Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-29 / 201. szám
1979. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KíPíRnyö ___________előtt H onnan tudhatja előre az ember, fordult hozzám levelében egyik olvasónk, hogy mit érdemes és mit nem érdemes megnéznie a képernyőn. Van-e valamiféle „szempont”, amely megkönnyítheti esetenként a választás, illetve a döntés sokszor nehéz dilemmáját,' amely eligazíthatná a nézőt a • várható élményekben. Tévéjáték késő este Nos, az előzetes tájékozódásnak sokféle a módja, a legkézenfekvőbb a rádió és televízióújság formás, tömör előzeteseivel. Én azonban ezúttal -levélírónk kérdésén felbátorodva egy olyan „lehetőségre” hívnám fel a figyelmet, amely meglehet, afféle kritikusi okoskodás szüleménye. a magam használatára sütöttem ki, de talán másnak sem haszontalan. Nekem sok mindent elárul, hogy mit mikor szándékozik sugározni televíziónk. Leszűkítve a programok körét, s csupán a tévédrámákra alkalmazva a sok éves tévénézői tapasztalatból leszűrt „bölcsességet”: ha egy tévéjáték mondjuk este 10-kor kerül műsorba, abból csalhatatlanul az alábbiakra lehet következtetni: vagy túlságosan nehéz djió a nézőnek — bonyolult kifejezési eszközei révén —, vagy tárgya olyan, hogy jobb. ha csak a felnőttek láthatják — kegyetlen, véres, netán erotikus, azaz szexi —, de megeshet az is. hogy egyszerűen csak a színvonalával van baj. azaz nem érdemli meg, hogy premier létére előbbre rukkoljon a műsorok fő idejében. És hogy bizonyítékkal is szolgáljak saját használatú elméletemre: A korona aranyból van .— szerda este 10 körül láthattuk — bizony mélyen alatta maradt a tévéjátékok megszokott színvonalának. A késő esti időpontot tehát valóban „igazolta” a kapott élmény alacsony hőfoka. Ez a játék egyszerűen hidegen hagyhatta a nézőt, már aki rászánta idejét. A történelmi témájú tévédráma elsősorban szereposztásbeli félreértés miatt bukott meg; Tarján Györgyi Skócia királynőjeként. Mária szerepében — amivel ritkán találkozhatunk a képernyőn — szinte csak felmondta leckéjét. Az újra fogékony királynő és a régihez ragaszkodó udvarbéliek konfliktusa így teljesen elsikkadt. érdektelenné vált, de alig érezhettünk meg valamit abból a belső küzdelemből is, amelynek a választás kénvs7erhely7etébp kerülő uralkodónőben kellett volna végbemennie. A sikertelenség tehát semmiképp a tehetséges fiatal író. Kocsis István számlájára tartozik, sokkal inkább az egyenetlen televíziós megvalósítás rovására írandó. A műsorszerkesztőség tehát helyesen cselekedett. hogv a választott sugárzási időponttal már előre „figyelmeztetett” bennünket. Találkozás a kettesen A második csatornának is megvan, meglehet az előbbiekhez hasonló előrejelző szerepe. Ha például — ve- gyük ismét a múlt hetet — egy mai magyar szerző művének televíziós bemutatója előbb ezen a csatornán történik. egy tévéfilm premierjére itt kerül sor. s nem a „nép csatornáján”, azaz az elsőn, annak oka lehet: maga a szerkesztőség sem biztos a kérdéses mű kedvező általános fogadtatásában. Ezért aztán visszhangpróbára utaltatik a kevesek „hullámhosszán”. S ha felesleges volt netán az előzetes aggály, akkor jöhet az ismétlés. az igazi bemutató az egyesen; hanedig a gyanú beigazolódott. mehet vissza a film szépen dobozkoporsójába. így azután legjobb ilyen esetben, ha az ember megvárja ezt a pillanatot. Aki csütörtök este is inkább a kisfil- meknél maradt, és nem választotta a Találkozást a kettesen, utólag örvendhet: jó érzékkel döntött. A Sziládi János írta, Málnay Levente rendezte tévéjáték ugyanis minden tematikai maisága ellenére — mai kórházban játszódik, főszereplője egy mai tanár és egy mai úriasszony — így sem hatott friss erővel, mert egy jól ismert háromszög-történetet tálal fel meglehetősen vázlatos formában, egy váratlan találkozásból kipattant szerelem bemutatását vállalta, de emberi mélységek nélkül, vérszegényen. Szinte érthetetlen, esetleges és ugyanakkor sablonos a két ember egymás iránti vonzalmának kibontakozása. Vajon mi indíthatta rá a komoly, meglett tanárembert, hogy a kórház folyosóján beleszeressen egy melléje telepedő, mint kiderült életét céltalanul, értelmetlenül tengető úriasszonyba. Ezt azért mégiscsak illett volna az alkotóknak valahogy megmutatniuk. Ugyanakkor a jómódban élő asszonyról is illett volna elárulniuk egyet-mást, hogy ne csak „tettének”, érzelmi fellobbanásának tényét regisztrálhassuk, hanem az okait is megismerhessük. Továbbá, ennek a „modern románcnak” a megszületéséhez ugyan miért kellett éppen egy kórházi környezet, vajon nem találkozhatott volna e két ember ugyanúgy akár egy presszóban is, vagy akár egy árnyas park szegletében egy kispadon, ez talán még stílusosabb is lett volna egy reménytelenné váló szerelem lényegében szentimentális tartalmához. Semmi kétség, az életben van ilyen, hogy két különböző nemű beteg, a kórház folyosóján döbben rá. hogv közük lehet egymáshoz, a gyógyítás színhelye szerelmek szülőotthona fs lehet. A véletlen produkálhat ilyet. Csakhogy az alkotástól azt várja az ember, hogy ne azt ábrázolja, ami megtörténik, s ne úgy, ahogy meg szokott történni, hanem azt bizonyítsa meggyőző módon, hogy ami megtörtént, annak törvényszerűen így kellett bekövetkeznie. Sajnos a Találkozás megmaradt a dolgok szokványos felszínén, nem tárt fel semmit az emberi lélek rejtélyeiből. Suks/n-soroza t Van persze, amikor bizonyos hagyományok kötik meg, hogy mit mikor láthatunk, így a kései sugárzási időpont semmiféle orientációval nem szolgál. Lám itt van a Sufcsin-sorozat, a kiváló szovjet író. színész, rendező filmjeinek bemutatója az éjszakai vetítések legújabb programjaként. Va- szilij Suksint valójában most kezdjük felfedezni halála után igazán. A novelláiból készült magyar tévéfilm is milyen átütő sikert aratott néhány héttel ezelőtt, s most a Vörös kányafa után a Te- refere is igazolta: ritkán van találkozásunk nálánál nagyobb érzékenységű művészszel a filmkockákon. Az ő történeteinek mindig van egy mélyebb rétegük is. rejtettebb vonulata a gondolatoknak. egyesek talán ezért is hasonlítják őt előszeretettel Csehovhoz. Valóban, emberismerete lenyűgöző. A lélek apró rezzenéseire is tud figyelni, s kis dolgokban is képes emberileg jelentősei felfedezni. így tanít emberül látni, és érezni. A7_t hiszem. televíziónknak fontolóra kellene vennie, hogy vajon nem lehetne-e a Suk- sin-filmeket akár ismétlésben is egy korábbi időoontban sugározni. Akkor talán nemcsak a mindenre elszántak és az álmatlanok ismerkedhetnének meg velük, vagy találkozhatnának velük újra. V. M. Elhunyt Szimonov Évtizedeken át Szívvel-lélekkel az iskolákért Pedagógia és sport. E két „szerelem” vonzása a meghatározó Porcsalmi Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztálya főmunkatársának életében. Hogy melyik „jegyesség” kezdődött előbb, már nehéz lenne visszaemlékezni rá. Az viszont biztos, hogy a rajongás, az érdeklődés mindkettő iránt gimnáziumi éveire vezethető vissza. Kedden életének 64. évében, elhunyt Konsztantyin Szimonov, a világhírű szovjet író, költő és publicista. Az 1915-ben Pétervárott született Szimonov a Gorkij Irodalmi Főiskola elvégzése után a második világháborúban haditudósítóként dolgozott. Életének ez a korszaka, a fronton szerzett élményanyag, döntő jelentőségű volt későbbi irodalmi munkássága szempontjából. Nagyhatású háborús lírája, amelynek egyik legismertebb költeménye az 1941-ben írt „Várj reám” milliók számára jelentettek bátorítást a kitartásra. A háború után. 1946-tól egészen 1954-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, 1946—59 között, majd 1967- től kezdődően a Szovjet író- szövetség titkárságának tagja. Időközben a Lityeratur- naja Gazéta, majd a Novij Mir szerkesztőjeként is folytatja irodalmi tevékenységét. 1946-ban írja „Az orosz kérdés” című színművet, majd újabb verseskötetei jelennek meg. 1959-ben „Élők és holtak” 1964-ben „Nem születünk katonának” címmel megjelent regényei a háborús esztendők tragikus történetét világítják meg, elsősorban harcoló hősei lelkivilágának hiteles ábrázolásával vetíti elénk a történelmi valóság képét. Szimonov nemcsak hazájában tartozott a legnépszerűbb írók közé. Műveinek aktualitása és őszintesége a nemzetközi irodalom világában is kiemelkedő helyet biztosít számára. Legjelentősebb művei röviddel szovjetunióbeli kiadásuk után magyarul is megjelentek. Halálával nagy veszteség érte a szovjet és a nemzetközi irodalmi életet. Évtizedek múlva is hálásan gondol az egykori híres mezőtúri református főgimnáziumra, ahol a tanárok nagyszerű munkája révén kibontakozhatott pedagógiai és sporttehetsége. Mint szobafőnök és tanulócsoportfelelős. ösztönösen ráérzett a nevelés lényegére, felfedezte a jó módszereket. Első neveltjei a vele egykorú iskolatársak voltak. Közöttük döbbent rá először, mekkora felelősség nevelőnek lenni. Mégis, vagy talán éppen ezért a pedagógus hivatást választotta. 1942-ben- kapta meg diplomáját a testnevelési főiskoláin. Szatmárnémetiben kezdett tanítani, de hamarosan közbeszólt a háború, s csak évek múlva gyakorolhatta újra hivatását, és űzhette kedvenc sportágait. Féltve őrzött, sárguló képek örökítették meg azokat a boldog pillanatökat, amikor a dobogó legfelső fokán állt a „tanár úr”, mint a felnőttverseny győztese, mellette tanítványai a többi korosztályban „aranyéremmel” a nyakukban. A kisújszállási gimnázium jó iskola volt a fiatal testnevelő számára is. A tantestületben olyan légkör uralkodott, hogy nem lehetett rosszul dolgozni. A mostoha körülmények ellenére a felszabadulás utáni első középiskolai diákbajnokságon minden sportágban a kisújszállásiak vitték el a pálmát. Virágzott a város sportélete. Siker koronázta Porcsalmi Lajos munkáját a szocialista kollégiumok létrehozásában, a mozgalom kibontakoztatásában is. A megtisztelő címet megyénkben először a kisújszállási kollégium nyerte el, amelynek tíz évig volt igazgatója. Később mint szakfelügyelő sokat segített a többi szocialista kollégium kialakításában. Az országos versenyben Szolnok megye végzett az első helyen. Porcsalmi Lajost a Munka Érdemrend ezüst fokozatával jutalmazták kiemelkedő munkájáért. Nem kis büszkeséggel — bár egyéniségétől távol áll e tulajdonság — emlékezik arra, hogy Kisújszálláson sikerült megvalósítaniuk az iskola és a kollégium eredményes együttműködését. A diákok sikereiben — úgy véli — ez volt a meghatározó. Élt-halt a tanításért, húsz évvel ezelőtt mégis felcserélte a tornatermet az íróasztallal. A megyei tanácsnál volt szükség a munkájára — bár tudta, hogy tanítani könnyebb lenne, a nehezebbet választotta. Nem könnyű szívvel; még öt év múlva is könnyezett, ha ballagó diákokat látott. Szerinte öt év kell hozzá, hogy a pedagógus elszakadjon a hivatásától, de még a második öt évben sem igazán tanácsi dolgozó, a hátralevő évtizedekben pedig sohasem szabad elfelednie, hogy iskolákat, pedagógusokat kell irányítania. Nem is feledte soha, szívvel-lélekkel dolgozott az iskolákért, a középfokú oktatásért. Az első mindig az iskola volt, még akkor is, ha elmarasztalták egy-egy késve adott sürgős feljegyzésért. Nem volt könnyű a két évtized, nem volt soha két egyforma tanév, állandóan változott a középiskola arculata. Úgy véli, pontosan ezért volt szép és változatos a húsz év, az iskolareforínok a sok munka mellett rengeteg örömet, sikerélményt adtak. S kudarcok? Benne mindig volt annyi erő, hogy véghez vigye a legjobbnak hitt megoldást. Porcsalmi Lajos nyugdíjba készül. Az idei tájnév az utolsó, amelynek előkészítésében részt vett. A búcsúzás 'mindig nehéz, de enyhíti a tudat, hogy jó kezekben van az oktatás ügye; bízik középiskoláink tanáraiban. S hogyan tervezi nyugdíjas napjait? Másik „szerelmének”, a sportnak akar több időt szentelni. A tanácson töltött húsz évben — bár közben is aktívan részt vett a sportélet irányításában, többek között ő volt az egyik kezdeményezője a Nagykun városok ismétlődő sportviadalának — a sport háttérbe szorult a pedagógiával, az iskolával szemben. Tele tervekkel, lendülettel szeretne a megye sportéletének nyugdíjasán is a hasznára válni. - * _tg — Fafaragó „Napokig képes bíbelődni Nagyra nőtt akácok mögött meghúzódó tanya Mesterszállás határában, közel a faluhoz. A déli melegben a fák alatt pihegnek a birkák, porban fűrödnek a tyúkok, s álmosan a másik oldalára fordul a pocsolyában az anyakoca. Az udvaron faragott végű kocsirúd támaszkodik a kazalhoz, s kerekeken guruló, fantasztikus formájú szélkerék (házi áram- fejlesztő készülék) hirdeti a belépőnek: ügyes kezű ember a porta tulajdonosa. A ház mögött a kert nemes szőlőt, szép zöldséget terem, a méhesben gondos rendben sorakoznak a kaptárak, előttük — mint rontástól óvó bálványok — fából faragott szobrok állnak őrt. A gazda, a 74 éves Horpá- csi Imre tsz-nyugdíjas. Mindez az ő keze munkáját dicséri. Amikor a faluban tudakoltuk, merre lakik, így kérdeztek vissza: „Ja, az a szépen faragó, barkácsoló ember.” — Hát így ismernek — mondja. — tényleg világéletemben fúró-faragó ember voltam. Már kicsi gyermekkoromban is megcsináltam Göbös orrú, tréfás szobrocska A méhesben ... fából minden játékot, amit másnak esetleg megvettek. Később a gépek kezdtek érdekelni — még tüzes gépet is csináltam — fából. A verandán ülünk le. Körös-körül fából faragott figurák: •fejkendős asszonyportré. ágbogas gyökérből kibontakozó hétfejű sárkány, szakállas, fáradt arcú figura — Rodin: Gondolkodójához hasonló pózban — ez Jézus az Olajfák hegyén, ivó férfialak, (akiről mintázta, nem érte meg a szobrocska elkészültét), vicsorgó ördögmaszkok. kétarasznyi, a fa természetes „játékát” kihasználó faragott karikatúrák. ,— Mindent telefarag — mondja a felesége. — A ka- panyéltől a kamraajtóig, mindent. 8 Fejkendős asszonyportré - keményfából Miért a fa a legkedvesebb anyaga? Mert a fa a születéstől a halálig kíséri az embert: fabölcsőben kezdjük, s amiben az utolsó útra indulunk, az is fából van. No, meg fából van itt a környéken a legtöbb, nem kellett érte sose messzire menni. Nem, nem pályázik ilyenolyan népművészi babérokra, csak éppen a jó hangulat kedvéért, valami belső kedv hatására farag, gyúrja az agyagot Hosszú volna felsorolni, mi mindent csinált, mi mindenhez ért Horpácsi Imre. A fafaragó szerszámait saját készítésű kovácstűzhely segítségével, saját kezűleg kovácsolja, edzi. Csinált szélvitorlás áramfejlesztőt — igaz, mire elkészült, bekötötték'a tanyára a villanyt. De az ezeréves technjkán alapuló, lábbal hajtható faesztergát ma is használja. Saját készítésű citerán játszik. ha ked.ve tartja,' s a kertben termelt, karcolt dí- szű lopótökbe szívja a saját termelésű bort. (Ha vendégei vannak, mert" ő maga egy pohár után bornemissza). Nyugodt, a magán mindig segíteni képes ember belső egyensúlyával él. S boldogan is: hiszen gyerekei, unokái, dédunokái is sokat örököltek, kaptak Horpácsi Imre ügyességéből, munkaszeretetéből. türelméből. Sz. J. Bérlettel olcsóbb Kedvezmények mozilátogatóknak Borsos belépőjegy árat kellett fizetnie annak, aki kíváncsi volt a Csillagok háborúja című amerikai filmre. Égy jobb helyért, vagyis első osztályú székért 40 forintot kértek a pénztárnál. Ez nem kis összeg, főleg a fiataloknak, diákoknak nem, akik a közönség nagy százalékát alkotják. A moziüzemi, vállalat új bérletei azonban nem csupán a tanulóknak kínálnak kedvező filmlátogatási lehetőséget. A hagyományokhoz híven az új tanév indulásával megkezdődnek az iskolai bérletes előadások. Az oktatási intézményekkel -egyeztetve kötött tematika alapján állítják össze a műsort. A 18 forintos szelvényért 4 filmet láthatnak az általános és középiskolás tanulók. Újdonság viszont az ifjúsági mozibérlet, melynek 8 szelvényével (35 forint) három felemelt helyárú, és öt „normál” filmet látogathatnak meg a fiatalok. Ugyancsak ,35 forintba kerül a felnőttbérlet, mely 4 előadásra jogosít. Felemelt helyárú filmeknél a különbözeiét ki kell fizetni a pénztárnál a bérletszelvény érvértyesítte- tésekor. A vállalatok, üzemek közönségszervezőinél vásárolhatják meg a filmbérletet az érdeklődők. A nyugdíjasok a továbbiakban is az üzem legolcsóbb helyárán válthatnak belépőjegyet. Az új mozibérletek főként a gyakori látogatóknak nyújtanak nagy kedvezményt, de a spontán „mozizok” is takarékoskodhatnak a szelvénnyel. A Csillagok háborúját például — a bérletet igénybe véve — 40 forintos belépőjegy helyett. 20 forintért láthatják a bérlettulajdonosok. ezermester a tanyait
