyűjtöttek. Megismerték a gyár termékeit, bepillantást nyertek a katonák életébe. Sok gyermek megtanult úszni. Az öt csoport mindegyike részt vett egy előadáson a művelődési házban. Nagy így is megéri Király József tószegi olvasónk a lapunk augusztus 26-i számában megjelent „Inkább a kukába?” című cikkből értesült a Patyolat gyermekcipő felújítási akciójáról. Nosza, összeszedte a kopott o.- rú kiscipöt, szandált, meg csizmákat és másnap Szolnokra hozta, a Csanádi körúti bőr- és szőrmetisztító szalonba. Amikor az átvételi papírokat kitöltötték, akkor lepődött meg, hogy páronként — a cikkben jelzett 20 forint helyett — 26 forintot számoltak fel. — Szó se róla, így is megéri — jegyezte meg —, de mégis furcsa, • hogy egyik napról a másikra 30 százalékkal felment az ára. És ha már a gyermekév tiszteletére kezdeményezték ezt az akciót, nem lehetett volna változatlan áron hagyni e szolgáltatást? — érdeklődik. A Patyolat Vállalat igazgatójától kapott tájékoztatás szerint a vonatkozó rendelkezések értelmében augusztus közepén a bőr- és szőrmetisztításnál is végre kellett hajtaniuk a kötelező áremelést, amelyről azonban — elismeri —, nem nyújtottak elég körültekintően tájékoztatást, így a cikk írójának figyelmét sem hívták fel az árváltozásra. Zsebbe vágó... Bár az áramfogyasztást jelenleg még a megszokott tarifa szerint fizetjük, naponta hallunk ötleteket, hogyan csökkenthetnénk e. közvilágításra elhasznált energiát. Családi tanácskozáson is születnek elképzelések. Nem ári megvizsgálni a lakásokban használt elektromos izzók nagyságát. Ahol a hatvanas égő is megfelel, szükségtelen százassal tündökölni. Egyesek a borotvapenge diszkrét reneszánszát jósolják... A háztartási gépeket sem kell fölöslegesen járatni... A reggeli sietségben gyakran egész napra égve hagyjuk a villanyt. Nem árt tehát, ha „visszapillantunk” r. küszöbről. Nem egyszer látni többszintes bérházakat: egész éjszaka fényárban úsznak a lépcsőházak. Szükségtelen luxus. Segíthetnek az utoma- ta kapcsolók. Érthetetlen, pedig előfordul, hogy a saját lakásukban figyelmes emberek munkahelyükre érve kicserélődnek: nem törődnek vele, égve marad-e az üres helyiségben a villany, feleslegesen működtetnek elektromos berendezéseket. Igaz, hogy az így elpocsékolt áram nem saját zsebre megy... De ha jobban meggondoljuk, valahol mégis mi érezzük, mindany- nyian! H. A. Jászberény
